Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-01-15 / 4. szám
Huszonhetedül évfolyam 4. szám. Vác, 1913 január 15. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdon Dercsényi Dezső. os: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. PÄLDI LÁSZLÓ közönséges tolvaj. Vác, jan. 13. Alig két hónappal ezelőtt szürke kis hirí, minőt minden második számában talál az olvasó, hozott a Váci Hírlap: — Áthelyezés. Az igazságügyniiniszter Páldi László börtönügyi fogalmazót a budapesti gyiijtőfogháztól a váci kir. fegyintézethez helyezte át. Néhány nap múlva a fiatalok társaságában feltűnő választékossággal öltözött fiatal ember jelent meg. Koromfekete haja modernül leíapasztva, arca teljesen borotvált, ruházata mindig fekete, mintha valamely előkelő helyre készülne. A mint mondani szokták: szép fiú volt. Hangjának melegsége, öntudatos, de mégis szerény modora hamar kedveidé tették őt Ez volt Páldi László, a kiről most derült ki, hogy a bűn és a fertő mélységes fenekén fetrengett s csak az időnek kellett eljönnie, hogy ezt a végig — lélekben és testben — romlott fiatal embert leleplezzék, örökre lehetetlenné tegyék és méltó helyére: börtönbe juttassák. Rövid vonásokban mondjuk el ennek az őrültek házára és börtönre egyaránt megérett ifjú embernek történetét, mielőtt Vácra került. A szegedi lopások. Páldi László, miután abszolutóriumot nyert az egyetemen, Szegeden kezdette meg a pályafutását. A szegedi kerületi börtönhöz nevezték ki főfegyőri fizetéssel dijnoknak. Atyja igen jónevű ügyvéd volt, benső barátságban Rohonyi Gyula volt igazságügyi államtitkárral, a ki a csinos és rokonszenves fiatal embert szívesen portálta. Páldi Szegeden csakhamar az éjszakai mulatóhelyek, éjjeli kávéházak ismert alakja lett. Jól kártyázott, meleg baritonja volt, hamar megkedvelték és ő semmiféle mulatságnak nem lett a megrontója. Az éjszakai lumpolások, szórakozások után való vágy természetesen nem a minta-hivatalnokot csinálták belőle. Szegeden ismerkedett meg egy csinos postakiadónővel, a kit később feleségévé is telt. Az ö kedvéért gyakran megjelent a postahivatalban s mert a leány vőlegénye volt, nem a rácson túl, hanem benn, a liszt- viselők dolgozó helyiségében udvarolga- tott mennyasszonyának. A hivatalos óra alatt gyakran megjelent s hogy kedvessé tegye magát, nem egyszer ő ült az íróasztalhoz és segíted a túlhalmozott munkát jegyesének feldolgozni. A hivatalnokok először rokonszenvesen fogadták és dehogy mertek rá gyanakodni. Mert úgy történt, hogy napról napra hol az egyik, hol a másik asztal esti zárlata hiányt mutatott fel. Nem sokat, alig 10—20 koronát, de ez a hiány egész rendszeres volt. A hivatalnokok megfizették és tovább dolgoztak. A minisztériumba Kerül. Néhány hónap múlva előbb említett előkelő összeköttetésével Páldi Lászlót a szegedi börtöntől az igazságügyminiszlérium börtönügyi szakosztályába hívták fel. És csodálatos, attól a pillanattól kezdve, hogy Páldi nem jelent meg többé a szegedi posta- hivatalban, az apró hiányok is megszűntek. A tisztviselők csendesen konstatálták is maguk között, hangosan nem mertek szólni, mert bizonyíték nem volt a kezeik között, hát inkább, mint a rossz álmot, elfelejtették. Budapesten még inkább a szórakozásoknak élt Páldi László. Nem voll az az előkelő, nagy rangú miniszteri tisztviselő, ki későbben járt volna hivatalába. Délelőtt tizenegy, vagy tizenkét óra előtt soha sem látták s azt az egy-két órát is, a mit hivatalában töltött, munka nélkül várta ki. De törték, ha kelletlenül is, mert magas rangú párfogója volt. Ámde Rohonyi elkerült a minisztériumból a boszniai országos kormány vezető helyére s első dolog volt Páldi Lászlótól megszabadulni a minisztériumban. Kitelték Kőbányára a gyüjtőfogházhoz. Itt azután alkalma volt pénzkezelő tisztviselők helyettesítésére. És a vége — csak most derült ki — az, hogy tolvajmódra meglopta őket is. Csak jószívűségből nem törték a nyakát Páldinak és futni engedték annál is inkább, mert újabb áthelyezése már a kezében volt. Hátha még ismerték volna perverz életét a mely Budapesten a legaljasabb társaságban rövid időn belül a legismertebb nevek egyikévé tette! Földit Vácra heiyeziK. November közepén helyezték át Vácra Páldi Lászlót. Úgy tetszett, mintha Budapesti társaságával szakított volna, meri itt keresett barátokat. Felvétette magát a kaszinóba, a hol napos vendég lett. A fiatalság szívesen fogadta, velük tartott. Sót még azon túl is: Éjszakai mulatóhelyen teltek e! éjjelei. A közvetítő intézetben lakott, a hol éjjel tizenegy órán túl nem nyitnak kaput. És Páldi még is tudta a módját, hogy haj- nalíájon hogyan juthasson be rideg szobájába. Persze az átmulatott éjszakák nem csináltak belőle szorgalmas hivatalnokot. A fegyintézetben mindenki tudta, emlegette, hogy Páldi a legkevesebbet dolgozik. A jól öltözőit, jó modorú fiatal embernek szép hangja volt, szívesen látták a dalárdában is. Minden kártyajátékot jól játszott, este öt órakor már ott ült a kaszinóban, hogy vacsora után vendéglőben, majd a kávéházak valamelyikében folytathassa passzióit. És még soha sem volt elég, mert kártya után a mulatás következett. Egy ilyen mulatozás közben árulta el, hogy már nős. Akkor mondotta : — Mit keressek én otthon, magamra hagyva? Nem sokára megjön az én kis feleségem, majd meglátjátok, hogy megjavulok, milyen otthonülő leszek. És már uj lakást is bérelt, mert várta a feleségét. A browningot eíloptáK. A kaszinókörnek napos vendége Zádory Lajos kir. adótárnok. Zádory az év utolsóelőtti napján, mikor távozott a kaszinóból, téli kabátjában nem találta meg browningját, melyet mindenüvé magával szokott vinni. Kereste először a kaszinóban, majd hazament és otthon is. A fegyvert nem találta. Másnap ismét elment a társaskörbe s a panaszkönyvet elővéve, hosszú leírásban nyíltan kifejezést adott annak, hogy a kaszinó tagjai között tolvajnak kell lenni! A kaszinó tagjai olvasva a panaszt és a gyanúsítást, mindenre inkább gondoltak, csak arra nem, hogy az úri társaskörben olyan tag is lehessen, aki más zsebéből revolvert lop. Azt mondották, hogy Zádory valószínűleg elvesztette, vagy otthon elhagyta browningjáts most tisztességes embereket gyanúsít meg meggondolatlanul. Lehetetlen, hogy itt, a kaszinóban tűnt volna el a fegyver — mondogatták és napirendre tértek felette, majd intézkedik a választmány. Pedig mennyire igaza volt Zádorynak! A kaszinó választánya egy, vagy két hónapban szokott egyszer összeülni. Év vége volt, a választmányi tagok egy része nincs is itthon. De lehetetlennek is tartották, hogy a tagok közt keressenek tolvajt, inkább elfogadták azt a plauzibilisnek látszó magyarázatot, hogy talán, ha már a kaszinóban tűnt el a fegyver, az utcáról tévedt fel egy csavargó és az lopott. Ez a magyarázat csak egy embert nem eléghet ki : Szigvárt János gyógyszerészt, a kaszinó buzgó pénztárosát, aki az elszámolás és a rendtartás miatt naponta megfordul a kaszinóban. Ott volt a iopás napján is. A bűn felderítése nagyrészt az ő érdeme, ugyláíszik, valóságos detektív veszett el Szigvártban. Sorra vette, hogy a iopás idején kik tartózkodtak a helyiségekben. Könnyű volt megállapítani, mert nyolc óra felé este nagyon kevesen vannak a kaszinóban. És vizsgálva a helyzetei, a körülményeket, arra a meggyőződésre jutott, hogy a tolvaj csak Páldi László lehet. E feltevésében nem volt tárgyi bizonyítéka, hát nem szólt.. Várt. A fogalmazó fióKja. Ebben az esztendőben történt. Matzenauer Ferenc börtönügyi fogalmazó az év elején beteg lett és négy napig nem ment fel a fegyházba. Páldi a múlt heti kettős ünnepet is arra hasznába fel, hogy Budapestre utazzék, mint mondotta, „anyját szanatóriumba kell szállítania.“ Később kiderült, hogy miért ment a fővárosba. Mikor Matzenauer ismét leülhetett íróasztalához, nagy meglepetéssel látta, hogy
