Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-06-20 / 47. szám
9 VÁCI HÍRLAP LEVELEK (\ HARCTÉRRŐL. Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. Jaj magyári, jaj magyári! A 32-esek szerepe a kárpáti küzdelemben és az oroszok üldözésében. (Befejezés.) Nekem a hatalmas nagy támadásnál az a feladat jutott, hogy ha az orosz vonalat áttörték bakáink, azt telefonon tudassam a zászlóaljparancsnokkal, tovább pedig a brigáddal. Hogy ezt meglehessem, egy patrul- lal az éj leple alatt előre, egész az orosz drótakadályokig kúsztunk és három emberemmel, meg a telefonapparálussal beástuk magunkat a föld alá. Nem sokára Morse- jelekkel kaptam a zászióaljparancsnoktól az S-t, vagyis a Sturmot jelentő jelzést, Nem a legjobban éreztük magunkat a muszka-magyar harc kellő közepén, bárha rajvonalunk pontosan tudta, hol vagyok a telefon-patrullal. Mégis elkerülhetetlen volt, hogy pár centiméterre fejem fölött ne repüljenek a golyók ezrei és ezrei, a jó muszkák pedig szitává lőtték fölöttünk levő fedezékünket (persze ók nem tudták, hogy mi ott vagyunk, mert egyetlen egy kézi bomba elég lett volna, hogy soha többé az életben ne „hallózzak“!) Ebben a veszedelmes helyzetben Bokor Lajos, ki szintén velem volt, angyali humorral hazagondolt és suttogta felém : — Zászlós űr, nem jobb lenne most a Hornungban egy fekete mellett Lovászy Ferit hallgatni ?-- Igazad van, mondom, de most rögtön hűzd be a fejedet, mert könnyen megtörténhetik, hogy egy pillanat múlva az angyalok húzzák odaát a nótáinkat! Szorosan meglapultunk tehát a föld alatt, mig támadó rajvonalunk elrohan fölöttünk és beugrik az orosz fedezékekbe. A pillanat nem sokáig késett és jelentettem, hogy derék bakáink szuronyhegyre vették a muszkákat állásaikban ! Kiugróm a fedezékemből s bizony kevés hija, hogy hanyatt nem estem az elém táruló látványtól. Oszlásnak induló hullák százai feküdtek körüliünk, gazdátlan kezek, lábak, a levegő tűrhetetlen! Lehetetlen volt úgy lépni, hogy a földet és ne hullát érjen a lábunk 1 Most már megértettem, hogy miért akartak a muszkák temetni. Hiszen ők napokon át feküdtek ezen a helyen és el kellett tűrniök a legrettenetesebb bűzt és a legreítenetesebb látványt. Érdekes, hogy némelyik orosz hulla a fához volt állitva, megmerevedett kezeiben a puska, hogy úgy tűnjék fel a mi előre küldött patruljainknak, mintha Foposíokok lennének. Néhány katonánkról, a kiket előre küldtek, le volt húzva az egyenruha. Mi volt a céljuk ezzel, nem kell magyarázni, az orosz katonát azonban^ még ha a mi egyenruhánkba is van öltöztetve, könnyen felismerjük és ha át is tud bújni frontunkon, csúnya vég vár reá. Körülbelül igy nézne ki a háború, de élethűen leirni lehetetlen. Könnyű azt elképzelni, mi az a golyófütyülés, mi a srapnel a gránát, ha közelben lecsap, de átélni, ahhoz ideg kell, még pedig a javából. A támadás után rögtön hozzáláttunk az üldözéshez, első nap elértük Zemplénoro- szit és valamivel előbb, mint otthon, tudtuk, hogy nincs többé orosz Magyarországon ! Örömíüzek gyulladtak ki az 1050 és 1175 méteres csúcsokon és mi boldogan hajtottuk fejünket a bársony puha, mohos erdei fűre, tudván, hogy már Galíciában üldözzük a hatalmas medvét. Így is volt. Négy-öt napon át majdnem akadály nélkül rohanhattunk nyomában, azaz csak az orosz nem akadályozott, de a hegyek tele voltak hóval, néha félméternél magasabb hólében kellett szünetszakadatlanul menetelnünk. Hideg szélben, járatlan utakon, lángokban álló falvak mellett. Utak tönkre téve, hidak,, alagutak, vasúti vonalak felrobbantva. Néha derékig kellett belegázolnunk a rohanó, jeges hegyi patakokba. De 'előttünk már nem volt akadály, a testi fáradtságok legyőzte a lel kesedés, a győzelem mámora, különösen mikor hallottuk, hogy a foglyok száma óráról órára ezrekkel növekszik. A hatodik napon már rendbe szedte magát félig, meddig a muszka és itt-oít utó- védeik akadékoskodtak. De egy-két órai ütközet és szaladtak. Legtöbben hozzánk, mert — vallomásaikból tudjuk nagyon ún- ják már a háborút és szeriníök már régen vége kellene lenni. Hetedik napon már a San folyó mellett voltunk és előttünk a nagy munka. Nappal nem tudtunk eredményt elérni, éjszaka mentünk rohamra és kora reggel már átkelhettünk a Sanon. Természetesen nem volt hid, mert mind felégették, vagy felrobbantották. Természetesen nem volt idő a gondolkodásra, „fiaim, le a nadrággal“ és átmentünk — gyalog. Nyolcadik napon igen erős ellentállásra akadtunk. Mi mint elővéd haladtunk előre, nekünk kellett először támadni. Körülbelül 1800 méternyire közelitettük meg az ellenséges rajvonalat, hanem ott megakadtunk. Sik terep volt, minden lövés treffer, a tüzérségük is alaposan lekötött. Két századunk erre eltolódott jobbra s oldalról erős tűz alá vette a muszkákat. Ők se voltak restek és ez ellen frontot vettek, de csak erre vártunk, mert egyszerre csak balszárnyukon megjelenik négy gépfegyverünk s a szó legszorosabb értelmében kaszálja az orosz rajvonalat. Tartalékjaik eszeveszetten ugrálnak ki a födözékeikbő), mire kitűnő tüzérségünk lead rájuk 60—70 srapnelt és — szabad az út előttünk. Mint egy megbolygatott hangyaboly rohantak minden irányban és a mi a kezükbe akadt, azzal integettek, hogy ne lőjünk, mert megadják magukat. Ezen már okultunk és mivel már többször becsaptak, az ilyesmit későn szoktuk észre venni. Orosz fogoly 400, sebesült és halott ötször annyi. Zászlóaljunk dicséretet kapott a dandártól és két napig megint szabad volt az út. Tizedik napon Grodek alatt állottunk, itt már a muszka betonfedezékben ült. De leváltottak minket, kellett is a pihenés. Pünkösdkor einzen- zoltak és pedig Przemysltől jobbra és balra tőlünk a németek. E napon rohamot is csináltak a harminckettesek, de nagyon ráfizettünk, mert 60 hallottunk, 145 sebesültünk volt, ezek közt három tiszt is. Most ismét kivetlek a rajvonalból, hátrajöttünk a rajvonal mögé, l. i. megjött a „Berta“ és a „Mariska“, ezeket védjük most, mig elvégzik munkájukat és ha a tiz napi futás után megint megpuhul egy kicsit a muszka, újra ellátjuk a baját. A király Pestvármegyéhez. Pestvármegye közgyűlése, Teleki József gróf indítványára, hódoló föliratot intézett a királyhoz, amelyben Olaszország orvtámadása alkalmából rendíthetetlen bizalmát fejezi ki hadseregünk győzelme iránt. A király köszönő távirata tegnap érkezett meg Ráday Gedeon gróf főispánhoz, Daruváry kabinetfőnök utján. A távirat igy hangzik: Ő császári és apostoli királyi felsége a Méltóságod és Fazekas Ágoston alispán részéről előterjesztett táviratból örömmel értesült ama hazafias elszántságról és a győzelembe vetett rendíthetetlen bizalomról, a mely Olaszország hiíszegő támadása alkalmából Pest-Pilis-Solí-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottsága közgyűlésén megnyilvánult és a vármegye közönségének hódolatáért és jókivánataiért legkegyelmesebben szives köszönetét küldeni méltóztatik. Legfelsőbb parancsra: Daruváry. Jár a helyigyors is ! A magyar államvasutak igazgatósága nagy örömet szerzett a Vácon lakó fővá- városi tisztviselőknek és Nagymaroson, Nógrádverőcén lakó nyaralóknak uj menetrendváltoztatásával, mely a tegnapi napon már életbe is lépett. 126. sz. személy vonat, a mely eddig csak vasár- és ünnepnapon közlekedett, ezentúl mindennap fog járni. (Budapestről ind. d. u. 2 ó. 10 p. Vácra érkezik 2 ó. 45 p. Nagymarosig közlekedik.) Ugyancsak forgalomba helyezték a 142. sz. I. személyvonatot, mely d. u. 5 ó. 20 p. indul Budapestről és Vácra 6 ó. 14 p. érkezik. Egy idejűleg Nagymarosról is két újabb vonatot kaptunk: 121. sz. személyvonat (eddig csak vasárnap és ünnepeken közlekedett) d. u. 4 ó. 55 p. indul Vácról és a 131. sz. személyvonat, mely este 8 ó. 1 p. indul és Budapestre 8 ó. 55 p. érkezik. Az uj változások már tegnap érvényben voltak. Lovászy elesett ? A mi hires, kedvelt cigányprímásunkról szomorú hir érkezett. Levél jött a 32-es gyalogezred egyik tisztjétől, a ki azt Írja, hogy Lovászy Géza az utóbbi harcokban vagy eltűnt, vagy elesett, mert nem találják. A levél írója megígérte, hogy tüzetes nyomozást indít annan kiderítésére, hogy Lo- vászyt nem fogták-e el az oroszok. Az apróságok vizsgája. Ebben a nagyon komoly időkben valóságos búfelejtő, mosolyt keltő szórakozás volt az a „vizsga“, melyet a nőegylet óvodájában a sok édes apróság vígan és kedvesen szerdán, állott ki. Nagyon sokan jöttek el erre a vizsgára és igazán örültek, hogy hallhatták.Kiss Irma óvónő valóságos csodákat produkált a iegédesebb növendékekkel, a kik csókolni való komolysággal, megcsodált bátorsággal adták szerepeiket. Volt háborúsdi játék, évszakok versenye, kis színdarabok, szavalatok és mind mind nagyon tetszettek a szülői szemeknek és sziveknek. A műsorban Csányi Böske,Virágvölgyi Iluska, Rajz Karcsi, Völgyi Mariska és Rózsika, Presan Ilus, Nell Sanyi, Góts Viktorka, Rajz Misi, Molnár Aliaca, Pajerl Bözcike és Rózsika, Skulka Józsi és Iluska, Zsigmond Iluska, Kubinyi Valika, Korpás Magdi, Pálinkás Juliska, Tar Mariska, Kiss Mancika, Perczián Ilus, Breitner Milike, Ligeti A^agdi, Hlatky Iczú, Grünhút Böske és Varga Tibi szerepeltek
