Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-07-12 / 51. szám

A legnagyobb nehézséget okozza, hogy jóformán minden választónak személyesen kell jelentkeznie; hivatalból csak azt ve­szik fel a lajstromban, a ki 40 korona egyenes állami adót fizet és azokat, kik az 1913. évi lajstromban bennt voltak és jogcímük azóta nem változott. A hivatalos lista tehát okvetlen kevesebb választót fog tartalmazni, mint a régi és ha az összeíró küldöttségek és a közön­ség indolensek: megeshetik, hogy egyik­másik kerületben kevesebb választó lesz, mint eddig volt. Az összeíró küldöttség autonóm hatás­körrel bir és jelentkezés nélkül is min­denkit felvehet, a kiről biztos tudomása van, hogy választó; igénybe veheti a ható­ságok segítségét, beidézhet mindenkit és ki is szállhat mindenhová, a hová jónak látja. Jelentkezni viszont jeleníkezheíik ,min­denki és a maga jogcímét igazolhatja, iga- zolandók: a magyar állampolgárság, az egy évi helybenlakás, az életkor (diplomás embereknél 24 év, a többieknél 30 év) és valamelyik, a törvényben foglalt jogcím. Miután a jogcím megáiiapitása zavaros, jelentkezzék mindenki, a ki az első három feltétéinél'; megfelel és a küldöttség majd segédkezik a jogcím megállapításában. Jelentkezhetnek az összes középiskolát, ipariskolát íanitóképezdét, gazdasági isko­lát és ezekkel egyenrangú iskolákat vég­zettek, hacsak 23 évesek, vagyis ha 1914. évi március 31-ig 23 évesek lettek; ezek már választók. A többiek 29 éves koroktól fogva (ugyancsak március 31.) választók. Iráspróbáf a küldöttség előtt is lehet tenni azon a nyelven, melyet az illető tud. A váci tisztviselők lakbérkérdése. Már eddig is lépten nyomon általános volt az elégedetlenség városunk tisztviselői között a megállapított lakbérfokozaí miatt s minden tisztviselő — nagyon helyesen is — városunk különös helyzetéből magya­rázta meg e visszás állapotot. Azonban, ha eddig égetően sürgős volt e kérdés, úgy most már tényleg tarthatat­lanná is vált ez az állapot; hiszen bizo­nyos az, hogy Vác város egy egész ezred katonával — s ezzel kapcsolatosan tisztekkel és katonai hivatalnokokkal — fog szapo­rodni. Önkénytelenül is eszünkbe jut az a kér­dés, mi lesz most a lakbérrel ? Az ezzel kapcsolatos drágasággal nem is foglalko­zom, hiszen sürgősebb a lakbér kérdése. Az 1908. évi XXVI. t.-c. 7. §. szabályozza az egész országra nézve a lakbirkérdésí, még pedig a beérkezett adatok alapján í—7 osztályba sorozta az egyes városo­kat s ezzel kimondotta azt is, hogy ezen­túl 1908. IV. lakbér negyedtől kezdődő ha- íáíylyal 10 évről 10 évre lesz megállapítva a lakbér. Már most nézzük csak rövidesen Vác város különös helyzetét, — eltekintve attól, hogy a mint a lakbér megállapítást -nyert, rögtön 15—20%-kal emelkedett a lakbér is s igy lakbérére általában minden tiszt­viselő ismét csak ráfizet — mondom, min­dentől eltekintve, a főváros közelében va gyünk, a lényegesen magasabb lakbért élvező budapesti tisztviselők kijöttek a főváros környékére lakni, tehát Vácra is; nyáron kiözönlenek a nyaralók, az újon­nan épült gyárak alkalmazottai, a város szép fekvésénél fogva rendkívül sok nyug­díjas tisztviselő telepszik le stb. síb. mind- mind hozzá járult a lakbér fokozott emel­kedéséhez; most jönnek a katonatisztek, ezzel a lakbér kérdés igazán napirendre kerül. Ha tehát ki is mondja a most idézett törvény azt, hogy tíz évről íiz évre van a lakbér megállapítva, lehetetlen az, hogy ha a váci tisztviselők való adatokkal igazol­ják a mai lakbér tarthatatlanságát, a minisz­térium ezen ne változtasson. De tegyük fel azt, hogy most nem is lenne eredménye tam be senkit. Csak magamba figyeltem. Bevált, még |pedig napról napra. Különö­sen az első két órában 8—10-ig. A mikor a padlón járt a fény, 10-1-ig már nehe­zebb volt. Akkor a falon volt már a fény. S a mikor meggyőződtem, hogy nem csal az órám, kimerészkedtem a nagy nyilvá­nosság elé. Kirukkoltam társaim elé. Elő­ször csak ilyen formán; Te - szólok a szomszédomhoz — rögtön csengetnek! S tényleg csengettek. Legközelebb már azt mondtam : Fél, vagy tiz perc múlva csen­getnek! Pontosabb bemondásra nem vol­tam berendezkedve, de negyedórákban, tiz percekben biztos volt az időjóslatom. Persze, megnyalhatlak. Honnan tudod, hogy tudod. Végre aztán megmondtam. Úgy se titkolhattam volna sokáig, mert va­lahányszor kérdeztek, a padlón, vagy tiz óra után a falon kellett néznem. Tekinté­lyem helyreállott. Dacára, hogy többen is be voltak avatva, sőt nemsokára az ösz- szes realisták tudták — jobban respektál­tak mint a mig jól járt a zsebórám. De egyszerre az újabb dicsőségnek is vége szakadt. Nagy felelés volt. Természet­rajzból, a néhai jó öreg Borbás Vincénél. Margirozolf egy pár héten át s egyszerre egy óra végén lecsapott közénk: Jövő órán felelés lesz az eddig tanultakból. Rettenetes szörnyű drukkolás. A zseb­órák kézben, a napóra állandó permanen- ciában. Sőt ez utóbbinak már nagyobb kelete volt s ezért engem ostromoltak folyton. Szinte nem is győztem válaszolni a kérdésekre Hány óra ? Hány perc van I még ? Hányán felelhetnek még ? S még j elgondolni, hogy hébe-hóba a könyvet is i nézegettem, hátha én is felelek — el lehet j képzelni elfoglaltságomat. De im, hála Is- I lennek, csengetést mutat az óra, az én eddigi jó napórám. S rögtön szignálom: Fiúk, ne drukkoljatok, rögtön csengetnek. Már Grün se felelhet le. De... Teremtő szent Isten! Grün lefelelt, utána egyet helyrezavarnak s még mindig nem akar szólni a csengő. Rossz a csengő, bizto­san rossz a csengő. Egyik merészebb ka­maszt mngpuhitoltuk is, hogy szóljon a tanár úrnak, de hopp, épp kihívják és be- szekundázik . .. és még beszekundáznak vagy ölen, köztük én is . . . s akkor meg­szólal a csengő. Eltévesztettem az időt. Elnéztem egy padlóval az órát. Vége lelt ismét a reno­ménak. Majd kiüldöztek az iskolából. A Vili. osztályostól az I. osztályosokig mind, folyton kérdezték tőlem : Hogy jár az órád? Hány óra van az órádon ? kérésünknek, azonban elérnénk legalább azt, hogy az új megállapításkor, vagyis 1918. évben magasabb osztályba jutnánk. Szerény nézetem az, hogy igenis — te­kintve a rendkívüli helyzetet, — mozgal­munk eredményre vezetne. De hogy indítsuk meg a mozgalmat? Erre nézve legyen szabad egy kérést in­téznem úgy az állami, mint az összes nem állami hivatalok főnökségéhez; méltózías- sanak esetleg „Az Állami Tisztviselők Orsz. Egyesületének Váci Köré“-vel, vagy más úton e tárgyban érintkezésbe lépni, közö­sen ezt az ügyet megbeszélni, egy közös értekezletet tartani s ez alapon bevonni ez értekezletbe városunk mélyen tisztelt s na’gyrabecsült polgármesterét is s az ügyet dűlőre vinni. Vagy ha valakinek tisztviselő- társaim között jobb indítványa volna, azt elfogadni, fő a közös cél, tartsunk össze, legalább egyeílen-egyszer. Csak ennyit akartam az általunk sokra becsült Váci Hírlap útján tisztviselő tár­saimhoz intézni. Lakaly Vilmos. HireR. — Váci Hírlap szerkesztőjének távoli été alatt a szerkesztésért Borbély István (városháza) fe­lelős, — A belügyminiszter és a váci választó Kerület, Az uj választójogi tör­vény a törvényhatóságok belátására bízza, hogy a választásokra a szavazóköröket megállapítsák. Az uj törvény szerint ugya­nis a falvak népe ezentúl képviselőt vá­lasztani nem jön be az eddigi központba (az egész kerület pl, Vácra,) hanem több község egy közeli községben fog szavazni. A kormányhatalomnak mindenre való rá- fekvését mi sem jellemzi festőibben, mint ugyancsak ennek a törvénynek amaz intézkedése, hogy a törvényhatóság által megállapított szavazókörök csak akkor lesznek igazán szavazókörökké, ha a belügyminiszter is jóváhagyta. Pestvár-' megye közgyűlése elvégezte ezt a munkát s a váci választókerületre megállapította, hogy Vác város két helyen: alsó- és felső­városon, a községek pedig Ácsán, Aszó­don, Váchartyánban és Veresegyházán fognak szavazni és a határozatra a mi­niszter jóváhagyását kérték. A belügymi­niszter azonban a mindig ellenzékieskedő Pestvármegyének több beosztását meg­változtatta. Minket közelebbről a váci ke­rület érdekel s közölhetjük, hogy a belügy­miniszter az acsai szavazókor helyett Püspökhatvant, Váchartyán helyett pedig Sződöt rendelte szavazó központnak. —- FüspöKhatvanán uj választás lesz. Említettük, hogy Preszly Elemér dr. kisváci megyebizolísági tagságát a vármegye igazolta. Most arról értesülünk, hogy Sáfár Béla veresegyházi, Romeiser Vilmos váchartyáni megyebizottsági tagsá­gát, a melyeket szintén petícióval támadtak meg, igazolták, ellenben Trupp Antal man­dátumát, a melynél Prónay György báró volt az ellenfele, megsepimisitelle a vár­megye. Püspökhaívanán tehát uj választás lesz, még pedig érdekes, mert a jelöltek ugyanazok lesznek: a községében igen népszerű főjegyző és az acsai hitbizomány jövendőbeli örököse.

Next

/
Thumbnails
Contents