Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-12-21 / 98. szám
Huszonhetedül évfolyam 98. szám. Vác 1913. december 21. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. Magyar karácsony. A karácsonyi és újévi vásár küszöbén az Országos iparegyesület ezt a kérelmet intézi a magyar közönséghez : Karácsony szép ünnepének közeledtél! minden esztendőben fel szoktuk keresni a hazafias magyar közönséget kérő szavunkkal : csak magyar iparcikket vásároljon karácsonyi ajándékul. A szeretet ünnepén fogadja tevékeny szeretteiébe a magyar ipart, adja szeretettéinek ajándékul azt, a mi a magyar szívnek legkedvesebb lehet: a magyar elme, magyar kéz, magyar munka termékét. Ezt a mindenesztendei kérelmünket ez- idén is ajánljuk bizalommal minden magyar j család figyelmébe. A nemzeti érzésnek nem lehet szebb és hasznosabb nyilvánulása, mint a magyar munka pártolása. Erre nincs szebb alka- lom, mint a szeretet ünnepe, a melyen ajándékkal kedveskedünk szeretetteinknek. A szeretet adójából kapja meg jogos részét a magyar ipar is, a mely annyira érdemes és annyira rászorul szerető istápolásunkra. Adjunk karácsonyi ajándékot a magyar iparnak is! A magyarok karácsonya legyen valóságos magyar karácsony, igazi nemzeti karácsony! Iskolaszéket választanak. Vác, dec. 20. Vasárnap választják meg a rom. katolikus iskolaszék tagjait a következő három évi ciklusra. A múlt választás eredménye azt mutatta, hogy a választásra jogosult polgárok közöd élénk érdeklődés nyilvánult meg a tagsági helyek betöltésénél. Most mintegy másfélezer szavazó mondhat ítéletet szavazatával arról, hogy menynyire elégítette ki a régi iskolaszék működése, vagy kikbe helyezi bizalmát, hogy az'ik. 3. yWőben intézzék a nekik megállapított hatáskörben a népnevelés ügyét. Az iskolaszék igen fontos tényezője a népnevelésnek. Az országos törvények keretein belül e törvények mikénti végrehajtásának, a kötelezettségek teljesítése ellenőrzésének, a törvények helyi alkalmazásának eleven szerve. Működése nem csupán adminisztrácionális szempontból fontos, hanem nagy része van egyes pedagógiai elvek keresztülvitelénél is. A törvények betűszerinli értelme és szelleme szerint az iskolaszéki tagok nemcsak többszöri kilincselés után az állástosztogató önérzetével biró, lojális szavazó közegek, hanem a tanítótestületet kultúrszempontból igazságosan megítélő pártatlan bírák is. Az iskolaszék nem épen valamilyen autokrata Íróasztalnál kigondolt s talán a gyakorlatban értéktelen rendelkezéseinek vak végrehajtója, hanem a maga körében iskolalátogatásoknál szerzett tapasztalatok alapján iniciativ hatóság. És talán mint helyi szervezet ebben az utóbbiban inkább fontos, mint adminisztárcionális ügyekben. Az iskolákban elért eredmények elég vagy elégtelen volta épen ezért nem egyedül a tanítótestületek, hanem az iskolaszék számlájára is Írandó. Tehát az iskolaszék nemcsak kulturhatalom, hanem kultürtényező is, az iskolaszéki tagság nemcsak dekórum, hanem kötelezettségekkel is jár. Ennek az átértését, illetőleg átérzését olvassuk ki abból az elevenségből, amely az iskolaszéki tagválasztásnál megvolt a múlt alkalommal s megnyilvánult most is a választás előíí. Vagyunk .annyira optimisták, | hogy nem közönséges korteskedés, nem a lelkekben gyűlöletet keltő motívumokkal való kapacitálás, hanem igazi, becsületes, önzetlen kultúrérzék teremtette meg ezt | az elevenséget. Ennek az optimizmusnak meg van a jogos alapja. Közönségünk jó része alkalomról-alkalomra olyan érdeklődést, illetve érzéket tanúsít kultúrtörek- vések iránt, hogy azt csak néhány ismeretlen okokból elkeseredett ember nem veszi észre, vagy kicsiny 1 i, idegenek pedig és több helyen tapasztalatot szerzett egyének nem győzik dicsérni. Az iskolaszéknek a múlt cikluson át kifejtett munkájára visszatekintve láthatjuk, hogy a közönség érdeklődése az iskolai ügyek iránt mennyire jótékony hatású s a város szempontjából milyen hasznos. Csak a polgári fiúiskola felállítására utalunk, mint a melynek a szükségességét eredménnyel e lap hasábjain fejtegették több alkalommal meggyőzően s valóságos társadalmi mozgalom indult meg a jelzett iskolatípusnak városunkban való felállítása érdekében. A polgári tiúiskola fenntartása, az anyagiaktól eltekintve, a kor színvonalán tartása olyan ügy, a mely az iskolaszéki tagok munkásságát intenzivebben veszi igénybe. Általánosságban szólva az iskolaszéki tagok hozzáértése mellett nemcsak az iskola vezetése, hanem pedagógiai szempontból való haladása is inkább van biztosítva. A múlt ciklus munkásságának j jelentős eredménye a tanitószemélyzet gyarapítása és az iskolai épületek bővítése s az adózóközönséget érintő amaz elhatározás, mely- lyel az iskolai pótadót kivetette. Őszintén szólva külsőségekben sok mindent látunk a múlt ciklus munkásságából, de még mindig fennmarad jogos és- méltányos kívánságunk olyan intézkedésekre, a melyekkel az iskolaszék a népoktatás és nevelés eredményesebbé tételét érhetné el. Így eltűnnek egyenlőre azok a népies osztályok, a melyekre s a melyekbe való munka eredménytelenségére többször rámutattunk, de azért még mindig halljuk a panaszokat, sőt olykor epés megjegyzéseket, hogy nagy űr választja el a népiskolát nem épen tanulmányi szempontból, a közvetlen utána következő magasabb iskoláktól. Ezeken a panaszos dolgokon talán épen csak az a működése segíthetne az iskolaszéknek, a melyet a nevelés és oktatáshoz értő iskolaszéki tagok látogatásai alapján szerzett tapasztalatok irányítanak. Csak egy körülményt említek meg, a melyet a tapasztalatok meg fognak helyeslőén erősitenL A helybeli, jelenlegi tanítói rendszer mellett nem nyerhetnek a tanulók egységes nevelést s igy eredményes oktatást sem, mert a tanítás nem felmenő rendszer mellett történik. Minden évben újból nem lehet a nevelés és oktatás munkáját egyéni gyakorlat szerint kezdeni. Ez ugyan már régen megállapított igazság, a melyet az uj iskolaszék tagjainak szives figyelmébe ajánlok. Mindezekben csak jelezni akartam az iskolaszéki tagság fontosságát objektiven és nem szavazócédulák szerint szólva. Örülünk, hogy a választás iránt nagy érdeklődés mutatkozik, de örömünk csak akkor lesz teljes, ha a választás eredménye olyan iskolaszék összeállítása lesz, a mely inkább kulturíényező lesz a városban, mint kultúrhatalom, p. Rettenetes, mikor a tűzoltóságunk ilyen későn jön! A Hidasi-féle borkóstolásról jöttünk, mikor a tűzoltó őrtanya közelében rekedtes Irombitaszó hallatszott. Úgy festett, hogy a trombita be van fagyva. A ki fújja, annak ilyen eszköz nem volt még a kezében. Mit ijesztgeti csendes estén az alvásra készülődő lakosságot? Nézzük meg! Jegyezzük fel: szerda este, nyolc óra negyvenöt perc. Az őrtanya szertárában felgyúllad, szokotian időben, a villany, pár pillanat és a trombitaszóra népes az utca. Emberi gyöngeség: sietek a telefonhoz, ugyan kérem, hol van a tűz? — Az Istenért kérem, siessenek a fegyházzal szemközt a Kis-féle ház egész teteje ég, jöjjenek oltani! így a telefonüzenetet, mely, gondolom, a fegyházból jött és megint gondom, hogy ha az egész tető ég, akkor ott nem oltásról, hanem a szomszédok védelméről lehet szó. De hál a veszély pillanatában ne „elennezzünk“ — menjünk. Eljutok a Szigvárt patikáig gyalog. Olt hallom az első kritikát: — Rettenetes, mikor a tűzoltóságunk későn jön, pedig már fél órája látjuk a tűzet.- A tűző!íó-lajtok e kritikára már elvágtatlak — a rekedt trombitával — mellettünk. Megnézem az órámat: három percre rá, hogy a tűzről az első telefonértesítés az őrtanyára érkezett. Természetes: nem tudok lépést tartania ■matt
