Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-09-21 / 72. szám
Huszonhetedül évfolyam 72. szám. Vác, 1913. szeptember 21. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési negyedévre árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. A város első polgára, á kormány és Vác közkórháza. Vác, szept. 20. A legaktuálisabb kérdés ma a váci közkórház épitése. Schuszter Konstantin nagy alapítványaiból az egyik megvalósuláshoz közeleg. Ámbár elmondhatjuk, hogy — mint minden iránt manapság — legnagyobb közömbösség nyilvánul meg legyen az országos politika, vagy helyi: a közkórház kérdése, nem veri ki semmi hétköznapi gondolkodásából a társadalmat, örömmel kell feljegyeznünk, hogy a város első polgára, a megyés püspök elhagyja előkelő elzárkózottságát és nemcsak példát mutat érdeklődésével a közügy frání, de vezérnek, vezetőnek vállalkozik a kormánynál, hogy székvárosa megalkothassa a humanizmus és közegészségügy első követelményét: a száz ágyas közkórházat. A terv kész: száz ágy kell a főváros közelében levő Vác nyilvános közkórházának, de ennek megalkotása erőnkön felül áll, ha a kormány köteles jelentős anyagi támogatása nem járul hozzá, ismét évtizedekre kell elíolni annak megépítését. Vájjon a kivánt háromszázezer koronás segélyt a betegápolás alapból megkapjuk, megkaphatjuk-e ? * Ha az 1898-tól lefolyt tizenöt költségvetési évet hasonliíjuk össze, a közegészség- ügyi kiadások rohamos emelkedését látjuk. Az 1898. évi XXI. t.-c. megalkotásáig az állam jobbára csak egyes betegségek gyógykezelését, a difléria ellenes szérum előállítását és az elmegyógyiíó intézetekben elhelyezett betegek ápolását látta el. Az 1898. évi közegészségügyi budget ösz- szesen 3.515,000 koronára rúg s ebben a lelenc és törvénytelen gyermekek ápolásának dija csak százezer koronával szerepelt. A most említett törvénycikkely megalkotásáig a rendes és némely speciális fertőzőbetegségen kívül a más fertőző betegségben szenvedő vagyontalan betegek ápolását a törvényhatóságok és községek voltak kötelesek intézni. A mikor ezt a törvényt megalkották, a törvényhatóságok beterjesztették az addig fölmerült évi szükséglet kimutatását s ebből állapították azután meg, hogy az addigi évi szükséglet egy és fél százalékos pótadóval is kielégíthető. Óvatosságból azonban a törvényben felhatalmazást adtak arra, hogy a betegápolás pótadóját az egyenes állami adók három százalékáig lehet majd felemelni. Már az 1899. évi költségvetési törvényben csakugyan három százalékos betegápolási pófadót vetettek ki és ezen a címen 4.325.000 korona bevételt irányoztak elő, 40.000 korona hijján ugyanannyi kiadással szemben. Azonban a tényleges szükséglet évrőí-évre több volt, mint az előirányzat. Rohamosan emelkedtek a gyermekvédelmi kiadások és a rendes betegségek gyógyítási költségei is. A koalíciós korszakban éppen ezért szavazták meg a betegápolási póíadó fölemelését öt százalékra. Az 1911. évi budgetben a gyermekvédelmi és gondozási dijak 100.000 koronáról már 8.610,000 koronára emelkedtek, a betegápolási kiadások pedig 9.560,000 koronára. Úgy, hogy e két főcímen a betegápolás országos alapja 18 millió 170.000 koronával van máris megterhelve. És ebből az összegből a belegápolás országos pótadója csak 8.340,000 koronát térit meg, a hét éven felüli gyermekek gondozásáért pedig községek díjvisszatérítése 2.600,000 koronát fedezett csak. Ennélfogva a betegápolás országos alapjának évi budgetszerű deficitje már 8.230,000 koronát tett ki. E deficit mellett azonban még terheli az államot a rendes közegészségügyi szükséglet, (fertőző betegségek gyógyköltsége, himlőoltás, bábaképzés, gümőkór és íra- homa ellen való védekezés, differia ellenes szérum termelése, elmebetegek ápolása és az ezekre szükséges kórházak ellátása) 9.880.000 K-áí tevő összegben és végül az állam fedezi a községi és körorvosok és bábák illetményei felemelésével járó évi 3.530.000 koronát. Sőt újabb sürgős állami feladat terhe hárul a budgetre : a községi és körorvosok nyugdíjalapjának dotálása is. Minden egyes kiadási tétel elsőrangú nemzeti szükséglet, a nemzeti emberanyag és a nemzeti termelő munkaerő feníaríá- sában és biztosításában döntő jelentőségű tényező. Ha az 1898. év statisztika adatait összehasonlítjuk az 1910. év adataival, meggyőződhetünk róla, hogy 13 év alatt Magyar- országon a kórházak száma 373-ról 421-re emelkedett, az ágyak száma kerekszámban beszélve 21.700-ról 37.700-ra, az évi beteglétszám 200-000-ről 383.000-re és az ápolási napok 5.697.000-ről 11.531.000-e. És még mindig növekedőben van a szükséglet ! Az 1913. évi költségvetésben a íuiajdon- képeni állami föladaíoí tevő közegészség- ügyi szükséglet már 12,400.000 koronával lett előirányozva, az 1911. évi 9,880.000 koronával szemben. A betegápolás országos alapjának évi szükséglete pedig 25,000.000 koronára az 1911. évi 18,170.000 koronával szemben. Vagyis az emelkedés 6.830.00 korona! Ez a 25 milliós évi szükséglet pedig még emelkedik egy millióval, ha a székes- főváros a kórházak építésére egy millió helyett két milliót fog kapni. Ezzel szemben a 26 milliós szükséglet fedezésére csak 20,000.000 van előirányozva a 10 százalékra fölemelt betegápolási pótadóból, azonkívül 3 millió, a községek részéről, a hét évesnél idősebb gyermekek védelmére fordított kiadások megtérítéséből. Tehát még mindig 3 millió a betegápolás alapjának deficetje, a minek fedezése az állami budgetet terheli. * íme, kilátástalan a jövő, mikor az állam a polgárság súlyos megíerhelteíéséből nem képes ellátni a közegészségügy nemcsak minden, de legszükségesebb kívánalmait is, sőt az állam arra ez idén is három milliót kénytelen ráfizetni. Ez a felfogás domborodott ki az egymást felváltó belügyminiszterek nem rejtegetett és nem hitegető beszédében, midőn kórházépítés költségeire állarnsegitséget kértek az eléjük járuló városok küldöttségei. Ez lenne Vác sorsa is. Hiába a közel kétszázezer koronás Schuszter-alapitvóny, a hatvanezer koronánál nagyobb városi kórházalap és a mai kórházépület néhány- ezer korona értéke, az alkotási kedvnek szárnyát szegi az állam szegénysége: a mai generáció aligha élhetné meg a váci közkórház megépülését. És mégis bízunk benne, hogy közkórházunk néhány év alatt állni fog és éreztetni fogja jótékony hatását. Mert a közhangulatnak nemcsak vezérévé szegődött a város első polgára, de tolmácsolója is a kormánynál. Ezt pedig udvarias szólamokkal elintézni nem lehet. A hol egy gróf Csáky, egy váci püspök fedi fel a belügyminiszter előtt a város jogos kívánságát, ott a kormány képviselőjének Ígérni nehéz, ígéretét megtartani már könnyű. Nem érzelgünk, nem dicsérünk: gróf Csáky Károly megnyerése ez ügynek a váci kórház megépítését jelenti. De érzelgünk is: minden más nagy, égetően szükséges és kiáltó közkérdésünkben a város első polgárának közbenjárását kérjük kieszközölni. És azután majd dicsérünk is. A művész lelke. (Felolvastatott a váci kát. líceumban.) Irta: Kisparti János. Az emberiség egyik legnagyobb gondolkodója azt mondotta, hogy két dolog tölti öt el bámulattal: kifelé a csillagos ég, ha magába tekint, az erkölcsi törvény, a lelki- ismeret szava. Olyan vonatkozásban irta ezt a nagy német gondolkodó, mikor azt, kutatta, hogy mi kelti föl benne azt a nem mindennapi érzelmet, a melynek az előidézője valami nagy, valami rendkívüli, a közönséges emberi arányokat meghaladó, a mit fönségesnek nevezünk. Mi általánosabbá tesszük ezt a kijelentést és azt mondjuk, hogy két dolog kelti föl bennünk azt az ünnepi összeszedettségeí, a mely kiemel a prózai valóság lélektompitó szürkeségéből, a természet változatos, virágos, madárdalos világa, a melyet minden szépségével, harmóniájával készen kapunk, és az a másik világ, a melyet vonalaival, színeivel, melódiáival, értékeivel az alkotó erővel megáldott ember teremt magának: a művészetek világa. Megvan a természetben minden művészet, a mely pazar kézzel nyújtja a gyönyörűségei a pillanatnyi éles szépségének feltüntetésétől a megrázó végtelen fönséges érzetéig. Csak lélek kell hozzá. De eltűnik a természet minden szi- nessége, poezise, ha a hideg ész számításait követő tudós elemzi a természeti jelenségeket. Akkor a színekből éther rezgések, chemiai elváltozások, a hangokból levegő rezgések, mechanikai hatások lesznek, a mi az előbb a valóság főié emelt, most az lesz maga a valóság. A tudós más szemmel nézi a természetet. A hol bennünket
