Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-10-01 / 75. szám

nőttem fel. Soviniszta vagyok, hazámat és magyar fajtámat nagynak, gazdagnak szeretném látni. A közelmúlt eseményei meg tanítottak rá, erős meggyőződéssé vált bennem, hogy ezen az országon csak a népjogok kiterjesztésével és a szavazás titkosságának behozatalával lehet segíteni.

Hangsúlyozom ezért, hogy a szövetkezett ellenzék által elfogadott választói reformot minden tekintetben elfogadom, helyeslem és magamévá teszem és a jövő egyedüli és legfontosabb feladatának ezen reform megvalósítását vallom.

Egy olyan országban, a hol a polgárok ezrei és ezrei függnek a kormánytól, a hol a hivatalnok csak pária, a hol a kormány kezében van a pénz, a kitüntetés, a jogadományozás, a hol a kormányok uralmukat a valóságos és lelki megvesztegetésre alapítják, a hol megtörténhetik, hogy jogerős ítéleteket nem hajtanak végre, ha az illető az uralmon levő pártot támogatja, a hol a korrupció tönkre teszi külföldi hitelünket, a hol az erkölcsi posvány, mint egy rohanó árvíz lep el mindent: ott csak is az ország demokratizálásával, a népjogok kiterjesztésével, az alkotmány megerősítésével, friss elemek, új erők behozatalával lehet segíteni, csakis ettől lehet az ország reneszánszát várni.

Ennek a jegyében, ezzel a programmal egyesültek a szétszakadt függetlenségi pártok és én is a hirdetett programhoz híven beléptem az egyesült függetlenségi és 48-as pártba. Beléptem és természetesen tagja is maradok, mert hiszen nem azért vagyunk mi függetlenségiek, mintha akár magunkat, akár választóinkat azzal áltatnánk, hogy egyik napról a másikra programunkat megvalósijhatjuk, hanem azért, mert hirdetnünk kell a jogok teljességét és bíznunk kell országunk jövőjében.

Kétségtelenül nagy fontosságú eseménye a közelmúltnak az Andrássy-párt megalakítása. Ezzel a párttal szaporodott a harcos tábor és reméljük, hogy mint hűséges fegyvertársak teljes megértéssel fognak együtt küzdeni a kormány megbuktatására, az erőszak uralmának letörésére a közélet megtisztítására és a népjogok kiterjesztésére.

A képviselő beszédének több passzusa élénk helyeslést váltott ki a hallgatóságból, legszebb hatása ama hitvallásának volt, midőn póz nélkül, de meggyőződéssel soviniszta magyar érzésével Magyar- ország demokratizálását hangoztatta, mert a mai rettenetes közállapotokat az általános titkos választói jog megteremtése változtathatja csak meg.

Beszéde végén újból felhangzott az éljenzés, melybe a szokatlan taps is vegyült s aztán Benedek János képviselő szólt. Nemesen egyszerű, vonzó előadásában történeti visszapillantást vetett arra, hogy A: pád kora óta a nemzet átka, mert a magyar nem érti meg a magyart. De az ellentét a mohácsi vész óla egyre növekszik s ma már e nemzeti veszedelem mellett a nemzetiségi veszedelem is romlással fenyegeti az évezredes magyar álla- mot. A komoly történeti megállapítások után jóízű hasonlatokkal ostorozta a Tisza- kormányt, végül pedig az országos függetlenségi és 48-as párt nevében és meg bízásából jelentette ki a hallgatóság nagy éljenzése között, hogy önzetlenebb harcosa nincs a negyvennyolcas eszméknek Preszly

2 __________________

I Elemérnél, a ki teljesen méltó a váci választókerület bizalmára.

Vertán Endre tordai orsz. képviselő beszélt Benedek után. Szomorú képét festette az ország züllött állapotainak, rámutatott a kormány terveinek csalárdságára, midőn az uj választói törvényben a hat elemi osztály elvégzéséhez köti a választói jogosultságot s ugyanekkor az országban ezer és ezer iskolában nincs meg a hat osztály. Éljenzéssel fogadta a hallgatóság Kállay Ubul képviselőt, kit mint váci lakost is jól ismer. Az alkotmánypárt céljait fejtegette, mely a mai viszonyok mellett parallel munkálkodást fejt ki a függetlenségi párttal. Lelkes hatást keltett beszédének azzal a részével is, melyben kijelentette, hogy képviselőtársát, Preszly Elemért hithű ragaszkodásáért nemes elveihez becsülni tanulta itthon, Vácon is és ezért az alkotmánypárt megbízásából is őszinte támogatásáról biztosítja a váci választókerület képviselőjét. Sümegi Vilmos képviselő a választói jogról és az uj választói törvényről beszélt, utána Pelczéder Ágoston a magyarországi szociáldemokrata párt nevében biztosította Preszly Elemért, hogy mig elvei mellett kitart, addig a jogfosztoít dolgozó munkásságot oldalán találja. Messze hangzó, zengzetes szava igen lelkes viszhangra talált, a jelen voltak sokszor tűntettek a hatásosan megnyilatkozó őszinte gondolatokra.

A beszámolót Sáfár Béla őrszentmiklósi ref. lelkész zárta be, ki a kerület nevében biztosította Preszly Elemért bizalmukról. Lelkes szavakkal méltatta a hithűséget, a negyvennyolcas eszmékhez való törhetetlen ragaszkodást, mely után határozati javaslatot olvasott fel s megalakították a váci választókerület függetlenségi pártjának szervezetét Prónay Dezső báró diszelnök- sége alatt.

A választások megejtése után a gyűlés véget ért. Preszly Elemért beszámolója alkalmából még a gyűlés folyása alatt számosán üdvözölték táviratokban. így Justh Gyula, Károlyi Mihály gróf, Károlyi József gróf, ki külön is kimentette magát, hogy bár a beszámolón részt akart venni, de az arról szóló értesítést az utolsó órában kapta, a mikor már nem juthatott el Vácra.

HireK.

Egy váci diák öngyilkossága.

(Neugebauer Sándor fiának tragédiája.)

A Kobrak-gyár tragikus sorsú igazgatójának Frigyes nevű fia vasárnap öngyilkos lett és meghalt. Neugebauer Sándor, mikor ilíhagyta az országot, mindentől könnyű szívvel vált meg, de rajongásig szeretett fiáért fájl a lelke. Az első híresztelések ugy szóltak, hogy Neugebauer öngyilkos lelt s minden híresztelésnek véget vetett a levele, melyet Angliából irt fiának. Első levél neki szólt, őt intette, figyelmeztette, hogy csak tanuljon, azután magához veszi s boldogan uj élelet kezdenek.

Neugebauer Frigyes nem kisebb rajongással csüggött édes atyján. Boldog voll, hogy életben tudta, de végtelen boldogtalan, hogy nem lehet oldala mellett. A fiú még csak 15 éves volt, a tanév elején a budapesti mintagimnáziumba íratták be, de csakhamar iskolát cserélt és Temesvári az

VÁCI HÍRLAP

állami főgimnázium növendéke lett. Ezt is otthagyta és múlt hét szerdáján felsőbb hatóság engedélyével a váci főgimnázium hatodik osztályára iratkozott be. A hét hátralevő napjain udvariasan bemutatkozott tanárainak, ellátta magát tankönyvekkel s aztán szombaton hazautazott Budapestre, Sándor Emil banktisztviselőhöz. Nagybátyja Bulyovszky-utcai lakásán követte el végzetes tettét. Revolverrel agyába lőtt. Még élet volt benne, a család szanatóriumba szállította, a hol néhány órára rá kiszenvedett.

A szerencsétlen fiúról mindenki tudta, hogy apja eltűnése óta nagyfokú idegbaj gyötörte a hirtelen fejlett, szinte férfias külsejű diákgyereket, aki sehogyan sem tudta megadással viselni azt a sorsot, amely a családfő szökése után sújtotta családját. Nagybátyja, Sándor Emil, aki a Budapesti Bank tisztviselője, a következőket mondotta öccse tragikus haláláról:

— Frigyesnek semmi oka sem volt arra, hogy öngyilkosságot kövessen el. Amire csak diákgyereknek szüksége lehetett, magam is, de nagyanyja is, bőven elláttuk.' A fiú túlideges volt, már egészen zsenge korában úgy ismerte őt egész családunk,

1 ogy nem normális gyerek. Minden ténykedéséből látni lehetett az egzaltált állapot megnyilvánulását. Állapotára nagyon káros hatással volt édesapja eltűnése, amelytől kezdve napról-napra fokozódott idegbaja, sőt ismételten azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz, mert nem tudja elviselni a sok gyötrődést. A család nem vette komolyan a fiú kijelentését, de mégis aggódással voltunk jövője miatt és amennyire körülményeink lehetővé tették, szemmel tartottuk, nehogy kárt tehessen magában. Minden lépésére mégsem ügyelhettünk, öcsém kamaszkorban volt, eljárt felügyelet nélkül is a háztól. De családi^ állapota is hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos mértékben önállóságra kapjon. Mégis, alaptalan mende-monda, hogy Neugebauer Frigyes könyelmű, léha, mulatós fiú lett volna. Ez nem igaz, módja sem volt arra, hogy kicsapongó lehessen. Az sem felel meg az igazságnak, hogy rossz bánásmódban részesítettük. Semmi okunk sem volt reá és egyébként is, beteg állapotára, egzaltált természetére való tekintettel, a legnagyobb elnézéssel voltunk iránta. Oka nem lehetett arra, hogy elpusztítsa magát, a legvalószínűbb, hogy elmezavarában követte el az öngyilkosságot.

Valahol lenn, Afrika legalsó részén, a Fokföldön dolgozik, fárad Neugebauer Sándor. Az a gondolat hevíti munkára, hogy egyszer eljön az idő és végtelenül szeretett fiát kebléré ölelheti. . . Szegény ember még jó sokáig nem fogja megtudni, hogy a rajongásig szeretett gyermek köny- nyelműen eldobta magától az életet. Ha tudta volna, felérte volna ésszel, mekkora bánatot okoz szerencsétlen apjának, kinek ez a tragédia egész világnak összeomlását jelenti!

— Lesz ünnepély oKtóber hatodiKán! Nemrégiben panaszoltuk el e lap hasábjain, hogy mig a nemzet nagypéntekén az egész járás ünnepelni fog, Vácon csendes hétköznap lesz október hafqfiika, mert nincs, a ki szervezze a társadalom ünnepét. Most arról értesülünk örömmel, 1 hogy nem voll hiába való felszólalásunk,