Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-10-01 / 75. szám
HuazonhelediK évfolyam 75. szám. Vác, 1913. ohtóber 1. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. Preszly Elemér beszámolója. Vác, szept. 30. Semmiféle kifogás nem emelhető a váci választókerület jelenlegi országgyűlési képviselője ellen a tekintetben, hogy kötelességét ne ismerné és választói elé ne járulna beszámolván maga és képviselő- társai munkálkodásáról, állásfoglalásáról. Nem vagyunk hozzászoktatva. Három évtized alatt alig háromszor törődtek az egymást felváltó képviselők a választókkal, Preszly Elemér megválasztatása óta pedig minden évben úgy a kerület központján, mint a kerület nagyobb községeiben lelki- ismeretbeli kötelességének tartja, hogy a mikor a polgárságtól nem kér semmit, akkor is vizsgálja, kérdje nézetét és harmóniát teremtsen képviselői működése és a választók hangulata között. Most vasárnapra hirdette beszámolóját Preszly Elemér s ő is, képviselőtársai is a Konstantin-téren nagyon pontosan jelentek meg. A Konstantin-téren feláll itott emelvényen kívül még akkor ugyancsak gyéren állottak, de nem telt bele egy negyedóra, a tribün és a Kúria között igen nagy számban voltak együtt az érdeklődők. Azt is a krónikás hűségével kell konstatálni, hogy a váciakból sokkal többen lehettek volna jelen (bárha a hallgatósághoz kell számítani a téren megnyílt ablakok benépesitőit), valamint hogy a vidék meglepő nagy számban vonult be a messze távolból, a közelből egyaránt. A választó- kerületnek aligha volt községe, melynek képviselői ott nem lettek volna vasárnap délután a Konstantin-téren. Külön is fel kell említeni, hogy Prónay Dezső báró, ki elmaradását kimentette, két községéből hatvannyolc választót küldött be saját költségén a beszámolóra. A függetlenségi és 48-as párt megbizá- ból Benedek János, Platthy György, Vertán Endre és Sümegi Vilmos országgyűlési képviselők jöttek ki, mig az alkotmánypárt rokonszenvének és odaadó támogatásának biztosítására Kállay Ubul ország- gyűlési képviselő jelent meg. A népgyűlést Bárdos Ernő nyitotta meg s miután üdvözölte a polgárságot és a képviselőket, felkérte Preszly Elemért beszámolója megtartására. A képviselő,'kit lelkes éljenzés fogadott, midőn az emelvény elején megjelent, körülbelül a következőket mondotta: Véleménye szerint minden országgyűlési képviselőnek kötelessége, hogy időnkint választói előtt megjelenjék, hogy ezzel egyrészt azokat a politika eseményeiről az élőszó közvetlen erejével tájékoztassa, másreszt a képviselő is tájékozódást szerezzen választói hangulatáról, hogy igy kifejlődjék az az erős harmónia, mely a sikeres együttműködés alapja. Legutolsó beszámolója óta eltelt öt évnegyed az erőszak és alkotmánytiprás jegyében folyt le. Mindnyájan azt hittük, hogy 1912. junius negyediké után a házszabálytipró parlamenti többség megáll az erőszak útján és keresi a kiengesztelődést, helyreállítja a jogfolytonosság uralmát. De nem ez történt. Már itt kitér arra, hogy Tiszának és pártjának álláspontja mennyire ellentmondó, mennyire tarthatatlan. Ők maguk elismerik a reparáció szükségét, hangoztatja ezt Tisza még legutóbbi nyilatkozatában is és ennek dacára csupa dacból, csupa taktikából a reparáció mind a mai napig nem történt meg, mind a mai napig él és dühöng a jognélküliség uralma, a hatalmon levő párt abszolutizmusa. A mikor Tisza és a többség folytatták az erőszak uralmát, egyoldalúlag szigori tolt házszabályokkal letörték a szólásszabadságot, a parlamenti őrséggel rést ütöttek a képviselőház szuveréniíásán, azt a katonai bíróságnak rendelték alá, a mikor Tisza .jogosnak hirdeti a képviselő leka- szabolását az ülésteremben, akkor ők maguk eltorlaszolták a kiengesztelődés útját, akkor ők maguk tették lehetetlenné az ellenzék parlamenti közreműködését. Azt mondja Tisza István, hogy a trombitáló képviselővel szemben jogosult az acélpenge és a Frommer-pisztoly. De itt le kell szegeznem azt a tényt, hogy Tisza István elnökségéig nem volt trombitáló képviselő a magyar parlamentben. Még mentelmi bizottsághoz való utalás, még kitiltás sem fordult elő. A parlament tekintélyét Tisza István süllyesztette le, a mikor az érvényben levő házszabályokat keresztül gázolta. Vele szemben merült fel a normális tanácskozás megakadályozásának szüksége, a melyet az ellenzék összes vezérei s maga Andrássy Gyula is -szükségesnek, jogosnak tartott. Azt mondja Tisza István, hogy az erőszakra a parlament tekintélyének megóvása érdekében volt szükség és fennen hirdeti, hogy ő győzött, diadalt aratott. Kérdem, hogy miben áll ez a diadal ? Erősebb-e a magyar parlament, a magyar nemzet Ausztriával szemben, mint eddig volt? Hol vannak az eredmények? Hol vannak a vívmányok ? Hol van a magyar zászló a hadseregben? Avagy talán Tisza uralma óta konszolidálódtak a hite! és gazdasági viszonyok? Hiszen a koronajáradék szégyenteljes árfolyamon van, kereskedők és vállalkozások ezrei jutnak csődbe, a külföldi tőkét semmivel sem lehel az országba becsalogatni. Avagy rend és nyugalom van az országban ? Ellenkezőleg, vértelen polgárháború dúl és csak a szuronyok ezreivel tudnak nyugalmat teremteni. Fokozódoll-e a jólét, javultak-e a viszonyok Tisza uralma alatt? Nem. Mindenütt csak jajszót lehet hallani s a nagy tengerszelő gőzösök nem győzik a magyar munkáskezeket Amerikába szállítani. Javultak-e az erkölcsi viszonyok a kormányzásban Tisza uralma óta ? Ó nem, a a panama ép úgy él és virágzik, mint Lukács László idejében. Nem hiába azonosította magát Tisza Lukácscsal, az ő kormányelnöksége nem hozta a közélet tisztulását, az erkölcsök javulását. Sehol a világon nem történhetett volna meg, hogy a mikor a Désy-per a jelenlegi többség bűnben fogantatásának körülményeit teljes meztelenségében a világ elé tárta, hogy akkor ugyanaz a többség maradhasson továbbra is a hatalmon és annak soraiból neveztessék ki az új miniszterelnök. Megalázkodás felfelé, erőszak és gőg lefelé, ez Tisza István egyénisége. Ö tárgyal a románokkal a magyarság rovására, bekül a horvátokkal ismét magyarság rovására. A mikor hajszálon függött a háború, a mikor minden magyarnak egy táborban kellett volna lenni, Tisza ezekben a nehéz napokban és a parlamenti őrség legényeinek gyakorlatait nézte s lelki szemei előtt víziók jelentek meg, hogy mikép fogják ezek a legények lekaszabolni az ellenzéki képviselőket, mert Tisza nem az orosztól nem a horváttól, nem az oláhtól akarja a hazát megmenteni, hanem Andrássytól, Apponyitól és a magyar ellenzéktől. Kétségtelen dolog, hogy nagy eltévelyedés kell ahhoz, ha valaki Andrássyban, Apponyiban, Justh Gyulában és a magyar ellenzékben látja a haza ellenségeit. Az erőszak útjában nem áll meg. Látjuk, hogy tisztviselőket meggyőződésükért üldöznek és áthelyeznek. Látjuk, hogy a köz- társasági törvénynyel büntetik a véleménynyilvánítási szabadságot. Reformálják az esküdtszéket, államosítják a közigazgatást, megrendszabályozzák a sajtót, hogy igy megfélemlítve mindenkit, biztosítsák uralmukat és üzleteiket. Amellett pedig megszavaztak egy olyan választói törvényt, mely a jogfosztásnak mintaképe s mely azért csinálta a paragrafusok tömkelegét, hogy mikép kell a választókat szavazati joguktól megfosztani. Képzeljük el még ehhez a törvényhez a munkapárti parlament kerületbeosztását, a mely kizárólag pártszempontok szerint történik s akkor körülbelül megrajzoltam a munkapárti uralom körvonalait. Kétségtelen dolog, hogy az erőszak egyik főinditó oka a népjogok kiterjesztésének meggátolása volt. Kétségtelen dolog az is, hogy a fejlődést megállítani nem lehet és épen az előretörő népakarat fogja ennek a rendszernek a sírját megásni. Majd igy fejezte be beszédét: Én a történelmi magyarság szeretetében
