Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-01-22 / 6. szám
MuszonhelediK évfolyam 6. szám. Vác, 1913 január 22. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptuiajd Dercsényi Dezső, onus: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (iparudvar.) NyiIttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Á vidéki városok Közművelődése. II. Irta: KISPARTI JÁNOS. A közműveltséget az egyesek műveltsége hozza létre, viszont az egyesek műveltségének a megszerzéséhez a közműveltség adja az alapot. A közműveltség tehát nagy, egyetemes, érdek a műveltség mindentmeghaladó érték. Ez a halandó ember halhatatlansága, a föld valamelyik pontjához kötött ember egyetemessége. Mint a növény, a fa, mely fejlődik a magból, a csirából a melynek van belső ereje s fejleszti önmagát, nő-nő nagyra, hatalmassá, terebélyessé lesz, olyan a műveltség is. Fejlődik az egyes ember leikéből. A mit érez az ihlet pillanatában, ami színessé teszi lelkét, a röpke érzelmet, a derűt, a felhevült indulatot, a dúló szenvedélyt papírra veti, ecsetjébe veszi, vésőjébe önti s alkot egy világot, amit visszafojtott lélekzettel nézünk, a mit megcsodálunk, a miben gyönyörködünk s a miről egy szóban foglaljuk össze Ítéletünket : azt mondjuk szép. Megszületik a művészetek világa. Emberöltőkön át, de az egyes emberek lelke termelte azokat a gondolatokat, amelyekről az emberi elme találmányainak észbontóan nagy változatossága tanúskodik. A köznapi élet apró jelenségei fölé emelkedett ember gondolatmunkája hozta iétre a tudomány világát, melyben megteremtette az ideig-óráig valónak örökkévalóságát. Az egyes ember erkölcsi tudatából fakadó elhatározások hozták létre mindazt, a mit jónak, üdvösnek tartunk magunk és mások számára. A műveltség tehát ebben az értelemben általános, emberi, országhatárokat nem ismerő, az ember emberiessége. Azonban a közműveltség nemzetek, társadalmak szerint mutat más-más sajátosságokat. Nemzetek és társadalmak szerint változnak azok a feltételek, a melyek szerint egyéniségek fejleszthetők, amelyeknél fogva tehát az egyes egyénisége, emberisége észrevehető formát ölt. A közműveltség e nemzeti, illetőleg társadalmi színezete szerint az egyetemes emberi értékeket jelentő műveltségnek is van nemzeti, illetőleg társadalmi színezete. Így a magyar nemzed köz- műveltség, mint bizonyos feltételek össze- sége rányomja bélyegéi mindazokra, a mi értékeket a magyar elme termel s igy bizonyos értelemben beszélhetünk magyar tudományról, művészetről, magyar közműveltség melleit magyar műveltségről. Ez fejezi ki a mi faji, nemzeti sajátságainkat, szellemi tőkénket, nemzeti, egyéniességünk értékét a többi nemzek mellett azok nagy közösségében. Ennek a nemzeti műveltségnek a fejlesztése, emelése kötelessége a nemzet minden tagjának. A nemzeti nagy szellemi értékek növelésében, gyarapításában nem tud mindenki részt venni, de a nemzet minden tagja részt vehet annak a közművelődésnek a megteremtésében, amely annak a föltétele. Nem lehet mindenki tudós, nem lehet mindenki művész, nem érlelődhetnek mindenkiben világot boldogító elhatározások, de mindenki közreműködhetik a maga hatáskörében abban, hogy e nemzet tagjai közül ilyenek legyenek. Mindenki kiveheti, a részét azon feltételek megteremtésének munkájából, amelyek mellett Magyarországon a magyarság szellemi értékét kifejező egyéniségek nevelődhessenek. A nemzeti közműveltség megteremtése országos érdek, e közműveltség mikénti kialakítását országos intézmények végzik, de a nemzeti közműveltség speciális magyar jellegét az egyes vidékek közműveltsége adja meg. Beszélhetünk tehát a nemzeti közműveltségen belüi az egyes vidékek, egyes városok közműveltségéről. GAZDÁK, óvjátoK a gyümölcsfáitoKat, védjéteK a madaratiat S Zádor János dr. polgármester az idén felhívásban figyelmezteti a gazdákat, hogy a gyümölcsfák tisztogatásából mily haszon vár a termelőre s ha védik a madarakat, a gazdák fáradságos munkájának egy jó részét ezek végzik el. Minthogy közérdekű és ismeret- terjesztő ez a felhívás, közzé adjuk azzal a kívánsággal, hogy végre tűnjék el Vácon és vidékén is az ismert magyar nemtörődömség. A mezőgazdaságról és a mezőrendőrség- rőí szóló 1894. XII. t.-c. 50. §-a kötelezi a birtokosokat arra, hogy a fák rügyeinek fakadása előtt a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben levő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkekíől és lepketojásoktól tisztítsa meg, s az összegyűjtött hernyókat, hernyófészkeket és lepketojásokat égesse el; ugyancsak ennek a törvénynek 57. §-a kimondja, hogy a hasznos madarak pusztítása, fészkeiknek és tojásaiknak elszedése és a tojásoknak hatósági engedély nélkül való forgalomba hozatala tilos. Ámbár a törvény végrehajtási utasítása csak arra kötelez, hogy városom gazdaközönségét március elején hívjam fel a kártékony rovarok irtására, én már most célszerűnek tartom, hogy a város közönségének figyelmét felébresszem az irtás iránt és egyben rámutassak arra a nagy gazdasági haszonra, melyet a hasznos állatoknak, különösen a hasznos madaraknak s ezek között is különösen a cinege fajoknak okszerű védelme, megtelepilése és elszaporitása eredményez. Értesülésem szerint 1913-banigennagy her- nyőkároknaknézünk eléje. Gyümölcsöseink ben, különösen a szilvafákon már mosl láthatók az összebogozott hernyófészkek, melyekből virágfakadáskor a kártékony hernyók milliói fognak kibújni, tönkretevőn a gyümölcsfák lombozatát, virágját s igy az egész évi gyümölcstermést is. igen sokgazda hernyczza, permetezi fáit. Szorgalma, gondossága azonban eredménytelen marad, ha egyik-másik, bár távolabbi szomszédja elmulasztja a hernyózást s ez egyeseknek mulasztása az egész környék átkává válik. — Épen ezért felhívom a város egész gazdaközönségét, hogy mindenki, akinek a határban gyümölcsfái vannak azokat lehetőleg még a tél folyamán, de mindenesetre rügyfakadás előtt a hernyófészkektől s lepkeíojásoktól tisztítsa meg, mert rügyfakadás után a hernyók szétmásznak és irtásuk úgyszólván lehetetlen. — A fákról leszedett hernyófészkeket semmi szín alatt sem szabad, a fák alatt hagyni, mert a hernyó még a nedves földön sem pusztul el, hanem íavaszszal kibújik a földön fekvő fészekből, fölmászik a fára és megkezdi kártevését. Épen ezért a leszedett hernyó fészkeket mindig el kell égetni. Igen célszerű a gyümölcsfákat dendrinnel jól megpermeíezni. Figyelmeztetem a gazdaközönséget arra is, hogy a hernyózás elmulasztásáért kivétel nélkül mindenkit büntetőjogi felelősségre vonok s költségére hivatalból fogom a hernyózást eszközölni. A hegyközségek vezetőségeit felkérem, a mező- és hegyőröket pedig utasítom, hogy hassanak oda, miszerint az összes birtokosok gondoskodjanak fáik hernyóz- tatásáról, a mulasztókat pedig 1913. márc. 1-ig Bárdos Ernő tanácsos úrnál jelentsék föl. A fák szorgos hernyózásával és permetezésével azonban a gazdaközönség csak fél munkát végezett, mert a legnagyobb igyekezet mellett sem képes minden hernyófészkel és lepkeíojást megsemmisíteni. A leggondosabb permetezés mellett is marad ki lepketojás a permetből, különösen a nagy elleníálló képességű gyűrűs pille tojások, s rügyfakadás után azt veszi észre a gazda, hogy minden védekezése dacára hernyósak a fái. — A hernyó okozta károk kikerülésére a hernyózás és permetezés mellett egyetlen egy mód van: a hasz nos madaraknak a különösen a megmérhetetlen hasznosságu cinegéknek elszaporitása. Gazdasági érdeke — a zsebkérdés — parancsolja minden gazdának, hogy a hasznos állatoknak s ismét hangsúlyozom, a cinegéknek elszaporiíásáról végre gondoskodjék. Nem ördögi mesterség ez! Csak egy kis jóakarat és csekély fáradtság kell hozzá. A cinege odú- lakó madár. Gondoskodni kell tehát és pedig már most télen arról, hogy fészkelő odút kapjanak. A most kifüggesztett odúhoz szokott cinege az odú környékét nem hagyja el, mert bele jár hálni s épen ezért az odúval szom-