Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-05-28 / 40. szám
Huszonhetedül évfolyam 40. szám. Vác, 1913. május 28. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. NEM AKTUÁLIS a vác—hatvani vasút! Vác, május 27. Ismeretes, hogy Budapest székesfőváros közgyűlésén egy érdekcsoport erélyes akciót indított, hogy az ország fővárosa akadályozza meg a vác —hatvani vasút kiépítését. A parlamentben elhangzott miniszteri ígéret óta ugyanis úgy a kereskedelmi minisztériumban, mint a máv. igazgatóságánál komolyan foglalkoznak a főváros teherforgalmát levezető vasút megépítésével s állítólag a váci vasúti állomás régen várt újjáépítése is a vác—hatvani összeköttetés tervezésétől és megépítésétől függ, mert a tranzitó forgalom Vácot nem remélt nagy forgalmi központtá fogja tenni, ezért az állomás elhelyezésének és kibővítésének összhangban kell állania az új vasút kívánalmaival. A főváros közgyűlési termében ez az érdekcsoport interpellációt is intézett a város vezető polgármesteréhez: mit szándékozik tenni, hogy a vasút ne épüljön meg. A választ most kapták meg. Bizonyos volt, hogy az érdekeltek szájaize szerintit, mert hiszen nem tehette ki magát a főváros tanácsa a leszavazásnak. Nem is ez a válasz fontos reánk és az országra, hanem az a hivatalos helyről elhangzott kijelentés, hogy ma a kereskedelmi minisztériumban nem foglalkoznak a vác—katvani vasút megépítésének terveivel! Az országot, a mávot és ezekkel együtt Vácot boldogító nagy ideát eltették tel át jobb időkre. Vájjon mikor támad fel újra, hogy a szebb jövő fantomjával kisértsen ? A kiket érdekel dr. Vita Emil tanácsos válasza a vasutügyben, azoknak ideiktatjuk a városi tanács nevében adott szomorú felvilágosítást: Dr. Vita Emil tanácsnok: Tekintetes Közgyűlés! Schön Ignác bizottsági tag úr az 1913. április 30-án tartott ülésben interpellációt intézett a polgármester úrhoz a tervezett hatvan—váci vasúti vonal ügyében, kérve a terv ellen a főváros állásfoglalását. A tanács nevében van szerencsém az interpellációra a következőkben válaszolni. A tervezett hatvan—váci vonal előkészítő munkálatai a kereskedelemügyi minisztériumban beszerzett információk szerint ez- időszeriní nem aktuálisak. Mindammellett a tanács az interpelláció és a kereskedelmi és iparkamarának ugyanezen ügyben hozzá intézett előterjesztése folytán felterjesztést intézett a kereskedelmi kormányhoz, kérvén ez ügyben a miniszter úr felvilágosító nyilatkozatát. A tanács a felterjesztésben a kereskedelmi és iparkamara előterjesztésében foglaltakkal egyértelműen már most rámutatott azon köz1 gazdasági hátrányokra, melyek a fővárost ezen vasúti vonal kiépítése által érnék és kifejtette, hogy a kérdéses vonalra, minthogy remélhető, hogy a fővárosi vasúthálózat tervbe vett rendezése előbb fog bekövetkezni, mint ahogy ez a vonal kiépül, nem is lesz szükség; amennyiben azonban a kereskedelmi kormány a vonal kiépítésére vonatkozó tervét mégis fenntartaná, kéri, hogy a tervezett összekötő vasúti vonal kizárólag önkezelési összekötő vasúiként kezeltessék az átmeneti forgalom céljaira s ez okból a vonal a díjszabásokba és a kilométer mutatóba fel sem vétessék, hanem az e vonalon át irányított szállítmányok is a Budapesten át mutatkozó távolságok és viteldijak szerint számoltassanak el; másodszor, hogy a hatvan—váci vonal személyszállításra ne rendeztessék be, ha pedig ez mégis megtörténnék, rajta a személyforgalom csakis helyi jellegű legyen és hogy semmiesetre se tétessenek oly tarifális menetrendi intézkedések, a melyek azt idéznék elő, hogy a Budapest— Marchegg, valamint a Budapest—ruttkai és a Budapest—kassai viszonylatokban az utazás a hatvan—váci vonalon előnyösebb legyen, mint Budapestén át. Kérem a válasz tudomásul vételét. Schön Ignác köszönettel tudomásul veszi a választ és kéri, hogy a jövőben is kisérje figyelemmel a tanács az ilyen vasúti terveket úgy, hogy a fővárosnak ezáltal valami kára ne legyen. A közgyűlés a tanács nevében adott választ tudomásul veszi. Viharra jön a napsugár. A váci statusquo izr. hitközség vasárnap szenvedélyekkel teli közgyűlést tartott, melyen páratlanul álló viharos jelenetek játszódtak le. Az elnök tízszer is felfüggesztette a gyűlést, úgy látszott, hogy az ellenfelek összetűznek, de végül is, mikor legizzóbb volt a hangulat, jött a napsugár : a kibékülés. Révész Béla azonban lemondott elnöki tisztéről. Szelet, vihart és földindulást jósoltunk a statusquo izr. hitközség vasárnapi rendkívüli közgyűlésére és mint minden foga- datlan időjósnak, a mi jóslatunkból is beteljesedett a — fele. Csak a napsugárt, a természetes következményt, a folytatást hagytuk el a jóslásból. Ezért ne nekünk, de azoknak legyen igazuk, kik kevesen bár és habozva azl állították, hogy béke lesz. A vasárnapig tarló helyzet ismeretes : Az izr. leányegylet ellen, mert nem volt hajlandó évi számadásail bemutatni, a hitközség elöljárósága drákói rendszabályokat hozott s megbénította működését. Délelőtt, délután folyt a végtelen szenvedelmes, késhegyig menő vita a közgyűlésben s akkor, midőn már minden húr pattanóban volt, megszületett a béke. ügy fest a nézőnek, mintha teálrális lenne, pedig dehogy volt az! A leányegylelel gyönyörűen megvédték minden támadás ellen, az elöljáróságnak még sem kellett a szégyen-igát magára venni és a béke megszületett. Alább szól erről tudósításunk, itt vonjuk le a gyönyörű konzekvenciát, minden vallásfelekezet részére: A legnagyobb szenvedélyben is megtalálható a béke! Ezt pedig Vácon meg lehel, de meg is kell szívlelni, hol nem más felekezetek ellen, de benn a valódi Egyistenvallásban dűl a könyörtelen széthúzás. Ma már mindkét párt a béke jegyében mosolyogva gondol a vasárnapi viharra, csak egy: Révész Béla hitközségi elnök vonja le tragikusan a következményeket, mert tegnap lemondott állásáról. Sok száz koronákat áldozott hitközségéért és munkásságát, de egészségét hálátlan és félreismert feladatokért már nem teszi kockára. Lemondott és a hitközség uj elnökválasztás előtt áll. Az izgalmas és érdekes gyűlésről ez a bő tudósításunk ad számot: Révész Béla elnök szokatlanul mély csendben nyitotta meg a gyűlést. Ilyen szokott lenni az a nyomasztó csend, mely a vihar előjele. Az elnök is érzi ezt, kissé remegőbb, emelkedettebb a hangja, mikor jelenti, hogy a közgyűlést, bár Haraszti Ernő és társainak összehívó kérelme szabálytalan, mégis összehívta, mert a nagy nyilvánosság előtt kell a vélt sérelmeket nemcsak megbeszélni, de gyógyítani is. Előbb azonban ünnepélyes kijelentést tesz : Soha nem üldözte Goldberg Róza tanítónőt, a leányegylet elnökét, nem ellensége a leányegyletnek, sőt róla mindenki tudja, mert hangoztatta, hogy azt fel kell karolni. A leányegyleí ellen hozott határozatokat pedig ő ellenére, ő nélküle statuálta az elöljáróság. A megértésre és a békére hívja fel a hitközségi tagokat. Most Lengyel Soma dr. állott szólásra. Első szavain már látszott, hogy erősebb, erélyesebb akar lenni, midőn kijelenti, hogy a leányegylet ügyét az elnök és a hitközség elöljáróságának erőszakossága idézte elő. Szavaira felzúgott az első „úgy van“, azután majd minden mondatát helyeselték. A helyzet ma az — folytatja Lengyel dr. — hogy a nőegylet a leányegyleítel nem érintkezik s munkásságuk meg van bénítva. A gyűlölet, békétlenség magvát az elöljáróság hintette el. Ezután részletesen ismerteti a leányegylet tizenegy éves pályafutását, mely idő alatt száz és száz esetben törülte le a könnyet. Oly szép és eredményes jótékonyságot fejtenek ki a leányok, hogy líceum egyik estélyén maga az elnök a nagy nyilvánosság figyelmét és dicséretét irányította rájuk. A nőegylet vezetőségét bántotta a siker s a megbontás pokoli tervét eszellék ki. A február 20-iki elöljáró- sági gyűlésen a leányíet védelmére mert kelni s akkor az elnök megvonta tőle a szót. Levonta a konzekvenciái: ma nem
