Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-11-27 / 92. szám
2 VÁ C I HÍRLAP taneorum fasciculi novem, iám in unum volumen compactí servantur hodíc ín museo num- marío caesareo, Wíndobonae. E feliratos kövek legnagyobb részét kiadta SchörCtotesner Is fbán Budán í 780-ban megjelent In Romanorum Iter per Pannóniáé Rípam cimü munkájában. Néhány évvel később Sestiní Dominicas Víaggío curíoso scíentífíco etc. című Í9í5-ben megjelent könyvében újra közli a Schőn'toísner által kiadottakat. Aztán ugyancsak SckSn%>isner nyomán Katancsick foglalkozik velők í 826-ban megjelent Istrí Adcolarum geog- raphía vetus című könyvében. A Kabínyí Ferenc és Vakot Imre által szerkesztett Magyarország és Erdély képekben című folyóirat (I. 6V)t németül Ungarn und Siebenbürgen (I. 7Í.) A Vácon létező római régiségek (németül: Die ín Waítzen befindlichen römischen Alterthűmer) címen hat darabot rajzban is bemutat. Salamon Ferenc épen hogy megemlékezik róluk (Buda-Pest története I. 260.) Leghívebb és minden részletre kiterjedő leírásukat és rajzukat Desjardíns-Rómer könyvében találjuk. Az eredeti francia kiadás címe : Acta Museí Natíonaíís Hungarící. Monuments épígraphíques du Musée National Hongroís> dessínés et explí- ques par Ernest Desjardins, publíés par ordre de M. le mínístre des Cultes et de V instruction publícue roy de Hongríe, et par les soíns de Dom Römer Flórís. (Buda-Pest, í 873.) Ugyan ez évben jelent meg a magyar fordítás is: A Magyar Nemzeti Muzeum Római Feliratos Emlékei címen. A ,,KÉKES“ Katasztrófája. A Dunán vontató gőzösök egyik leget őseb- bike a Kékes nevű vontató hajó, mely a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság tulajdonát képezi. Majd minden héten elhúz nagy munkával Vác alatt, meg nem áll, mert kikötője, rakodója nincs a magyar folyamnak. Szombaton este azonban még is meg kellett állania a Kékes-nek. Csekély hijja, hogy a hatalmas alkotású hajó levegőbe nem röpült és nem pusztultak el a rajta foglalkozó hajósok. A Kékes-en történ katasztrófáról a következőkben számol be tudósítónk : A magyar folyam- és tengerhajós társaság Kékes nevű gőzöse Dömötör József kapitány vezetése alatt szombaton uszályaival Budapestet akarta elérni. Előző napon indult Bécsből s útját mi sem zavarta. Nógrádverőcét is elhagyta már s minthogy erősen alkonyodott, a hajó parancsnoka úgy határozott, hogy az éjszakát Vác határában tölti hajójával és csak kora reggel folytatja útját Budapest felé. Már készülődtek a vasmacskák vizbeeresztésére, midőn hatalmas dördülés rázta meg a levegőt és a hajót, utána rémes kiáltozások hallatszottak fel a gépházból a parancsnoki hidra. Éppen a Harsány nevű szigetet (szemközt a Kompkötővel) érték el. A hajó kapitánya megállást parancsolt a gépnek, a melyet csak lassan tudtak teljesíteni, mert a gépkezelő iszonyú sebekkel borítva tehetetlenül fetrengett s a főgépész kabinjában aludt. Mi történt? Első pillanatban arra gondoltak, hogy a kazán robbant fel. De később meggyőződtek arról, hogy fülsiketítő hangon tódul ki a gőz, tehát ez nem kazánrobbanás. De a gépház megtelt átláthatatlan gőzzel s csak a könyörgő, siró hangok után tudtak haladni. Két súlyosan sebesült embert mentettek ki a fullasztó gőzből: Deák Pál gépápolót és Tóth József fűtőt. Úgy, a hogy égési sebeiket bekötözték, csónakra raklak őket és a városi kórházba szállították, a hol az első segélyben Hörl Péter dr. városi orvos részesítette őket. Nem sokára megjelent a hajón Matkovics János rendőrbiztos, hogy a szerencsétlenségről jegyzőkönyvet vegyen fel, ugyancsak a rendőrség szakértőjeként Handl Ottó gépészmérnök. A kórházban Kálló rendőrkapitány hallgatta ki a súlyosan sérült hajósokat. Deák Pál 24 éves gépápoló a következőket mondotta: — Éppen a Harsány-szgietnél jártunk, midőn észrevettem, hogy a kazánokból a gép hengereibe vezető főgőzcsövön a szalmával, rongygyal készített borítás, valószínűleg a nagy forrósagtól, meggyulladt. Odasiettem s a kezemmel téptem le a rongydarabokat, mikor egyszerre iszonyú zúgás ütötte meg a fülemet és én a földre vágódtam. Elvesztettem az eszméletemet. Most már tudom, hogy a gőzvezető föcső repedt meg s az abból kitóduló gőz forrázott le engem is, Tóth Józsefet is. Azt határozottan állítom, hogy a kazánok nem voltak íülhevetve, mert nyolc kilo gőzt bírnak el és a robbanás előtt néhány pillanattal néztem a manóéiért, mely akkor hét kilo gőzt mutatott. Ugyanezt a vallomást tette a másik sérült, Tóth József 35 éves fűtő. Ez utóbbi szintén súlyosan van sérülve, de Deák, a ki a gőzkiömléshez közelebb állott, nagyobb sebekkel van borítva. Arcuk, kezük, lábuk égett össze a kitóduló gőztől, aligha tudják használni egy hónapon belül. A Kékes és két alkalmazottjának szerencsétlenségét Dömötör kapitány táviratban jelezte budapesti igazgatóságának és segélyt kért. Vasárnap reggel megérkezett az I. számú vontató gőzös, mely felszedte ez uszályokat és leszállította Budapestre. A Kékes gőzös még mindig a Büki alatt áll. Mig a vasúti és hajózási főfelügyelőség a vizsgálatot meg nem tartja, nem mozdulhat lehorgonyzóit helyéről. De nem is tudna mozdulni. Majd egy voniatógőzös viszi .el Komáromba, a hol a társaság javitótelepe van s az idén már nem jöhet a Dunára. Handl Ottó gépészmérnök a rendőrséghez adott véleményében azt állítja, hogy a katasztrófát a főgőzvezető-cső forrasztásának kiengedése okozta. Mintegy ötven centiméter hosz- szúságban könyökhajlásnál engedett a forrasztás a rettenetes nyomásnak s tódult ki gőztömeg, mely két hajós szerencsétlenségét okozta. Hírek. Gondolatok a Kotrónál. A homokszemekből kupacok, a kupacokból dombok lettek. A dombokat lelapitották s kész az uj korzó . . . Aránylagosan s a múlthoz viszonyítva, a valóságban is ily hamar készül. S ha tél meg nem akasztaná munkálatokat, néhány hét és teljesen készen lehetne. Majd a tavasszal! Hiszen igy is szép és gyors munkát végeztek és még mindig szorgalmasan dolgoznak. Ha azonban hirtelen be nem áll a zord idő, talán-talán be is fejezik, még most az őszszel. De hagyjuk a jövendöléseket. Legnépszerűbb alak a munkálatoknál az öreg „Óriás“. Ez köpi ki a homokot a partra. A tulajdonképeni főmunkát a „Miklós“ végzi, ő kotorja a Dunát. Ő hozza a felszínre a homokot s ezzel együt az ősrégi handzsárokat. A „Miklós“ végzi a legnehezebb munkát, küz- ködik a legtöbbet. A keményebb rétegeknél egész teste beleremeg, megakad szinte az egész gépezete, szinte-szinte belepusztul egy-egy sziklakemény kéreg áttörésébe, de azért nem esiigged, folytatja munkáját s szórja a homokot az uszályokba. M'-gD, mint mondón, a Miklóst elhanyagolják, az Óriást nézi mindenki. Hogy miért? Ez végzi a szebb, a szemnek tetszetősebb munkát. E-ért b imu íjuk őt. Így van ez egyebütt is. Vagy nem? Még a kis „Oberon“-t is többen nézik. Hogy az meg micsoda? A kis propi, a melyik vontatja az uszályokat a Miklóstól az Óriáshoz, meg vissza. Az Óriáshoz tele, vissza üresen húzza. S e munkáját igen fürgén végzi. 0 yan sebesen, hogy szinte fürgébbnek látszi <, mint a váci Fürge. Miért hívják Oberon-nak? Ha még a fentiekhez hozzá vesszük a kubikosokat : teljes a gépezet. A kotrók, az uszályok, a propi s a talicska, csákány, kapa, a mérnök, vizmester, hajós és kubikos munkája összerendezettségükben új;y müsödnek, minta legtökéletesebb óramű. S ha e mű mozgásban, működésben van, néhány hét alatt oly munkát végez el, mint a melyet valaha a rabszolgák ezrei, milliói végeztek talán évtizedek alatt. Néhány hét — néhány gép, s mondhatjuk — a múlthoz képest mindenesetre! — alig egy- pár ember esze s kezemunkája következtében változott a Duna parija, változik a Dunapar- tunk, más lett Vác város térképe. Bebizonyosodik iit is a közelünkben, hogy semmi sem változtatja annyira a Föld felületének képét, mint maga az ember. Alig egypár ember szorgoskodik az új rakodó építésén, mégis érezzük, tudjuk, hogy őseink, a milliók fáradozásának eredménye, következménye, tanulsága viszi előre, meg előre a mostaniakat a célhoz. Vagy a kotró gépben nem a milliók véres és verejtékes munkájának gyümölcsét látjuk-e, élvezzük? Hogy ha ma már kotrógép végzi is a kotrást, mégis—tudjuk — géppé ez csakis az emberi kézzel végzett munka tanulságai alapján s újabban is emberi elme találékonysága s az ember keze munkája révén lehetett. Sőt nemcsak az ily irányú, hanem a minden téren tett elöhaladas, az emberi munka folytonossága teremtette meg. Hogy kotrógép már alakjában és tökéletességében előttünk állhat, nemcsak magának a kotrás műveletének, hanem a technikának, hajó- épitésnek, mérnöki tudománynak, síb.-nek is kellett oly csodás előrehaladást tennie, mint a milyet valóban tett is. S a mikor megbámuljuk a mostani dunai munkálatokat, tulajdonképen az emberi elme előtt hódolunk, a melyben az isten szikra él, folyton újabb és újabb csodálatra és tiszteletreméltó tényeket alkot. A rabszolgák, a vérrel verejtékezők nem dolgoztak hiába. A gályarabok is egy-egy evezőcsapással nemcsak saját, de az emberiség hajóját is előbbre vitték. Minden munkaegységnek meg voit és van a maga haszna s a jövendő nemzedék számára a tanulsága s ezzel együtt egy újabb ötletnek, ha úgy tetszik, találmánynak a csirája. így születik meg aztán egy-egy zseni agyában az uj gondolat, az újabb eszme, egy uj gép, a melyet aztán itt kotró, amott repülőgép alakjában már megbámulunk. Azt azonban jegyezzük meg, hogy minden zseniális találmány tényalapja egy igen egyszerű ötlet, a melynek alapja talán egy kalapácsütés, talán egy kapavágás, vagy az emberi agy-kéreg egy tekervenyének — az isteni szikra által su- galt — vibrációja. — gyi— A Kegyes tanitórend. A kalasanti Szent József által 1621-ben alapított kegyes tanitórendnek, melynek jelenlegi egyetemes iómai főnöke Vinas Tamás, magyarországi rendtartománya most adta ki névtárát az 1912 — 13. tanévre. A rendet hazánkban III. Károly hozzájárulásával az országgyűlés az
