Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-12-10 / 95. szám

tömbök útjában vannak. Ezzel a munkával a jövő héten el kell készülni, azután meg­kezdik a caissonok szerelését, vagyis a pneumatikus alapozást. Majd a zsilip-állványok cölöpözéséhez fognak, ennek befejezése után pedig a mélyitési munkálatokat végzik el. Ez a mű­velet abból áll, hogy az alsórakpart felszí­ne alatt egy méter nyolcvan centiméter­nyire ásnak le s az igy kimélyitetl talajban fölszerelik a vasbetonmunkakamrákal. Minthogy a beton száradása több időt vesz igénybe, ez utóbbi munkálat összesen négy hétig fog tartani. Ezután megkezdik a sülyesztéseket. Tíz­ezer köbméter faltömböt süllyesztenek le úgy a pesti, mint a budai oldalon és ami­kor majd az egész alapozási munkálattal elkészültek, akkor kezdődik meg a hid vas-, illetve acélfelszerelése. A két hídfőnél lerakott hidalapra kapcso­lódik azután az egész hidépiímény, a mely tetemesen teherbíróbb képességű lesz majd ujjáalkotásában a mostaninál. — Az alapozási munkálatok nem veszé­lyeztetik a közlekedésnek még nyitva álló hid épségét? — kérdezte munkatársunk a főmérnöktől. — Nem. A régi hidat ez nem érinti — mondotta Rappensberger főmérnök. Ennek csak akkor kezdődik a szerepe, a mikor a vasfelszerelést megkezdik. — A mostani pillérek nem fognak gyen­gének bizonyulni az uj hid elbírására? — A hidpillérek csak negyvennyolcban voltak aggodalom tárgyai. Ekkor ugyanis egy nemzetközi bizottságot kellett össze­hívni a pillérek biztonságának megállapí­tása végett és a bizottság azon a vélemé­nyen volt, hogy egy ekkora folyam mint a Duna, vizsodraiban lehetetlen oly erős pil­léreket építeni, hogy a hid épsége veszé­lyeztetve ne legyen. Clark Ádám azonban meggyőzte őket róla, hogy Clarknak igaza volt és ezeken a pilléreken az uj Lánchíd is nyugodtan pihenhetik. — A hid külső képe nem fog változást szenvedni ? — Igazáji szólva, erre nézve a terveket még nem láttam. Én csak az alapozási munkálatokat végeztetem, de úgy tudom, hogy a hid külső képén semmi változás nem fog történni. A mi munkánk másfél millió koronába kerül, a többi munkálat öt milliót emészt föl. Nagy baj, hogy bár­mily tél lesz is, a munkát folytatnunk kell, ami valószínűen igen sok nehézséget fog majd okozni. A főmérnök ezután a munkások közé vegyült és utasításokat adott a palléroknak, a kiknek állandó felügyele mellett végzik a nehéz és nagy munkálatokat. Közgyűlés lesz a városházán. Csütörtökön délután ez év utolsó képvi­selőtestületi közgyűlését tartják meg a városatyák. Hosszú lesz a tárgysorozat (bizonyára egy-kél interpelláció is meg- nyujtja majd egy kicsit,) de a tárgysoroza­ton a rendes évvégi ügyek szerepelnek. A nem sablonos tárgyak között érdeklődésre taithat számot, hogy a kisváci lakosság­nak is szemétlerakodó helyei jelölnek ki, hogy Bodenlósz József és fiai a Kobrák mellett építendő vashámoruknak adómen­tességet és kövezeívámelengedést kérnek, hogy a fegyintézet a Horváth Mihály-utcán át vízlevezető csatorna építését tervezi, hogy a tisztviselők, a kezelő- és segéd­személyzet illetményeiről és nyugdijáról szóló szabályrendeletet a vármegye vissza­küldte pótlás és uj szakaszokkal való ki­egészítés végett. — Tíz váci orvos tanácskozása. A város lakosságára, különösen pedig a szü­lőkre megnyugtató értesítésünk az, hogy hétfőn délután a város tizenegy orvosából tizen Zádor János dr. polgármester meg­hívására megjelentek a polgármesteri hi­vatalban s arról tanácskoztak, hogyan le­hetne a régen húzódó vörhenyjárványt el­fojtani. Hörl Péter dr. városi ügyvezető or­vos jelentette, hogy ebben az esztendőben 133 vörhenymegbetegedést adtak tudomá­sára a hatóságnak, ebből 21 meghalt (a megbetegedettek i7 százaléka.) A kórház­ban 32 betegét ápoltak, ebből csak kettő halt meg, a mi azt mutatja, hogy helyes a kórházi elkülönítés. Az orvosok felszólalá­sukban sokat panaszkodtak a közönség és a veszedelmet nem ismerő szülők vétkes indolenciájáról. Megtörtént nem egy -eset­ben, hogy mikor az orvost várták, a beteg az ágyban volt, néhány perc múlva az or­vos távozása után a beteg az utcán ját­szott kis társaival, a kiket megfertőzött. Elhatározták, hogy mert a fertőzőbetegséget jelző vörös cédulákat letépik, arra a bün­tető határozatokat is felírják s a cédulák leíépőit szigorúan büntetik, a kórházi el­különítést pedig ott, a hol az szükséges, szigorúan keresztülviszik. Fontos határo­zatuk az orvosoknak, hogy ezentúl a fer­tőtlenítést mindig a kezelőorvos által meg­szabott idő után (de semmi esetre sem a megbetegedést követő három héten belül) fogja a hatóság elrendelni. Remélhető, hogy az orvosok s a közegészségügyi hatóság megértő és közös együítmunkálása végre elhárítja a veszedelmet a város apró la­kosságának feje felől. — Kolping-ünnepély a legényegy­letben. Hétfőn délután ünnepséget rendez­tek a legényegyletben Kolping Adolfnak, a legényegyletek megalapítójának 100 éves születése napja alkalmából. Az egyleti helyiségek teljesen megteltek érdeklődő közönséggel. Az ünnepélyt Lepey Emil egyesületi alelnök beszéde nyitotta meg, melyben Kolping Adolf életrajzi adatait so­rolta el és szólt arról, hogy nemcsak a külföldi, hanem a hazai iparososztály is mily nagy hálával tartozik Kolpingnak. Majd Szepessy László tanár ünnepi ódáját adta elő. A hajnal uram c. melodrámát Csemniczky József adta elő, Kövi István cimbalmon kisérte a szavalatot. Közel Lujza egy alkalmi éneket adott elő, melynek szö­vege Szepessy Lászlóé. Volt még ezen­kívül sok szép szám, a melyből kiemelendő Erdélyi Mihály főgimn. tanuló, Mihalik Béla, Spaczér Irén, Borovi Jenő, Kecskés József szereplése. — Keserű a máK. Mokher István Dré- gelypalánkról egy kocsiderék mákot hozott a váci piacra. Az első vevő rögtön kons­tatálta, hogy a mák hamisított. A rendőr­ségnek jelentést lelt, Hörl dr. megvizsgálta a mákot és kijelentette, hogy az az egész­ségre ártalmas. Az egész mennyiséget kar- bollal leöntve megsemmisítették s az eljá­rást megindították Mokher ellen. — Bezárnak egy isKolát. A következő sorokat kaptuk: Tekintetes Szerkesztő Dr! B. lapjában megjelent, a statusquó izr. el. népiskolára vonatkozó hir túl tendenciózus. A gyerekek szép számban jelennek meg az előadásokon és hála Istennek olyan egészségesek, mint a makk. Iskolánkat csak a múlt héten látogatta meg akir tan- felügyelő ur és látva a szép, tágas, tiszta tantermeket,világos, nagy ablakokkal, ajtók­kal, folyton működő szellőztetővei ellátva, látta a gondos tisztaságot, mely iskolánkban uralkodik erre és a gyermekek testi és lelki nevelésére vonatkozólag a tantestü­letnek a legnagyobb elismeréssel adózott, melyet nem csak szóban fejezett ki hanem írásban jegyzőkönyvileg is megörökített. Iskolánkat különben is naponta látogatja dr. Nemes József iskolai orvos és a hige- nikus követelmények betartását szigorúan ellenőrzi. A városban tudtommal van ugyan 7—8 skarlát beteg, de iskolánk higenikus felszerelésénél fogva azt semmi esetre sem terjesztheti, mert ha valamely tanítvá­nyon csak a legkisebb szimpafomák mu­tatkoznak, a legszélesebb körű intézkedés történik az elszigetelésére, illetve a beteg­ség tova terjedésének a megakadályozá­sára. Mindezeknél fogva az iskola bezárá- zára vonatkozó hir valóban minden alapot nélkülöz, miért is a t. szülők megnyugta­tására kérem fentebbi soraim szives közzé­tételét. 1 iszíeíeííel: Deutsch Gábor tanító. Kiadtuk e levelet teljes egészében, hogy pártatlanságunkat dokumentáljuk. Most pe­dig állapítsuk meg a tényeket: Deutsch Gábor tanító iskolájában egy fiú rosszul lett. Megállapították rajta a vörhenyt. A hi­vatalos írást erről a kezelőorvos kiállította. A hétfőn tartott orvosi gyűlésen pedig el­határozták az iskola bezárását. Ezeket ir­tuk s ha ezek a tények „túl tendenciózu­sáig“ szívesen vállaljuk az ódiumot, mert igazat irtunk. — Ne lépjeneK Ki a vörös=Kereszt bői! Viszhangja támadt annak a levélnek, melyet a Váci Hírlap vasárnapi száma kö­zölt. A vörös-kereszt egyesületnek egyik váci tagja felhívta tagtársait, hogyne hagy­ják el az egyesületet. Erre most a követ­kező feleletet kapjuk: Teljesen helyeselni tudom azt a felhívást, mely a vörös-kereszt tagjaihoz intéztetetí s arra kérik a tagokat, ne hagyják el a vörös-keresztet, hanem az egyesület keretén belül szervezkedve mu­tassák meg, hogy hazafiatlan vezetőséget nem tűrnek. Én is mondom: elég a kilé­pésekből! Jó volt eddig ez demonstráció­nak, az elnök ur láthatta, hogy vele nem akarunk működni s talán átadja helyét! De ne büntessük a szegényeket! Ha az elnök­ségben változás még sem akar beállani, a mai tagok szervezkedjenek és vigyék köz­gyűlés elé az október hatodikat. Hiszem, hogy ott egy tag sem lesz, a ki helyeselni tudná Hörl elnök viselkedését és talán akkor kilátásunk van arra, hagy uj elnököt kapunk. Ebben az esetben pedig kijelen­tem, hogy sokan vagyunk, kik visszatérünk az egyesületbe, sőt magunkkal hozunk még többeket is, a kik eddig nem voltak tagjai a vörös-keresztnek. Elég a kilépésekből, a kik benmaradtak — cselekedjenek. A vö­rös-kereszt egy kilépeti tagja. — Karácsonyi jótéKonyság. A hely­beli evangélikus iskola szegénysorsu tanu­lóinak felruházására az első váci korona asztaltársaság 10 K-t, Bauer Lajos 4 K-t

Next

/
Thumbnails
Contents