Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-12-21 / 98. szám
2 vágtató tűzoltószerekkel, hát elmaradok és ott a fegyház körül mind hangosabb a csoportok • megjegyzése: Rettenetes, mikor tűzoltóságunk síb. A kritika, mely minden tűzoltásnál felhangzik (hiszen mindenki „elméleti“ tűzoltó és nem — hadvezér) most ugyancsak graszál. Senki nein mondja, hogy a mi hires, neves tűzoltóságunk, mely- —országos hírneve van, három perc múlva a kapok értesítés után védő szereivel megindult. A fegyház környékén álló ezer főnyi kritikus közönség az időt onnan számította, hogy az első lángnyelvet meglátta a háztetőn. Azt ugyanis elfelejtették, hogy ugyanakkor talán a tűzoltóságot is kellene értesíteni, nemcsak egy jó negyedóráig élvezni, hogyan nyalja tovább és tovább az emésztő lány a zsindely- és cserép-pászíákat a háztetőn. Kiss Lajosnak, a város egyik legvagyonosabb polgárának a háza égett. Egy év előtt már ott viziteltek nála a tűzoltók késő este: akkor is tűz pusztított a portáján. Viskószerű épületének múlt évben csak kis része égett le, most lepusztult a többi része. Nem tudom miért, de őszintén meg kell írni, a környék népe, az ezer érdeklődő nem sajnálkozott. Ellenben kritizált, hogy a tűzoltók ilyen későn stb. No, hát tolt voltak. És nincs csúnyább látvány, mint kritikával agyon- kinzott önkénteseket téllenül látni. Mert úgy volt: mentésre készen, lázas lelkesedéssel embertársának segítségére állott. Igen: állt minden tűzoltó! Nem volt viz. Kiss Lajosnak két udvarra nyílik a portája. Mind a kettő tulajdona. Mind a kettőben egy-egy kút és bár egy esztendeje, hogy tűz pusztított nála, nem okúit: kútja tisztiíatlan és öt veder vízzel ki van merítve. Most bűnhődik, kegyetlenül, a gazdag háztulajdonos és ég a viskó, ha még oly keveset is ér rozzant letője, de a modern kor diadalmaskodik az önzésen. Soha meg nem épül az öreg, százados épület, ha a forradalmi kornak a tűz nem segít. Örök élete főleg annak nincs, a melynek gazdája azt hiszi, hogy a maga és szorm szédjai megvédését krajcáros smucigság- ból elmulaszthatja. És a szegény „elkésett“ tűzoltóság! Ott áll tétlenül, egy kis túlzással: szárnyasze- getten. Nincs viz! - ezt a fájdalmat csak a vérbeli tűzoltó érzi át, mi közben pattog a cserép, nyalja magát tovább és tovább az emésztő láng. Az érdeklődők százai meghatóban nézik’ hogy a fegyintézet rabjai fáradhatatlanul hordják kocsin, vödörben a vizet, de a Dunáról. Siziíuszi munka, a mit végeznek, mert az önfeláldozás nincs arányban a tűz terjedésével. A tűzoltók lajtjai is oly ritkán fordulnak, hogy attól ugyan vigan pusztíthat a veszedelem. Mire a tűz megemésztette a rozoga épületet, elmúlt az emberekben a tűzoltó-kritika is. Ellenben újabb gondolat támadt: ha a gazdag emberek, gazdag háztulajdonosok nem törődnek vizetadó kútjaikkal, követelni kell nemcsak a veszélyben levő szomszédok. de az általános közbiztonság érdekében is, hogy vízvezeték, jöjjön már el a te időd is! Az ilyen tüzek legyenek aszó- szólói hangosan kívánt, de megint aludni kész vízvezetékünknek! HireK. . A Váci Hírlap legközelebbi száma kettős terjedelemben e hó 28-án (vasárnap) fog megjelenni. Tragédiák az éjszakában. Miért lett öngyilkos a Két pékinas? Pénteken este liz óra tájon a Főúton levő Szamek-ház előtt kél lövés dördült el. A csendes utca a lövések hangjára csakhamar benépesült s az ablakok alatt vérében fekvő két fiúra találtak. Az egyikben már nem volt élet, a másik még élt. A rendőri nyomozás a következőket állapította meg: A két öngyilkos Tóth István és Borkó Béla. Az előbbinek csak édes anyja él, az utóbbinak apja fegyőr a fegyintézetben. Az alig tizenhét éves fiúk Kozma Lajos pék mesternél inaskodtak. Tóth István már legénynek gondolta magát s kiszemelt egy leányt, a kiért szive hevesen kezdett verni. És nem sokára érezte a fájdalmas szerelmet is, mert érzését a kegyetlen nem viszonozta. Borkó Bélát prózai megbántás érte: Mestere megszidta, hogy a múlt vasárnapi vásáron nem adta el a péksüteményt, a mit gazdája reá bízott. Ettől a naptól kezdve a fiú búskomor lett, a mit szülei is észrevették. Hogyan került a két bánatos gyerek egy gondolatra, nem tudni. De tény, hogy revolvert vásároltak és pénteken mind a kelten megírták búcsú leveleiket. (Ezek a levelek a bíróságnál vannak s a mai nap folyamán adják át a szülőknek.) Tóth István dagályos írással a szerelmét emlegeti abban. Borkó Béla pedig, hogy a szidást nem tudta elviselni. Este csendes volt az utca, mikor a két fiú elhagyta a pékműhelyt. Vannak, a kik állítják, hogy Tóthot és Borkőt a fegyház és a Pannónia közt levő utcarészen többször látták fel és alá sétálni. Háromnegyed tiz volt, megállották a Szarnék ház előtt s egyszerre két revolverlöv.és hallatszott. Két lépésnyire állottak egymástól s mindketten halántékukra illesztették a fegyvert. Egy látszik valamelyik számolt, mert egyszerre dördültek el a revolverek. (A levelek megcáfolták azt a szárnyra kelt híresztelést, hogy, mert egymás mellett állottak, egyik a másikát lőtte le.) A lövések közül Borkó Béláé jól talált: az agyat szétroncsolta a golyó s rögtön meghall. Tóth fegyverének golyója megcsúszott s még ma is életben van a fiú, de felépüléséhez kevés a remény. 1 ragikus, hogy Borkőt jó, szorgalmas fiúnak ismerték, Tóthot pedig még anyja sem szerette. Mikor megviíték a hírt, hogy fia haldoklik, olyan nyilatkozatot tett, a mi még egy elkeseredett anyától is sok. A bíróság nem rendelte el Borkó hullájának felboncolását. Tóth a városi kórházban haldoklik. Dr. Rapcsák Imréné kitüntetése. Városunkban és a vidéken is ismeretes az a nagy, áldozatos lelkű buzgó tevékenység, amelyet dr. Rapcsák Imréné különböző vallásos jellegű jótékonysági egyesületekben kifejt. Ennek a zajtalanul munkálkodó buzgóságnak méltó elismerése az a kitüntetés, amelyben X Pius pápa részesítette az érdemes úrinőt, a kinek a Pro ecclesia et pontifice c érdemrendet adta. Az érdemrendet 18-án délelőtt a megyés főpásztor adta át a kitüntettnek. Gosz- mann Ferenc püspök és dr. Galcsek György prelátus, mint azon egyesületek igazgatóinak jelenlétében, amelyekben dr. Rapcsák Imréné fáradhatatlan tevékenységével érdemeket szerzett a legfelső kitüntetésre. Híradásunk bizonyára a legszélesebb rétegekben fog a lelkek mélyén lappangó hála keltette örömet és lelkesedést kelteni. Kérelem a váci járás nagyér= demű b azafias közönségéhez ! A Váci Járási Közművelődési Egylet igazgató tanácsa és a váci járás tiszti értekezlete elhatározásából folyólag felkérjük mindazokat, kik velünk együtt meg vannak arról győződve, hogy az újévi üdvözlések oly társadalmi formaságok, melyek az egyeseknek tetemes dolgot, fáradságot és költséget okoznak anélkül, hogy az állami postajövedelem fokozásán kívül akár a közügynek, akár egyeseknek valódi hasznot, előnyt, vagy egyébb értékelhető jót okoznának: szüntessék meg a régi időkből fenmaradí, céltalan, elavult szokást és járuljanak hozzá az úgyis tulon-íul sok irás apasztásához és az igy megtakarítóit bélyeg s egyébb költségeknek egy részét ezen járás művelt, hazafias polgárai es honleányai váltságdíj fejében küldjék be a V. J. K. E. pénztárába postautalványon az „újévi üdvözlés váltságdíja“ fejében a V. J. K. E.-nek. A beküldött váltságdíj összegeket az egylet „Váci Hírlapban“, az egylet, hivatalos lapjában fogja köszönettel nyilvánosan nyugtázni. — Vácon, 1913. december hó 20-án. Ivánka Pál elnök. Rajzó Etelka titkár. — Kamarási méltóság. Mint értesülünk, a király Nemeskéri Kiss Géza, szolgálaton kívüli főhadnagynak, Nemeskéri Kiss Pál ny. államtitkár, gödi földbirtokos fiának a cs. és kir. kamarási címet adományozta. A kinevezést a hivatalos lap jövő héten fogja közölni. ~ Karácsonyfa-ünnepély a siketnémáknál. Évről-évre érdekesen s bensőséges melegséggel folyik le a siketnémák karácsonyfa-ünnepélye. A siketnek lelke is megérzi a karácsony nagy jelentőségét s belső szükségességet teljesít akkor, a mikor bemutatja hódolatát a Meg- i váltónak. Az idén f. hó 22-én délután 5 j órakor lesz a siketnémák karácsonyfa- ! ünnepélye a sikeínéma-intézet disztermé- ; ban. A növendékek pásztorjátékot, énképeket fognak bemutatni s karácsonyi verseket fognak szavalni. Borbély Sándor igazgató pedig rövid előadást tart a siketnémaságról és a siketnémákról. Belépti-dij 20 fillér, a siketnémákat gyámoliíó egyesület javára. A közönség figyelmét felhívjuk az ünnepélyre. — Ujheiyi-emlékünnep. A muzeum- egyesület választmánya pénteken tartott ülésében elhatározta, hogy a január 6-án tartandó közgyűlésen néhai jótevőjének Újhelyi István kanonoknak emlékét újítja föl a hálás kegyelet érzésével. Az emlékbeszédet Léska József esperes-plebános irta s akadályoztatása esetén Lepey Emil sekreslyeigazgaló fogja felolvasni. — A Dalárda. A Váci Dalegyesület pénteken este választmányi ülést tartott Podhorányi .József apátplébános elnöklete v. 7
