Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-12-01 / 93. szám

2 VÁ C I HÍRLAP az új rakodó, a mely — remélem, jó mélyre! — temette el ezeket az egészségtelen piszok dúcokat. Levezető csatorna is van, de úgylát­szik hozzátérhetetlen. Pedig félős dolog, hogy az új rakodón is majd létesítenek a környék­beliek bacillus gyűjtő telepeket. Legalább egy­két helyen, holmi kiöntött mosdó és moso­gató vizekből arra lehet következtetni. Sok látni való akad az új korzón. Egész új, jobban mondva teljesen ismeretlen házakat fe­dez fel az arra jaró halandó. Házfalat sem láttunk néhány hete, most meg, hogy egypár méterrel feljebb kerültünk, belelátunk szemünk­kel id gen lakóházak belsejébe. A házi urak nyugodtan pipázgaíva nézegetik az előttük s alattuk történő eseményeket. Egy kissé még mindig feljebb vannak. Büszkén méregetnek végig bennünket, kiváncsiaskodó flasztereket. Hogy is ne? Nekünk még a Holdban sem, ő nekik pedig a feltöltött part mentén — most már korzón — van portájuk, házhelyük. Egy pár ezer forinttal, pardon ! koronával bizony­bizony emelkedett ezeknek az értéke. Hatha még a boldog háztulajdonosok is beléfektet- nének valamit? Egy kicsit díszesebb homlok­zat, egy vonalba építés, egy kis tatarozás, tisztogatás, csinosítás, csínnal, Ízléssel való berendezkedés s még inkább meghatványozó­dik a ház értéke. Tehat nemsokára rajtunk lesz a sor! De gyerünk tovább! Mert még baleset érhet bennünket. Még majd elgázol valamelyik ku­bikos, ha oly soká elbámészkodunk az elő­varázsolt portákon. Ez pedig dicstelen halál volna! Talicska által meghalni! Ha már ágy­ban, párnak közt nem lehet, a harctéren nem engedi a XX. század humanizmusa, akkor már inkább autó, vagy repülőgép által pusztuljunk el. Még akkor is szebb a halál, ha kisváci talyigás gázol halaira! De kubikos! Isten ments! Végső esetben inkább oda tartom a fejem, a hol az Óriás szórja a homokot. Ott minden másodpercben oly kövek pottyannak, hogy menykönek is beillenének! A kubikosok különben most a követ hordják a part szegé­lyezéséhez. Jó is lesz sietniük! Mert ha most nem készülnek el vele, a tavaszi áradás elko­torja a homokot és fuccs az új korzónak. Elvonulásnak a Tabán-közt ajánlom. Ott nagy meglepetésre, még mindig egy nyílt csa­torna szennyes vize folydogál nagy büszkén, merészen. Fittyet hány a kotróknak, a kubi­kosoknak, a helyett, hogy szerényen csörge­dezne s hálát mondana a megkegyelmezésért! De hát hálátlan a világ. Ő is olyan. Vagy ta­lán hencegésével tüntetni akar ? Irigy talán ? S ő is — télire ! — fedett csatornán szeretne a Dunába ömleni ? —gyi. Háború. Nem fér a fejébe Egy kicsi asszonynak, Hogy egész országok Mért is hadakoznak. Hogy viheti kedve A sok embert arra, Egymás bolond fejét Csakúgy lepuffantsa ? Nem, nem érti ő meg, Tanakodhat váltig: Mikor csöndben élhet, A nép mért csatázik? S úgy elsopánkodik, Pityeredik rajta, Hogy mint vérét harctér, Könnyét hullatgatja . . . . . . S egy szál cselédjével Ez a kis asszonyka Háborúsdit játszik: Zúg, pöröl naponta. De az persze nem megy A fejébe mégse, Hogy a királyoknak Ország a cselédje. Bezzeg csak a fején Ülne a korona ; Háborúkból a föld Soha ki nem fogyna ! Szepessy László. — A gyógypedagógusoK nyugdija. A képviselőház pénzügyi bizottsága keddi és szerdai gyűlésén évtizedes sérelmet orvosolt. Körülbelül két évtizede ugyanis a gyógypeda­gógiai-, ezekkel együtt a siketnéma-intézeti tanárokat a törvény szellemének ellenére a tanítói nyugdíj törvény alá s az e törvény alapján létesült tanítói nyugdíj intézet kötelé­kébe sorozták. Most végre Teieszky János pénzügyminiszter hozzájárulásával a pénzügyi bizottság a gyógypedagógiai és siketnéma- intézeti tanárokat az új állami tisztviselői nyug­díj törvény tervezet s majdan törvény hatálya alá helyezi s a tanítói nyugdíj intézetből ki­veszi. — fiir az első bolgár haláláról. Mi­kor a balkáni háború kitört, a Magyarorszá­gon élő bolgár kertészek egymás után készü­lődtek fel. Kifizették tartozásaikat, megfizették adójukat előre és mentek haza. Vácról és kör­nyékéről is elment minden fegyverképes bol­gár. Dunakesziről csatlakozott hozzájuk Kristóf Péter. Erről a bolgárról is csak azt lehet mondani, a mit a többiről : szorgalmas mun­kás volt és vagyonos. A lovaregylettől Alagon birt bérbe nagy földterületet s javarészt a fő­városban értékesítette szorgalmának gyümöl­csét. Közel ezer korona adót fizetett s ott hagyta jó gazdaságát, mert a haza hívta. Fe­lesége Alagon maradt és sokáig hirt sem ka­pott az ura felől. Jobb is, mert ha hirt adnak róla, az csak rossz lehet. Majd visszatér ta­vaszra ... A héten jött hivatalos Írás Kristóf- nénak. Rövid, rideg sorokban tudatják hazul­ról, hogy Kristóf Péter 46 éves közkatona Drinápoly ostrománál meghalt. — Ráday fia. A háborúról beszél most mindenki. Egy kis társaságban szóvá tették a bácskai szerbek perfid viselkedését, hogy bár tejjel, mézzel folyó Kánaánban laknak, vagyo­nosodnak, minden érzelmükkel Szerbia felé húznak. Kálló Antal rendőrkapitány erre meg­jegyezte, hogy a szerbekkel csak úgy lehet boldogulni,ha a kegyetlen szigort éreztetik velük. Hosszú éveken át, mint csendőrfőhadnagy élt köztük s úgy hívták őt ott lenn: a Ráday fia. A hires kormánybiztos szigorúságát még akkor nem felejtették el. — Múlt hétfőn tartották a vármegyén Fazekas alispán jubileumát. A hiva­talos üdvözlések után fehér asztalnál gyűlt össze a nagy társaság. Toaszt toasztot ért, a melyek közül egyik érdekel minket is. Dr. Gal- csek György mondotta a főispánra. Arról szólt, hogy gr. Raday Gedeonnak nincs családja, de azért családja mégis az egész vármegye. Ha azt sokalják, úgy leleplez egy titkot: a mi váro­sunkban él Ráday fia. (Nagy kíváncsiság, feszült figyelem.) Igen — folytatta Galcsek dr. — a mi rendőrkapitányunk, Kálló Antal neve volt ez, mikor lenn a szerbek között a rendet tar­totta fel csendőrfőhadnagy korában . . . Pi­káns leleplezést vártak és lett harsogó kaca­gás. Keresték a fehér asztal körül Ráday fiát. Nem volt ott, csak üdvözlő sürgönyt küldött. — Főigazgatói látogatás. Csütörtökön délután érkezeti városunkba Spitkó Lajos kir. tanácsos, főigazgató, hogy a főgimnáziumnál a szokásos látogatást elvégezze. Meglátogatta az egyes osztályokat s látogatása végén, hét­főn délután gyűlésen adja elő a tapasztalatait. — IsKolaszéKi ülés. A váci róm. kath. iskolaszék ma délelőtt fél 11 órakor a Carolina iskolában ülést tart, melynek tárgysorozata a következő : 1. Elnöki jelentések, 2. Az iskolák fejlesztése és tanerők szaporítása. 3. Az 1911. évi polg. fiúiskola számadásának beterjesztése. 4. Az alsóvárosi temető felügyelőjének jelen­tése. 5. Állami drágasági pótlékot nem nyert tanítók kérvénye. 6. Folyó ügyek. — Kinevezés. A vármegye főispánja az üresedésben levő aszódi utmesteri állásra Mess György vármegyei hivatalszolgát nevezte ki. — Gödöllő világit Aszódnak. Aszód község köz és magánvilágitására megegyezett a gödöllői villamos teleppel s a vezetékeket kivitték Aszódra. Most azt írják lapunknak, hogy Gödöllő község a tulajdonát képező aszódi villamvilágitási művet még e hó folya­mán üzembe helyezi. Mint értesütünk, a vilá­gítás már a jövő héten megkezdődik s ezzel egyidejűleg a nappali áram szolgáltatás is úgy Gödöllőn, mint Aszódon. — Iparosok és kereskedők az adó= összeíró küldöttségben. A Kereskedelmi és Iparkamara az uj adótörvények életbelépé­sének küszöbén, figyelemmel az új jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. t.-c.-re és ennek végrehajtására vonatkozó 1911. évi 84. számú pénzügyminiszteri utasításra, átiratban fordult a polgármesteri hivatalunkhoz. Ezen átiratban annak figyelembe vételét kérte, hogy az össze­író bizottságnak választott tagjai az adózók sorából kerüljenek ki, s pedig olyanok legye­nek, a kik képesek lesznek, — általános tájé­kozást szerezve, az iparos, valamint kereskedő osztály jogos sérelme nélkül felbecsülni azok valószínű jövedelmét. — Mi ez? Az utazó közönség ismét ret­tegve néz szét a váci vasúti állomáson. Epe­kedve várja a pályaudvar és felvételi épület rég megígért kibővítését és a forgalmi iroda mellett látja, mint emelkedik ki a földből egy 8—10 méter hosszú kis földszintes épület. Elejinte bosszankodás volt, de később a ke­serű gúnyolódás következett: Ez a váci pálya­udvar bővítése — mondták s már napirendre térnek fölötte. Érdeklődtünk és a következő felvilágosítást kaptuk: A váci pályaudvar fel­vételi épületének harmadik osztályú váróterme réges-rég szűknek bizonyult. Nyolcvan utas befogadására van ott hely, holott van idő, mikor nyolcszáz harmadik osztályú utas vára­kozik az induló, vagy érkező vonatra. Ezt az állapotot több Ízben lefestette már a máv. igazgatóságának Latkóczy állomásfőnök, kinek kérését újra meghallgatták. A máv. felhatalma­zást adott arra, hogy uj forgalmi iroda épüljön és a mai irodát csatolják hozzá a szűk váró­teremhez. Ez az építkezés folyik most. S a pálya­udvar kibővítése? Azt mondják azzal most pihennek addig, inig a Vác-hatvani vasútvonal kitűzésével elkészülnek. Igaz-e ez a hir, nem tudjuk, a valóságról nem lehet meggyőződést szerezni. — Cigarellos általános forgalom­ban. A pénzügyminiszter közhírré teszi, hogy az általános forgalomba felvetj és népszerűvé vált cigarellos szivar, a melyet eddig csak a budapesti, pozsonyi, zágrábi és fiumei körzet­ben hoztak forgalomba, ez évi december hó 15-től kezdve az összes dohányárusoknál, illetve kisárusoknál is kapható lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents