Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-12-08 / 95. szám
Huszonhatodik évfolyam 95, szám. Vác, 1912 december 8. VÁCI PolitiKai lap, megjelenik szerdán es vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Le a bálokkal! Vác, dec. 7. Egy váci úriasszony, a ki azzal az indokolással, hogy nem a neve, hanem a mit mond, az a fontos, kérte nevének elhallgatását, küldte a következő érdekes cikket. A nélkül, hogy állást foglalnánk ebben a modern kérdésben, közre adjuk felhívását és szívesen vesszük, főleg hölgyolvasóink, ha hozzászólanak. A Váci Hírlap hajlandó bármely oldalról jövő, még az ellentétes nézeteknek is hely adni hasábjain. Valahol, messze innen, Erdély bércei alatt, Déván, arra az üdvös gondolatra jutott a la- teiner- és polgár egyaránt, hogy ebben az esztendőben, illetve a farsangban, semmi szükség sincs a mulatozásra! Ott állapodtak meg ebben, ahol még egy korona egy pár csirke és hat tojást lehet kapni húsz fillérért. (Hátha ismernék a váci piaci árakat a boldog dévaiak, már régen küldtek volna hozzánk üzenetet!) Az erdélyi városok élelmiszer statisztikájából merítem ezeket az adatokat és a mikor Déva társadalmának valóban okos megállapodása előtt zászlót hajtok, ezért jgazán gondolkodóba kell esni nekünk, váciaknak is mikor azt proponálom Vác város minden rangu- és rendű népének: Ne rendezzenek az idei farsangban semmiféle mulatságot, mert: a) küszöbön a háború, melynek aggodalmas hosszúsággal, de majdnem holt bizonyosan bekövetkezhető ténye mindnyájunk lelkének fájdalmat okoz majd : b) hogyha meg is menekülünk a háborútól, nyakig benne vagyunk a legrémesebb közgazdasági válságban, mely már is érezteti következményeit. Dupla árba kerül minden ruházkodási cikk; az élelmi szükségletek elárusitása terén pedig a főváros környékén, tehát Vácon soha sem tapasztalt uzsoráskodás folyik, minek következtében például maholnap valóságos ünnep lesz a husételes ebéd! c) tisztelet a ritka kivételnek nyíltan bevallhatjuk, hogy bizony nekünk valóban nem telik a mulatozásra. Annyi az adósságunk, úgy általában, hogy a kamatját se tudjuk határidőre megfizetni s közben a pénzintézetek felemelték a kamatlábat is. Azután megemelkedett a házbér, a fütő anyag ára;, magasabb lett a cselédbér, kétszeres ára van a cipőnek, ruhának, kalapnak. Drágábban adják a lisztet, a cukrot, a tejet, a fűszert. b) Mindezen megállapítás után térjünk magunkba és nézzünk be a jegyzeteinkbe! Ki van-e fizetve a szabó, varrónő, a kalapos, a hentes, a cipész, a fűszeres és a többi köny- nyelmü hitelező? Aligha, hiszen elsején mindnyája tisztelgett nálunk és bizony csupa Ígérettel szabadultunk tőlük. Nos ilyen körülmények között illik-e mulatnunk ? Vagy!? Taíán már teljesen mindegy? Még meg lehet állani! Le a mulatozással, melynek költsége általában csak újabb hitelnek igénybe vétele mellett biztosítható. Le a mulatsággal azon szomorú tapasztalatok alapján, hogy leányainkat kár már kirakatba tenni, kár egy-egy báli ruhára kiadni, a mikor ma már hiába a szellemi nevelés, hiába a mindenütt való megjelenés, hogyha a zsebünkbe látnak és — valljuk be őszintén — olt nem látnak ürességnél egyebet a férjjelölt uraimék! Őszinte szavak ezek. Szívleljék meg mindazok, a kik régen belátták, hogy hiú hiábava= lóság minden feltűnés, mert azt a kort éljük, a mely többé nem ad a látszatra semmit; illetőleg, a melynek gyermekei előtt a látszat többé nem imponál. Le az idei mulatozással! Hódoljanak be ennek a jelszónak a társaskörök és akkor behódol annak minden okos ember! Esthajnalcsillag. Alig van szerelmes ifjú a ki epedve ne várná a legtöbbször az esthajnalcsillag feljöttét. Már a görögök megbarátkoztak vele és Venusról, a szerelem kegyes istennőjéről nevezték el az égbolt egyik legszebb csillagát. Ki tudná azt megmondani, hogy hányszor fordult feléje az emberiség esdö tekintettel, hisz még a keresztény időkben is, a csillag- jóslás divatjában minduntalan zaklatták a csillagászokat, hogy fordítsák ,,horoszkópjaikat“ az istennő csilagképe felé és mondjanak jövendőt, mi vár az emberiségre a jövőben, boldogság-e, vagy pedig nyomorúság. A csillagászok szorgalmasan tanulmányozták is, mert ma már köztudomásban él, hogy az esthajnalcsillag nem csak puszta világosság az égen, amely csupán csak arra való, hogy az éjszaka tündöklő pompáját emelje, hanem egész világ, majdnem akkora, mint a mi Földünk. Talán rajta is vannak üde fenyvesek, zöldelő rétek, kék óceánok, mosolygó lények, ... de hogy igazán vannak-e, azt igazán senki, de senki nem tudja meg mondani. Még feltenni is nehéz róla, mert szemérmes ám a szerelem istennőjének csillaga, elfedi magát, elbújik a kutató, kandi emberi szemek elől. Mig a többi bolygókról, pl. a Jupiterről, Marsról, vagy a Holdról pontos ^térképeink vannak, ahol is a rajzolt dolgokat jó messzelátón bárki észlelheti, addig a Vénusról nincs még eddig egy olyan térképünk sem, a melynek adatait a többi csillagászok elfogadnák. Nagy nagyítással semmit sem látunk a korongján. Azután légkörét örökös felhöfátyoi borítja. Mégis akadtak vizsgálók, akiknek sikerült felfedezni az esthajnalcsillag korongján egyes elmosódott, sötét foltokat sokan „tengereknek“ tartják. Hogy jogosan-e, azt bizonyítani nem lehet. Hogy ez a kérdés eldöl-e valaha, azt nem lehet tudni, mert a Vénusz megfigyelését igen megnehezíti az a körülmény, hogy igen közel van a Naphoz és igy, ha nem is annyira, mint a Mercur, elvész a nap sugaraiban. Nehézzé teszi a helyzetet az is, hogy mikor legközelebb áll a Földhöz, vagyis amikor a Nap és a Föld között van, egyáltalában nem látjuk, amint a Holdat sem latjuk újholdkor. Mikor a fénye legerősebb, akkor csak egy keskeny sarló alakot látunk belőle. De ezt távcsővel nem lehet jól megfigyelni. Egész korongját csak akkor láthatjuk, ha a Vénusz a Nap mögé kerül. Ilyenkor azonban az esthajnalcsillag éppen legtávolabb van a Földtől. Azt azonban már biztosan tudjuk, hogy az esthajnalcsillagnak van légköre és pedig olyan, amely teljesen hasonló a mi Földünk légköréhez. Színképelemzések kimutatták a2t is, hogy vize is van, tehát azok a fellegek, amelyeket á távcsövek a Vénusz körül mutattak, tényleg az esíhajnalcsiliaghoz tartoznak. Mivel közelebb van a naphoz, mint a mi Földünk, a Nap termékenyítő heve bizonyára erősebben érvényesül rajta, mint Földünkön. Ezért feltehetjük a kérdést, vájjon nem fakasztott-e ott is életet az enyhe napsugár. Fizikailag az esthajnalcsillag természete majdnem megegyezik a Földével. Nagysága, nehézségi viszonyai is Földünk mellé állítják az esthajnalcsillagot. Természetesen a Vénusz is gömb alakú többé-kevésbbé ! Gömbjének átmérője dr. Soe washingtoni csillagász pontos mérései szerint csak 560 kilométerrel kisebb, mint a Föld átmérője. Tehát majdnem akkora, mint a Föld. Anyaga azonben egy kissé ritkább, felszínén a mi egy kilogrammunk csak 802 grammot nyomna, igy mi ott némileg a szellemek módjára könyedén mozoghatnánk. A meleg is sokkal nagyobb ott, mint a mi Földünkön, mert a Vénusz csak 108 millió kilométer távolságnyira van a Naptól, mig a mi Földünk 148 millió kilométernyire esik tőle. Természetesen a vastag feihötömeg, azután a sok esőzés mindig mérsékelheti a Nap tüzét. De még más bizonyítékaink is vannak arra nézve, hogy a Vénusz csakugyan testvére Földünknek, t. i. a hegyek és völgyek sem hiányzanak az esthajnalcsillagon, bár az újabb kutatók már nem egyeznek meg ezekben a kérdésekben. A Vénusz korongjának kicsucsoso- dásaiból következtettek a hegységek létezésére. Legkimagaslóbb csúcsukat 43,000 méterre becsülik. A mi Földünk legmagasabb csúcsa (8840 m.) szerény domb csak az esthajnalcsillag hegyóriásai mellett. Abban azonban nagyon eltérünk az esthajnalcsillagtól, hogy mig a mi estéinket a Hold barátságos, szelíd fénye ezüstözi meg, az esthajnalcsillag nélkülözi ezt, mert annak nincsen holdja. Mégis, mikor az esthajnalcsillag sarlóalakú, gyakran megtörténik, hogy a korong többi része is sajátságos, hamuszinü fényt mutat. Honnan van ez, nem tudjuk. Néha a mi holdsarlónkon is van ilyen, de azon a szürke fény nem egyéb, mint saját Főfdíinknek visz- szavert világossága. Az esthajnalcsillag szürke fényének mibenlétét azonban nem sikerült eddig megfejteni. Több csillagász, köztük a hires Olasz András, Schiaparelli, mágneses természetűnek tartják, tehát olyan lenne, mint az északi, meg a déli sark körül látható, u. n. sarki fény.
