Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-04-07 / 28. szám
HuszonhatodiK évfolyam 28. szám. Vác, 1912 április 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Husvét napján. Zengjen ma hangos hálaének A míndenség nagy Istenének! Ünneplő lelkünk égbe szállva Olvadjon össze hő imába. Eg, föld derüljön föl ragyogva: A Golgothának nagy halottja Föltámadott, föltámadott! Óh ember, ébredj! lm örömre kelve, Az égi hír harmatja hull szívedre. Már Gíhon ég a szent öröm tüzében S arany mosolygás árad szét az égen. A szellő is vidáman szerte száliván E nagy, e szent örömhírt hordja szárnyán: Föltámadott, föltámadott! S susogva a szellő, hogy átmegy a tájon, Könny csillog utána ezernyi fűszálon, Érinti az erdőt s lombját az olajfa Megrezgetí vígan s bólintva lehajtja ♦ ♦ ♦ Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott! Zizegve beszélik egymásnak a lombok: Föltámadott, föltámadott! De ah, amott, zöld selymén a mezőnek, Galíleának özvegy női jőnek, Kezökbe balzsam, sok jó illatú, Szemökbe némán ott vírraszt a bú. Te néma bánat nyílt örömre változz! S győzelmi dalként szállj az ég urához : Föltámadott, föltámadott! Föítámadott! a szó legyen mínékünk Örömben, búban bíztató vezérünk. Kőszírt a tenger vészzílálta habján, Első imádság gyönge gyermek ajkán, Hirdesse ezt kihűlt arcok vonása, Haló szívek utolsó dobbanása: Föltámadott, föltámadott! SZABOLCSKA MIHÁLY. Markovics Lázár Vác varos egyik lipikus egyéniségének eltűnését jelenti a gyaszlap: Markovics Lázár őrkanonok, casa nuovai címzetes apat nagypénteken reggel rövid szenvedés után meghalt. Értékes és érdekes egyéniség múlt el. Egy gondolkodó, mondhatni tudós fő, a mely ha erős egyéni meggyőződését alá tudta volna rendelni másokénak s ha talán ambicionálta volna, Magyarország valamelyik jó javadalmazásit püspöki székében hajtja ma örök | álomra szemeit. Megvolt hozzá a vagyona, a j szellemi kincse, a tudása. Csak nem volt : mimikri természet s önállóságában önmagát száműzte. Csak egy példát: Ismeretes, hogy minden időkön át törhetetlen Tisza-párti volt. Még pedig Tisza Kálmán-párti. Akkor is, midőn Tisza ellenzéki vezér volt, mikor mint miniszterelnök hatalma tetőpontján volt, még akkor is, mikor a generálisból közlegény lett. És a Tiszát gyorsan felváltó kormányok alatt is Tisza-párti, hirdetvén, hogy az uralkodóház legnagyobb bűnét akkor követte el, mikor Tisza Kálmánt tétlenségre kárhoztatta... Ily egyéni meggyőződéssel, ugye, lehetetlen messzi karriért csinálni? Tisza-rajongásában elment annyira, hogy egyszer képviselőjelölt is volt. Ha jól tudjuk, Dabason. És megbukott csúnya kisebbségével. A bukott képviselőjelöltek nem igen szeretnek választásról beszélni, Markovics Lázár azonban filozófiai magaslatra emelkedett és jóízű fűszerezéssel mesélte mindenkinek, a ki bizalmát megnyerte, hogy hogyan csalták ki pénzét, hogyan csaptak be. Arra persze egy pillanatig sem gondolt, hogy a nagy generális részéről érte a csalódás, a ki, ha akarta volna, biztos kerületet juttathatott voina rajongó hívének ... Ha az országos politikában való szereplese nem is sikerült, szívesen vett részt a szükebb pátriában, Pestvármegyében reábizott feladatok teljesítésében. Mint megyebizottsagi tag tevékenyen munkálkodott a vármegyén, mely külső munkába is hívta. Évek hosszú során át a megyével összefüggő választások vezetését bízta rá Vácon. Az ő alatta végbe ment megyebizottsági tagválasztásoknak messze földön hire kelt. Tudvalevő, hogy ezt a választási aktust sem lehet megszakítani. Ilyenkor szemközt levő lakásáról atnozatta ebédjét (legjobb konyhák egyike volt Vácon) a városházára es Piros tojások. Irta : Horváth Károly dr. Alig akad valaki, a ki piros tojást ne látott volna életében. Elengedhetetlen kelléke ez a husvétnak, mint a karácsonyfa karácsony ünnepének. Az öntözés husvét másodnapján már nem olyan általánosan elterjedt szokás, mert hazánk nagyon sok helyén a nép még ma sem ismeri. Az pedig nem jöhet számításba a népszokások közdl, a mely csak a műveltek közt honos. Hogy a piros tojás, mondhatjuk, majdnem a föld minden részén megtalálható husvétkor, annak valami jelentős okának kell lenni. S tényleg már a legrégibb időkben nyomaira akadunk annak, hogy az egyes népeknél a tojás a természet termékenységét, annak termelő erejét egyesítette magában a népképzelet előtt. A kínaiak azt hitték, hogy az összes élőlények egy tojásból keletkeztek, a melyet egy tehén a lábával megrúgott. Az egyiptomiaknál a tojás, mely körül állítólag egy kigyó csavarodott, a termékenység jele volt, mely a természetben mindig egy és ugyanabban a körben mozog. A görög hitregékben a tojás szintén nagy szerepet játszik, mert szerintük hasonlít ahhoz az élőlényhez, a mely mindent teremt és mindent magába zár. A zsidóknál passahkor, husvétkor hasonlóan szokásban van, hogy az asztalra kerülő báránycomb mellé egy keményre főtt tojást is tesznek, mint a mely a megújuló természet termelő erejét jelképezi. Hasonló okra vezethető vissza a keresztények piros tojása is, t. i. a husvétet a nagyböjt előzi meg, a mikor régen teljes szigorúságában megtartva a böjtöt még tojást sem ettek, husvét napján pedig felszabadulva a böjti tilalom alól, annak örömére, de talán még inkább Krisztus feltámadásának a dicsőségére, a ki az emberiségnek uj életet adott, pirosra festették a tojásokat. A szokás majdnem mindenütt otthonra talált, a fejedelmi udvarokban épen úgy, mint a szegények kunyhóiban. A franciák egyik leghatalmasabb királya, XIV. Lajos egész piramisokat épített husvét napján a piros tojásokból, a melyeket azután mise végeztével szétosztogatott az udvari emberek között. Természetesen nem maradt meg sokáig a piros festék a maga egyszerűségében, csakhamar a műveltség fejlődése és az egyes népek egyéni ízlése szerint uj meg uj köntöst kaptak a tojások. Festettek rájuk, sőt cukorból és más anyagokból készítették őket. Bárányok, angyalok képei díszelegtek az egyszerű fehér tojáshéjon. Tirolban nyúl pótolja a báránykát és pedig azért, mert a nyúl ősi germán felfogás szerint Ostarát, a sugárzó reggel és a visszatérő tavasz istennőjét jelképezi, kinek nevétől a husvét német elnevezése — Ostern — is származik. A szokások mindegyikét, a melyek a húsvéti piros tojásokhoz fűződnek, bajos volna leírni nagy számuk miatt. Az azonban majdnem mindenütt megvan, hogy az ismerősök egymásnak tojást ajándékoznak. Dunántúl a keresztszülők minden keresztgyermeküknek két tojást küldenek. Szó sincs róla, a szerető szivek itt is egymásra találnak, az a kötelék, a mely lelkűket összefűzi, mindig talál alkalmat, hogy szorosabb és szorosabb legyen, a leány a legszebben kifestett tojást választottjának tartogatja. A szegények is hozzájutnak ilyenkor egy kis tojáshoz, mert némely vidéken a gyermekek bejárják a falvakat, megfelelő dalokat énekelnek, a miért jutalmul tojást kapnak. Hogy jövetelüket előre hirdessék, kürtösök járnak előttük, a mi különösen a déli szláv népeknél szokásos. Persze az is megesik néha, hogy két érdekelt csapat szembetalálkozik, a mikor abban marad az áhitatja késztető kürtölés és éneklés, helyette a harci riadót fújják meg és a két tábor kevésbbé épületes énekek hangoztatva egyenest ront egymásnak, a inig egyik, vagy másik kereket nem old. Széttépett ruhák, összezúzott tojások, bevert koponyák ilyenkor az emlékek, a miket húsvéti emlékül elrakhatnak. Sok helyen az egyházfi, sőt van rá eset
