Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-06-08 / 43. szám
HuszonhetediK évfolyam 43. szám. Vác, 1913. junius 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Megverlek, fiam ! Vác, jun. 7. Mióta a tavaszi napsugár első csókjaitól felébredt a föld és megmozdultak csodás erői, azóta zöldül a pázsit, szinpompa és ragyogó fény, madárdal és virágillat töltik be a tájat. A természet hozsanna kiáltása ez. A természet e csodás megújhodásában aminap Deákváron gyönyörködtem, Szemem előtt a vidék fölséges panorámája és a telep júniusi szépsége volt. El-elnézegettem a csinos házakat, a füves utakat és a virágos kerteket. A kertek kötötték le figyelmemet leginkább. Mily szépek, mily gondozottak. Mennyi tudás az ápolásban. Tiszteletreméltó a laikus emberek azon fáradozása, mellyel tanulmányozzák a szakkönyveket, ha érdemleges eredményt akarnak elérni valamely téren. Gondolataimból erős hangok riasztottak föl. — Megverlek, fiam, ha letéped azt a virágot, — kiáltotta egy arra sétáló apa, előre futott kis fia után. A fiúcska ijedt arccal tekint vissza apja felé ; visszahúzza kezét a kerítés lécei közül, de tekintete újból és hosszan tapad a virágra, majd a vágy és lemondás vegyes érzelmével szemében, ott a virág előtt, keservesen elkezd sírni. A tulajdonjogot tisztelő apa azonban nem ismer szánalmat és bottal intézi el az ügyet. Alig tesznek azonban egy pár lépést és lám: az elültetett dudva már is burjánzik. A fiúcska arca indulatos, lábával tapossa a füvet, rugdalja a kérdést és a fákat. íme: a természet szeretetéből így nőtt ki a természet gyűlölete. De a szigorú apa sem rest és újból siet gyermeke rosszra hajló természetét botjával megreparálni. E jelenetet látva, — megszűntem gyönyörködni, a tájban, a virágos kertekben és gondolatom a családi neveléshez és agyer- meki lélek világához röpült. Kimondom, mert a kényszergondolat erejével támadt: az emberek általában akkor használnak szakkönyvet, ha salátát ültetnek, ha vadoncot nevelnek, ha lovat tenyésztenek, kutyát idomítanak és stb, csak akkor nem, ha gyermeküket nevelik. Sok szülő azt hiszi, hogy a szeretet pótolja a szaktudást. Tévedés, melynek kára mérhetetlen. A gyermeki lélek irányítása nehéz tudomány. Állításomat bizonyítja az a tény, hogy a gyermeki psiche teljes megismerése nem az évszázadok tapasztalatait magában foglaló múltnak megoldott kérdése, hanem a jövő egyik nagy feladata. Sok értékes dolgot tud a mai psichológia is. De mennyit tud belőle az átlag szülő? A legtöbb szülő csak engedelmességet, — sőt szolgai engedelmességet kíván gyermekétől; despota parancsokkal akarván nevelni őt arra, hogy a szabad hazának szabad polgára legyen. Hogy a mai átlagember nem talál élvezetet a munkában, hogy tetvágy nélkül robotolva éli át világát, — annak okai között első helyen a mai családi nevelés áll. Hiszen már a bölcsőben veszi kezdetét a meg-megnyilvá- nyuló erők fojtogatása, a nevelés és a szeretet szent nevében. A ki a fejlődő lélek szárnyait kibontani segíti és repülésének irányt óhajt adni . . , sokat kell tudnia annak. Hiszen a természet legkomplikáltabb szervének, a léleknek minden megnyilvánulása egy világ, egy tanulmány. Azzal az általános parancscsal: ezt szabad . . . ezt meg nem szabad cselekedned, gyermekem — érdemlegesen nevelni tehát nem lehet. A jó nevelés eredménye a lélek acélossága lehet. Lélek, mely telve van potencio- nális energiákkal; mely nem a vegetáló életben, — hanem erőinek megnyilvánulásában leli örömét. Az ily fokú kifejlődéshez szükségelt feltételek pedig mind megvannak a gyermekben.Figyeljük csak meg pl. a gyermekjátékát A játék, mint lélek erőinek megnyilvánulása komoly munka. Munka, melyben pezseg az élet. Telve ambícióval, fantáziával, kedvvel, jóleső érzéssel és fáradságot nem ismerő tetvággyal. Hová lesznek a boldogság ezen feltételei később ? A munkát nem önmagáért, hanem csak a mindennapi kenyérért végezzük; a gyermekkori lüktető erőinkkel és a hajdani munkaszeretetünkkel keverjük a kártyát, szívjuk a kávéház füstjét és poharat emelünk az ajkunkhoz. Nem hiszem, hogy duzzadó életerőink csak ily életre adattak volna. S ha mégis úgy éljük át világunkat, akkor kell, hogy erőink megakasztattak fejlődésükben, akkor el kellett vesztenünk drága kincseinket. Egy jobb, szebb és nemesebb társadalmi élet megteremtéséhez — szerény véleményem szerint — nem a lelkek újjáterem- tése, — hanem a lelkek szabad fejlődése szükséges, melyeket szakemberek ápolnak. Legyünk tehát szakemberek! Tanuljunk névelni! Nem elég könnyelműen elsiklani a dolgok fölött, mondván : az anyai szív a legjobb nevelő. Az ilyen felfogás kényelmes álláspont, mert alkalmas arra, hogy megszabadulhassunk általa a gyermeki lélek fáradságos tanulmányozásától s hogy elnémítsuk vele a hires anyai szív és lelki- ismeret szavát. Az anyai szív csak lehet a legjobb nevelő. A szülői szeretet fokmérője az a lelkesedés és fáradozás, mellyel gyermeke boldogulását elősegíteni akarja. És itt nem a vág/onszerzésre, sem a lump fiú váltóinak kifizetésére, — hanem a gyermek testi-lelki erőinek ápolására, az etikai nevelésre gondolok. De a mig a családi nevelésnek tudományos értéke nincsen, addig a szülői szeretet éltető melege, a laikus tájékozatlanság gyilkoló mérge lehet, mely az egyén boldogulását és a társadalom fejlődését gátolja. Úgy hiszem, hogy a legszebb ima nem az ajkakon hangzik el, hanem a nemes cselekedetben nyilvánul. Dicsérje hát minden anya tetteket az Urat; töltse be a hivatását : és ez lesz a legszebb imája. Ráspoly. FÉSZEKDALOK* Irta: SZEPESSY LÁSZLÓ. Murílló. T emplomfalán Mosolyg le rám Murillo száz aiigyaífeje . . . Be 'szép, remek ! Ima remeg Ajkamra föl, mint halk zene. S e muzsika, E szent ima Között míkéntha szállana A mennyé lett Templom felett Murílló sok kis angyala ... Az egyik szárny — Pihen talán ! — Mínálunk szállt le csendesen x Bölcsőnk ölén Ragyog szemén Az égi fény szelídeden. így otthonom A templomom, Hol muzsikás ima lebeg . . . Zsupfödelet Mennyé tehet Egy ilyen édes, csöpp gyerek l A kis zsarnok. Egész zsarnok ez a kislány! Minden megvan, amit kíván. Uralkodik e nagy házon . . . De az útját már bevágom. S a kis baba gödrös ajka Mintha, mintha mosolyogna, Hogy a papa gyönge erre, Duzzoghat a méreg benne ! . . . Magamnak is be keli látnom, Igazad van, gyöngyvirágom! Hisz e vers is Terólad szól S nem anyádról, se magamról. Te vagy, Te vagy nálunk minden, Zsarnokodhatsz leiken, szíven 1 Kedvesebb ez, mint — hiába ! — Világ minden szabadsága! Turbékolgaiás. Nem fértem eddig a világba, Kerek világ szűk volt nekem S most egy kis fészek enyhe árnya Betölti lelkem teljesen . . . Ki eddig vijjogó sasokkal Versenyt repült ormok felett: Ajkán most völgy öléről zsong dal, Megfogva, édes, kezedet . . . Galamb vagyok szép kerti dúcban, Szívembe csak, csak dal fogan S minden dalunk csak: úgy van, úgy van ! Turbékolgatjuk boldogan . . . „ _____
