Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-04-17 / 30. szám
Huszonhatodih évfolyam 30. szám. Vác, 1912 április 17. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Fábián főfelügyelő gyilkosa. (Esküdtszéki tárgyalás a fegyházban.) Vác, ápr. 16. A váci fegyház komor falai között a tegnapi nap nagyon mozgalmas volt: A pestvidéki kir. törvényszék eskiidtbirósága vonult ki, hogy ítéletet mondjon Fábián Ferenc főfelügyelő gyilkosa, Oláh Farkas Márton fölött. Hasonló tárgyalás csak egy esetben volt a váci fegyházban: mikor ott tűz ütött ki egy évtized előtt, ekkor is kijött tárgyalni a törvényszék. Azóta men történt meg, hogy az esküdszék fegyintézetben tárgyalt volna. A nevezetes napra szokatlan előkészületeket tettek az intézetben. Gedeon igazgató intézkedésére a nagy irodát alakitották át tárgyaló teremnek s a máskor tágas helyiség most szűknek bizonyult. Az udvarra szolgáló ablakok előtt emelvényt készítettek a bíróságnak, melyet kék posztóval terítettek be. A háttért a btin- nügyi könyvtár hatalmas szekrénye képezte, melyre a király egy öreg aranyrámás képét akasztották fel, az asztalra pedig egy aranyozott feszületet tettek. A bírái emelvénytől jobbra hosszú asztalnál két sorban ülnek az esküdtek, velük egy sorban az újságírók. Balra a védő helye (előtte a vádlotté) és újságíró ülések. Szemközt néhány zöld kerti pad a hallgatóság részére. Az esküdtszék már hétfőn Budapesten, megalakult Bánó József cs. és kir. kamarás, Ítélő táblai elnök vezetése alatt. A váci esküdtek közül csak kettőt, Péterffy Károly ny. hajós- kapitányt és Straszer Jenő kobrakgyári tisztviselőt sorsolták ki. A budapesti hétfői tárgyalás igy folyt le: A gyilKos Budapesten. Az elnök, megnyitva a tárgyalást, bevezettette a vádlottat, a kit két börtönőr kisért az esküdtszéki terembe. Az általános kérdésekre történt kihallgatása folyamán Oláh Farkas Mát- ton előadta, hogy 1887-ben született Felsö- szentiványon, Bácsbodrog vármegyében, sütő- segéd, büntetve háromszorvolt. Először 1904-ben orgazdaságért huszonegy napra, majd 1906 ban a szabadkai törvényszéknél lopás miatt egy évi börtönre s végül rablás és lopás miatt összbüntetésül nyolc évi és kilenc havi fegy- házat kapott. Ezt a büntetését 1907. november 19-én kezdte meg a szabadkai fogházban, ahonnan 1909. április 3-án a váci fegyházba szállították át. Az elnök tudatta az esküdtekkel, hogy mivel huszonhét fegyencnek tanú-kihallgatása vált szükségessé s ezeknek az ideszal- litása nagy költséggel és nehézségekkel járna (minthogy a fegyház szabályai értelmében minden egyes fegyenc két-két börlönör által kísérendő és igy csaknem nyolcvan személynek Budapestre való utazása válna szükségessé), az esküdtbiróság hivatalos fölterjesztést intézett az igazságügyminisztériumhoz, kivételesen engedje meg, hogy ezt az esküdtszéki tárgyalást kint a fegyintézetben tarthassák meg. Az igazságügyminiszter ezt meg is engedte. Végül bejelentette az elnök, hogy tekintettel a távolságra, az esküdtbiróság tagjaiul tizenkét rendes esküdten kívül négy pótesküdtet fog alkalmazni. Az elnök nagyon szivére kötötte az esküdteknek, hogy el ne maradjanak a reggeli gyorstól, a mely Vácra viszi őket. A ki nem jelenik meg, azt 200 koronával sújthatja s az esetleg a tárgyalás megtartását teszi lehetetlenné, tehát a felmerült költségekben is marasztalhatják. Reggel a fegyházban. Kedden reggel nagy társaságot hozott a gyorsvonat. A biróság tagjain és az esküdteken kívül minden estilap küldött tudósítót, a kőnyomatos lapok munkatársai is itt voltak. Bánó elnök megelégedetten nézett végig a „nagy irodán“, a hol minden rendben volt és megköszönte Gedeon igazgatónak a praktikus berendezkedést. A fegyházi tisztviselők is mind együtt voltak s nagy előzékenységgel gondoskodtak arról, hogy az esküdtek és újságírók minden kíváncsiságát kielégítsék. Az esküdteknek a ref. lelkész szobáját rendezték be tanácskozó helyül, az újságírók az őrszobát kapták, a biróság az igazgató szobáját foglalta el. Már az különös érzést keltett a sok idegenben, hogy valahányszor néhány lépést tettek, őrre! találkoztak, a ki előzékenyen nyitotta fel a vasajtot, de mihelyt átlépték, rögtön rájuk is zárta. Reggel fél kilenc fóráig, mig a tárgyalás kezdődött, nem is igen mertek mozogni az esküdt urak a hatalmas épületben. A szünetek alatt később annál inkább kiváncsiak lettek. Nyolc óra után vette kezdetét a tárgyalás. A biróság elfoglalta helyét. Az elnök külön erre a napra litografált, belépésre jogosító jegyet hozott, a melyet Horváth Kálmán vett át s az igazgató utasítására szükmarkúan oszt ki. Az újságírók mind kapnak belőle, érdeklődő nem sok van, mert előző napokon híre terjedt, hogy kis hallgatóságot bocsátanak a terembe. Leginkább azok ülnek a hallgatóság zöld padjain, a kik a fegyháznak szállítói, vagy munkavezetői. És a tisztviselők. Bevezették a darócruhás vádlottat, kit három fegyvertelen fegyőr kisért. Kis szőke bajúszú, savótekintetü, csontos alak Oláh Farkas Márton. Mutatja a megtörtet, de tudják róla, hogy soha sem mutatta a megbánást és nem volt nyugodt kedélyű. A vádlott vall. Bánó elnök: Az ülést folytatólag megnyitom. A szabadlábon levő tanuk jöjjenek be, mert a többi bizonyára itt van. Az ügyészséget dr. Gaál Endre főügyészhelyettes úr képviseli a vádat, dr. Hets Béla ügyvéd úr a védő. A tanuk után megjelenik a vádlott, kihez igy szól az elnök : — Oláh Farkas Márton, a maga ügyét igaz- ságtigyminiszter úr rendeletéből itt fogjuk a a mai napon tárgyalni. Ha töredelmesen vall, az esküdt urak úgy tudnak Ítéletet mondani. — Bűnösnek érzi magát? —• Igenis, elnök úr, bűnösnek érzem magamat. — Maga 8 évi és 9 havi fegyházra van Ítélve. 1916. aug. 19-én szabadulna? — Igen. — Volt-e magának baja Fábiánnal? — Neki igen, nekem nem. Bosszúálló volt. Egyszer kedvezményt kaptam, Fábián megtudta, hogy én nekem is jutott, mire ö megtiltotta, hogy ideadják. — Mennyit keresett 15 hónapi könyvkötés alatt ? — Mintegy 232 koronát. — Mondja el, hogyan és miért ölte meg Fábiánt ? — Fegyenctársaimmal heten voltunk a szobában. Mezei Dávid papirvágó volt mellettem segíteni, de rendesen még adnak papir- hajtogatót s ezt kértem is. Kértem, hogy adhassak kiétkezést a segítőknek, mert a nyomdában csak 17 krajcár egy hónapban az étkezés. Én két és egy koronát akartam adni. Radoszáv megírta ezt a kérvényt, Péteri művezetőt mngkértem, vigye be Bach Béia gondnok úrnak. A gondnok úr visszautasított, mert Fábián ellenezte s azt mondotta, hogy személyesen adjam át az igazgató úrnak. Én erre azt mondottam, hogy kerülöm Fábián urat, adja át Péteri a kérvényt az igazgató úrnak. Másnap az egyik társam enyvet tört, de Biró főfegyör kifogásolta. Én kimentem oda és mondottam, hogy ne avatkozzon Biró az én dolgomba. Eddig is igy volt, ezentúl is itt törik az enyvet. Biró goi ómba volt és azt mondta, hogy jelenti a főfelügyelő úrnak. Úgy 11 óra tájon Bíró jelentett is Fábiánnak, ki rögtön gorombáskodni kezdett. — El lehet rá készülve, itt az idő, úgy behúzatom a vasba, hogy soha ki nem kerül! mondta fenyegetve. Akkor dolgoztam tovább s délután szünet volt és nem dolgoztam, mert bántott a főfelügyelő úr szava. Fel és alá jártam, 2-töl 3-ig sétáltam a szabadban. — Gondolt rá, hogy maga megboszuija magát ? — Soha életemben nem gondoltam rá. — Hát a séta után mi volt ? — A lámpát meggyújtottam, fogtam egy darab kenyeret és Cs. Szabó fegyencnek mondtam, hogy ha a főfelügyelő úr jön, szóljon. Azt akartam, hogy hallgasson ki. Elmentem Péteri művezető úrhoz, hogy bevitte-e kérvényemet az igazgató úrhoz. Péteri visszaadta, hogy személyesen adjam át Fábián úrnak. Ebben a pillanatban jött be az üvegajtón Fábián. — Maga már megint gseftöl! — kiáltott rám. Maga gazember, úgy felütöm a pofáját... Hallgasson. Én többször kértem, de ö dühösen arcul vágott. — Miért ütött meg a tekintetes úr? kérdeztem — Azért, felelte, mert holnap jön a sűrűje és megint arcomba vágott. Ekkor egy-két lépést tett az ablak felé és én nagyon elkeseredtem, felemeltem a kezemet igy (mutatja) és odasujtottam a fejéhez. Aztán menekülni iparkodtam. — Miért menekült? — Mert tudtam, hogy a készültség jön és még a javítóba nem viszik az embert, folyton ütnek, vernek. Egy vastag kabátot akartam felvenni, hogy az ütések ne fájjanak.
