Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-12-01 / 93. szám
WuszonhatcdiK évfolyam 93. szám. Vác, 1912 december 1. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Pilátus utódjai Vác, nov. 30. Ki nem ismeri Pilátus urat, ama bizonyos „én mosom kezeimet“ című közhasználatú szállóigének nagynevű megalkotóját ? Ugyebár mindenki ismeri, már csak azért is, mert tömérdek utódja van, különösen az olyan veszedelmes és mozgalmas időben, mint a mostani. Pilátus, a felelősség alól való kibújásnak ez örökbecsű típusa elkövetett egy nagy bűnt és nem akarta érte a felelősséget Vállalni. Vájjon nem-e igy vannak azok is, akik a háborús veszedelmet felidézték? És vájjon kik idézték fel? Ezt kérdezi most száz és millió ember és egyik sem meri bevallani, hogy bizony a bűn elkövetésében neki is van valami kis része. A legártatlanabb talán az, a kit legjobban szidnak : mondjuk a külügyminiszter. Csoda-e, hogy a hangulat háborús? Nem kell egyebet csinálnunk, mint az utolsó évtized történetére visszatekintenünk s nyomban megállapíthatjuk, hogy a mai helyzet egészen logikus és természetes. Vájjon az utolsó évtized leforgása alatt íel- tudunk-e mutatni egy garasára békítő munkát ? Ugyebár nem, hanem éppen az ellenkezőjét ? Az utolsó évtized munkája nem állt egyénből, mint az embereknek egymásra uszításából. Csoda-e tehát, ha mindenki kifogy a béketü- résből, ha mindenki elveszti a higgadtságát s előáll az izzó, a puskaporos hangulat, a minek lángralobbantásához elég egy gyufaszál? A csillapítás munkája azonban nem Pilátus majmolásából áll, hanem az elkövetett nagy hibák és bűnök beismeréséből. Szinte jól esik a szemnek, hogy ebben a kavarodott világban akad egy kis megnyugtató látványosság is. Talán sejti is mindenki, hogy Németországra gondolunk, erre a hatalmas birodalomra, a mely erősségét annak az öntudatos, nemzet erősítő munkának köszönheti, a melyhez hasonló talán sehol sincs a világon. A mostani kavarodott világban úgy látjuk, hogy egyedül Németország az, amely nem követi Pilátus példáját, nem mossa a kezeit, hanem öntudatosan vállalja mindenért a felelősséget. Úgy látszik tehát, hogy Németország érzi magát a legkevésbé bűnösnek olyan tettek elkövetésében, a melyek a mostani kavarodott helyzetet megalapozták. Ez a helyzet minálunk is jelentékenyen megkönnyebbülne, ha Pilátus utódjainak a száma egy kicsit megcsappanna. Illő tisztelettel ajánljuk tehát az ország minden lakosának, hogy vessen számot a lelkiismeretével és iparkodjék az elkövetett nagy bűnökért a felelősségnek ráeső részét magára vállalni. Tisztelettel ajánljuk továbbá mindenkinek azt is, hogy azt az ostoba frázist, a melynek állítólagos szerzője Montecoucuelli volt, nevezetesen, hogy a háború viseléséhez nem kell egyéb mint pénz, pénz és pénz: dobják ünnepélyesen lomtárba. A háború viseléséhez higgadtság és nyugalom kell. A pénz és a háború fogalmát csak azok hozzák egy kalap alá, akik a háborúból is keresni akarnak anélkül, hogy ehhez joguk volna. Vét d római emléKei és CsőrszárKa. Múlt számunkban említést tettünk azokról a római régiségekről, melyeket Aquincumban találtak és Vácra hoztak. A Mígazzí biborospüspők gyűjteményébe került Í8 darab kőemléknek változatos volt a sorsa. Négy darab és pedig: í. A Numítoríus Félix százados sírládája, 2. Aurelius Honosának Val Valeríanus százados által készített kősírja, 3. P. Aelíus Justus és Aelía Verínának P. Aelíus Provinciális és fia Aquincumi Sevír által készített kőkoporsója és 4. K. Cassius Pudens számára L. Cassius Regulíanus által készíttetett kőkoporsója Í8Í3-ban József nádor felszólítására szeptember I5-én Kamánházy László püspök ajándékából a M. Nemzeti Múzeumba került. (L. nádori levéltár 255Í/Í8I3. sz. a.) Továbbá tíz darabot Roskoványí Ágoston püspök parancsára Í857. december I-én vittek be a M. Nemzeti múzeumba. Ezek a kővetkezők : Iupíternek T. Arsíníus Síta, a második segéd- légió hadastyánja által emelt fogadalmi kőve, 2. ugyancsak Iupíter tiszteletére L. Aemílíus Optatus, a második segédíégíó tríbunja által emelt fogadalmi kő, 3. szintén Iupíter tiszteletére M. Aur. Pom- peíus aquincumi tizedes által emelt fogadalmi kő, 4. Iupíternek és Juno királynénak G. Títíus Eutyces által ajánlott fogadalmi kőve, 5. Iupíternek és Dianának G. Juh Artemo, a második segédíégíó tríbuna által emelt fogadalmi köve, 6. Aesculapius- és Hygíának Aur. Artemí- dorus, a második segédíégíó benefícíaríusa által 228-ban Kr: u. szentelt oltár, 7. Hercules Augustus tiszteletére Alexander Severus és Júlia Mammaea üdvéért és visszatéréséért emelt oltár, 8. Sílvanus Sílvesternek Accíus Maximus aquincumi decurío által szentelt kőve, 9. Marcus Socceíus Moesícus és M. Cocceíus Florus Prínceps sírtáblája, végül Í0. C. Valerius Secundus, a második segéd- légió hadastyánjának a kovácsok és pokróckészítők céhek által emelt síremléke. Míthogy a kőnek egy része be is volt falazva a püspőkkerc falába, ezek közül néhányat itt fejtettek. Kettőt Hampel Iőzsef dr. fölhívására í 880-ban Vírter Lajos c. püspök nagyprépost ajándékozott oda a M. Nemzeti Múzeumnak, (Arch. Ért. Újfolyam II. 67.) kettő pedig — ezeket úgy látszik, akkor sem vették észre, mert vastag mészkéreg borította, — továbbra is befalazva maradt kert kőfalának külső részében, a Székesegyháztér és Petrócy-utca sarkán. Mind a két tábla Sílvanus tísztelétét hirdeti és pedig Sílvanus Sílvestrísét. A Budapestre vitt Sílvanus kő is Sílvanus Sílvestrísnek és nem Sílvánus Dom2stícusnak volt szentelve. Ezek a Sílvanus emlékek gyakoriak úgy Pannóniában, mint a római birodalom egyéb részében. Sílvanus őseredetí általánosan tisztelt római Isten. Őrizte az erdőt és határt, mely legtöbbször az erdő szélét érte. Innen van, hogy minden határszél neki volt szentelve. „Omnís possesío Sílvanum colit, quia primus ín terra lapídem finalem posuít,“ mondja Dolabella (Lachmanmféle kiadás 302.) Horatius pegíg így szólítja meg őt: „Silvane tutor fíníum“ (Epod. II. 22.) Itt kell végül megemlékeznünk a múzeumunkban nagy számmal felhalmozott római pénzekről. Legtöbbjét a városban és környékén találtak (csak kisebb része való a Pannónia területéhez tartozott Szentendre szigetről.) Ez a sok éremlelelet nem azt jelenti, hogy a rómaiak a területünkre is kiterjesztették hatalmukat, hanem ebből csak arra következtethetünk, hogy itt a birodalom határszélén élénk kereskedelem lehetett és hogy a rómaiak pénzért vásárolták a barbárok terményeit. Az érmek túlnyomó része a második századtól a negyedik század második feléig terjedő időből való, vagyis hazánk területe római hódoltságának majdnem teljes időtartamára kiterjed. íiireK. Az új Korzón. Nemsokára — legalább tavasszal! — oly hosszú lesz a Dunaparíunk rendezett része, hogy egyszer-kétszer fel- és alásétálva még a karlszbádi kiírásainknak is elég lesz napi sétáló helynek. Ha a propeller állomás melletti részt is betömködik, feltöltik, a mostani hajóállomástól egészen a fegyintézet felső végéig járható lesz a part. Vác legszebb része növekedett meg. S reméljük ezentúl még több bá- mulója lesz a nap lementének, a mely naponta más és más, szebbnél-szebb. A ki a változatos színeket, a szinpompát, a nap lementének nálunk kimeríthetetlen változatosságát élvezni tudja és akarja, ezután még inkább fel fogja keresni a Dunapartot. A kiknek eddig szeles, meg poros, sokaknak talán pórias volt a korzó, lassan-lassan mind felkeresik majd. Mindegyiket űzi majd valami oda. A mint most egyeseket a kotró, a földmunkálat csábit, másokat a szép kilátás, a friss levegő, a csobogó viz, a parton megtöredező hullám, a ringó sajka, a mindig más hangulatot kifejező Duna fog űzni, le a Dunához. Tanácsosabb is ezekre hallgatni, mert ha nem ezeknek majd később a doktornak kell engedelmeskednünk. De . . . kezdjük meg sétánkat! Hisz oly jól esik ott lépkednünk, a hol még néhány hét előtt semmi sem volt. Azaz, dehogy is semmi ! Vissza emlékezhetik még mindenki a káposzta vásárra. Miféle pocsolyákat, tócsákat, sár fészkeket kellett* kikerülni, a mig egy-egy káposztás vagy zöldséges dereglyéhez hozzá férhettünk. De ez még semmi. Néhány méterrel hátrább a domb tövében ott voltak valóban épületes dolgok. Vác város bacillus fészke, baktérium telepe. Ha valaki merész elhatározással keresztül hatolt ily telepen, térdig járt kolera, tifusz, meg nem tudom miféle bacillu- sokban. Ha semmi másért, ezért nagy áldás
