Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-06-20 / 47. szám

V A C 1 HÍRLAP szebbnél szebb kis előadásokkal. A vizs­ga végén dr. Freysinger Lajosné elnök és Farnek László titkár emlékeztek meg az ovónéni kedves sikeréről és a szülők há- Iájáról. Segesváry István elesett. Az uj generáció már nem ismerte, annál jobban a régi. Segesváry István huszártiszt volt még pedig a javából, a váci hatos huszároknál. „Pityu“-nak hívta mindenki a nagyon kedves, nagyon könnyelmű hadna­gyot. Mindenki szerette, senki sem tudott rá haragudni, mulatságosabb pajtás talán széles ez országban nem akadt nálánál. Hosszú éveket töltött Vácon, mindenki is­merte őt, asszonyoknak, lányoknak ép oly kedvence volt, mint a férfiaknak. Egyszer azután elcsendesült. Elment Vácról, a hol fenékig ürítette az élvezetek kelyhét, le­mondott tiszti rangjáról, megnősült. Soha többé nem látták abban a városban, a melyhez úgy hozzánőtt, soha többé hírét se hallották. Csak most fognak a régi is­merősök és jóbarátok részvéttel beszélni róla és emlékét felújítani, mikor olvassák majd lapunkból, hogy szegény Segesváry Pityu meghalt, életét adta hazájáért. Mikor a háború kiütött, mint közhuszár ajánlotta fel szolgálatait a daliás, kedves volt hu­szártiszt az első huszárezrednél. Rögtön őrmesterré léptették elő és ment a harc­térre. A horodenkai áttörésben, melyben az ezred a legtöbbet vesztett, pusztult el Segesváry őrmester is. Egy golyó találta homlokon és rögtön meghalt. Schandl Géza századparancsnoka temetteííe el ide­gen földben. Sok jó barátján kívül özve­gye és három apró gyermeke sira'ja a hős katonát. Még a szövetségesünk sem ismer minket. Ilyen című hírünkre kaptuk a következő, érdekes megfigyeléseket tartalmazó levelet: Én, a ki a pálya mentén lakom, szomorúan tapasztaltam, hogy annak a szövetséges katonának, az ő szempontjából, teljesen igaza van, midőn azt Írja haza, hogy itt már látszik a nyomorúság. Mert ha Vác állomásba felülről bejár egy katona vonat, úgy azt a villany és lemezgyár közötti átjá­rótól kezdve, a Grünhút-fatelepig, lesi- egy egész gyereksereg. Ezek, a mini lassít a vonat, már felugráinak rá és az ott lévő katonáktól minden lehetetlen dolgot kére­géinek. A háború elején a töltényeket gyűj­tötték. Volt akárhány kisváci fiú, akinek 2—300 darab különféle tölténye is volt. Közbe-közbe az egyes katonák, különösen a vörös keresztes vonatokon levők, két- szersültet és konzervekef adtak nekik. Mikor pedig a porosz katonák erre való szállí­tása megkezdődött, ezek pfenningeket adtak nekik. Most ezután megy a nagy hajsza. Egyik fiútól hallottam, hogy ő az apró pén­zéért már kétmárkás ezüstöt kapott egyik német katonától. Ezek után, ha annak a minket nem ismerő szövetséges katona üzenetének indokát látni akarja valaki, az fáradjon ki különösen a délutáni órákban a vonathoz és látni fogja a sok piszkos, rongyos és köztük tiszta úri fiuk és lány­kák társaságát, akik a bejáró vonatba fel­ugrálnak és összevissza mindenfélét kére­géinek, persze csak egyes rossz német szavakkal: „gib brót, gib zwibak, gib geld, gib pixenfleis, stb.“ A vonat már mozog és ezek a gyerekek még mindig a vona­ton lógnak. Ha én lennék tanúja hasonló jelenetnek olyan országban, melynek a nyelvét nem értem, nem ugyanezt a követ­keztetést vonnám-e le a fentiekből, mint az a bizonyos kasseli katona? Tehát a váci vasutasok ne Írjanak félig valótlant és egyedüli a kasselieknek, hanem akadályoz­zák meg ezt a botrányos állapotot. De leg- hivatottabb volna erre a vasúti őrség, az állítson oda egy őrszemet, a mi egyúttal azt is szolgálná, hogy a vonaton érkező kisváciak nem járnának az oly szigorúan eltiltott pályatesten haza és reggel oda. Az egész zord télen állandóan tartózkodott egy őrszem a fent említett átjárótól az állo­más épületéig, most azonban a kellemes és szép nyári éjszakákon és nappalokon egyáltalán nem látni őrszemet ezen a sza­kaszon. Mogyoróssy István. Levél a visszafoglalt Przemyslböl. Megérkézeít hozzánk az első przemysli levél. Bergmann Mihály dr. tüzérfőhadnagy irta. így szól: Kedves Barátom, most került kezembe a Váci Hírlap junius 2~iki száma, melyben én Przemysl közeli visszafoglalását jósoltam meg s ime, az én váci olvasóim még ki sem aludhatták magukat, mikor mi junius 3-án hajnalban Przemyslbe bevonultunk.Itt küldök a Váci Hírlap olvasóinak három fényképet, magam vettem fel a hires vár­ban. (A fényképeket Demjén kirakatában függesztettük ki. Szerk.) A napokban Sváj­con keresztül kezeinkhez jutott jutott a legtekintélyesebb francia újság, a „Le Fi­garó“, érdemesnek tartom nektek megírni, hogy ez a komoly és tekintélyes újság egyszerűen letagadja a mi májusi nagy győzelmünket és ha következetes lesz, Przemysl visszavételét is le fogja tagadni. Ezredünk május elsejétől Mackensen né­met vezérezredes parancsnoksága alatt van. Sok fényes verekedést vitt végbe azóta és nemcsak otthon, de a német ve­zérkarnál is legnagyobb elismeréssel van­nak csapataink iránt. Kérem, hogy összes ismerőseimnek tolmácsold szives üdvöz­letemet, őszinte hived Bergmann Mihály dr. lüzérfőhadnagy. Itt közöljük, hogy Bergmann dr. érdekes képei mellé kitettük a kirakatba Havan Pál íengerészaltiszí térképét is flottánk táma­dásáról Olaszország ellen, melyet múlt szerdai számunkban közölt „Váci fiuk az Adrián“ című cikkével küldött meg la­punknak. Hem kelS a malmokba kukoricát vinni! A mint közeledünk a uj terméshez, a kor­mány mind több és több engedményt tesz a hadi élelmezés megszűntetésére. Az utóbbi időben már nem követelte szigo­rúan a kenyérliszt nyolcvan percentes ke­verését, a péküzletek is megsüthették a kukoricaliszt nélkül való kenyeret, most pedig a malmokat szabadítja fel a kuko­rica őrlése alól. A minisztertanács régebbi rendelkezései szerint ugyanis a vámörlő malmok csak annyi búzát, vagy rozsot őrölhettek meg, a mennyi kukoricát hozott őröltetni a gazda. Ezzel azt akarta elérni a kormány, hogy kisebb legyen a buza- lisztfogyasztás és a kenyérbe legalább is ötven percentben kukoricaliszt kerüljön. A jó terméskilátások folytán most a kormány uj rendelkezést bocsátott ki, mely szerint ezentúl a malmoknak nem kell már ugyan­annyi kukoricát követelni megőrlésre, mint a mennyi gabonát hoznak be a malomba, tehát a gabonát megőrölhetik kukorica nél­kül is. Ez a legfontosabb rendelkezés ma az élelmezés terén, ennek következménye az, hogy a kukorica visszatér oda, a hova való, az állatélelmezéshez. Kíváncsian vár­hatja az ország lakossága, vájjon olcsóbb lesz-e a baromfi és a disznó az uj rende­let után. Ot Orosz hadifogoly meghalt. A hétnek majdnem minden napjára esik egy halott orosz fogoly a honvéd hadikór­házban. Szerdán kettő szenvedett ki : Za- pronatov Vasili 30 éves g. keleti nőtlen, földmives, szelowoszkrinszkii születésü48. gyalogezredbeli orosz katona és Tyukim Maxim 22 éves, g. kel. nős, ketekötő, csir- nigovhai születésű 319. gyalogezredbeli orosz katona. Pénteken ismét három halt meg: Vuszta Leontin 25 éves, g. kel. nős, földmives, pisíyankai születésű, 247 gya­logezredbeli orosz katona, Robarcsek Fé­lix 28 éves, nőtlen, gyári munkás g. keleti pabianicai születésű 206. gyalogezredbeli orosz katona és Irktow Fedor 29 éves,nős, gyári munkás, szanyikhai születésű g. kel. vallású, a 196 gyalogezred katonája. Szétszakított bankjegyek. Megtörtént ugyan a béke szelíd napjai­ban is, hogy egy-egy szétszakadt, össze­vissza ragasztott papírpénz került keze­inkbe: de a háború most valami újat produkált e téren is, mikor a még nem régen használatban levő kétkoronás papír­pénzeket sokan a váltási nehézségek és aprópénz hiánya miatt kétfelé szakították s igy fizettek ki 1 — 1 koronát. Ezen rövid és radikális váltási mód ellen az Osztrák- Magyar Bank tilalmi rendelkezést állított fel, amennyiben minden kétkoronás bank­jegy után, melyet erőszakosan kétfelé osz­tanak, 10 fillért levon a bankjegy értéké­ből a beváltásnál. Nyilttér. Köszönetnyilvánítás. A háború nagy áldoztaokat kíván! Ezen áldozatokat bár összeszorult és bánatos szívvel, de mégis készséges lélekkel adjuk a haza oltárára, abban a biztos reményben, hogy ezáltal is édes magyar hazánk jólétének, boldog­ságának és tartós békéjének a meg­alapozásához hozzájárulunk. Én is a legnagyobbat, a legdrágábbat és a leg­kedvesebbet tettem a haza szent oltá­rára, amikor rajongásig szeretett fér­jem, a hűséges családapa a harctéren szerzett betegségében visszaadta ne­mes lelkét Teremtőjének. Nagy az én fájdalmam, pótolhatatlan az én veszte­ségem. A háború szívtelen és lelketfen keze a korai özvegység gyászfátyolát borította énreám. Ezen kínos és fájdal­mas helyzetemben igen sokan voltak, a kik kegyes, leereszkedő részvétük­kel megvigasztaltak és megerősítettek. És itt legyen szabad köszönetemet ki fejeznem első sorban SzommerGyula a vöröskereszt-kórház elnökének, a kinek egyedül köszönhetem, hogy fér­jem még életben a helybeli kórházba került és itt gondos ápolásban része­sült. Hálás köszönetemet fejezem ki dr. Magas Árpád kórházi főorvos úrnak, a figyelmes és gondos önkéntes ápo­lónőknek, a vitéz sebesült katonáknak és mindazoknak, akik a végtiszteségen megjeleníek'!és engem őszinte részvét­nyilatkozatukkal megvigasztalni ipar­kodtak. Adja a jó Isten, hogy ilyen nagy áldozatokra, ilyen súlyos meg­próbáltatásokra minél kevesebb szük­ség legyen. A jó Isten legyen velünk! Vác, 1915 junius 20. özv. Ember Lajosné.

Next

/
Thumbnails
Contents