Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-04-12 / 29. szám
Huszonötödül évfolyam 29. szám. Vác, 1911. április 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Polgári isKolát állitsunK=e? Vác, ápr. 11. Kiváncsi érdeklődéssel kisérem a Vád Hírlap legutóbbi vezércikkírójának ama buzgól- kodását, a melyet már jó ideje e lapok hasábjain a Vácon felállítandó polgári fiúiskola érdekében folytat. Legyen szabad nékem is egy téglával hozzájárulnom az új iskolához, engedtessék meg, hogy jó magam is elmondjam az e tárgyra vonatkozó gondolataimat. Eleve is kijelentem, hogy a mai polgári iskoláknak nem vagyok hive, bár elismerem szükségességét egy művelt polgárokat képző, nevelő iskolának. Csak látszólagos ellentmondás ez. A következendőkkel, azt hiszem, sikerül az ellentmondás látszatát eloszlatni. Úgy hiszem, hogy a múltkori cikkíró is egyet fog érteni velem, mert végeredményben egyet akarunk. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy nemcsak városunknak, de az országnak is egy oly iskolára valóban van szüksége, a mely müveit, szakképzett iparosokat, kereskedőket bocsát ki falai közül. Ily iskolát akar a cikkíró és gondolok én is. Néhai Trefort miniszterünk ilyennek célozta az akkor szervezett polgári ictrolákaf Hoav rna azonban ezek 'IveCjj ' ■ J nek, sajnosán tapasztalt tény, szomorú valóság. A polgári iskola csak igen kis részben felel meg ama céljának, hogy iparosokat, kereskedőket neveljen. A ki ma négy polgárit végez, hivatalnoki pályáról ábrándozik, a ki pedig hat osztályt végez, annak ?tl érettségi Petőfi és Vác. Irta és felolvasta a Váci Muzeum-Egyesület Petőfi- matinéján TRAFGOR IGNÁC dr. 1 Volt-e Petőfi Vácon? Ezt a kérdést a Vác/i Közlöny 1899. augusztus 6-iki számában ve- íeite föl : Petőfi legtöbb költeményének alján a szerzés helye is olvasható. Vác e helyek közt nem szerepel; a hagyomány szerint azonban állítólag lett volna városunkban is. Irodalmi szempontból érdemes volna e dolog mibenlétét kideríteni, így szól a naiv fölhívás, melyre több érdekes válasz érkezett. Egyik fölfedezi, hogy az Athenaeum 1882. évi kiadásában az Anyám tyúkja című költemény alatt Vác van irva. Minthogy azonban — úgymond — a Méhner- féle diszkiadásban Pest van a nevezett költemény alá jegyezve és ez újabb kiadás, úgy látszik, hogy a régiben tévedés esett és ezt újabban kijavították. Egy másik visszaemlékező öreg ember azt feleli, hogy utcát is neveztek el Petőfiről, tehát kellett Vácon járnia! Ha kevés fáradtsággal, de nagy gyönyörűséggel elolvasták volna Petőfi munkáit, abbó< kétséget kizáró módon megállapíthatták volnál hogy Petőfi többször járt Vácon, a szüleit ide telepítette és nem egy érdekes vonatkozás fűzte őt városunkhoz. * Petőfi már gyermekkorában többször megfordult városunkban. Aszódi tanuló éveiben (1835—1838) több Ízben töltötte a karácsonyi és húsvéti szíinmegszerzésén jár a feje, talán éppen azért, hogy az egyetemre iratkozhassék be. Nem egyedül állok e kijelentésemmel, hogy a mai polgári fiú-iskola nem a polgárok tanintézete, hanem a proletárok nevelő tanyája. Nem tudom, ráismerne-e Trefort a mai polgári iskolákban az általa javasolt s szervezett polgárokat nevelni akaró iskolaira. Aligha! Annak idején a polgári fiúiskolák mellett iparmühe- lyeket rendeztek be, ma pedig a hét osztály felállításával az érettségi bizonyítvány kiállit- hatásáért versenyeznek. Hát ez nem polgári iskola, legalább is nem olyan, mint a milyennek az alapítók elgondolták. Ilyet ne akarjunk csinálni! A mi polgári iskolánk is csak olyan lenne, hogy a tulajdonképeni polgári, kereskedői és iparosi pályára belőle nagyrészben a II. III. osztályból kibukott növendékek mennének. Ily selejtezett anyaggal, ily módon művelt polgári társadalmat nevelni — ugy-e bár? — lehetetlen. Mi hát a tenni való? Szerintem : egy oly iskolának a felállítása, a mely az eredeti, első polgári iskolák vezérelvei szerint szerveztetnék a mai kor igényeinek megfelelőleg. Nagyjában, nagy általánosságban a következőképen képzelem el művelt kereskedőink, iparosaink emez új iskoláját. Ismétlem, csak vezérelvek ezek, részletkérdések ne zavarjanak. Az elnevezés : „Középfokú kereskedő és ipariskola“ is már sejteti a kitűzött célt. Elemi időt Pencen, a nagynénjénél, Hrúz Annánál. (Kemény János, Adalékok Petőfi Sándor életrajzához, Koszorú 149.) Igaz ugyan, hogy Aszódról Pencre Csőváron át Vác érintése nélkül visz a kocsiút, minthogy azonban hosz- szabb időt — igy 1835. telén két hetet — töltött a tőlünk egy órányira fekvő nógrád- megyei faluban, lehetetlen, hogy a városba egyszer-másszor be ne jött volna. Bizonyára ezekre a nagynénje körében töltött kedves napokra emlékezik kilenc év múlva a Sovány ősz című bordalában, mikor a mi jó, öreg Naszály hegyünket megénekli: Megköszönöm az ilyen őszt, Alázatosan köszönöm ! Egész világ örül, vigad, "Csak én nekem nincs örömem, Iszik boldog, boldogtalan, Szüret van úton, útfélen És én Isten kegyelmiből A száraz kortyokat nyelem. Búsan Budára kullogok, Megállók a vár tetején ; Nagyszálnak borszülő hegye Távolból kékellik felém. Nagyszálnak borszülő hegye Sok jó napot szerzett nekem; Hanem mi haszna? hogyha most A száraz kortyokat nyelem. Nem volt iiyen kellemes emlékű a naszály- alji városunkkal való találkozása, amikor 1839. februárjában Selmecbányát elhagyta és Pestre ment. Ebben a menekülő útjában nemcsak hogy érintette Vácot, hanem egy pia-fraus- szal kapcsolatban minden falu plébánosánál emlegette is. iskolát végzett tanulók vétetnének fel, az oktatás négy évig tartana. Az iskola tanterve felölelné mindazt, a mit a mai kor müveit iparosának, kereskedőjének saját s az ipar és kereskedelem érdekében tudnia kell. A következő tantárgyakból lehet leginkább következtetni az iskola jellegére: számtan, mértan, földrajz, fizika,vegytan, ipari és diszitő-rajz, üzleti levelezés, közlekedés, találmányok ismertetése, áruismeret, kereskedelmi és gyarmatpolitika, slöjd, könyvvitel, német nyelv, közhasznú ismeretek stb. Röviden : mindazt — de csak azt és alaposan! — tanulnák a tanulók, a mit ma a szabad verseny és óriási versengés eme világában a magyar kereskedőnek, a művelt iparosnak tudnia kellene. A tanterv, a tantárgyak összeállításánál főirányitó s iránytadó az eleven való élet legyen. Természetes, hogy a négy év alatt minden alkalmat meg kell ragadni a gyakorlati élet bemutatására, minden fajta, minden rangú ipar és kereskedelmi vállalatból legalább egyet-egyet a helyszínen meg kell ismertetni. Természetes, hogy ha valahol, úgy hát ebben az iskolában kell majd a szó szoros értelmében tanítani s nem előadni. Az iskolai szervezet megállapításánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az iskola végzett növendékei közti! a tehetősebbek s az oda ki- vánkozók a felső kereskedelmi iskolába s egyéb felsőbb ipariskolákba beiratkozhassanak. Egész természetesnek találnám, hogy ha e nagyjában vázolt, új irányzatú iskola feláliitáAz 1838—39. tanévben ugyanis a Selmecbányái ev. líceum tanulója volt az ekkor 16 éves Petőfi. A félévi vizsgálatokat január végén tartották. Az osztályozás rosszul ütött ki. Atyja, a ki különben is szigorúan bánt vele, szemrehányásokat tett neki levelében, a melynek végén kijelentette, hogy egészen a sorsára bízza, mert hanyagsága, rendetlensége, korhelysége s kicsapongásai miatt érdeinet- lenné tette magát arra, hogy róla többé, mint fiáról gondoskodjék. Ez a levél február 10-ike körül jutott Petőfi kezéhez. Szeberényi Lajos volt ekkor a legbizalmasabb barátja. Könnyezve adta át neki apja levelét. Mikor Szeberényi a levelet elolvasta, j vigasztalni igyekezett: — Bizonyosan rosszakaratú rágalmak vaki- * tották el az édes atyádat. Világosítsd őt föl, meglásd, megengesztelödik! Sohasem, — felelte Petőfi — ismerem atyámat. Különben még nála sem fogok kegyelemért esedezni! És közölte elhatározását, hogy elhagyja Selmecbányát. Hová, merre veszi az útját, az még maga sem tudja. Hiába volt minden marasztalás és rábeszélés. — De hol veszel pénzt az útra ? — kérdezte Szeberényi. — Elmegyek a pápista paphoz — úgymond — és azt mondom neki, hogy Vácra, a püspökhöz akarok menni, mert áttérek a katolikus vallásra. (Szeberényi Lajos, Néhány év Petőfi életéből 13.) (Folytatása vasárnapi számunkban.
