Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-09-21 / 72. szám
2 VÁCI HÍRLAP az élet különböző megnyilvánulása gyönyörködtet, ő ott erőket lát, a hol mi harmóniát keresünk, ő ott törvényszerűségeket kutat, a hol mi a végtelennek leszünk részesei, ö azt mind az okság vasláncolatába zsugorítja. Gyönyörűséget, emelkedettséget nyújt az a világ is, a melynek napja a művész teremtő lelke. A képzőművészeti múzeumok, tárlatok érdektelen látogatása ünnepnapot szerez lelkűnknek, az ének és zene melódiái fejlesztik és erősítik felfelé törekvő érzelemvilágunk skáláját, a költők alakítják ki bennünk azt a színes világot, a melyben ott van minden illúziónk, minden álmunk, a melyben megszabadulunk a létért való küzdelem minden otromba tülekedésétől. De hogy úgy ne járjunk a művészetek világával, mint a tudós a természettel, melynek minden poezise rideg valósággá válik, kezei között, nem fogjuk a művész lelkét lélektani elemzésnek alávetni, hanem teremtő működése közben sajáílagos külön világában keressük fel. A mikor a bennünket körülvevő prózai valóságról, annak egyes jelenségeiről tudomást szerzünk, azt mondjuk, hogy megismerjük azt. A^egismerjük az embereket, az állatokat, a növényeket, házakat, utakat stb. Értelmünkkel derítünk fel viszonylatokat: pl. a mi a hőmérséklet különböző foka és a ruházat milyensége között van. Fölépítünk a ás viszonylatokat, például a közönséges számsor egyes számjegyei között: 2X2=4;. 5X5=25 stb. Szóval a valóság megismerése, a mint közönségesen ki szoktuk magunkat fejezni, tisztán értelmünk segítségével történik. Eszünk a valóságot tisztán és maradék nélkül megmagyarázza. Ennek a valóságnak a fogalmaiból, mennyiségeiből felépített tudományt megérti. Nem igy van a művészi alkotásoknál. Bármennyire értsük valamely művészi alkotás tartalmát, a mint mondani szokták — a benne kifejezett gondolatot, eszmét, még mindig marad valami, a mit értelmünkkel nem tudunk felfogni. Lássunk a különböző művészetek területéről vett példákat, a melyek bizonyítani fogják imént kifejezett elmebeli belátásunkat. Olyan példákra hivatkozom, a melyek széles körben ismertek s igy azok bemutatása nélkül lehetséges rájuk hivatkozni. (Folytatjuk.) — Október hatodiKa a — vidéken. Van egy olyan nemes és szép határozat, melynek alapján az összes váci egyesületek „örök időkre“ együttesen ülik meg az október haíodikának emlékezetét. Háromszor fényes ünnepséget tartottak a Kúrián, de hogy elment Vácról Lukács István, nincs ki mozgassa a pihenő egyesületeket: október haíodikán szürke hétköznap lesz Vácon. Nem igy a vidék. A váci járási közművelődési egyesület nevében Ivánka Pál elnök, Rajzó Etelka titkár aláirásával a következő felhívás ment a járásban lakó ösz- szes jegyzőkhöz, lelkészekhez és tanítókhoz : Tisztelt Urak! Az 1911. évi október hó 12-iki választmányi ülés 7. és 10. sz. határozatára hivatkozással felkérjük a jegyző, lelkész és tanító urakat, hogy az október 6-ki gyászünnepély megtartása iránt a községbeli értelmiséggel egyetértve szíveskedjenek az előkészületeket már most meg- - tenni. Tájékoztatás végett közöljük a múlt évben 86/1912. km. szám alatt kiadott felhivat unkái : „Az ünnepség a templomban reggel istentisztelettel kezdődjék, utána esetleg a délutáni órákban folytatódjék oly szabad helyen, hol korlátlan számban vehet részt az alsóbb osztály is, mert szükséges, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, kik voltak, mit tettek, hogyan haltak meg a nemzetért az aradi tizenhárom. Kerülendő minden vigság, szórakozás. Az ünnepélynek komoly és gyászos jellegűnek kell lennie. Amidőn ezen óhajunkat a hazaszeretet ápolása érdekében kifejezésre juttatjuk, kérjük, szíveskedjenek a tisztelt urak mindent elkövetni, az ünnepség sikere érdekében.“ Annak eredményéről szíveskedjenek írásban jelentést tenni egyesületünkhöz. Ez a hazafias felhívás bizonyára nem fogja hatását eltéveszteni s ha Vác nem is fog ünnepelni, október haíodika ünnepe lesz huszonegy község jó magyar népének. — A munRásgimnásium megnyi= tás előtt. A váci mankásgimnáziumi bizottság e hó 16-án délután a városháza közgyűlési termében választmányi gyűlést tartott. A múlt tanév eredményéről Bán Márton igazgató számolt be: Beiratkozott a múlt tanévben 92 hallgató, vizsgálatot tett 32,'jbár a vizsgálat nem volt kötelező. A megtartott előadások száma 146 volt. Összevetve ezeket az adatokat a jelenleg az országban működő hetven munkásgimnázium adataival, a mienk igen szépnek mondható. A pénztárnok jelentése szerint a munkásgimnázium céljaira a város, a káptalan és a helybeli gyárosok összesen 1120 K-át adományoztak, kiadás 1091 K volt. Ezidei tanévben ismét megkezdődnek az előadások és pedig oki. 10-én a kát. legényegylet dísztermében. A beiratkozások ugyancsak a legényegylet helyiségében lesznek okt. 2. és 3-án este hét órakor. Az igazgatóság felszólítja azokat, akik a múlt évben hallgatói voltak a munkásgimnáziumnak, azok leckekönyveiket is hozzák el a beiratkozás alkalmával. Uj hallgatókat is felvesznek. Sem tandíj, sem beiratkozási dij nincs. Az idei tanfolyam előadói és tárgyai a következők lesznek: Borbély Sándor tanítja a magyar nyelvet, Bán Márton a természetrajzot és földrajzot, dr. Károlyi János a történelmet, Rozs Lajos a számtant és fizikát. Előadások, kedden, szerdán és csütörtökön lesznek este 6—8-ig. — Vita a Koleráról. A vármegye alispánja felhívta a várost, hogy a belügyminiszter kolera elleni védekezésről szóló rendelkezését hajtsa végre. Bucsek István elnök erre összehívta a város közegészségügyi bizottságát, hogy az elsőfokú hatóságnak milyen óvrendszabályok elrendelését javasolják. Ivánka Pál bizottsági alelnök és Hörl Péter dr. városi tiszti orvos a járványbizottság megalakítását kívánták, de a bizottság úgy határozott, hogy a várost négy kerületre osztják fel, a melyben négy biztos fog őrködni, hogy a hatóság rendelkezéseit a lakosság végre hajtotta-e. Az összes iskolák részére megrendelik azokat a képeket, melyek szemléltetően mutatják be, hogyan terjednek a fertőző betegségek s a tanítók által kita- nittatják a gyermekeket. Végül pedig falragaszokon hívják fel a lakosságot, hogy a tisztaságra különösen ügyeljenek s mit kell tenni mindenkinek, hogy a közös veszedelem rémét elhárítsuk. — KiK lesznek esKüdtbiráK? A pesívidéki törvényszéken most sorsolták ki az október 6-ikán kezdődő esküdíbiró- sági ülésszakban bírói tisztet gyakorló esküdteket. A kisorsoló bizottság elnöke Bánó József dr. táblabiró, tagjai pedig K. Nagy Sándor táblai biró és Láng Ernő dr. törvényszéki bírák voltak. Az ügyészséget Eördögh Árpád dr. ügyész képviselte, az ügyvédi kamara részéről nem jelent meg senki. Kisorsoltattak Vácról és környékéről rendes esküdíbirákul: Natonek Dezső nyug. tanító (Vác), Fischer Dezső papirkereskedő (Rákospalota), Ignáízy Ernő dr. ügyvéd (Gödöllő), Hittner József főgépész (Rákospalota), Bossányi György mágánzó (Rákospalota), Kochen Lajos ny. erdész (Visegrád), Herrer Lázár festő (Rákospalota), Arczfalvy József ny. kataszteri főmérnök (Veresegyház) és Berky Gyula földbirtokos (Veresegyház). — B irságoK a szinészeK nyomában. Halász Alfréd színtársulata búcsút mondott Vácnak, nem túlozunk, ha állítjuk, hogy soha viszont nem látjuk gárdáját. Még ily rosszul nem ment Vácon színtársulatnak. Jó hir nem előzte meg őket, ők pedig ha az újdonságokkal is jöttek, azokat zenekarral, nagy személyzettel és tegyük hozzá, jobb erőkkel lejátszotta mind Papimé, később Szalkay színtársulata. így hát üres volt a színház mindig, csak az utolsó estén vett be a direktor 390 koronát, mert legkedveltebb műkedvelőink: Hoffmann Annus, Haraszti Ernő, Leopold Sándor és Fodor Lajos a sziniakadémia tehetsége siettek szerepet vállalni három egy felvonásosban, A telt ház ünnepelte őket s másnap vándorolt a szomorú színész- társaság Karcagra, a hol ma már játszanak is. De Halász Alfréd fogcsikorgatva fog még Vácra visszasóhajtani és küldeni koronákat, a melyekkel hol itt, hol ott adós maradt. Főleg pedig a rendőrségnél. Most derült ki ugyanis, hogy engedélye sem volt a színjátszásra, sőt a napi 4—5 koronákat sem szolgáltatta be a kórházalapnak, a mit eddig minden direktor megtett. Az inspekciós rendőrök tehát naponta hűségesen feljelentgették Halászt színjátszás miatt s most egész csomó birság követi uszályként őt Karcagra. E mellett pedig a kórházalapoí sem engedik megkárosítani, mert a dijakat behajtják rajta. Nem szégyen a városra, hogy nem tudja megválogatni, melyik társulatot engedje be falai közé ? — Nyári vihar az őszben. Szirus, Meteor mesterek és társaik addig jósoltak, míg el nem szégyenleíték magukat. Mert történetesen úgy esett, hogy még a nyarat sem tudták megjósolni, pedig most vagyunk benne a nyár kellő közepében, szeptember vége felé, az ősz kezdetén. Az önmaguk által kinevezett jóstehetségek csődöt mondottak, a természet pedig világszerte gúnyosan cáfol reájuk, mint csütörtökön este is, mikor az eddigi hírek szerint országos kalamajkát produkált, mintha bizony ifjonti erő dúzzasztaná a tél felé hajló esztendőt. Rekkenő nyárban is megcsodált vihar vonult el nem csak Vácon, de az egész környéken csütörtökön este. Fákat csavart ki a határban, a Duna nem ismert hullámokat vágott, az esti bécsi hajó több mint fél órára kénytelen volt a gödi kikötő nyikorgó
