Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-05 / 58. szám
VÁCI HÍRLAP Honvédhuszáraink tábori miséje és eskütétele. Soha el nem felejthető, sziveket megmarkoló eseményeknek voltak tanúi azok a százak, a kik jó szerencsét próbálva hétfőn délelőtt a vasút mellett levő honvéd- huszárlaktanya felé tartottak s oda bebo- csájtattak, hogy a huszárság tábori miséjén és eskütételén jelen lehessenek. A negyedik hadtest mozgósítása nemcsak vitte Vácról, de hozta is a „legények elejét“ Vácra: az első számú honvédhuszárezred váci osztályához szünet nélkül, a hogy egy vonat megállt állomásunkon, vonultak be a tartalékosok és a népfelkelők. Mig mi váciak a saját fiaink és később a vasútezred búcsúztatásával voltunk elfoglalva, a külső kaszárnyában csendben megkezdődött az óriási munka. A zsúfolt raktárak megnyíltak és százszámra kerültek elő a vadonatúj huszáröltönyök. Az ezred lovait is mihamarabb behozták a vállalkozók s a lovak is teljesen új felszerelést kaptak. A mit nem győzünk eléggé és elégszer hangoztatni: az a bámulatos kötelességtudás, mely hadbavonuló magyar népünknél megnyilatkozott és a melyről apoteozist majd a történelem fog Írni, néhány nap alatt megtermetté gyümölcsét: nemcsak a huszárszázad hadilétszámra emelt keretei teltek be, de a pótszázadok is fölös számban kaptak legénységet. És a hogy a váci osztálytól a pótszázadokat Budapestre akarták küldeni, tört ki igazán a lelkesedés. Azok az egyszerű, kérges kezű, békés emberek, mikor megtudták, hogy nem elsőnek, a huszárezred valamelyik száza- dába|beosztva mennek a hadba, könyörgésre fogták a dolgot és előbb az altiszteknél, majd a tiszteknél szemekben lángoló lelkesedéssel kérték, hogy tartsák itt őket! így volt száz és száz esetben, de a katonáéknál teljesíteni kell a parancsot. A pótszázadok elvonultak, az osztály legénysége felöltözött, a századok után vonuló „vonatokat“ felszerelték s már a huszárságot a bevonulástól számított harmadnapon végtelen sorban látta mindenki lóháton a gyakorlótérre vonulni. Készen voltak teljesen az indulásra. Ekkor rendelte el Pintér őrnagy, osztálypa- parancsnok, hogy az előirt tábori mise megtartassák s annak végén az első honvédhuszárezred váci osztálya az esküt letegye. Hétfőn délelőtt folyt le a soha nem látott, soha el nem felejthető gyönyörű esemény. Nem volt a nagy nyilvánosságnak szánva, úgy tervezték, hogy kevés számú, inkább a tisztek és altisztek családját bocsátják be, de úgy tiz óra felé valóságos népvándorlás indult meg a kaszárnya felé. Ha nem is láthatják a fenséges aktust, legalább a közelben legyenek s csendben áldást mondhassanak a világ legszebb katonájára, a harcba vonuló magyar huszárságra. Mikor százan és százan állották körül a hatalmas kapukat, egyszerre örömrivalgás támadt a tömegben, a lezárt ajtók felnyíltak és szabad bemenetet kapott mindenki. A legénységet, tiszteket annyira meghatotta a közönség érdeklődése, hogy az osztályparancsnok az utolsó percben rendelte el, hogy a kapukat megnyissák és a 2 __ polgárság imája összekapcsolódva a harciakéval együtt, az Isten szabad ege alatt keresse a meghallgattatást. A hatalmas udvar közepén gályákból épített sátor állott, benn az oltár virágok között. Három oldalán vonult fel teljes díszben, lóháton, szürke csákójuknál cserlombbal az osztály három százada. Festeni szebbet nem lehet: ló, ló mellett, vadonatúj öltönyeikben rajtuk a huszárok és kirepülnek a harsány vezényszavakra az élesre fent kardok: Galcsek György dr. pápai prelátus teljes főpapi ornátusban közeleg egyházi kíséretével az oltár felé. Most azután felbúg a nagy négyszög közepén a kis harmonium búgó szava, kiséri Érti Gábor székesegyházi karnagy gyönyörű énekét : Boldogasszony anyánk ! Légy a mi pátronánk ! A harcról, a háborúról szól az ének és az országot ajánlja szűz Mária védelmébe ez a régi egyházi dal. Lehetetlenség volt megindultság nélkül hallgatni. Úgy megmarkolta a sziveket, hogy rögtön könny szökött a szemekbe és százan is hangosan felzokogtak. Galcsek prelátus nagy segédlettel, teljes egyházi ornátusban mondotta a misét. Mikor a felajánlásra került a sor, felhangzott az imához hivó kürt ezüstcsengésű szava: csak a szivek dobbantak a mély csendben, a csilingelő kis oltárcsengő szava hallatszott, lélekben mindenki egy volt s mialatt a főpap vérnélküli áldozatát mutatta be az oltáron, ezrek lelke összeolvadt a néma könyörgésben! Agnus Deikor ugyanez a hatalmas, áhitatos elfogódás. Most azután a közönség ajkáról is felzeng a könyörgő ének, együtt énekel ezer ajak, hogy a háborúban való pusztulástól óvja Isten hadba vonuló népünket. Isten szabad ege alatt, az a sok jászkun gyerek ott a lóhátán keményen, arcmozdulat nélkül hallgatta az Istent kereső gyönyörű fohászkodást. A mise végén előre hozták a szószéket s Galcsek prelátus beszédet intézett a huszárokhoz. Olyan beszéd volt ez, minő ma kell: nemcsak a pap szava szólt, de a lángoló lelkű magyar emberé is. Hunyadi János és Mátyás király kardja az, — mondotta — a mit a magyar huszár most ki fog húzni. Rettegés és félelem nélkül, hősként és igazságot osztva -az orgyilkosságokért. Végül pedig imaközben bűnbocsánatot hirdetett a katonáknak. Most azután impozáns jelenet következett: A középen Pintér őrnagy, oldalán Wessely Aurél főhadnagy s hatszáz kéz nyúlt az ég felé: esküt tettek a huszárok. Keményen, hangosan szállt az ég felé fogadalmuk, a mint a főhadnagy után mondották az eskü szövegét. És az „Isten engem úgy segítsen“ után a nagy, meghatott közönség mondta rá az ament. A kis harmonium mellett a himnusz felséges akkordjai hangzottak fel, a főpap most az oltárt virágaitól fosztotta meg, hogy felékesitse vele a századparancsnokokat és a tiszteket. Nem lehetett megindultság nélkül nézni, mikor a megszentelt virágokat szivükhöz szorítva ölelték át és rejtették el mindannyian mentéjük alá. Könnyezve, csendesen mondogatták a nézők százai: — Hozzák vissza ép egészségben! Az ünnepi aktus véget ért s a századok festői felvonulása következett az osztály- parancsnok előtt. Déli harangszó előtt néhány perccel meghatóban hagyta el a nagy közönség a kaszárnya udvarát s most már magyar népdal töltötte be a levegőt: a cserlombos huszárok szállásukra vonultak. Buzduíjunk és kövessük a példákat! Gróf Csáky Károly megyéspüspökünk a háborús idő tartamára egész gazdaságában egyelőre a következőket rendelte el: Minden arató, cséplő és munkás, a ki katonának vonult, gond nélkül hagyhatta el családját, mert az asszonyokat és gyermekeket összegyűjtötték. Az asszonyok egy része az uradalom által adott élelmiszereket főzik, a többi dolgozik s a püspökuradalom mindegyiket teljes ellátásban részesíti. Hasonló intézkedés történt az uradalom mindazon állandó napszámosairól és alkalmazottainak családjáról, a melyeknek kenyérkeresője háborúba ment. Az asszonyokat és gyermekeket teljesen a püspökség látja el és a katona-férj fizetését is megkapják. A Reiszmann Ignác borkereskedőcégnek tizenöt állandó alkalmazottját vitték el a harcmezőre. A cég humánus főnökei kijelentették, hogy az egész háború tartama alatt azok fizetését pontosan kiadják, a mi havonta körülbelül 1100 koronát tesz ki. Oly nemes és szép elhatározások, melyeknek dicséretét már ma hangoztatjuk, a boldogabb jövendő pedig meg is fogja örökíteni! Az idén besorozottaknak be kell rukkolni! A polgármester a következő nagyfontosságú hirdetményt teszi közzé: A m. kir. honvédelmi miniszter úr 12976. ein. sz. rendelele alapján közhírré teszem, hogy az 1914. évben besorozott újoncok és pót- tartalékosok közül azok, a kik Alsófehér, Besztercenaszód, Brassó, Csik, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kisküküllő, Kolozs, Marostorda, Nagyküküllő, Szeben, Szilágy, Szolnokdoboka, Tordaaranyos, Udvarhely, Bácsbodrog, Krassószörény, Temes és Torontói vármegyék, továbbá Baja, Szabadka, Újvidék. Zombor, Pancsova, Temesvár, Versec, Kolozsvár és Marosvásárhely városok, valamint egész Horvát-Sziavon országok és Fiume város és kerülete területén illetőséggel bírnak, vagy ugyanazon területeken tartózkodnak, továbbá Tirolban, Karintiában, Krajnában, Istriában, Görz és Gradiska hercegesitett grófságban, Trieszt városban és környékén, Alsósziléziában, Boszniában, Hercegovinában illetékesek és itt tartózkodnak, a legrövidebb utón augusztus kilencedik napján tartózkodási helyük és kiegészitési kerületi parancsnokságához bevonulni tartoznak. Azok, a kik már tudják, hogy a honvédséghez tartoznak, tartózkodási helyük honvédkiegészitő parancsnokságához kötelesek bevonulni. Vácon, 1914. évi aug. hó 3-án. A polgármester helyett: Göndör Sándor főjegyző. Lemondott a társulat elnöke. Nemrég választották meg az ipartársulatban elnöknek Fedor Sándor eddigi al- elnököt. Mint értesülünk,'most Fedor az elnökségről lemondott. A lemondás oka az, hogy a tagok kifogásolták, miszerint nem lehet a társulati elnök az ipartestületnél helyettes jegyző.
