Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-12-01 / 93. szám

2

VÁ C I HÍRLAP

az új rakodó, a mely — remélem, jó mélyre! — temette el ezeket az egészségtelen piszok dúcokat. Levezető csatorna is van, de úgylátszik hozzátérhetetlen. Pedig félős dolog, hogy az új rakodón is majd létesítenek a környékbeliek bacillus gyűjtő telepeket. Legalább egykét helyen, holmi kiöntött mosdó és mosogató vizekből arra lehet következtetni.

Sok látni való akad az új korzón. Egész új, jobban mondva teljesen ismeretlen házakat fedez fel az arra jaró halandó. Házfalat sem láttunk néhány hete, most meg, hogy egypár méterrel feljebb kerültünk, belelátunk szemünkkel id gen lakóházak belsejébe. A házi urak nyugodtan pipázgaíva nézegetik az előttük s alattuk történő eseményeket. Egy kissé még mindig feljebb vannak. Büszkén méregetnek végig bennünket, kiváncsiaskodó flasztereket. Hogy is ne? Nekünk még a Holdban sem, ő nekik pedig a feltöltött part mentén — most már korzón — van portájuk, házhelyük. Egy pár ezer forinttal, pardon ! koronával bizonybizony emelkedett ezeknek az értéke. Hatha még a boldog háztulajdonosok is beléfektet- nének valamit? Egy kicsit díszesebb homlokzat, egy vonalba építés, egy kis tatarozás, tisztogatás, csinosítás, csínnal, Ízléssel való berendezkedés s még inkább meghatványozódik a ház értéke. Tehat nemsokára rajtunk lesz a sor!

De gyerünk tovább! Mert még baleset érhet bennünket. Még majd elgázol valamelyik kubikos, ha oly soká elbámészkodunk az elővarázsolt portákon. Ez pedig dicstelen halál volna! Talicska által meghalni! Ha már ágyban, párnak közt nem lehet, a harctéren nem engedi a XX. század humanizmusa, akkor már inkább autó, vagy repülőgép által pusztuljunk el. Még akkor is szebb a halál, ha kisváci talyigás gázol halaira! De kubikos! Isten ments! Végső esetben inkább oda tartom a fejem, a hol az Óriás szórja a homokot. Ott minden másodpercben oly kövek pottyannak, hogy menykönek is beillenének! A kubikosok különben most a követ hordják a part szegélyezéséhez. Jó is lesz sietniük! Mert ha most nem készülnek el vele, a tavaszi áradás elkotorja a homokot és fuccs az új korzónak.

Elvonulásnak a Tabán-közt ajánlom. Ott nagy meglepetésre, még mindig egy nyílt csatorna szennyes vize folydogál nagy büszkén, merészen. Fittyet hány a kotróknak, a kubikosoknak, a helyett, hogy szerényen csörgedezne s hálát mondana a megkegyelmezésért! De hát hálátlan a világ. Ő is olyan. Vagy talán hencegésével tüntetni akar ? Irigy talán ? S ő is — télire ! — fedett csatornán szeretne a Dunába ömleni ? —gyi.

Háború.

Nem fér a fejébe Egy kicsi asszonynak,

Hogy egész országok Mért is hadakoznak.

Hogy viheti kedve A sok embert arra,

Egymás bolond fejét Csakúgy lepuffantsa ?

Nem, nem érti ő meg,

Tanakodhat váltig:

Mikor csöndben élhet,

A nép mért csatázik?

S úgy elsopánkodik,

Pityeredik rajta,

Hogy mint vérét harctér,

Könnyét hullatgatja . . .

. . . S egy szál cselédjével Ez a kis asszonyka Háborúsdit játszik:

Zúg, pöröl naponta.

De az persze nem megy A fejébe mégse,

Hogy a királyoknak Ország a cselédje.

Bezzeg csak a fején Ülne a korona ;

Háborúkból a föld Soha ki nem fogyna !

Szepessy László.

— A gyógypedagógusoK nyugdija.

A képviselőház pénzügyi bizottsága keddi és szerdai gyűlésén évtizedes sérelmet orvosolt. Körülbelül két évtizede ugyanis a gyógypedagógiai-, ezekkel együtt a siketnéma-intézeti tanárokat a törvény szellemének ellenére a tanítói nyugdíj törvény alá s az e törvény alapján létesült tanítói nyugdíj intézet kötelékébe sorozták. Most végre Teieszky János pénzügyminiszter hozzájárulásával a pénzügyi bizottság a gyógypedagógiai és siketnéma- intézeti tanárokat az új állami tisztviselői nyugdíj törvény tervezet s majdan törvény hatálya alá helyezi s a tanítói nyugdíj intézetből kiveszi.

— fiir az első bolgár haláláról. Mikor a balkáni háború kitört, a Magyarországon élő bolgár kertészek egymás után készülődtek fel. Kifizették tartozásaikat, megfizették adójukat előre és mentek haza. Vácról és környékéről is elment minden fegyverképes bolgár. Dunakesziről csatlakozott hozzájuk Kristóf Péter. Erről a bolgárról is csak azt lehet mondani, a mit a többiről : szorgalmas munkás volt és vagyonos. A lovaregylettől Alagon birt bérbe nagy földterületet s javarészt a fővárosban értékesítette szorgalmának gyümölcsét. Közel ezer korona adót fizetett s ott hagyta jó gazdaságát, mert a haza hívta. Felesége Alagon maradt és sokáig hirt sem kapott az ura felől. Jobb is, mert ha hirt adnak róla, az csak rossz lehet. Majd visszatér tavaszra ... A héten jött hivatalos Írás Kristóf- nénak. Rövid, rideg sorokban tudatják hazulról, hogy Kristóf Péter 46 éves közkatona Drinápoly ostrománál meghalt.

— Ráday fia. A háborúról beszél most mindenki. Egy kis társaságban szóvá tették a bácskai szerbek perfid viselkedését, hogy bár tejjel, mézzel folyó Kánaánban laknak, vagyonosodnak, minden érzelmükkel Szerbia felé húznak. Kálló Antal rendőrkapitány erre megjegyezte, hogy a szerbekkel csak úgy lehet boldogulni,ha a kegyetlen szigort éreztetik velük. Hosszú éveken át, mint csendőrfőhadnagy élt köztük s úgy hívták őt ott lenn: a Ráday fia. A hires kormánybiztos szigorúságát még akkor nem felejtették el. — Múlt hétfőn tartották a vármegyén Fazekas alispán jubileumát. A hivatalos üdvözlések után fehér asztalnál gyűlt össze a nagy társaság. Toaszt toasztot ért, a melyek közül egyik érdekel minket is. Dr. Gal- csek György mondotta a főispánra. Arról szólt, hogy gr. Raday Gedeonnak nincs családja, de azért családja mégis az egész vármegye. Ha azt sokalják, úgy leleplez egy titkot: a mi városunkban él Ráday fia. (Nagy kíváncsiság, feszült figyelem.) Igen — folytatta Galcsek dr. — a mi rendőrkapitányunk, Kálló Antal neve volt ez, mikor lenn a szerbek között a rendet tartotta fel csendőrfőhadnagy korában . . . Pikáns leleplezést vártak és lett harsogó kacagás. Keresték a fehér asztal körül Ráday fiát. Nem volt ott, csak üdvözlő sürgönyt küldött.

— Főigazgatói látogatás. Csütörtökön délután érkezeti városunkba Spitkó Lajos kir. tanácsos, főigazgató, hogy a főgimnáziumnál a szokásos látogatást elvégezze. Meglátogatta az egyes osztályokat s látogatása végén, hétfőn délután gyűlésen adja elő a tapasztalatait.

— IsKolaszéKi ülés. A váci róm. kath. iskolaszék ma délelőtt fél 11 órakor a Carolina iskolában ülést tart, melynek tárgysorozata a következő : 1. Elnöki jelentések, 2. Az iskolák fejlesztése és tanerők szaporítása. 3. Az 1911. évi polg. fiúiskola számadásának beterjesztése. 4. Az alsóvárosi temető felügyelőjének jelentése. 5. Állami drágasági pótlékot nem nyert tanítók kérvénye. 6. Folyó ügyek.

— Kinevezés. A vármegye főispánja az üresedésben levő aszódi utmesteri állásra Mess György vármegyei hivatalszolgát nevezte ki.

— Gödöllő világit Aszódnak. Aszód község köz és magánvilágitására megegyezett a gödöllői villamos teleppel s a vezetékeket kivitték Aszódra. Most azt írják lapunknak, hogy Gödöllő község a tulajdonát képező aszódi villamvilágitási művet még e hó folyamán üzembe helyezi. Mint értesütünk, a világítás már a jövő héten megkezdődik s ezzel egyidejűleg a nappali áram szolgáltatás is úgy Gödöllőn, mint Aszódon.

— Iparosok és kereskedők az adó= összeíró küldöttségben. A Kereskedelmi és Iparkamara az uj adótörvények életbelépésének küszöbén, figyelemmel az új jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. t.-c.-re és ennek végrehajtására vonatkozó 1911. évi 84. számú pénzügyminiszteri utasításra, átiratban fordult a polgármesteri hivatalunkhoz. Ezen átiratban annak figyelembe vételét kérte, hogy az összeíró bizottságnak választott tagjai az adózók sorából kerüljenek ki, s pedig olyanok legyenek, a kik képesek lesznek, — általános tájékozást szerezve, az iparos, valamint kereskedő osztály jogos sérelme nélkül felbecsülni azok valószínű jövedelmét.

— Mi ez? Az utazó közönség ismét rettegve néz szét a váci vasúti állomáson. Epekedve várja a pályaudvar és felvételi épület rég megígért kibővítését és a forgalmi iroda mellett látja, mint emelkedik ki a földből egy

8—10 méter hosszú kis földszintes épület. Elejinte bosszankodás volt, de később a keserű gúnyolódás következett: Ez a váci pályaudvar bővítése — mondták s már napirendre térnek fölötte. Érdeklődtünk és a következő felvilágosítást kaptuk: A váci pályaudvar felvételi épületének harmadik osztályú váróterme réges-rég szűknek bizonyult. Nyolcvan utas befogadására van ott hely, holott van idő, mikor nyolcszáz harmadik osztályú utas várakozik az induló, vagy érkező vonatra. Ezt az állapotot több Ízben lefestette már a máv. igazgatóságának Latkóczy állomásfőnök, kinek kérését újra meghallgatták. A máv. felhatalmazást adott arra, hogy uj forgalmi iroda épüljön és a mai irodát csatolják hozzá a szűk váróteremhez. Ez az építkezés folyik most. S a pályaudvar kibővítése? Azt mondják azzal most pihennek addig, inig a Vác-hatvani vasútvonal kitűzésével elkészülnek. Igaz-e ez a hir, nem tudjuk, a valóságról nem lehet meggyőződést szerezni.

— Cigarellos általános forgalomban. A pénzügyminiszter közhírré teszi, hogy az általános forgalomba felvetj és népszerűvé vált cigarellos szivar, a melyet eddig csak a budapesti, pozsonyi, zágrábi és fiumei körzetben hoztak forgalomba, ez évi december hó

15-től kezdve az összes dohányárusoknál, illetve kisárusoknál is kapható lesz.