Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-11-27 / 92. szám

WuszonhatodiK évfolyam

92. szám.

Vác, 1912. november 27.

VÁCI HÍRLAP

PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.)

Nyidtér sora 30 fillér. Telefon-szám 17.

A badapest—Yáci villamos vasúi

Héder Lajos dr. budapesti ügyvéd elmondja a Váci Hiriap-nak, mnyen lesz Vác es vidékének legújabb villamosa, miként épül, mely vidckeket érint, mit várhat Vác ipara és kereskede me, ha az új vasút közúti közlekedésünket is megoldja.

— Régebben egy magyar államvasuti fő- tisztviselővel igen sokat vitatkoztam azon, hogy a főváros környékének helyi forgalma egyre romlik s a beruházások, menetrend és menetidő nem tartanak iépést az utazó közönség jogos és méltányos kívánságaival. Mikor mindezekről meggyőztem, megmondotta egész őszintén : Nem érdeke a mávnak a helyi forgalom erősítése, mert a fokozódó beruházások és a menetdijak nem állanak arányban, eltekintve attól, hogy a nagy, országos, sőt a nemzet- zetközi személy és teherforgalom gátjául szolgál a helyi forgalom túlságos növelése. A helyi forgalom kényelmes lebonyolitasa a magán érdekeltség kötelessége, mint azt a külföldi világvárosok környékén láthatjuk.

— Ez az őszinteség érlelte meg bennem a gondolatot, főleg midőn a gödi kertvárosnál nagyobb érdekeltséget vállaltam, hogy fővárosunknak Vác felé eső részén az érdekek összeegyeztetésével meg kell szüntetni a panaszokat, a melyek a helyi forgalom leromlása miatt folytonosan felhangzanak és magán vállalkozásban kell megépíteni a budapest—váci, jobban mondva rákospalota—újpest—váci villamos vasutat, hogy Vác és Budapest között minden helyi érdeket kielégíthessünk.

— A kereskedelmi miniszter hosszú idő múltával végre kiadta nekem az előmunkálati engedélyt a ráko^palota—újpest—váci villamos vasútra. Előre bocsátom, hogy a vasút finán- szirozása teljesen biztosítva van és nem sok tárgyalni valónk akad az érdekelt községekkel. A vasút, miután a fővárosba nem juthat be a budapesti villamosoknak adott koncessziók miatt, Rákospalota—Újpest állomásból indul majd ki, a Károlyi-féle telkeken át mindenütt közel a Dunához, Dunakeszin, Gödön át mintegy 28—30 kilométer után éri el Vác városát. Ez a terv. A vasútvonal traszirozásával nem várunk hosszú ideig, az még ez év december havában meg fog történni. Hogy mikor épül meg? Erre a kérdésére, bár — ismétlem

az anyagi kérdések rendezve vannak, biztos választ nem tudok adni : a politikai konstellációktól függ. Az épitési engedély kiadása a miniszteren áll, de vájjon a mit a mai miniszter helyesnek tart, azt az utód annak tartja-e. Ha azt mondom, 2—3 év alatt építünk, lehet, hogy valószínű igazat mondottam.

— Vác város közönségét bizonyára legjobban érdekli ez a vasút. Jól jegyezte meg Ön, hogy lesznek ellenzői a vasútnak, a mi mindenütt igy van, mert a vonat visz is, hoz is. És főleg attól tartanak, hogy visz. Ez pedig a kereskedelem és ipar nagy kárára van. Nos, én megnyugtathatom Vácot. Valahányszor megfordultam az önök városában, mindig arra gondoltam, hogy Vácbói a magyar Grácot lehetne megformálni. Remek fekvése, iskolái, főI városhoz való közelsége tálán erre predesti- náljak is. Ha most közlekedési viszonyait javítjuk, főleg pedig közúti közlekedését megoldjuk, nem esik-e közel az a feltevés, hogy mind több fővárosi család keresi majd fel s állandó otthonul választja VüCot?

— Ezért itt mindjárt közlöm, hogy Vácra nézve a tervünk készen van : Az alsó városon, a vám környékén lép be a villamos Vác főútvonalára és a főúton végig a vasutig vezetjük a villamost, a mely pontra a végállomást is terveztük'. Ezzel azonban nem elégszünk meg, mert csailakozólag megépítjük a város egész hosszában, Kisvac végéig a villamost s azt hiszem, ezzel megoldottuk az önök közúti közlekedését.

— Most már azt veti fel, mit kívánunk mi ezért Vác városától? Egész őszintén megmondom : semmi mást, csak azt, hogy azokat a közterületeket, melyeken villamos vasutunkat átvezetjük, törzsrészvények ellenében engedje át. Ugy-e ennél méltányosabb ajánlatot még város nem kapott?

— Azt hiszem, a felől nem lesz vita, hogy ez a vasút el fog vinni Vactól és Vacból kereskedelmet és ipart. A forgalom kényelme teremti meg a forgalmat s inig Vác Varhatja lakosságának megnövekedését, az alatta fejlődő területek ma még elszórt népességét piacával magához fűzheti. Barátságos fogadtatást várunk tehát villamos vasutunk részére az önök városában, mert mig Vácnak modern közúti forgalmat adunk, hozun« is egy meglehe tös nagy vidéket. Ez utóbbira — az előbbit talán senkinek sem kell már megmagyaráznom, mert üzleti nyelven: ily jutányos áron nagy városok sem jutottak hozzá — elég legyen argumentumnak, hogy a rakospalotai átszállás nem a főváros felé fogja vonzani a forgalmai.

— A detail dolgokra vonatkozó kérdéseire ma még biztos választ nem tudok adni. Olyanformán tervezzük a menetrendet, hogy 10—15 percenkint inditanók a szükséglethez képest egy-két kocsiból álló vonatokat. Ezt különben a prakszis mutatná meg. Az azonban bizonyos, hogy a menetidő a mainál több nem lenne, bárha minden olyan ponton, házcsoportnál, a honnan forgalmat várhatunk, a villamos egy percnél rövidebb időtartamra meg fog állani. Az is érdekli, hogy honnan vesszük a hajtó erőt ? Nos, ez ma már számítás alatt áll. Nagy a valószínűség, hogy villamos telepet nem építünk, hanem az áramot szerződesileg lekötjük a Phoebustól, esetleg más vállalattól. A vasút építésének kilométerje számításaink szerint nyolcvanezer koronába fog kerülni, a vác— Veresegyház—gödöllői villamos szintén sik területen halad, sokkal többe került.

— Mindenesetre szeretnék megállapodásokról is szólni a Váci Hírlap útján Vác város közönségének, de engedje meg, nem oly vállalkozásról van szó, a mely sokat igér, sein- mit sem ad. Komolyan dolgozunk a mi villamos vasutunk létrehozásán és Ígérem, hogy a Váci Hírlap útján a tervezés, építkezés, üzembehelyezés minden, legkisebb fázisáról értesíteni fogom a méltán érdeklődő város lakosságát.

Vác vidéKe

a római uralom idején.

A terra, sigillata edényeket leginkább az et~ ruríai Arretíumban (a mai Arezzóban) készítették ugyan, de azért több más itáliai fazekasműhely is foglalkozott a kevésbbé finom agyagáruk előállításával. Ezeket azután kereskedelmi utón messzi tartományokba is eljuttatták. Az aquincumi terra sigillata edényekről a mai napig is azt hitték, hogy importált áruk, a míg ez idén a fővárosi gázgyárak építésekor lehordott domb az alatta volt fazekas műhelyt az őntőmíntákkal és egyéb eszközökkel együtt fői nem tárta.

A római agyagművességnek egy másik produktuma az Egyiptomból átszármazott lámpa, vagy mécses volt. A közönséges élet e nélkű* lőzhetetlen tárgya, mely ezen kívül jelképes és vallásos jelentőséggel is bírt, ezrével kerül elő római telepekről. Palotában és kunyhóban egyaránt használták, olajat égettek benne.

Ezek a mécsek úgy készültek, hogy a felső lapot külön és az alját, a cratert is külön formába nyomták, azután a kettőt széleiken agyaggal ősszetapasztották és kiégették.

A római agyagművek legdurvább fajtái közé tartoznak végre a téglák, a vízvezeték-csövek,, a csatornák bélelésére szolgáló agyaglemezek és a padozattéglák, a melyek hol hat-, hol négyszögű, majd ismét kereszt, avagy piskóta-idomban fordulnak elő. A téglákat rendesen a légiók katonái készítették és így a felületükbe nyomott; bélyeg sokszor fontos okiratul szolgál a történetírónak.

Mikor Mígazzí Kristóf gróf bíboros a váci püspöki palota építkezését befejezte, kertjének díszítésére több római sírládát és feliratos követ szerzett be. E kőtárgyak legtöbbje kétség kívül Óbudáról került Vácra, mert felirataikból kitűnik, hogy aquincumi katonák, vagy tiszt-' viselők állítottak föl. Némelyiknek feliratáról* azt olvassuk le, hogy a második segédlégíó valamelyik hadastyánja emelte; minthogy a Légió Secunda Adíutríx táborhelye Aquincum- volt, nagyon valószínű, hogy ezeket is Óbudán lelték, de az sem lehetetlen, hogy egyik-másik Szentendréről vagy Dunabogdányból való.

Ezeknek a köveknek egész irodalmuk van és Váci régiségek név alatt ismeretesek. Felírásaikat először Marini Gaetanus jegyezte föl. Az adatokat Pray Györgytől és Migazzi Kristóf bíborospüspöktől kapta hozzá. (Kézirata Cod. Vat. 9Í27. föl. 89—93.) Közli Mommsen Theodoras, Corpus Inscríptíonum Latínatum, Tom. III. 48 í. XV. és 596. XIII. Ugyancsak Mommsen Tibadar fenti munkájában 414. XII. alatt találjuk: Mígazzí Chrístophorus ín aula episcopal! Vacíensí lapídes seriptos círcíter 20 collegít ex i agro Aquíncensí ..... et títulos deseríptos mísít Marínío.) Szintén Mommsen tesz említést Eckhel Józsefnek,a bécsi csász. éremtárban őrzött ily című kéziratáról: Eckhel Josephus. Ex huíus collectaneís ad Pannoniam inferiorem pertinent títulí a Mígazzío collectí Vacíae; item Buden- ses paucí descríptí anno Í7ó9. a. Mítterpachero et Mackó, alííque paucí suís focis relatí. Collec-