Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-09-23 / 72. szám
2 VÁCI HÍRLAP Öt hétig Moszkvából — Vácig. Szombaton érkezeti haza sok viszontagság után Oroszországból Mittermann Ferenc, kinek Vácon lakó felesége néhány hét előtt oly érdekes képét festette meg az orosz állapotoknak a Váci Hírlapban. 1 u- dósitónk azonnal felkereste a nagy és érdekes világot látóit Mittermannt, a ki a következőket mondotta el: — Hogy valami készülőben van, azt mi Moszkvában az orosz naptár szerint július 14-én tudtuk. A csőcselék zászlók alatt tüntető meneteket rendezett, a színházakból és kávéházakból a zenekarokat az utcára vitték és mindig a néphimnuszt és a marsaillestkelletl játszaniok. Jöttnemsokára a hire, hogy a monarchia megüzente a háborút Szerbiának, de két napra rá az újságok azt írták, hogy a háborút lefújták. Egy szállodában lakott velem egy orosz ezredes és ez mondta nekem : — Lám most kellene értékpapírokat vásárolni, sokat nyerhetnék, nem lesz háború ! Pedig már akkor az ázsiai hadtestek snind készen voltak és a rengeteg messzeségből indultak hazánk felé . . . Mi nem hittünk a híreszteléseknek és haza akartunk utazni. Mondották, maradjunk Moszkvában, ez az ország szive, itt baj nem eshet. Későbbi utunkon hallottuk, hogy a cár Moszkvába jött és a koronázási templomban iszonyú nagy ceremóniák közt letette az esküt, hogy az ellenséget megveri ... És ekkor formálisan söpörték ki az idegeneket a szent városból! Két nap alatt megkaptuk útlevelünket és jó baksis fejében a bresti pályaudvarról elutazhattunk Varsó felé. Gyorsvonat már nem ment, olyan vonaton utaztunk, a melyik négy és fél nap alatt telte meg a máskor 18 órás utat. Elképzelhetetlen zsúfoltságban utaztunk. De igy is boldogok voltunk. Egy előkelő liszt megtudta, hogy magyarok vagyunk és nagyon sajnált bennünket. Azt mondotta, hogy most az atyuska vissza fogja adni iftagyar- ország szabadságát, a mit 1849-ben elvett. (Úgy mint az alattvalóinak). Varsóba érkezve, roppant fejetlenséget találtunk. Első volt, hogy aprópénznek nyoma sem volt. A templomok kincseit mind elszállították, katonaságot alig láttunk. !Jgy látszik, az oroszok arra gondoltak, hogy Németország elsőinek Varsót fogja elfoglalni. És bizony akkor minden nehézség nélkül megtehette volna, ma már sok ott a katona. Itt tudtuk meg, hogy ezentúl még a pályaudvarra sem léphetünk, mert hazafelé Lodznál a sínek fel vannak szaggatva. A mi különösen meglepett bennünket, a magyarok meglehetős rokonszenves fogadla- íatásban részesültek, ellenben a németek iránt elképzelhetetlen gyűlölet nyilatkozott meg. Elég volt ha csak egy térképet találtak náluk, liogy egy óra múlva kivégezzék őket« Minden éjjel jöttek vizsgálatot tartani katonák, titkos rendőrök és azokat, a kik 17 45 év köz! voltak, cipelték el. Ölszá- zankint vitték őket a Volga folyó városaiba, de nem Szibériába. Kaptunk is tőlük teve- eket, azt Írják, hogy jól vannak, 36 kopeket kapnak egy napra. Felszólították az idegeneket, hogy legyenek orosz alattvalók de a németek kivételével. Mondhatom, hogy a magyarok közül egy sem jelentkezeti. Mind inkább eltűrtük volna, hogy börtönbe vessenek! Így azután csak Varsóból 15-20 ezer embert utasítottak ki, étien, szomjan ezer számra pusztultak el a szerencsétlenek, mert a németeknek még egy csésze teát sem volt szabad adni. Egész Oroszországban kihirdették, hogy németül nem szabad beszélni. Mikor a nehéz rabokat is elszállították láncraverve Varsóból, akkor történt, hogy rövid egymásutánban hat német repülőgép jelent meg a város fölött és fényszóróikkal átvizsgálták az egész területet. A hidakon felállított ágyúk csak úgy ontották a golyókat feléjük de, jól láttuk, egyetlen egyet sem találtak. Most aztán ideje volt, hogy Varsót is elhagyjuk. Odessába utaztunk Ivangorod, Lublin és Kovelen át ötszöri átszállással. Ivangorod nagy vár. lit egy vasutas tiszt mondotta, hogy minden percben készen vannak, hogy elhagyják, nekünk tanácsolja, hogy ki ne nézzünk, mert menten letartóztatnak. Lublinban a vendéglős újságolta nekünk, hogy minden éjjel tisztán hallatszik az oszir"ák°magyar hadsereg ágyúinak bömböSése. Egy plébános is szállt fel a vonatunkra s mindig egy magyar huszárról beszélt, a ki Lublinban hadifogoly és Lublin a csodájára jár, Egymaga verekedett egy kozák raid ellen s mig el tudták fogni, négy kozákot leszúrt és tömérdeket megsebesített. (Ez Oroszországban nagy szenzáció, mert a kozák kegyetlen katona : igy van nevelve A kozákhoz az orosz katona is félve közelit, a ki jólelkű. A kozákról meg vannak győződve, hogy egymagukban csodákat csinálhatnak. Pedig azóta a nagyhírű kozákok megismerték a „vörös ördögöket.“) Lublin és Kovel között azután irtózatos sok katonával találkoztunk. Éjjel, nappal meneteltek, mondták, hogy számuk három millió és mind az osztrák-magyar hadsereg ellen megy. A vasutak mentén is lépésről, lépésre katonaság állott. Odessában nagy volt a csend. Akárcsak Vácon. Kivitel nincs, igen olcsó volt az élelmezés. A forradalmi híreket megcáfolhatom. Végiglátogattam a konzulokat, a török és a bolgár végtelen nagy szimpátiával, fogadott, de nem tehettek semmit, a főkormányzóhoz, herceg Kocsebojhoz kellett menni. Mikor megtudta, hogy magyar alattvalók vagyunk, kijelentette, hogy csak a háború után térhetünk haza. Néhány nap múlva olvastuk a plakátokon, hogy a német császár és az orosz cár között megállapodás jött létre, hogy a 45 éven felülieket kicserélik, mehet mindenki haza. Csak a magyarok nem kapták meg útlevelüket. De egy kis baksis itt is segitelt és a Russ nevű gőzösre jutottunk, a mely Galacba szállított. Mondhatom, a román hatóság nem hogy szívesen, de sőt gorombán fogadott. Ennek magyarázatát az úton hallottuk: a írómén stép gyűlöl mm kei és ha az uralkodó és a vezető politikusok nem foglalnának mellettünk állást, már ellenünk vonultak volna... Végre elértük Predeálí és innen háborítatlanul jutottunk sok zaklatás után édes otthonukba. Mittermann még sok jellemző aprósággal szolgált Így többek között megemlítette, hogy az oroszokban nyoma sincs a lelkesedésnek. Mintha vágóhídra vinnék katonáikat, oly szomorúak. Egyik hotelnek a portása úgy sirt, mint egy gyerek, mikor odaérkeztek. Ok: mert be kellett vonulnia. Nagyon félénk és nagyon tudatlan az -orosz katona. Lesz még idő, mikor hátukról kell rájuk lőni, hogy előre menjenek. A németektől rettenetesen félnek. A lapok egész őszintén megírták, hogy Königsberg környékén 180 ezer orosz katona esett el, vagy jutott fogságba és közölték a négy elfogott tábornok arcképét is. Ma sem tudom — tette hozzá /Mittermann — hogyan engedte meg ezt az orosz cenzúra. A németek minden vagyonát teljesen elkobozták. Az orosz hadsereg majdnem teljesen Galíciában áll szemközt az osztrák-magyar hadsereggel. Számukat három millióra teszik, az oroszok azt hirdetik, hogy 12 millió katonát tudnak kiállítani. De mi láttuk, hogy a három «nil Sóba féihalottak is voltak, besorozták a polische zsidókat is, a kik nem tartanak velük. Ha ezzel a sereggel végez a mi hadseregünk, nyitva az út Oroszországba. Ha lenne is még katonája, nincs fegyverük, ruhájuk. Igen érdekesen nyilatkozott Mittermann arról, hogy Oroszországban azt hiszik, egy évig el fog tartani a háború, de hogy ki fog győzni, arról nem is szeretnek beszélni. A lapokból olvasták, hogy Franciaország felszóliíoíta a cárt, hogy tegyen eleget szerződési kötelességének. És csak akkor indították a nagy hadsereget el, a melyet oly csúfosan vert el Hindenburg tábornok. Ma már ez a világhős előrenyomulásában nem is igen fog találni ellenálló sereget Varsóig, ha Lemberg tájáról nem hoznak katonát. Akkor pedig a mi seregünk harca lesz könnyebb. Végül megemlítette, hogy az orosz cár közfelfogás szerint ellensége volt a háborúnak. Ugyancsak igy gondolkodott Konstantin Konstantinovics nagyherceg, a ki egy tudós, nagyon tisztelt egyén Oroszországban. Nikolaj Nikolajevies nagyherceg, kit Mittermann személyesen is ismert, forszírozta ki a háborút. Azt mondja a mi Mittermanunk, hogy gyűlöli az idegent, rettenetesen kegyetlen ember, a ki nem fogja merénylet nélkül viszontlátni a szent várost, Moszkvát. ÁssoBónők vizsgája. Dr. Neumann Adolf váci orvos által vezetett ápolónői tanfolyam vizsgája ma délután négy órakor lesz a váci siketnéma-inté- zet dísztermében. E vizsgával az ápolónői tanfolyamok befejeződtek. Számszerűit három tanfolyam volt s.százon felüli azok száma, a kik betegápolásra képesítve vannak. Az ápolónők legközelebb ünnepi fogadalmat tesznek, mely alkalommal képviselteti magát a vöröskereszt-egyesület is Hogy mikor és hol teljesítenek az ápolásra jelentkező betegek ápolási teendőket, azt legközelebb hozza nyilvánosságra a váci vöröskereszt-egyesület vezetősége.
