Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-07-12 / 51. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 51. szám. Vác, 1914. julius 12. PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Ä nemtörődömemberekíiek. Vác, jul. 10. (Megkezdődött a választók összeírása az új törvény szerint. A kik elmulasztják, hogy a bizottság előtt megjelenjenek, három évig nem lehetnek választók!) Vác-a!só szavazókor: Révész Béla elnök, Ré- csey Gyula, Szigvárt János és Sommer Gyula tagok. Vác-felső szavazókor : Sáfár Béla elnök, Balás Gyula, Borbély István és Oberlender [ózsef tagok. Aszódi szavazókor (Iklad, Domony, Kariak Verseg) : Majthényi Károly elnök, Bencsok János, Kövér Péter tagok. A püspökhatvani szavazókor (Ácsa, Csővár, Galgagyörk, Galgamácsa, Püspökhatvan): Pel- czer Béla elnök, Magyar Béla, báró Prónay György tagok. Sződi szavazókor (Kisnémedi, Píispökszilágy, Sződ, Vácduka, Váchartyán, Váckisújfalu): Mel- czer Dezső elnök, Arany Géza, Mihalik János tagok. Veresegyházi szavazókor (Csornád, Őrszent- miklós, Vácbottyán, Veresegyház, Zsidó): Rónay Géza elnök, Holéczy János, Nagy Ferenc, tagok. A választók összeírását a váci választó- kerületben ezek a bizottságok teljesitik, a mely munkával két hét alatt el kell készülniük. Nem egy olyan kerület lesz az országban, a hol a névjegyzék összeállításánál fog eldőlni a választási csata sorsa. Az új választói törvény, a melynek labirintusaiban nem sok ember ismeri ki magát, az eljáró közegek egyikét-másikát könnyen A napóra. Irta Szentgyörgyi Gusztáv. Az első óra! Az első saját zsebóra! Éppúgy a gyermekkor álmai közé tartozik, mini akár az első (rendes) sétabot, az első hosszú nadrág, az első gallér és az első pár kézelő .. . — Majd ha realista lész, kapsz órát — mondta apám s meg is kaptam. De nem tariott soká. Elrontottam. Kiváncsi valtam a belsejére. Éppen úgy, mint a többi gyerek. Éppen ügy, mint kiváncsi voltam a Paprika Jancsi gyomrára s az automobil belsejére. Sikerült a műtét. Elromlott az óra. Pedig milyen boldog voltam, a mig járt. Folyton néztem, minden percben elővettem. Állandóan tudtam, hogy hány óra. Nyitva hordtam a kabáton. Hadd lássa mindenki, hogy van órám. Hadd tudja mindenki, nem vagyok gyerek, nagy vagyok már, órám, rendesen járó, igazi órám van. Valahányszor találkoztam egy-egy felnőttel, megnéztem, hogy hány óra ? S ha magamfajta fiú jött velem szemben, akkor meg pláne elővettem az órám. S a legnagyobb boldogságom volt, ha valaki megkérdezte, ugyan hány óra van ? Azt meg elmondtam az egész világnak, a mikor egy öregebb nénike, egy kofa asszony igy kérdezte: Fiatal úr kérem, hány óra? fogja kisértetbe vinni, hogy már most tetszése szerint befolyásolja a választások eredményét. Megkönnyíti ezt a törekvést ott, a hol ilyen jelentkezni fog, az a csaknem korlátlan szabadság, a melyet a törvény itt-oít meghagy az eljáró közegek számára.. A választónak a névjegyzékbe való felvétele és a névjegyzékből való kihagyása ugyanis a törvény szerint (44. §.) a rendelkezésre álló hivatalos adatok felhasználásával hivatalból, a mennyiben pedig hivatalos adatok nem állanak rendelkezésre, az érdekeltek jelentkezése és az általuk szolgáltatott adatok alapján történik. Azt, a kinek az összeíró küldöttség tudomása, vagy a rendelkezésre álló adatok szerint a névjegyzékbe való felvételhez szükséges kellékei megvannak, kívánságára való tekintet nélkül fel kell venni a névjegyzékbe. Az összeíró küldöttség tehát köteles respektálni a hivatalos adatokat. A hivatalos adatokon tuimenőleg azonban felveheti a névjegyzékbe azokat, a kiknek az összeíró küldöttség tudomása szerint választói joga van. Nagyon félő, hogy ez a „tudomás“ csak egy meghatározott körre fog szorítkozni. — Arra a körre, a melyben véletlenül az összeiró küldöttség politikai pártállásával azonos politikái meggyőződésű választói jogosultak vannak. A hivatalos adatok lesznek: az 1913. évi névjegyzék, a hivatalfőnökök által alkalmazottaktól az összeiró küldöttség elé térDe végre is vége lett a nagy örömnek. A mint mondám. Belenéztem és elromlott. Egypár napig titkoltam. S ez alatt az idő alatt attól remegtem, hogy a családban megkérdik : Ugyan mond meg már, hány óra ? Ez se tarthatott soká. Egy kis mesébe szőve kirukkoltam : rossz az órám. „Majd megjaviftatom, ha jó lesz a bizonyítvány!“ „Nesze neked — gondoltam magamban — még ezt is!“ „A mesének pedig nem ülök fel — folytatta apám — látom a késed nyomát az órán, úgy látszik, állandóan hátul nézted meg, hogy hány óra, máskülönben nem lehetne eny- nyire összekarcolva.“ Mit csináljak? — belenyugodtam. Nem volt más választás Pedig még a java hátra volt. Az iskolában, az osztályban ötven percentíel esett a tekintélyem, mióta nem volt órám. Különösen a felelés alatt, a drukkolás közben egyenesen megszűntem lenni. Azelőtt minden percben meglöktek, kérdeztek: Te hány óra ? Az Istenért, hány perc van még ? A félzserrilyém a tiéd, csak mutasd a pontos időt! Ma kijöhetsz ve- lüuk footballozni, ma játszhatsz az A. csapatban, csak add ide erre az órára az órádat! Szükségem van reá, biztosan felelek. S a mióta elromlott az órám, csend van körülöttem. Nem lökdösnek, nem kérdezjeszíett névjegyzék, a legalább tiz férfialkalmazottat redszeresen foglalkoztató munkaadóknak alkalmazottai összes szolgálati adatait feltüntető lajstromba. A kik tehát ezekbe a kategóriákba esnek, azok a választok névjegyzékébe minden egyéni fáradság és utánjárás nélkül belekerülhetnek, ezek pedig lesznek az eddigi választók és függő elemek. Azoknak a független elemeknek azonban, a kiknek az új törvény juttat először választói jogot, maguknak kell gondoskodni arról, választók névjegyzékébe belekerüljenek. Tekintettel tehát az esetleg érvényesülhető tendenciákra, tekintettel arra, hogy a független kispolgári elemeknek maguknak kell gondoskodni a választói jogosultság érvényesítéséről, a megszokottnál sokkal nagyobb figyelemmel kell kísérnünk a választók névjegyzékének küszöbön álló összeállítását. Rajta kell lennünk, hogy a jogosultak mindegyike bejusson a választók közé, mert minden, a mulasztás által elvesztett szavazat, mint szépséghiba és hiányosság jelentkezik azon az Ítéleten, a melyet a nemzet fog mondani az általános választáson a politikai pártok harcáról. Ez az első összeirás az új választási törvény alapján és annál fontosabb, mert az összeiró küldöttségnek lelkiismeretes és becsületes működése némileg megjavíthatja az ágas-bogas törvényt, mely inkább a választási jog megszorítására, mint kiterjesztésére törekszik. nek. Vége a renoménak. A másik kettő — a kinek van órája — azóta még jobban henceg. Azoknak emelkedett az ázsiójuk. Még pedig az én rovásomra. S nincs segítség, nincs remény . .. De hopp, megvan! Egész véletlenül jöttem rá. Van már órám. Igaz, hogy nem mindig jár, nem is a zsebemben hordom, de tudom már ismét, hány óra, tudom mikor csengetnek. Tekintélyem kezd ismét nőni. Igaz, hogy higany módjára vagyok vele. Egyik nap nő, a másikon fogy. A szerint, hogy felhős-e, vagy felhőtlen az ég. Napórám van. S eddig még nem tudja senki, csak én, egyedül én. Annyi tehát, mintha az enyém volna. Mondom, véletlenül jöttem rá. Sokat néztem a padlót s im egyszerre különös felfedezést tettem. Ugyanis az utolsó ablakhoz közel, a pad szélén ültem Napos időben pedig a nap besütött az ablakon s fényt vetett a padlóra. A fény pedig, természetesen a nappal együtt napról-napra bejárta a maga útját. A fénysáv az idő előrehaladtával nagyobb lett, az iránya azonban azonos volt. Figyelni kezdtem. Fényes eredmény. Néhány nap múlva meggyőződtem róla, hogy napról napra óránként a fény négy padlótávolságnyit halad. Nagyszerű. Tudtam már az időt. Van ismét órám. Eleintenem avat-
