Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-11-18 / 88. szám
VÁCI HÍRLAP LEGELEK El HARCTÉRRŐL. * Éjszaka az orosz kocsisok közt. . . . Utunk Magyarországon keresztül igen kellemesen telt el mindenütt, a merre csak mentünk, elhalmoztak ennivalóval, egész kenyereket, szalonét, bort, cigarettát, tejet és igen sok gyümölcsöt raktak be, úgy hogy már azt sem tudtuk hová, tegyük. Az utat „Gessler Siegfried Altvater“ fiának az autójában tettem meg (természetesen a waggonba). Nappal az autó mögött kifeszi- tett sátorponyva alatt, szalmán heverészve, éjjel benn a soffőrrel az autóba. Mikqr átléptük a magyar határt, a magas hegyek között, a hideget még akkor nem igen szokott testünk hamar megérezte és nem tudtunk aludni. Itt már más képe volt a vidéknek, mindenről a mire néztünk, le- ritt a szegénység és nézve a hiányos öltözetű gyermekeket, elkezdtünk a gyümölcsből kidobálni és mikor láttuk, hogy hogyan vetik hárman, négyen magukat egy almára, mind sűrűbben dobáltuk ki készletünket úgy, hogy nem sokára már a saját készletünket is kiszórtuk. (Ez jellemzi a magyar bakát.) Kifogytunk mindenből. Végre megérkeztünk Stanislauba, siettem rögtön a kifogyott készletet újra beszerezni, sőt még a másnapra való 42 kgr. húst is beszereztem, a mi tekintve a továbbiakat rendkívül üdvös is volt. Szállást kerestem magamnak, beállítottam egy szép új házba, a ház tulajdonosa már akkor Magyarországon volt. Kinyittattam a második emeleten egy szobát, pazarul volt berendezve. Képzelhetik örömömet, a négy felöltözve, összegörnyedve töltött éjszaka után, hogy megörültem én a fehér ágy láttára. Mióta elmentem otthonról, még nem aludtam ágyban. Kitűztem az erkélyre szép nemzeti színű zászlómat és elmentem egy kávéra. De „ember tervez“. Mikor kiérek a főtérre, látom, hogy az egész katonaság lázas izgalomban van, csomagol. Kérdezem mi ez, egy szó választ kaptam: „Alarm“. De a kávémat csak megiszom! Akkor már hárman rohantak utánam, hogy csak siessek, futva mentem szállásomra, összekapkodtam fölszerelésemet, egy kocsit kerítettem és vágtattam a gyülekezési helyre. Este elindultunk. Akik fegyverrel voltunk ellátva, a kocsik mellett és utána mentünk mint őrség. Ha nem lett volna minden kocsin lámpás, nem láttunk volna kétlépésre sem. Az én kocsim a tábori nyomda felszerelése („Feldpress") volt, a legnehezebb rakománnyal, két rossz ló volt előtte. Hegynek fel bizony ugyancsak kelleíí a kocsit tolni. Egyszer csak a mi lovaink fölmondták a szolgálatot, nem akartak húzni. Megpróbáltunk mindent, a hátul jövők kikerültek, már régen elhagytak és mi ott álltunk a sötét, hideg éjszakában. Melettünk haladt egy 200 parasztkocsiból álló sor, ugyanabban az irányban. Körülbelül a közepén megállítottuk ezt és a kocsink felét átraktuk egy parasztszekérre, az utána következőre felszálltam én és elhelyezkedtem a sátora alatt. Hol volt már akkor a többi kocsi . . . Itt kezdődtek életem legborzalmasabb órái. Az előttem lévő kocsi meglévőn rakva, nem haladhattunk elég gyorsan, mig az elől lévők üresen már igen messze voltak. Nem láttam tovább a lovak fejénél és csak onnan tudtam, hogy a kocsi előttem van, mert a kocsis elkezdett az én kocsisommal beszélgetni, ez pedig az utánunk jövő kocsi kocsisával. Egy ideig nem törődtem vele, de később már gyanússá vált, különösen mikor már igen sokat röhögtek. Az a gondolatom tamadt, hogy ezek a kocsisok abban a hiszemben vannak, hogy az első kocsin valami érték van, bevágnak egy mellékútra és én reggelre azon veszem magam észre, bogy Oroszországba vagyok! Megfeszítem látó és halló idegeimet, nem bírtam három kocsinál többet felfedezni. Helyzetem kétségbeejtő volt, töltött fegyveremre tűzött bajoneltemet úgy tartottam, hogy a legelső gyanús jelre ke- resztülszúrom kocsisomat. Istennek aján- íotlam leikemet, elbúcsúztam feleségemtől, gyermekeimtől és szüleimtől. Egyszerre egy lovas vágtat el mellettünk, utána kiáltottam, dehogy : ordítottam, hogy hozzon segítséget. Választ nem kaptam és én vártam, hogy majd csak jön valaki szembe velünk, a kitől megtudhatom, hogy jó úton vagyunk-e ? Gyanúm még jobban megerősödött ez igy tartott több mint két óra hosszáig. Azt kérdeztem kocsisomtól: — „Tiszi Pole?“ („Lengyel vagy?“) Azt feleli „N-ee Rusze!“ („Nem, orosz!“) Egy piilanai és tervem készen volt: fegyveremet karomra akasztottam, bajoneltemet fogam közé, a kocsist térdeim közé szorítottam magam előtt, a gyeplőt kivettem a kezéből, kivágtam az első kocsi elé és megcsapkodtam az ostorral a lovakat, úgy hogy szinte repültünk. Az utat látni képtelenség voit, kitettem magam, hogy belefordulunk az árokba és összetöröm magam mindenestől, de inkább ez, vagy bármi, csak orosz fogoly ne legyek! Hajtottam a hogy csak bírtam, már nem fáztam, már nem volt szükség köpönyegre . . . Meddig tartott ez igy, nem tudom, de még mindig nem értem utói a kocsikat. Végre nagy sokára acetilén világosságot láttam a távolba; közelebb érve látom, hogy egy vashidnál vagyunk, a mit acetilén lámpákkal vizsgálnak: itt értem utói apátomat... Két embert kértem a kov ra és én a kimerültségtől és a kiállott izgalmaktól aléltan estem össze a kocsiban, elaludtam és tiz órakor ébredtem fel, úgy a hogy terveztem, de nem az ágyban, hanem a kocsin. Sík Miklós. M ko3er>akórház titkai. Az az erélyes és ^lelkiismeretes don- dosság, melyet hatóságunk részéről tapasztaltunk a koleraveszedelem elfojtására, megtette a hatását: Vácon már hetek óta nincs kolerabeteg és nincs újabb megbetegedés. Most, a mikor már, úgy látszik, a veszedelem elmúlt, megírhatunk egy epizódot, melynek tegnap délelőtt játszódott le az utolsó jelenete a rendőrkapitány előtt, de a mely előzőleg rendkívül nyugtalan órákat és napokat szerzett a város ügyeinek intézői között. Mikor az első kolerabeteget bevitték a kisváci kórházba, Deák Mihályt fogadták fel ápolónak, a kit azután Vadas dr. a legszigorúbb óvrendszabá- lyokra oktatott ki. Tényleg az ápoló teljesítette is a kötelességét, de egy szép napon megunta magát a kolerások között, felvette Vadas dr. köpenyét és — kisétált egy spriccerre a közeli kocsmába. Ezt még tetézte az is, hogy Deákné, a ki viszont a Burgundia-utcai közkorházban volt ápoló, elment látogatóba a kolerakórházba és az urával egy pár órát eltöltve, szépen visszaballagott a városon át a Burgundiába. Erről a két kirándulásról tudomást szereztek a városházán és reszketve várták, hogy egy-két nap alatt 20—30 kolerabeíegünk lesz a fertőzés folytán. Szerencsére ez nem következett be, sőt az utolsó kolerás is kiment a kórházból s akkor Vadas József dr. közegészségelleni kihágás miatt az ápolót feljelentette. Kalló kapitány előtt Deák azzal védekezett, hogy mielőtt elhagyta a kórházat, szublimálban megmosdott. Ezt a védekezést azonban a rendőr- kapitány nem fogadta el és a lalkiismeret- len ápolót százkoronára és megfelelő elzárásra büntette Természetesen Deák Mihályt elbocsátottált a város szolgálatából. Drágább lesz a gyufa. Az utóbbi napok során a háború visszaélései eggyel szaporodtak: a gyufa árakét fillérről háromra emelkedik. Az áremelkedés a gyufakartell műve, a mely alakulásakor kifejezetten azt a célt tűzte ki, hogy az összes gyárak közreműködésével és további gyárak alapításának lehetetlenné tételével monopóliumot biztosit magának. A kartell egy ideig nem fejteit ki semmiféle tevékenységet, most azonban, a mikor a rendkívüli viszonyok mindenkitől rendkívüli áldozatkészséget igényelnek, ő máról holnapra keresztülvitte régen elhatározott tervét és a nagyban való gyufaárusitást lényegesen megdrágította. Ennek következtében a kicsiben való gyufaárusitás is drágább lesz, még pedig egyszerre ötven százalékkal, a mi — tekintettel arra, hogy közszükségletről van szó — valósággal felháborító. A szegényebb néposztályok egyre-másra kapják a kartelek jóvoltából az áremeléseket, a melynek sorozata ugyan a gyufa drágulásával nincs kimerítve, mindenesetre azonban újra nyilvánvalóvá teszik, hogy erélyes akcióra van szükség a kartellek uzsorapolitikája ellen. — A váci hengermalom rész-vény* társaság tisztarái 50 KgHént. Buzaőr» lemény: Asztali dara AB szám 33 K 20 fill. — Asztali dara C szám 32 K 90 fill. — Király liszt 0 sz. 33 K 00 fill. — Lángliszt 1 sz. 32 K 70 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2 sz. 32 K 40 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 32 K 10 fill. — Elsőrendű kenyérliszí 4. sz. 31 K70 fill. — Középkenyérliszi 5. sz. 31 K 30 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 30 K 90 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 29 K 40 fill. — 7Vs sz. 27 K 40 fill. — 73A 25 70 K fill. — Takarmányliszt 8. sz. 10 K 60 fillér F. sz. 8 K 40 fill. G. sz. 6 K 80 fill. Ocsú 8 K 00 fill. 50 kilogrmként. Nyiltíér. Köszönet nyilván it ás. Hálásan köszönöm boldogult férjem elhalálozása alkalmával tanúsított szives részvétet mindazoknak, kik e nehéz napokban vigasztaló szavaikkal felkerestek. Remélem, hogy a tisztelt vevőközönség ezután is támogatni fog, részemről igyekezni fogok, hogy teljes megelégedésüket kiérdemeljem. Vác, 1914. november 17. Tisztelettel özv: Kertész Ignácné.
