Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-11-18 / 88. szám

V A CI hírlap Egy törzsorvos felesége a vonat kerekei alatt. Rémes szerencsétlenség történt vasár­nap este a vác-vérőcei vasúti vonalon: egy katonai orvos felesége, a ki elkísérte az urát egy-két állomásnyira, kiesett a vasúti kupéból és a vonat kerekei alá került. A tragikus eset este nyolc és kilenc óra között történt. A katonai vonat áfrobogolt a váci állomáson. A végtelen hosszúnak látszó kocsikban legénység, egy régi másodosztályú kupéban a tisztek. Vasár­nap délután érkeztek Budapestre az északi harctérről, a hol újabb irányítást kaptak és rögtön indult a vonatjuk Érsekújvár felé. Nem volt idő rá, hogy kiszálljanak nagy eseményeket átélt utasai, hozzátartozóik mentek hát id a pályaudvarra és ölelték szeretettel épségben érkezeit kedveseiket. A katonai vonatra varok seregében volt dr. Stark Pál törzsorvos felesége is, a ki engedély kért az ezredparancsnoktól, hogy férjét, kit hónapok óta már nem láthatott, elkisérhese Érsekújvárig. Az engedélyt meg­kapta és boldogan szállt fel a tisztek ré­szére fentartott vasúti kocsiba. A katonai vonatok most ötven kilomé- terrel haladnak. Vácon meg sem állanak, csak a rendelkező állomásokon, a melyek között Budapesttől első Nagymaros. A vo­nat elhaladt öreg állomási épületünk előtt, Starkné kilépett a kupészakaszból és egyik mellékhelyiség felé tartott. Sokáig maradt el, de a törzsorvosnak nem tűnt fei, hogy felesége még nem jöti vissza közéjük. . . . Nógrádverőce irányából a drégely- palánki vicinális iparkodott Vác felé. A vonatot Kicsiny János mozdonyvezető ve­zette. Ez a derék ember olyan körültekintő figyelemmel állt a helyén, hogy mikor Vác elé ért és segélykiáltásokat hallott a sötét­ből, lefékezte a zugó, zakatoló vonatot. Kicsiny mozdonyvezető leugrott a gépé­ről és a hang irányában indult. A pálya­test mellett egy összegörnyedt női alakot vett ki az esti sötétségben. — Mikor indul a vonat? Olyan régen ! várok az uramra, hát mégse megyünk? szólalt meg a nő, Kicsiny János rögtön észrevette, hogy a szerencsétlen félrebe­szél. Keresni kezdte, hogy mi baja történ­hetett és iszonyodva vette észre tapogató keze, hogy vérbe markol: az asszonynak mindkét lába össze volt zúzva! Hamaro­san összeszaggatta a nő fehér ruháját és az igy nyert darabokkal lekötötte a lába­kat, azután karjaira emelte a szegényt és a paklikocsiba helyezte el. A vicinális újra indult és beérkezett az állomásra. Azonnal orvosért küldtek s nemsokára Vadas Józset dr., a ki most Hörl dr. vasúti orvost is helyettesíti, meg­érkezett. Megvizsgálta a súlyos sebeket, kötéseket alkalmazott, ez alatt a nő visz- szanyerte eszméletét és elmondotta, hogy Stark Pál dr. törzsorvos felesége, együtt utazott a férjével, az éjszakai sötétségben eltévesztette az ajtót, mikor a félreeső helyről vissza akart menni és a kupé ki­járó ajtaját nyitotta fel, ez pedig kifelé nyílt. Kiesett rajta, a vonal kerekei mindkét lábán átmentek . . . A forgalmi irodából azonnal telefonáltak Nagymarosra, hogy az odaérkező katona­vonatnak hírül adják a szerencsétlenséget, j A törzsorvos egy íehervonatot talált a ma- ; rosi állomáson és azzal tért vissza Vácra Végtelenül megható volt a férj és a sze­rencsétlenül járt feleség találkozása. Még egy óra előtt minden másra gondoltak, csak arra nem, hogy igy fognak talál­kozni . . . Miután Stark dr. értesült arról, hogy feleségét feltétlenül operálni keli, a sze­gény asszonyt felpakolták arra a tehervo­natit, melyen férje érkezett és Budapestre vitték. A mentők automobilja már Ráko­son várta őket és a “helyőrségi kórházba szállították. A szerencsétlen nő oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy hétfőn reg­gelre az operáció után kiszenvedett. A polgárőrség válságban ? A lelkesedéssel megalkotott váci polgár­őrség közel van ahhoz, hogy befejezze működését. Panasz panaszra tódul egye­sek hanyag viselkedése miatt. Úgy fest a dolog, hogy a polgárőrségben vannak né­hányon, a kik nincsenek tisztában azzal az j esküvel, melyet letettek és lelkiismeretük ! olyan tág, hogy esküjükkel szemben min- j dent megengednek maguknak. Ma már ott j tartunk, hogy Teszák Gyula postafőfelü- gyelő, parancsnok bejelentette lemondását. Nem kívánjuk most bővebben tárgyalni a polgárőrség bajait, csak azt kell megje­gyezzük, hogy egynéhány lelkiismeretlen s zavarokat okozó tagja miatt az egész ne­mes vállalkozásnak szenvednie nem sza­bad. Ezekkel szemben nem keztyűs kéz­zel kell elbánni, hanem a rideg igazsággal és ki keli rekeszteni a gárdából. Ha keve­sebben lesznek is, a bomlasztó elemtől megszabadulnak és a város érdekében a többi százak becsületesen meg fognak fe­lelni fogadalmuknak. Egy hires vendéglős haiáia. Deákvári villájában csendes, visszavonult életet élt Marchal József. Aluli szombaton halt meg, hétfőn volt a temetése főleg bu­dapesti ismerőseinek részvéte mellett. Az elhunyt hosszú ideig Budapest legismertebb személyiségei közé tartozott és rendkívül érdekes életpályát futott be: az „Angol ki­rálynő" s-^iiö tulajdonosa volt. Fiatalkorá­ban III. i deon konyhafőnöke volt, a honnan az orosz cár udvarába került. Ezt | az állását akkor hagyta el, a mikor Albrecht i főherceg, a ki Magyarországon élt, meghívta konyhája vezetésére. Későbben a Nemzeti Kaszinó konyhafőnöke lett és ebben a j minőségben kapta a megbízást az 1867-iki koronázási diszebéd megíőzésére. 1881-ben j átvette az „Angol királynő“ vezetését, a mely Deák Ferencnek volt kedvenc szállója. 1898 ig vezette azt, a mikor visszavonult Deákvárra. Ä váci asszonyoknak szók A polgármester ezeket irta a váci nő- egyesületeknek: Vájjon a tiszta lelkiisme­ret legfájóbb furdalása nélkül ölthet-e ma­gára magyar anya és lelkes honleány csupán a divat kedvéért prémes öltönyt akkor, midőn apáink és testvéreink, a ma­gyar asszony hitvese dideregni kénytelen a lövészárkok testet, lelket megbénító labi­rintusaiban . . . ? Ezzel a melegszívű fel­hívással prémet kér a polgármester a váci nőktől a harcos katonák részére s a mint az országban ez a mozgalom eredményre is vezetett, nálunk is sok adakozó akadt. Most a mi nőegyleteink hasonló fel hi vas­sal fordulnak a tagjaikhoz, város női la­kosságához : hallgassák meg a szenvedő katonák kérését és a fölös szőrmeruha darabjaikat küldjék el a Hadsegélyző bizott­sághoz (Budapest, Váci-utca 35.) A mi la­punk nyilvánosan fogja nyugtatni pz adomá­nyokat. Adományok Vác város vöröskeresztes kórházának. (Andreúnszky-vűla.) Nagy Ferencné 2 vánkost adott megfelelő huzattal és 2 lepe­dőt; dr. Alayer Józseíné több konyhai esz­köz, 1 nagy fonott szék, 1 ruhakosár, 1 széntartó, 2 hamutálca; Való Antal 1 össze­csukható vaságy, 1 párna huzattal, 6 ing: Biró Béláné 9 párna megfelelő huzattal; özv. Pintér AMklósné 3 lepedő, 3 törülköző. 3 pár harisnya, 13 zsebkendő, 1 szék, 2 féinjányér; Ottó József 4 ing, 6 alsónadrág, 4 törülköző, lü üveg paradicsom, 1 üveg paradicsom, 1 üveg paprika; Tragor Ká­roly 10 liter bab, 3 pár papucs, 2 f .mtá- nyér, 2 pár evőeszköz, egy évfolyam folyó­irat, 2 fehérruha, 2 törülköző, 2 pohár; Ga- valdik Béláné 3 pár evőeszköz, több olvas­mány; Furulyás Ferencné 1 párna, 2 hu­zattal, 4 üveg paradicsom ; Mózes József- né 1 párna huzattal; dr. Krezsák Pál 3 uj szalmazsák; Légrádi Ernő 20 szék, 8 deszka; Házi Jánosné 5 liter bab. (Foly­tatjuk.) A nagylelkű adományokért ez utón is hálás köszönetét mond a vezetőség. 92 iraterrsáilis Vasárnap éjszaka az esztergomi tábor­ból a belügyminiszter intézkedésére 92 in­ternált egyént hoztak a váci huszárlakta­nyába és a polgárőrség vette át őket. Majd­nem mindegyik szerb, a kiket A'Iagyaror- szág délvidéki városaiban fogtak el. Közel esik a feltevés, hogy Szerbiából azért rán- dultak át, hogy itt kémkedjenek. Ma a külső laktanyában közel négyszáz inter­náltat őriznek. I7B sebesült katona. Hétfőn újabb sebesült szállítmány érke­zett Vácra a délután félkettős vonattal. Összesen negyvenen voltak, a kiket az öt kórházban helyeztek el. Ma a létszám 178, a kik következőkép vannak elosztva: a Vöröskeresztben van 98, a püspöki kór­házban 13, az irgalmasoknál 22, AWx- kórházban 6, Vác város Andreánszky-villá- ban levő kórházában 39. Vác kórházaiban jelenleg 17 üres ágy van a sebesültek részére. A legszebb vers. A harctéréi hozta a posta ezt a kis ver­set, melyben magyar ember minden érzése ki van fejezve : Menydörög az ágyú, Hull a srapnell, gránát, Átrepülik hosszan A kék hegyek hátát. Magyar zászló áll fenn A hegy tetejében, Alatta teszem fel Kockára az éltein. És jöjjön felém a Halálok-halála, Csak te élj örökké Magyarok hazája ! Veresegyházi mezőgazdasági és téglagyár részvénytársaság cég alatt 50.000 korona' alaptőkével (500 darab 100 korona névértékű bemutatóra szóló részvény) uj vállalat alakult Buda­pesten (VI. kerület Andrásy-út 5. sz.), mely most jegyeztette be cégét. Igazgatósági ta­gok: dr. Okolicsányi Zoltán, dr. Politzer Gusztáv és dr. Mészöly László.

Next

/
Thumbnails
Contents