Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-06-20 / 47. szám
V A C 1 HÍRLAP szebbnél szebb kis előadásokkal. A vizsga végén dr. Freysinger Lajosné elnök és Farnek László titkár emlékeztek meg az ovónéni kedves sikeréről és a szülők há- Iájáról. Segesváry István elesett. Az uj generáció már nem ismerte, annál jobban a régi. Segesváry István huszártiszt volt még pedig a javából, a váci hatos huszároknál. „Pityu“-nak hívta mindenki a nagyon kedves, nagyon könnyelmű hadnagyot. Mindenki szerette, senki sem tudott rá haragudni, mulatságosabb pajtás talán széles ez országban nem akadt nálánál. Hosszú éveket töltött Vácon, mindenki ismerte őt, asszonyoknak, lányoknak ép oly kedvence volt, mint a férfiaknak. Egyszer azután elcsendesült. Elment Vácról, a hol fenékig ürítette az élvezetek kelyhét, lemondott tiszti rangjáról, megnősült. Soha többé nem látták abban a városban, a melyhez úgy hozzánőtt, soha többé hírét se hallották. Csak most fognak a régi ismerősök és jóbarátok részvéttel beszélni róla és emlékét felújítani, mikor olvassák majd lapunkból, hogy szegény Segesváry Pityu meghalt, életét adta hazájáért. Mikor a háború kiütött, mint közhuszár ajánlotta fel szolgálatait a daliás, kedves volt huszártiszt az első huszárezrednél. Rögtön őrmesterré léptették elő és ment a harctérre. A horodenkai áttörésben, melyben az ezred a legtöbbet vesztett, pusztult el Segesváry őrmester is. Egy golyó találta homlokon és rögtön meghalt. Schandl Géza századparancsnoka temetteííe el idegen földben. Sok jó barátján kívül özvegye és három apró gyermeke sira'ja a hős katonát. Még a szövetségesünk sem ismer minket. Ilyen című hírünkre kaptuk a következő, érdekes megfigyeléseket tartalmazó levelet: Én, a ki a pálya mentén lakom, szomorúan tapasztaltam, hogy annak a szövetséges katonának, az ő szempontjából, teljesen igaza van, midőn azt Írja haza, hogy itt már látszik a nyomorúság. Mert ha Vác állomásba felülről bejár egy katona vonat, úgy azt a villany és lemezgyár közötti átjárótól kezdve, a Grünhút-fatelepig, lesi- egy egész gyereksereg. Ezek, a mini lassít a vonat, már felugráinak rá és az ott lévő katonáktól minden lehetetlen dolgot kéregéinek. A háború elején a töltényeket gyűjtötték. Volt akárhány kisváci fiú, akinek 2—300 darab különféle tölténye is volt. Közbe-közbe az egyes katonák, különösen a vörös keresztes vonatokon levők, két- szersültet és konzervekef adtak nekik. Mikor pedig a porosz katonák erre való szállítása megkezdődött, ezek pfenningeket adtak nekik. Most ezután megy a nagy hajsza. Egyik fiútól hallottam, hogy ő az apró pénzéért már kétmárkás ezüstöt kapott egyik német katonától. Ezek után, ha annak a minket nem ismerő szövetséges katona üzenetének indokát látni akarja valaki, az fáradjon ki különösen a délutáni órákban a vonathoz és látni fogja a sok piszkos, rongyos és köztük tiszta úri fiuk és lánykák társaságát, akik a bejáró vonatba felugrálnak és összevissza mindenfélét kéregéinek, persze csak egyes rossz német szavakkal: „gib brót, gib zwibak, gib geld, gib pixenfleis, stb.“ A vonat már mozog és ezek a gyerekek még mindig a vonaton lógnak. Ha én lennék tanúja hasonló jelenetnek olyan országban, melynek a nyelvét nem értem, nem ugyanezt a következtetést vonnám-e le a fentiekből, mint az a bizonyos kasseli katona? Tehát a váci vasutasok ne Írjanak félig valótlant és egyedüli a kasselieknek, hanem akadályozzák meg ezt a botrányos állapotot. De leg- hivatottabb volna erre a vasúti őrség, az állítson oda egy őrszemet, a mi egyúttal azt is szolgálná, hogy a vonaton érkező kisváciak nem járnának az oly szigorúan eltiltott pályatesten haza és reggel oda. Az egész zord télen állandóan tartózkodott egy őrszem a fent említett átjárótól az állomás épületéig, most azonban a kellemes és szép nyári éjszakákon és nappalokon egyáltalán nem látni őrszemet ezen a szakaszon. Mogyoróssy István. Levél a visszafoglalt Przemyslböl. Megérkézeít hozzánk az első przemysli levél. Bergmann Mihály dr. tüzérfőhadnagy irta. így szól: Kedves Barátom, most került kezembe a Váci Hírlap junius 2~iki száma, melyben én Przemysl közeli visszafoglalását jósoltam meg s ime, az én váci olvasóim még ki sem aludhatták magukat, mikor mi junius 3-án hajnalban Przemyslbe bevonultunk.Itt küldök a Váci Hírlap olvasóinak három fényképet, magam vettem fel a hires várban. (A fényképeket Demjén kirakatában függesztettük ki. Szerk.) A napokban Svájcon keresztül kezeinkhez jutott jutott a legtekintélyesebb francia újság, a „Le Figaró“, érdemesnek tartom nektek megírni, hogy ez a komoly és tekintélyes újság egyszerűen letagadja a mi májusi nagy győzelmünket és ha következetes lesz, Przemysl visszavételét is le fogja tagadni. Ezredünk május elsejétől Mackensen német vezérezredes parancsnoksága alatt van. Sok fényes verekedést vitt végbe azóta és nemcsak otthon, de a német vezérkarnál is legnagyobb elismeréssel vannak csapataink iránt. Kérem, hogy összes ismerőseimnek tolmácsold szives üdvözletemet, őszinte hived Bergmann Mihály dr. lüzérfőhadnagy. Itt közöljük, hogy Bergmann dr. érdekes képei mellé kitettük a kirakatba Havan Pál íengerészaltiszí térképét is flottánk támadásáról Olaszország ellen, melyet múlt szerdai számunkban közölt „Váci fiuk az Adrián“ című cikkével küldött meg lapunknak. Hem kelS a malmokba kukoricát vinni! A mint közeledünk a uj terméshez, a kormány mind több és több engedményt tesz a hadi élelmezés megszűntetésére. Az utóbbi időben már nem követelte szigorúan a kenyérliszt nyolcvan percentes keverését, a péküzletek is megsüthették a kukoricaliszt nélkül való kenyeret, most pedig a malmokat szabadítja fel a kukorica őrlése alól. A minisztertanács régebbi rendelkezései szerint ugyanis a vámörlő malmok csak annyi búzát, vagy rozsot őrölhettek meg, a mennyi kukoricát hozott őröltetni a gazda. Ezzel azt akarta elérni a kormány, hogy kisebb legyen a buza- lisztfogyasztás és a kenyérbe legalább is ötven percentben kukoricaliszt kerüljön. A jó terméskilátások folytán most a kormány uj rendelkezést bocsátott ki, mely szerint ezentúl a malmoknak nem kell már ugyanannyi kukoricát követelni megőrlésre, mint a mennyi gabonát hoznak be a malomba, tehát a gabonát megőrölhetik kukorica nélkül is. Ez a legfontosabb rendelkezés ma az élelmezés terén, ennek következménye az, hogy a kukorica visszatér oda, a hova való, az állatélelmezéshez. Kíváncsian várhatja az ország lakossága, vájjon olcsóbb lesz-e a baromfi és a disznó az uj rendelet után. Ot Orosz hadifogoly meghalt. A hétnek majdnem minden napjára esik egy halott orosz fogoly a honvéd hadikórházban. Szerdán kettő szenvedett ki : Za- pronatov Vasili 30 éves g. keleti nőtlen, földmives, szelowoszkrinszkii születésü48. gyalogezredbeli orosz katona és Tyukim Maxim 22 éves, g. kel. nős, ketekötő, csir- nigovhai születésű 319. gyalogezredbeli orosz katona. Pénteken ismét három halt meg: Vuszta Leontin 25 éves, g. kel. nős, földmives, pisíyankai születésű, 247 gyalogezredbeli orosz katona, Robarcsek Félix 28 éves, nőtlen, gyári munkás g. keleti pabianicai születésű 206. gyalogezredbeli orosz katona és Irktow Fedor 29 éves,nős, gyári munkás, szanyikhai születésű g. kel. vallású, a 196 gyalogezred katonája. Szétszakított bankjegyek. Megtörtént ugyan a béke szelíd napjaiban is, hogy egy-egy szétszakadt, összevissza ragasztott papírpénz került kezeinkbe: de a háború most valami újat produkált e téren is, mikor a még nem régen használatban levő kétkoronás papírpénzeket sokan a váltási nehézségek és aprópénz hiánya miatt kétfelé szakították s igy fizettek ki 1 — 1 koronát. Ezen rövid és radikális váltási mód ellen az Osztrák- Magyar Bank tilalmi rendelkezést állított fel, amennyiben minden kétkoronás bankjegy után, melyet erőszakosan kétfelé osztanak, 10 fillért levon a bankjegy értékéből a beváltásnál. Nyilttér. Köszönetnyilvánítás. A háború nagy áldoztaokat kíván! Ezen áldozatokat bár összeszorult és bánatos szívvel, de mégis készséges lélekkel adjuk a haza oltárára, abban a biztos reményben, hogy ezáltal is édes magyar hazánk jólétének, boldogságának és tartós békéjének a megalapozásához hozzájárulunk. Én is a legnagyobbat, a legdrágábbat és a legkedvesebbet tettem a haza szent oltárára, amikor rajongásig szeretett férjem, a hűséges családapa a harctéren szerzett betegségében visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Nagy az én fájdalmam, pótolhatatlan az én veszteségem. A háború szívtelen és lelketfen keze a korai özvegység gyászfátyolát borította énreám. Ezen kínos és fájdalmas helyzetemben igen sokan voltak, a kik kegyes, leereszkedő részvétükkel megvigasztaltak és megerősítettek. És itt legyen szabad köszönetemet ki fejeznem első sorban SzommerGyula a vöröskereszt-kórház elnökének, a kinek egyedül köszönhetem, hogy férjem még életben a helybeli kórházba került és itt gondos ápolásban részesült. Hálás köszönetemet fejezem ki dr. Magas Árpád kórházi főorvos úrnak, a figyelmes és gondos önkéntes ápolónőknek, a vitéz sebesült katonáknak és mindazoknak, akik a végtiszteségen megjeleníek'!és engem őszinte részvétnyilatkozatukkal megvigasztalni iparkodtak. Adja a jó Isten, hogy ilyen nagy áldozatokra, ilyen súlyos megpróbáltatásokra minél kevesebb szükség legyen. A jó Isten legyen velünk! Vác, 1915 junius 20. özv. Ember Lajosné.
