Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-05-28 / 40. szám
2 VÁCI HÍRLAP már élői járósági lag, de megmondja kritikáját is: a képviselet egy része klikk . . . _ ÍU személyeskednek! kiált közbe Neumann Kálmán és nyomában kitör az első vihar. Le akarják torkolni Neumannt különféle közbekiáltásokkal, de az csak beszél, bár szavai nem hallatszanak. Az ejnök — úgy leimt kivenni — jobbra, balra osztja a rendreutasításokat, végül is egy pillanatra ismét csend. Lengyel dr. folytatja : — Hát jól van, a klikkről nem beszélek. De a másik résznek nincs véleménye, akarata, gondolkodni nem tud, vagy nem akar... Most ismét a lármás helyeslésbe beleszól az ellentmondás, az elnök túlharsogja a pokoli zajt: — Tizenöt percre felfüggesztem a gyűlést! — Ne üljenek fel! kiált Haraszti, nem látják, hogy ki akarnak fárasztani minket ? Legyünk csendben. Künn izgatott beszélgetés folyik, mikor alig öt perc múlva megszólal az elnöki csengő és a terembe hívja a még mindig lángoló, vitázó tagokat. — Engedjék meg, kérlel most az elnök, hogy a szónok kifejthesse nézeteit, majd megfelelünk rá. — Az elöljáróság tagjai nem mernek felszólalni — folytatja beszédét Lengyel Soma, — mert az elnök terrorizálja. (Révész Béla, úgy látszik, elhatározta, hogy most saját személyére minden eltűr. Úgy ül a székében, mikor Lengyel erős érveivel kirukkol, mintha nem is róla lenne szó.) Huszonnyolc éve vagyok a hitközség vezetőségében, de oly testület zöld asztalához nem ülök, mig ilyen elnökünk lesz! Az elnök is, az elöljáróság is íúl- merészkedetí hatáskörén s jogfosztásra jogfosztással tudnak most válaszolni. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint az elöljáróságnak a leányegylet nemes munkálkodását megbénító intézkedéseit a közgyűlés helyteleníti s bizalmatlanságot szavaz. Most Griinhuí Józsefen a sor. Ő elöi- járósági tag s nyugodt, csendes hangon kezdi védeni a határozatokat. Elsők közt akar lenni — úgymond, — a ki a leányegylet érdemeit elismeri, de konstatálni kívánja, hogy személyes okai vannak a nő- és leányegyleí közt való helyzet kiélesedésnek. Izgatás folyik most, a mit mutat az is, hogy mikor nagy ügyek vannak napirenden, ttz tag sem jön el közgyűlésre, most itt állanak százan is. Mindenki ismerje be hibáját minden oldalon, akkor kész a béke, de ne törekedjünk oly határozatra, mely hibát hibára halmoz s nem követi azt a megoldás. Állítja, hogy a leányegylet a hitközség fenhaíósága alá tartozik, de ha ez talán sértené az ellenkező nézeten levőket, fenhatóság helyett tegyék a protektorátust. Egy család a két egylet és a hitközség, egy célra törekszenek, egymást támogatva, bizalommal kell haladniok s ezért jobb belátásra akarták a leányegy- ietet bírni, mikor a számadásai bemutatására hívták fel. De a leányegyletet ugratják ... Most pattant el a türelem húrja. A rend felbomlott, az ellentmondások százai röpködtek a nyugodtan álló szónok felé, a ki türelemmel várt. Mikor a csend nem állt helyre, Révész elnök megrázza a csengőt: — Tíz percre felfüggesztem a gyűlés! Már dél felé járt az idő. — Nem veszik észre a kitűnő trükköt! — kiált Haraszti — azt akarják, hogy az ellenzék hazamenjen ebédelni s aztán ke- resztülvigyék .az akaratukat. Kivonulás a szabad levegőre, izgalmak, vita stb. mint fentebb. Mikor megnyílik újra a gyűlés, Grünhut rövidesen befejezi beszédét: Tegyék félre, mondotta, a személyes gyűlöletei és megszületik a rök- tön a megoldás: Ő is határozati javaslatot terjeszt elő, melynek veleje a leányegyleí felett a hitközség protektorátusát mondja ki a közgyűlés. — Grünhut József határozati javaslata az elöljáróság határozata — teszi hozzá Révész Béla elnök, mire a már ismert vihar újra kitör és újra tiz percre következik a gyűlés felfüggesztése, a miből már alig két perc múlik el és Haraszti Ernő kezd szónokolni. Előre kell bocsátani, hogy Haraszti, ki nagy „leánypárti“, ma különösen elemében volt. Közbeszólásai vágtak, beszéde is valóságos vese- vájás voií. Először Grünhuttal vitázik beszédében, majd áttért a békére, mely addig nem lesz meg, mig a bizalmatlanság az elöljáróság ellen meg nem szűnik. Éles szavakkal ismerteti a nőegyleí és a leány- egylet viszályát, majd Goldberg Róza elnöknő ügyét feszegeti. — Rendre utasítom! szói rá az elnök, már a negyedik, vagy ötödik vihar van keletkezőben, hogy Harasztit megvédjék, de ő túlkiált mindenkit: — Meghajlok a rendreutasítás előtt, nehogy megint felfüggessze a gyűlést az elnök! Végül még egy kijelentést tett: Az elöljáróság azzal akarja ünnepelni a leányegylet fennállásának tiz éves jubileumát, hogy megfojtja. Hát az nem fog sikerülni írásbeli indítványt tesz, hogy Lengyel és Grünhut javaslatára a titkos szavazás rendeltessék el. Miután pedig dél jóval elmúlt, szónok van még elég, megegyeztek, hogy a gyűlést délután négy órakor folytatják. Szokatlanul nagy izgatottság közt, a bizonytalanság érzetével, hogy mekkora viharokat rejt még a délutáni gyűlés s mi lesz a megoldás, oszlottak szét a hitközség udvaráról. Mire délután összejöttek (mondhatni: még nagyobb számban) az elöljáróság már javában ülésezett. Kereste a kibontakozást, mig az udvaron, főleg a fiatalság, gúnyosan aposztrofálta a helyzetet s az állapotokat, az öregek pedig gondterhesen jártak fel s alá. Úgy látszik, van valamelyes megoldás, mert Révész Béla elnök igy nyitja meg a gyűlést: — Schneller Miksa tagtársunk fogja az elöljáróság indítványát előterjeszteni! Hallani kellett volna azt a pokoli zajt, a mely erre keletkezett. Grósz Ármin dr. a napirenohez kér szót, az elnök nem adja meg, többen Schnellen kérlelik, hogy álljon el a szótól, meg is lenné már, de a lárma nem szűnik. — Kijelentem, hogy nem elnökölök! hagyja el a türelem Révészt és már fel is van függesztve a gyűlés, az elöljáróság ismét megy tanácskozni. És az elöljáróságban hiába kérlelik Révészt, vissza se tér, Grünhút József foglalja el az elnöki széket, őt éljenzik. Azt követelik hangosan, hogy az előre megállapított sorrend szerint dr. Grósz beszéljen, de Szarnék Manó áll fel és röviden ő is azt ajánlja, hogy Schneller Miksa várjon az indítványával. Beszéljük ki magunkat — mondotta ötletesen — és meggyógyulunk! A jó ötlet mosolygást keltett s a mosolygó ember már nem haragszik. Grósz Ármin dr. azzal kezdte, hogy az elnökséget és az elöljáróságot ő is megrótta. Grünhut indítványával elismerte, hogy az ellenpártnak van igaza. Nem kozlátozni, hanem istápolni kell a leányegyleíet, már erkölcsnevelési szempontból is, nemes versenyt kell kelteni és nem személyes hiúsággal megakasztani. (Nagy éljenzés.) Lehetett volna kiélesités nélkül megoldani a viszályt a zöld asztalnál is, de csak okosan, diplomatikusan és nem animozitás- sal. Tizenegy év óta nem gyakorolt a hitközség felügyeleti jogot a leányegylet felett... — Elég hiba volt! szólt közbe dr. Oberländer. — ... csak akkor szólhatott volna bele, mikor alakult. Valamelyes kompromisszumot elfogadna, de Grünhut fenhatósági indítványát nem fogadhatja el és magyarázza, mi a fenhatóság. Nem személyeket akarnak kipusztitani a vezetőségből, de annak el kell bírnia a kritikát. Uj érának keli jönni, igazságos, tisztességes kormányzás kell, azért meg kell bélyegezni az elöljáróságot a leányegylet ellen elkövetett merénylete miatt. Nagy éljenzés, helyeslés volt a beszéd viszhangja. Hol humorosan, hol az érzelmekre ap- pellálva szükségesnek tartotta Oberländer József dr. is,, hogy elmondja nézetét. Mint nőegyleti titkár az ellentéteket már a nő- egyletben el akarta simítani, de nem voltak vele szolidárisak, tehát lemondott. Vitázik dr. Grószszal s vitán felülállónak mondja a hitközség felügyeleti jogát a leányegylet fölött. Mint iskolaszéki elnök kijelenti, hogy Goldberger Rózsa tanítónő ellen folytatott harcról nem hallott, de igazságérzete tiltakozott volna. Ha felügyeleti jogot elismerik, ő mindenre kapható, ellenkező esetben nem tekinti magát a hitközség tagjának. Harasztihoz és Leng/elhez fordul végül kérő szóval, hogy az áldatlan helyzet elmérgesedéséhez ne adják oda magukat. Reiszmann Sándor szerint itt személyes, kicsinyes érdekekről van szó. Kevés jóakarat megoldja a kérdést. A mai gyűlésnek csak egy kötelessége van: az érdemes elnök ellen való hajszát megszüntetni. (Eláll! le vele! hallgasson! és más e féle kiáltások. Ne korteskedjék! Haraszti rendre utasítást kap.) Jóizlésü ember személyes hajszára nem kapható. (Reiszman kijelentését ismét óriási lárma fogadja, most már siet befejezni a beszédét.) Indítványozza, hogy a rendcsinálást bízzák az elnökségre. — Szépen! farkasra a bárányt! kiáltja Schneller Ferenc dr. Neumann Kálmánnak is el kellett mondania a nézetét, mi közben viharos jelenetek játszódnak le, végül is el kell hallgatnia, oly nagy a lárma. Grünhut József elnök bezárja a vitát, vitázik az ellenkező nézeten levő szónokokkal s ajánlja indítványa elfogadását. Grosz dr. személyes kérdésben kezd szólni, de az elnök megvonja tőle a szót, már újabb vihar szele kél, mikor Lengyel Soma dr. szólal fel még egyszer. Kijelenti, hogy a mai elnökség alatt a hitközségben a szívfacsaró egyenetlenség dühöng, béke
