Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-05 / 58. szám
tiuszonnyolcadiK évfoiyarr» 58. szám. Vác, 1914. augusztus 5. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniH szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyiittér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Segítsünk a katonák családjain!! csappant, de a nyomor es a szenvedés, az időjárás mostohasága folytán kétszeresen sújtja a szerencsétleneket. Ez volt veleje a lelkes, ismertető előadásnak, melynek végén a bizottság vezetőit megválasztották. Elnök lett Zádor János dr. polgármester, társelnök Galcsek György dr. pénzügyi biz. elnök, pénztáros Miltényi Aurél, ellenőr Borbély István, titkárok Majer József dr., Göndör Sándor dr. és Bercsényi Dezső. A bizottság tagjai lettek az összes felekezetek lelkészei, a jótékony egyesületek vezetői, egyben felhatalmazást nyertek-, hogy a bizottságot az agilis érdeklődőkkel kiegészíthessék. Hétfőn este a bizottság megtartotta első gyűlését, melyen első sorban a gyűjtést beszélte meg. E szerint elhatározták, hogy főleg arra fektetik a súlyt, hogy a társadalomtól azt kérik, miszerint heti segélyeket ajánljanak fel. Ez a heti segély lehet pénzben, vagy élelmiszerben, természete- oen szívesen fogadják az egy összegben felajánlott segítséget is. Ezen kívül perselyeket helyeznek el minden nyilvános helyen, sőt a vendéglőkben, kávéházakban eseiről-eseire, alkalomszerűen e perselyekbe szívesen kérik és fogadják a filléreket. A segítség-gyűjtést később kiterjesztik s minden házat meglátogatnak, hogy a könnyeket letörüljék. Ma már városszerte megtalálhatók a gyűjtőivek és a perselyek. Mielőtt a gyűjtés megindult volna, lelkes áldozatkészséget tapasztaltunk mindenfelé. Hinni kell és úgy is lesz, hogy senki el nem marad adományával. De hogy visszaélés ne történhessék, felhívjuk mindenki figyelmét, hogy .csak olyan gyűjtőiven és olyan perselybe adakozzék, a mely a város hivatalos pecsétjével van ellátva. Minden más gyűjtőives és perselykéregető gáládul visz- I szaél a lelkek hazafias felbuzdulásával és azt a legelső rendőrnek adják át. A segélyre szorulók száma eddig több mint száz család, pedig még az összeírás teljesen meg sem történt és ezek legnagyobb része abban a szomorú sorsban van, hogy azonnal segélyezendők. Kitartásra és állandó áldozatkészségre legyen elkészülve Vác népe, melynek lelkesedését, őszintén kívánjuk, ne lássa senki lankadni! Erre talán biztató kép, hogy a szabadságharcban példakép állították Vác mindenek fölé emelhető nemes felbuzdulását. Ma pedig a jogok kiküzdése mellett a lét és nemlét kérdése, a nemzetek soha nem látott rettenetes harca ezek az idők, melyek elkövetkeznek reánk, ne találjanak tehát sivár lelkeket! Nemzeti imádság. A^agyaroknak hatalmas Istene, Mindenek Ura, hallgasd meg imánk! Ágyúdörgés és puskaropogás Között Tehozzád szól ajkunk s a szánk. Hallgass meg,.kérünk, kik itthon árván, Magunkra hagyva zengjük már a dali, Mit egykor, régen, apáink zengtek S az unokák most is énekelnek: „Isten áld meg a magyart!“ Mi apák nélkül hagyott gyermekek, Hitvestárs nélkül hagyott feleség, Csak egy az imánk : pusztuljon végre A királygyilkos ádáz ellenség! Pusztuljon a föld színéről a szerb. Királyával és gaz seregével, Azután majd nemzetünk virága Kivirul és fajunkat megáldja : „Jó kedvvel s bőséggel.“ Ha küzdő férjünk, testvérünk, apánk A csata-téren bátran síkra száll: Vidd diadalra szent lobogónkat, AAiíői remegjen Péfer szerb király. És ha élét sok-sok fegyverünknek — Óh, mitől óvd meg Isten a magyart! — Csorba ejíné zimonyi határban, Küzdőtéren, kartácsok zajában : „Nyújts feléje védő kart!“ Akaratodból eljött az idő, A leszámolás döntő ideje: Lelkesen rohan előre, íűzbe Öreg királyunk dicső serege. Csak Te légy velük, hatalmas Isten 1 így imádunk áhítattal, hévvel: A győzelemnek árjában úszva Vezesd seregünk diadalútra: „Ha küzd ellenséggel!“ Banffy Gyula. Gi'eg barát mint ként, Mióta Szentendréről rémhíreket hoztak, nem tanácsos idegen papnak a város területére lépni. A lakosság nagyon harcias és ha arról van szó, hogy „kémet“ kell elfogni, ugyancsak dolgozik - kézzel és lábbal, a mint ezt már sokan fájdalmasan és testükön „folytonossági hiányokkal“ tapasztalták. Szombaton egy idősebb kordás barát érkezett az állomásra és rögtön kezdett a nép összesúgni. Néhány perc múlva kiadták a jelszót: — Szerb kém álruhában, üssük agyon! A szegény ártatlan kámzsás barát csak állt némán, azt sem tudta mitévő legyen. És a nép feldühödve közeledett. A vasutasok és a bakák vették pártfogásba, kiknek elmagyarázta, hogy katonának vonul be, a hazát megy szolgálni és dehogy kémje a szerbeknek. A közönség azonban nem adott hitelt a felvilágosításnak, szerencse, hogy jött a katonai vonal és a szegény barát eltűnhetett egy vaggon mélységében. A harc mezejére vonult katona bátorságával és életével tartozik nemzetének, az itthonmaradottakra egy csomó kötelesség eljesitése marad, melyekből első és legfontosabb, hogy a hazájáért harcoló férfinak ne remegjen meg a kezében a fegyver, mikor arra gondol, hogy szeretteit a nyomorúságnak és a pusztulásnak hagyta, midőn a köfelességteljesités elszakította tőt ük. Örömmel és tisztelettel a kezdeményezők iránt jelentjük, hogy Vác vetélkedve más városokkal már megalakította azt a bizottságot, mely a háborúba vonult váci kato nák családjainak gondozását vállalja és mire e sorok megjelennek, m st már tekintélyes összeg van együtt: az ártatlanok el vannak látva, nem szenvednek. Zádor polgármester és Galcsek pénzügyi bizottsági elnök vasárnap délután az összes váci egyesületek vezetőit értekezletre hívták össze s mire öt óra ietf, a köteles érdeklődés dicséretét hangoztathattuk, mert a közgyűlés terme teljesen megtelt. Mindenki érezte, hogy olyan kötelesség megbeszélésére jött el, mely több mint jótékonykodás: hazafias parancs. A polgármester nyitotta meg az értekezletet, mely előtt általános helyeslés között azt fejtegette, hogy akkor, midőn a katonák családjának segítéséről van szó, senki ki nem vonja magát és filléreivel, vagy koronáival iparkodni fog eloszlatni a gondot és a bánatot. A város közönségének mindig igénybe vett áldozatkészségét meleg szavakkal aposztrofálta s azután Galcsek György vette át a szót, hogy részleteiben is kifejtse, mit parancsol e rettenetes időben a hazafiúi érzés. Attól a pénzügyi bizottságtól indul ki a kezdeményezés — úgymond — mely békességes napokban gondoskodik a város háztartásáról, az adók behajtásáról, tehát most kötelessége, hogy ha akkor pénzét, ma talán vérét követelik, a feleség és gyermekek gondtalan ellátását a város társadalmával karöltve biztosítsa. A város, bár jövedelmi forrásai teljesen elapadtak, nagy összeggel fog áldozni erre a célra, de számítanunk kell nem csak az érző szivekre, hanem minden magyar emberre, Vác egész népére. Nem szalmalágszerű fellobbanás kell, hogy legyen ez a segítés, hanem mindaddig, mig a család vissza nem kapja kenyérkeresőjét, gondoskodásunk tárgyát képezze ellátásuk, sőt azon túl is, mig az állam nem veszi át az árvák, csatákban megbénítottak anyagi gondjait. A gyorsan segítségre szorultak segélyezéséi a város már erejéhez mérten teljesiti, de ez a megalakítandó egyesülés köteles azt folytatni talán hónapokon át, mikor a lelkesedés talán meg
