Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-03-17 / 21. szám

Huszonnyolcadik évfolyam 21. siám. Vác 1914. március 17. VÁCI HÍRLAP Poliiiiiai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre Í2 K, félévre 6 K, Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. J ' • n ” Gróf ^sáiíy Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Egyes szám ára 12 filler. j ercsenyi ezso. j jsjyj[^gr sora fji|éi. Telefon-szám 17. Március 15. Vácon és vidékén. A főgimnázium ünnepe. A főgimnázium ifjúsága évről évre nagyobb tért hódit magának a nyilvános szereplés terén. Március 15-ikél az idén szombaton délután ünnepelte a Kúrián és a nagyterem zsúfolásig megtett már a kezdetre. A nagy­számú érdeklődőkön és a tanügy barátain kivid megjelent a szép ünnepségen a város szirve-java, különösen pedig sok hölgy. A műsor valóban páratlanul szép volt, melyért méltán hálás lehet a közön­ség a főgimnázium tanári karának, külö­nöskép Pesovár Ambrus, Bertalan István, Haris Béla rendezőknek s a még lelke­sedni és lelkesíteni tudó ifjúságnak. Az első szám Wolkóber János szerze- J ménye, az Apoteózis volt. Igazán zenei és i ének mestermű, mely végigvezetett benün- j két a nagy időkön át az elnyomatás ide­jére. Az ifjúsági ének- és zenekar dereka­san megállta helyét és méltóan működött j a közönség nagy tetszésére. A hosszú, de j kedves szám után a kis Haris Béla sza- j valta el Petőfinek a Hazáról írott versét j temperamentumosán, megkapó elevenség- j gél és rátermett ügyességgel, ő utána Fal- 1 esik László VI. osztályú tanuló Menzik j Ferenc hetedikes gimnazista kitűnő zon- j gorakisérete mellett hegedűn játszotta Bér- | csényi nótáját, általános tetszés és taps j kiérdemlésével. Majd ismét az énekkarban j gyönyörködtünk, a mikor a magyar érzés- j tői lángoló ifjúság ajkán fölcsendültek a j Kossúíh-dalok. A közönség arcán meglát­szott a hatás s bizony nem egy-két szem­pár csillogott a kényektől. Szünet után dr. Károlyi János, a történe­lem tanára állt az ünneplő közönség elé, hogy eszmékben gazdag, az igazi hazafias érzésektől áthatott beszédével ragadja meg a sziveket, lelkeket. Simán folyó, magas szárnyalást! ünnepi beszéde mély hatást gyakorolt a jelenvoltak s mikor befejezte azt, az elhangzott éljenzések után sok-sok ember lelkében ott maradt az érzés s az a gondolat, hogy a mig ilyen tanárai lesz­nek ; z ifjúságnak, nem kell azokat s ha­zánkat félteni a mindinkább fenyegető veszedelemtől. Károlyi tanár beszéde után egy kis kuruc-labanc színdarabot adott elő 16 gimnazista fiú, korhű jelmezekben, ének- és zeneszámokkal tarkítva. A zene­számok szintén Wolkóber János szerze­ményei. A darab, melynek rövid tartalma az, hogy egy labanc hadnagy a kurucok nagylelkűségének és hazafiasságának ha­tása alatt kuruccá lesz, rendkívül te: zeit a közönségnek. De nem is méltatlanul! A szereplők mindannyian oly jól alakítottak s annyira ügyesek voltak, hogy valóban vétek volna, bármelyikét is kifogásolni. Az elsőrangú szerepjő. Jávorka megszemélye­sítője, Nagy László mindenkit elragadott remek játékával, Justh István az ő Heiszter generálisával pedig jobbat szintén nem adhatott volna. Székely Tibor labanc had­nagy épp úgy, mint Lukács József kuruc hadnagya kisebb szerepeikben rátermettsé­güknek igazi javát mutatták be. Szepi labanc szolga (Síeinauer József) általános derült­ségben tartotta mindvégig a közönséget természetes humorával, jóiző mondásaival és mókáival, kinek méltó partnerei voltak a muzsikus cigányok derűs játékukkal. A kuruc vitézek nehéz, de jó! sikerült éne­keit s főleg ősrégi láncaikat megujráztaí­i Iák s mindannyiszor megtapsolták. Egy j cseppet sem maradtak el azonban tőlük ! élethű, természetes szereplésükkel a labanc j őrök. i Szóval az egész darab valóban él­vezetes, tetsző volt, melynél csak az vala az elszomorító, hogy olyan hamar vége volt. Nyolc órára járt már az idő, mikor egy kedves, szép est emlékével távoztunk a teremből s szemlől-szembe meg mertük mondani — minden hízelgés nélkül egymásnak ép úgy, mint a tanári karnak is, hogy Úr Isten éltesse a hazafias magyar piarista rendet, a miért ilyen kellemes es­téket szerez lelkes ifjujuságunkkal mine­künk, váciaknak! A védőegyesület. A váci Magyar Védőegyesület éves ren­des közgyűlése ezidén is méltóképen illeszkedett be az ünnepség sorozatába Most is a városháza nagytermében, szokat . lanul nagyszámú közönség jelenlétében folyt le a nem sablonos gyűlés. A Polgári | Dalkör éneke nyitotta meg és zárta be a I tárgysorozatot, amelyet a közönség mind- ! végig ünnepélyes komolysággal hallgatott, j Kizárólag a tisztikar szereplése, jelentése töl- | lőtték ki a tárgysorozatot, amelyet vita, hozzá­I szólás egyáftalán nem kisért. Talán az ! ünnepélyes érzésből fakadt ez, vagy talán | ezzel és igy tüntetett a közönség egyhan- i gúan a vezetőséggel való egyöntetű véle- i kedése mellett. A gyűlés fénypontja ez | alkalommal is Borbély Sándor elnök | megnyitó beszéde volt, mely a közönség J figyelmét egészen lekötötte, majd pedig | lelkes tapsokra ragadtatta. Különösen let- ! szettek az elnök elmés jelmondatai, ame- ! Ivek igen jellemzők, találók és sajnos, III. levél. Irta : Báskayné. (Vége.) Űgyláíszik, Te még az uradat sem isme­red egészen. Ha azonban férjed nem is féltékeny, igen sajnálom, hogy az én levelemben irt cselédtéma nyújtott alkalmat a megisme- j résre. Hogy azon fogadtatok. Szemrehá- j nyásí tennék magamnak, hogy én nyújtottam j a fogadásra alkalmat és a markában felej- j ette a Gabid a kezedet, hogy egy kis gal­vánáramot küldjön a szived felé, de nyu­godt vagyok, hogy ha nem a cselédkérdés, akkor tán a cipőfűző, vagy egy üvegpohár akadt volna erre az alkalomra, mert hát annyi külcsiny, mint a mennyivel a taná­rod rendelkezik, sehogysem maradhat fel­fedezetlenül. Mond meg kérlek neki, hogy a cseléd- j kérdésben csak részben fogadom el a né- i zeleit. Sokkal mélyebb korbeli és lelki j okok a kú(forrásai a cselédmizériának, * melyben a cseléd egyéni szabadságáról van szó. Ez nem váci specialitás, hanem kullúrállambeli és csakis civilizálatlan államokban szűnik meg és ott, hol a helyi és talajviszonyok kényszerítik a lányokat és férfiakat a szolgálatra, mert hiszen ő, mini gazdasági isk. tanár fogja tudni, hogy ugyanez a cselédmizéria megvan a férfi­ak közt, a külgazdaságokban is. Erről azonban majd, ha itthon leszel, tovább fo­gunk társalogni, most engedd el kérlek, mert az alapos tárgyalás a levelemet túlhosszúra nyújtaná. Most már úgyis any- nyit irtani, hogy egészen közel vagyok a szellemek órájához és az Íróasztal mellett ér a holnap. Te már az igazak álmát alu- szod rég, mikor e sorokat rovom egymás mellé, azért kérlek, engedd meg, hogy ha Te a csónakpartid miatt abbahagytad a levélírást, én is abbahagyhassam nyomo­sabb okaim miatt. Figyelmeztetlek, a csó­nak igen labilis portéka, az ember könnyen veszti benne lelkiegyensúlyát, féltlek. Te úgyan az asszonyok asszonya vagy, három utóiratot is Írsz. Te egészen úgy teszel, mint Tompa Mihály, mikor atyjához hazalátogatott vasárnap déluíánonkiní. Egész délután alig beszélgettek, az öreg is, ő is gondolkodtak, mikor a fiát az apa elkísérte egy kis útig és már el is bú­csúztak, akkor kezdték egymásnak vissza­kiabálni a mondanivalójukat. Arra kérsz Magdám, hogy referáljak ne­ked a hírekről és egy kis pletykáról ? Csak nem kívánod tőlem, hogy én másoknak a pongyola beszédét kivonva, összeadva és megszorozva leadjam, tudod nekem erre direkte rendelnem kellene egy gyomrot, mely ezt beveszi. Kérd ezt továbbra is Ti­nidtől. Még egyszer kérlek dorgálásaimat,'csak úgy, oly okosan fogadd, mint máskor és mosl se haragudj meg érte. Levelet most többel ne várj, hanem jöjj mielőbb haza, hogy aztán a cselédkérdést itthon vitassuk meg más alkalommal. Csókol szeretettel Ilonád.

Next

/
Thumbnails
Contents