Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-07-12 / 51. szám
A legnagyobb nehézséget okozza, hogy jóformán minden választónak személyesen kell jelentkeznie; hivatalból csak azt veszik fel a lajstromban, a ki 40 korona egyenes állami adót fizet és azokat, kik az 1913. évi lajstromban bennt voltak és jogcímük azóta nem változott. A hivatalos lista tehát okvetlen kevesebb választót fog tartalmazni, mint a régi és ha az összeíró küldöttségek és a közönség indolensek: megeshetik, hogy egyikmásik kerületben kevesebb választó lesz, mint eddig volt. Az összeíró küldöttség autonóm hatáskörrel bir és jelentkezés nélkül is mindenkit felvehet, a kiről biztos tudomása van, hogy választó; igénybe veheti a hatóságok segítségét, beidézhet mindenkit és ki is szállhat mindenhová, a hová jónak látja. Jelentkezni viszont jeleníkezheíik ,mindenki és a maga jogcímét igazolhatja, iga- zolandók: a magyar állampolgárság, az egy évi helybenlakás, az életkor (diplomás embereknél 24 év, a többieknél 30 év) és valamelyik, a törvényben foglalt jogcím. Miután a jogcím megáiiapitása zavaros, jelentkezzék mindenki, a ki az első három feltétéinél'; megfelel és a küldöttség majd segédkezik a jogcím megállapításában. Jelentkezhetnek az összes középiskolát, ipariskolát íanitóképezdét, gazdasági iskolát és ezekkel egyenrangú iskolákat végzettek, hacsak 23 évesek, vagyis ha 1914. évi március 31-ig 23 évesek lettek; ezek már választók. A többiek 29 éves koroktól fogva (ugyancsak március 31.) választók. Iráspróbáf a küldöttség előtt is lehet tenni azon a nyelven, melyet az illető tud. A váci tisztviselők lakbérkérdése. Már eddig is lépten nyomon általános volt az elégedetlenség városunk tisztviselői között a megállapított lakbérfokozaí miatt s minden tisztviselő — nagyon helyesen is — városunk különös helyzetéből magyarázta meg e visszás állapotot. Azonban, ha eddig égetően sürgős volt e kérdés, úgy most már tényleg tarthatatlanná is vált ez az állapot; hiszen bizonyos az, hogy Vác város egy egész ezred katonával — s ezzel kapcsolatosan tisztekkel és katonai hivatalnokokkal — fog szaporodni. Önkénytelenül is eszünkbe jut az a kérdés, mi lesz most a lakbérrel ? Az ezzel kapcsolatos drágasággal nem is foglalkozom, hiszen sürgősebb a lakbér kérdése. Az 1908. évi XXVI. t.-c. 7. §. szabályozza az egész országra nézve a lakbirkérdésí, még pedig a beérkezett adatok alapján í—7 osztályba sorozta az egyes városokat s ezzel kimondotta azt is, hogy ezentúl 1908. IV. lakbér negyedtől kezdődő ha- íáíylyal 10 évről 10 évre lesz megállapítva a lakbér. Már most nézzük csak rövidesen Vác város különös helyzetét, — eltekintve attól, hogy a mint a lakbér megállapítást -nyert, rögtön 15—20%-kal emelkedett a lakbér is s igy lakbérére általában minden tisztviselő ismét csak ráfizet — mondom, mindentől eltekintve, a főváros közelében va gyünk, a lényegesen magasabb lakbért élvező budapesti tisztviselők kijöttek a főváros környékére lakni, tehát Vácra is; nyáron kiözönlenek a nyaralók, az újonnan épült gyárak alkalmazottai, a város szép fekvésénél fogva rendkívül sok nyugdíjas tisztviselő telepszik le stb. síb. mind- mind hozzá járult a lakbér fokozott emelkedéséhez; most jönnek a katonatisztek, ezzel a lakbér kérdés igazán napirendre kerül. Ha tehát ki is mondja a most idézett törvény azt, hogy tíz évről íiz évre van a lakbér megállapítva, lehetetlen az, hogy ha a váci tisztviselők való adatokkal igazolják a mai lakbér tarthatatlanságát, a minisztérium ezen ne változtasson. De tegyük fel azt, hogy most nem is lenne eredménye tam be senkit. Csak magamba figyeltem. Bevált, még |pedig napról napra. Különösen az első két órában 8—10-ig. A mikor a padlón járt a fény, 10-1-ig már nehezebb volt. Akkor a falon volt már a fény. S a mikor meggyőződtem, hogy nem csal az órám, kimerészkedtem a nagy nyilvánosság elé. Kirukkoltam társaim elé. Először csak ilyen formán; Te - szólok a szomszédomhoz — rögtön csengetnek! S tényleg csengettek. Legközelebb már azt mondtam : Fél, vagy tiz perc múlva csengetnek! Pontosabb bemondásra nem voltam berendezkedve, de negyedórákban, tiz percekben biztos volt az időjóslatom. Persze, megnyalhatlak. Honnan tudod, hogy tudod. Végre aztán megmondtam. Úgy se titkolhattam volna sokáig, mert valahányszor kérdeztek, a padlón, vagy tiz óra után a falon kellett néznem. Tekintélyem helyreállott. Dacára, hogy többen is be voltak avatva, sőt nemsokára az ösz- szes realisták tudták — jobban respektáltak mint a mig jól járt a zsebórám. De egyszerre az újabb dicsőségnek is vége szakadt. Nagy felelés volt. Természetrajzból, a néhai jó öreg Borbás Vincénél. Margirozolf egy pár héten át s egyszerre egy óra végén lecsapott közénk: Jövő órán felelés lesz az eddig tanultakból. Rettenetes szörnyű drukkolás. A zsebórák kézben, a napóra állandó permanen- ciában. Sőt ez utóbbinak már nagyobb kelete volt s ezért engem ostromoltak folyton. Szinte nem is győztem válaszolni a kérdésekre Hány óra ? Hány perc van I még ? Hányán felelhetnek még ? S még j elgondolni, hogy hébe-hóba a könyvet is i nézegettem, hátha én is felelek — el lehet j képzelni elfoglaltságomat. De im, hála Is- I lennek, csengetést mutat az óra, az én eddigi jó napórám. S rögtön szignálom: Fiúk, ne drukkoljatok, rögtön csengetnek. Már Grün se felelhet le. De... Teremtő szent Isten! Grün lefelelt, utána egyet helyrezavarnak s még mindig nem akar szólni a csengő. Rossz a csengő, biztosan rossz a csengő. Egyik merészebb kamaszt mngpuhitoltuk is, hogy szóljon a tanár úrnak, de hopp, épp kihívják és be- szekundázik . .. és még beszekundáznak vagy ölen, köztük én is . . . s akkor megszólal a csengő. Eltévesztettem az időt. Elnéztem egy padlóval az órát. Vége lelt ismét a renoménak. Majd kiüldöztek az iskolából. A Vili. osztályostól az I. osztályosokig mind, folyton kérdezték tőlem : Hogy jár az órád? Hány óra van az órádon ? kérésünknek, azonban elérnénk legalább azt, hogy az új megállapításkor, vagyis 1918. évben magasabb osztályba jutnánk. Szerény nézetem az, hogy igenis — tekintve a rendkívüli helyzetet, — mozgalmunk eredményre vezetne. De hogy indítsuk meg a mozgalmat? Erre nézve legyen szabad egy kérést intéznem úgy az állami, mint az összes nem állami hivatalok főnökségéhez; méltózías- sanak esetleg „Az Állami Tisztviselők Orsz. Egyesületének Váci Köré“-vel, vagy más úton e tárgyban érintkezésbe lépni, közösen ezt az ügyet megbeszélni, egy közös értekezletet tartani s ez alapon bevonni ez értekezletbe városunk mélyen tisztelt s na’gyrabecsült polgármesterét is s az ügyet dűlőre vinni. Vagy ha valakinek tisztviselő- társaim között jobb indítványa volna, azt elfogadni, fő a közös cél, tartsunk össze, legalább egyeílen-egyszer. Csak ennyit akartam az általunk sokra becsült Váci Hírlap útján tisztviselő társaimhoz intézni. Lakaly Vilmos. HireR. — Váci Hírlap szerkesztőjének távoli été alatt a szerkesztésért Borbély István (városháza) felelős, — A belügyminiszter és a váci választó Kerület, Az uj választójogi törvény a törvényhatóságok belátására bízza, hogy a választásokra a szavazóköröket megállapítsák. Az uj törvény szerint ugyanis a falvak népe ezentúl képviselőt választani nem jön be az eddigi központba (az egész kerület pl, Vácra,) hanem több község egy közeli községben fog szavazni. A kormányhatalomnak mindenre való rá- fekvését mi sem jellemzi festőibben, mint ugyancsak ennek a törvénynek amaz intézkedése, hogy a törvényhatóság által megállapított szavazókörök csak akkor lesznek igazán szavazókörökké, ha a belügyminiszter is jóváhagyta. Pestvár-' megye közgyűlése elvégezte ezt a munkát s a váci választókerületre megállapította, hogy Vác város két helyen: alsó- és felsővároson, a községek pedig Ácsán, Aszódon, Váchartyánban és Veresegyházán fognak szavazni és a határozatra a miniszter jóváhagyását kérték. A belügyminiszter azonban a mindig ellenzékieskedő Pestvármegyének több beosztását megváltoztatta. Minket közelebbről a váci kerület érdekel s közölhetjük, hogy a belügyminiszter az acsai szavazókor helyett Püspökhatvant, Váchartyán helyett pedig Sződöt rendelte szavazó központnak. —- FüspöKhatvanán uj választás lesz. Említettük, hogy Preszly Elemér dr. kisváci megyebizolísági tagságát a vármegye igazolta. Most arról értesülünk, hogy Sáfár Béla veresegyházi, Romeiser Vilmos váchartyáni megyebizottsági tagságát, a melyeket szintén petícióval támadtak meg, igazolták, ellenben Trupp Antal mandátumát, a melynél Prónay György báró volt az ellenfele, megsepimisitelle a vármegye. Püspökhaívanán tehát uj választás lesz, még pedig érdekes, mert a jelöltek ugyanazok lesznek: a községében igen népszerű főjegyző és az acsai hitbizomány jövendőbeli örököse.
