Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-05-17 / 37. szám
FiuszonnyolcadiK évfolyam 37. szám. Vác 1914. május 17. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) N'yilttér sora <50 fillér. -Telefon-szám 17. Meghurcolt úri asszonyok. (A váci pletyka új hajtása.) Vác. máj. 16. Rendszerint a kisvárosi élet talajában kel ki és érleli undorító, gyakran dögle- tessé váló termékét. A falukban fél, hogy elhintőjét azonnal felismerik, a nagy városokban pedig a társadalom széttagoltsága öli meg és fosztja meg mérgező hatását; de a kisvárosokban névtelenül fogamzik meg és hallomás útján terjed el, mert a mások becsületének meghurcolására éhesek úgy adják tovább, hogy hallották, de egyidejűleg, mint tényt állítják is. És ez a rettentő, mert az, a kit személyében, vagy hozzátartozóiban támad meg a pletyka, bár méltán követeíelheti, hogy a társadalom az alaptalan mendemondákkal szemben neki elégtételt adjon az aljas lelkű hirkovács megbélyegezésé- vel, a mint hogy az államhatalom is a sértett védelmére lép közbe a sértő megbüntetésével, mégis rendszerint megmarad a méreg hatása, mert a mások meghurcolá- sában résztvenni szerető közönség a rágalmakból mindig megtart annyit, a menynyi a rágalom áldozatát tovább is a mindenki által követelhető közbecsiilés megvonásának teheti ki. Épen ezek az okok vezettek e sorok megírására. énnek a lapnak egyik nem régi számában volt olvasható egyesei, mely városunk köz- és társadalmi életében szerepet vivő, egy előkelő családnak a pletyka által megtámadott ügyéről szól. Fel volt említve, Sóhaj, Fölgyúií a láng, a régi dal föléledt, Meghatva érzem isteni szavát. Van-e valami mi ezzel fölérhet, Hogy lanton újra bűvös hangot ád. Nem vagyok én már elhagyatott árva Van egy barátom, igaz hű barát, Szivembe van egy szép világ bezárva A külvilág azt nem hatolja át. Nem érhet engem többé sok csalódás, Hisz nem törődöm én már veletek S ha elfog néha néma bus vágyódás: Világom hozzád visszatérhetek! Szeretni tudnám az egész világot, Megváltnám minden szenvedéseit, Hintnék szét újra igaz boldogságot, Levezekelném összes bűneit. Testvéreim, nem érziíek tik ezt át: Szeretni egymást könyebb, édesebb? Megértenéd, csak Ízlelnéd e nektárt S minden lehetne jobb, lehetne szebb. hogy a meggyalázó hir kitalálója és eiter- jesztőjének kikutatása iránt a városi rendőrkapitány erélyes eljárást tett folyamatba s annak során sokakat, ezek között a város legelőkelőbb hölgytagjait is kihallgatás végett hivatalosan megidézte, hogy ez úton a hir forrását felkutassa. Nos hát itt érezzük, hogy részben irányító, részben felvilágositó észrevétellel szolgáljunk. Bármennyire lesújtok és igazán a legnagyobb büntetéssel sújtandók is azok a gyalázatos híresztelések, melyek egy köz- tiszteletben álló családnak jó nevét támadják meg s megszerzett békéjét úgyszólván egész életre elrabolják és bármennyire szükséges az, hogy a társadalom eme kinövéseit az államhatalom letörje és a sér- telteknek elégtételt adjon, mégis — bár a megtorlást a társadalmi tényezők szempontjából is mindenek felettinek óhajtjuk — a rendőrkapitány eljárását meg nem en- gadhetönek, hivatali hatáskörébe nem tartozónak tartjuk. Annak tartjuk pedig azért, mert a biróilag büntethető cselekmény csakis magánvádra üldözendő, a magánvádra üldözendő cselekmények esetén pedig nyomozati eljárásnak helye nincs, már pedig azért sem, mert magánvádra üldözendő cselekményeknél ismeretlen tettes ellen sincs eljárásnak egyáltalán helye. A nyomozatot vezető rendőrkapitány úr nyilván tévedésbe botlott, mikor a tisztán magánvádra büntetendő rágalmazás, vagy becsületsértés miatt nála tett feljelentés alapjan egy rendes vizsgá ati eljárást [vett folyamatba, a menyiben valószínű, hogy összetévesztette ezt az esetet azzal az esettel, mikor valamely minősített rágalmazás, vagy becsületsértés vétség miatt a közvádló indítványára folyamatba tett, vagy ennek a vád át nem vétele és a sértett magánvádlónak íőmagánvádlói minőségben való fellépése forog fenn. Ebben az esetben igenis van nyomozati eljárásnak is helye, mert a főmagánvádló a közvádló jogaiba lép s ez utón mindazt indiványozni joga van, mire a törvény a közvadiót felhatalmazza. Ez eseten kiviil a magánvád nem kívánhatja a bizonyítékoknak hatósági közbenjárással eszközlendő összegyűjtését, mert a bizonyítás a bíróság előtt történik s a magánvádló ott tartozik bizonyítékait előterjeszteni. Mi ismerjük és méltányoljuk a rendőr- kapitány úr nemes intencióit, de el nem hallgatjuk, hogy ne figyelmeztessük nyilván elkövetett tévedésére, mely hatáskörén ki- I vül történt eljárására vonatkozik és figyei- j inét fel ne hívjuk arra is, hogy hatáskörébe i nem eső dolgokban idézésekkel és kihall- i gatásokkal senkit zaklatni, vagy békés I magányában megzavarni nem szabad. Ennyit az ügy egyik oldaláról, a másik oldalról pedig figyelmeztetjük azokat, akik a mások megszólásában, valótlan és undok hírek kigondolásában, vagy azokon készségesen kapva, leggyakrabban a leggyalázatosabb kiegészítésekkel való továbbterjesztésében oly készségesen vetekednek egymással, hogy a törvény igen bölcsen gondoskodott arról, hogy mindazokat, a kik másoknak a rágalmazást, vagy becsület- sértést képező állításokat teszik, ! abár csak a hallottak továbbadásaképen is, megfelelő megbüntetésben részesítse. Mert nem szolgál védelmül, annál kevésbbé Szenved ezer, hogy egy jobban mulasson, Rongyos és éhes te selyembe jársz, Vigyázz, megúnja, hogy sokat jajgasson, Tőle jót akkor már hiába vársz. Egy nagy vihar jön, miliők viharja Lerombol mindent pusztulás, halál. Trónok ledőlnek mert már rozsda marja, Mindezt azért, mert szívtelen valál. Az örök békén ám mindenki munkálhat Egy fegyverünk van rá: a szeretet. Építsétek föl az egyetlen gátat: Adjatok a mig adni csak lehet. Szelényi Árpádné. Pösíyén fái alatt. Csodás ébredő természet Mily szép vagy te a sziveknek. Kik az élet viharába Nem vesznek részt csak szeretnek Míg én örvény fölött járok Nem találok csöndes álmot Be, szeretném megkeresni Az elvesztett boldogságot. Hogyha rózsái látszt kinyílva S liliomot leszakítva I \ Mintha mindig mindig mindkettőben Leánylélek haldokolna. Szép a rózsa, de bimbó volt A liliom törd le — hervad Fehér lelkem, nyíló testem, Letörölték szűzi hamvad. Ha még egyszer úgy szeretnék, Ha még egyszer tiszta lennék Volna olyan a világon A mit én még irigyelnék! Világégés se gyújtja föl Többé már a régi lángot, Lelkem fázik, testem éget Nem találok boldogságot. A bánatom sötét örvény, Vonz és taszít, tüzel, perzsel, Elhamvadok lassan, lassan Öreg szívvel, ifjú testtel. Mért kellett nekem ily ifjan Megvetni a rossz világot, Sok keserű csalódással Elsiratni minden álmot. Szelényi Árpádné. J
