Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-12-10 / 95. szám

Huszonhetedül évfolyam

95. szám.

Vác 1913. december 10.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.)

Nyilttér sora őO fillér. Telefon-szám 17.

Lesz-e béke?

(Az izr. nőegylet és a leányegylet harca.)

Vác, dec. 9.

Talán sikerülni fog véget vetni az izraelita hitközség elöljáróságának mára egybehívott ülésen annak az áldatlan viszálynak, mely immár közel két év óta dühöng az izraelita nőegylet és leányegylet között és amely e jobb sorsra érdemes egyleteket nemes hivatásuk teljesítésében ugyancsak károsan befolyásolta. A viszály eredete ismeretes. A leányegylet a múlt évben elhatározta, hogy a nőegylet vezetősége által megsértett elnöknőjének elégtételt adandó, a nőegylettől függetlenül rendezi bálját, a mely táncmulatság, dacára a bált megelőző és hejekig tartó ellenagitációnak és néhány család távolmaradásának, fényes anyagi és erkölcsi sikerrel zárult. Az irigység, a megsértett hiüság és egyébbekhez hasonló emberi gyengék nem engedték egy pillanatig sem pihenni a nőegylet igen tisztelt vezetőségét, hanem addig jártak az akkori hitközségi elöljárósághoz, a mig azt kisded céljaik elérésére meg nem nyerték. Sikerült rábirniok a hitközség vezetőségét arra, hogy a leányegylet ellen olyan rendszabályokat alkalmazzon, melyek ezt a nemes célt szolgáló egyesületet egyenesen létalapjában támadták meg.

A többi azután már ismeretes olvasóink előtt. Az elöljáróság ez önkényes is törvénytelen cselekedete oly óriási felzúdulást váltott ki jóformán az összes hitközségi tagokból, hogy az e miatt egybe hivott rendkívüli közgyűlésen a hitközség akkori vezetősége leköszönt. Sőt hogy magában a nőegyletben is mily felzúdulást és elégedetlenséget keltett, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy e miatt a nőegylet tagjainak kétharmada, szám szerint 73-an, kiléptek a nőegyletből. E ténykedésükkel nem akarták a szegényeknek szánt filléreket az egylettől megvonni, mert hisz kijelentették, hogy tagjárulékaikat visszamenőleg befizetik, csupán gyengéd figyelmeztetés volt az a tömeges kilépés a vezetőségnek, hogy munkájukkal a többség nincs megelégedve.

Más vezetőség a morális konzekvenciát levonja, ha látja, hogy ténykedése miatt a tagok nagy része az egyesületből kilép Itt azonban az nem történt meg. Rátértek a „csak azért is“ politikára és az elnökség kijelentette, hogy „megfogyva bár, de törve nem“ ők maradnak helyeiken. Sőt még tovább mentek. A békés megegyezés és együttműködés útját a héten teljesen elvágták és hogyha a jobb belátás nem kerekedik fel bennük az utolsó percben, sem elvégzik csendesen a harakirit önmagu- kon a nélkül, hogy a hitközség azt siettetné.

A júniusi közgyűlés, mely a régi vezetőség helyébe megválasztotta a mostani!, dokumentálandó- azt, hogy a békés együttműködéstől át van hatva, határozaíilag kimondotta, hogy a nő- és leánylet közti viszály megszüntetésére egy 12 tagú bizottságot küld ki, melybe barom tagol a közgyűlés, hármat az elöljáróság választott meg és felhívták a leány- és nőegyletet is, hogy három-három taggal képviseltessék magukat. Azóta hat hónap telt el, a nőegy- leí a három tag kiküldése iránti felszóliZilahi Gyuiánái.

A mikor Zilahi Gyula, a népszerű Zsül, tizenegy év előtt hátat fordított a Nemzeti Színháznak, országos nagy sikerei színhelyének és direktornak ment vidékre. Somló Sándor, az akkori igazgató, ezekkel a szavakkal búcsúztatta a legkitűnőbb Biliczkyt:

— Sajnálom, hogy elmégy ... de a Nemzeti Színház kapui mindig nyitva állanak előtted.

Zilahit vonzották az önálló, nagy színházi feladatok, egy pillanatra őt is meghatotta a mások meghatottsága, de aztán mégis csak odébb állt ... és most újból itt van. A vidéki problémát ő sem tudta megoldani. Tizenegy év alatt őt is legyűrte a vidék és nem hagyott meg egyebet, csak a művészetét. Ezzel aztán feljött Pestre, ahol egyszerre két kapu is megnyílt előtte: a Royal Orfeumé és Krecsányié, csak éppen az Ígért kapu, a Nemzeti Színházé, nem nyílt meg. Zilahi Gyula, eddig Gödöllőn, kis nyári házikójában vonult vissza családjával együtt. Ott kerestük fel.

Öreg, zöld pádon ült Zilahi Gyula és olvasott, vagy talán uj szerepeit tanulta, a mikor beléptem a szőlőbe, a fehérre meszelt ház elé. Barátságosan üdvözölt és, a mint körülnéztem, rögtön ráfelelí a gondolatomra :

— Az én házam, de még nem árverezték el.

Aztán a zöld padra mutatott:

— Ez is az enyém. Kedves emlékem, az egyetlen örökségem a régi Nemzeti Színházból. Ott állt a hires udvaron. Tudja, kik ültek ezen ? A nagy eszmék, a szolid erkölcsök és a tiszta vidámság. Azoknak a pihenője, a társalgója volt ez a lóca. Négy darab állott ebből az öreg udvaron. Egyet nagynehezen megszereztem. Nagyon szeretem itt látni. A többi három Gál Gyulánál, Abonyinál, Dezső Jóskánál van. Nézze már, milyen ócska, kopott, de igy szép, igy ült rajta a régi Nemzeti nagy gárdája, a vérző Julius Caesar, a halvány Cassius, a sötét Macbeth, az ősz haját lépő Lear, az epedő Romeo, a dühös Othello, a kérkedő Hamlet. Szivarral szájukban itt tréfáltak, nevetgéllek egymással jelenés közfására egyáltalán néni reagált. A hitközségi elnöknek végre is erélyes felszólítására szombaton megérkezett a nőegylet vezetőségének a lakonikus válasza, melyben megállapítják, hogy a „béke óhajától ők is át vannak hatva“ de — de a jelenlegi időt nem tartják alkalmasnak arra, hogy a béke fölött tanácskozzanak.

Vájjon ezek után lesz-e, lehet-e béke.

H. E.

Váci építője van

a Lánchidnak.

(Beszélgetés Rappensberger főmérnökkel.}

Mikor a zajló jég elvonul a Dunán, elzárják Budapest legszebb ékességének, a Lánchidnak járóit, megszüntetik a közlekedést és kezdődik a három éves munka: a Lánchíd átépítése.

A hatalmas vállalkozás váci ember nevéhez fog fűződni: Rappensberger József főmérnök vezetésével ujhodik meg az öreg Lánchíd. Rappensberger már egy fővárosi hidat, az Erzsébet-hidat építette, azután kiment Amerikába, a honnan számtalan hasonló nagy munkát vezetett, mert a neve, mint hídépítő, két világrészt is bejárt. Onnan hozták nem régiben haza a Lánchíd meg- ujiíásához.

Az irodában kereste föl munkatársunk Rappensberger József főmérnököt, a ki nagy apparátussal vezeti a mostani munkálatokat.

Egyelőre a hídfő kétoldalán a bontási munkálatokat végzik. Eltávoliíják azokat a részeket, a melyek a lesülyesztendő faL

ben. A sok szép szinészadomát itt mondta el Szigeti József, a kit körülálloítunk. Ezeken a padokon ültek Paulay, Csiky Gergely, Jókai és megbeszélték az Aranyember szerepezését. Prielle Cornélia, Fele- kyné, Ledvayné, Vízvári, Szatmáriné, Bercsényi, Náday, Bartók Lajos, mind ezen a pádon ültek, amelytől nem tudnék megválni, mint a legszebb emlékeimtől.

A mult, a múlt, folyton csak erről beszél Zilahi Gyula, melegen és mélázva, a jövő, mintha nem is érdekelné. Megkockáztatom.

— Mik a tervei a jövőre . . . ?

— Nem sok, — feleli Zilahi, -- ha szerződtetnek, jó; ha nem, hát neki vágok az országnak. Szervezek egy staggioneí és nyolc darabbal bejárom az országot. Nehéz dolog lesz, tudom, de szép is, meg aztán élni is kell . . .

Itt egy kicsit, mintha sóhajtott is volna, de elmosolyogta.

Én a népszerűségre, a nagy sikerekre, a zajos estékre gondoltam és még messze az utón szomorúan, szemrehányóan csengett a fülemben:

— Meg aztán élni kell . . .