Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-10-08 / 78. szám
Huszonötödül évfolyam 78. szám. Vác, 1911. október 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Október 6. Vácon. Vác, okt. 6. Az országban a legszebb ünnepet október 6-án Vácon ülték. Két év óta egy nemes és fenkölt gondolat nyomán városunk összes társasegyesületei — számszerint immár 26-an — fognak össze, hogy legalább a magyar szabadság örök emlékezetű napján omoljanak le a válaszfalak s harmonikusan, meleg szívvel, együtt ünnepeljenek. Felségesen szép a gondolat s megvalósításában felemelő hatású. Meghatottan gyönyörködik a szem az együtérzők hatalmas tömegén. Végre egy hatalmas esrnne egyesíteni tudja ennek a varosnak társadalmát s két év óta, miként a zarándokok, lélekben tiszta, nemes gondolattal sietnek újra emléket állítani a tizenhárom félistennek. Önként kínálkozik az óhajtás, vajha minden más nemes gondolat hasonló egyetértésre sarkalná társadalmunkat! Még nem ütötték el a toronyórák a nyolcat, a Kúria fényes terme zsúfolásig tömve volt. A folyosók is tömve, a kis teremben keresnek helyet azok, kik későn érkeznek. A nemes ízléssel dekorált emelvényen csakhamar percnyi pontossággal kezdetre megjelenik a dalárda s a Ffimnusz hatalmas akkordjaira felemelkedik ülő helyéből a nagy közönség. A váci társadalom gyönyörű emlékünnepe kezdődik. Matisz Dezső dr. rövid elnöki megnyitója után Bárdos Ernő állt a közönség elé. Nemes ihlettel telt remek beszédet mond, ott kezdi, hogy a szabadságharc ágyúi lassan némulnak el a győzelmek után. Szavai az igazság erejével hatnak, növeli a hatást a szónoki tudás is. Megörökítjük szép beszédének ezeket a részleteit : A csillagok felett az vala nemzetünk sorsaként -megírva, hogy fényes, dicsőséges győzelmei dacára Magyarország . szabadságának el kell buknia s bukásával magával kell rántania nemzetügy legjobbjait, diadalmas csaták hős leikű vezéreit, egész Európa által bámult félisteneket, hogy soha el nem múló keserűséget, fájdalmat ültessen e töröktől, tatártól, némettől évszázadokon keresztül megtépázott, agyonsanyargatott nemzet szivébe. A szabadságát visszavivott nemzett örömkiáltására borzasztó választ adott a szégyentől és bosszútól lihegő zsarnoki önkény. 200000 orosz lépte át hivó szavára a magyar határt, hogy csirájában széttapossa a magyar szabadság kikelő magjait és siralomvölggyé változtassa e földet, melynek addig sem volt egy talpalatnyi része sem, melyet honfi vér ne áztatott volna. Vasgyűrűként szorította össze a két szövetkezett ellen honvéd seregünket. Hiába való volt a magyar harci erény, hiábavaló volt Damjanichnak, Bemnek, Klapkának hősiessége s hiába csillantak meg itt-ott a honvéd fegyverek dicsőséggel, a túlnyomó erő összeroppan- totta a honvédsereget s közeledett a vég, a nagy temetés, egy szabadságszerető nemzet ideáljának, nemzeti szabadságának sárba gázolása, aspirációinak vérbe fojtása. Ünneplő Közönség! Levett íőveggel, megil- letődött szívvel és emelkedett lélekkel szálljon vissza emlékezetünk a nemzet gyászos bukásának eme napjaihoz. Szabadságot szerető és emberi érzéssel bíró szív borzalommal kell, hogy elteli jen, midőn az emlékezés azokat az időket takaró, sűrű sötét fátyolt fellebenti. Aradon október 6-án következett be szabadság- harcunk leveretésének legszomorúbb, legfájdalmasabb, de még máig is bosszúért kiáltó momentuma. Az utókor Aradot a magyar nemzet Golgotájának nevezte el. A Golgotán egy Istenember szenvedett vértanú halált az egész világért, Aradon pedig 13 félistennek kellett a világ egy kicsiny részének, Magyar- országnak szabadságáért meghalnia. Képzeletemben egy sötét kriptát látok, melyben halotti nyoszolyák vannak. A szövétnek fényénél sorra járom őket s megtalálom Aulich Lajos, Nagy Sándor, Kiss Ernő, Knesich Károly, Damjanich János, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, gróf Vécsey Károly, gróf Leiningen Károly, Lázár Vilmos, Schweidel József, Láner György, gróf Dezsőffy Arisztid hulláit. Kilencnek vékony kék sáv van a nyakán. A hadi jogo.t, a férfi tisztességet félre dobva, mint a futó betyárokat, úgy köttette föl a haragjában vadállattá lett oszták szoldateszka egy minden emberi érzésből kivetkőzött, félőrült táborszernagyával a csaták hőseit, a férfias büszkeség mintaképeit, egy nemzetnek legjobbjait, legelőkelőbb férfiait életük virágában. Négynek mellén osztrák golyó nyitott a halálnak utat s aludt vér környezi a sebhelyeket. A nemzet örökös tetemrehivása ez a kripta, mert az aradi tizenhárom nem kivégeztetett, hanem gáládul, embertelenül bestiális módon megöletett, meggyilkoltatott. E vád megcáfolhatatlan, mert a müveit nemzetek történelme hasonló példát felmutatni nem tud. Hiszen a világosi fegyverletételtől kezdve néhány hónapon keresztül több mint másfél ezer magyart fosztottak meg életétől s juttattak vértanúi sorsra, azért, mert nemzetünk szabadságáért kardot rántottak. Soknál a halálos Ítélet indoka az volt, hogy megszegte a császári hadseregben való szolgálata alatt tett esküjét. Vájjon mi történnék most, ha szabadságunkat ismét karddal kellene megvédelmeznünk, hiszen katonáink ma sem tesznek esküt arra, hogy Magyarország alkotmányát, szabadságát is megvédelmezik? Borítsuk vissza a fátyolt; oltsuk el a szövéseket s ne háborgassuk vértanúink örök álmát. Lépjünk ki a kriptából a napfényre, az élet forgatagába és keressük amaz elmúlt, de feledhetetlen idők emlékét és hatását leikeinkben és sziveinkben. Mert nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért! Vérhullatásuk megszentelt emlékének élni kell bennünk, mig magyar él a földön, mig e hazában magyarul beszélnek. S épen zz ő emléküknek tiszteletben tartása, annak kultusza kell, hogy a békés munkálkodásra sarkaljon, ösztönözzön bennünket annak a magyar szabadságnak és függetlenségnek kiépítésére és megszerzésére, a melyért ők hősiesen vértanú halált haltak. Általános figyelem közt fejezte be Bárdos szavait, melyet szebben nem jutalmazhattak, mint azzal a meleg tapssal, mely nyomába kélt a beszédnek. Két meglepetés várt most egymásután a hallgatóságra. A nagy nyilvánosság előtt két ifjú leány jelent meg, mindegyik maga a tehetség. Gindrich Erzsiké tökéletes előadóképessége általános feltűnést keltett. Ábrányikölteményt szavalt s nemcsak értelmes kiejtése, de a költő érzelmeinek igaz hű tolmácsolása igen nagy hatást tett. A biztató és elismerő tapsokból azt kell hinnünk, hogy a rokonszenves kis művésznőt ezentúl gyakran látjuk a nyilvánosság előtt. Sarlay Pistike volt a másik meglepetés. Bár még énekiskola növendékének jelezte a jelentés, nem volt ok arra, hogy elnéző legyen a közönség. Meleg, tömören csengő, nagy terjedelmű hangja van, gyönyörűen adta elő a hazafias dalokat s igen meleg ünneplésben volt része. Ezután Révész Sándor dr. felolvasása következett. Nemesen szép szavakat talált, melyekkel az aradi tizenhárom utolsó óráit megfestette. Mindenkit lekötött előadása, melynek utolsó részében a következő szép gondolatokat találjuk : És ma 62. év után mardosó kínnal olvassuk a fekete lapokat, de hazafiui fájdalmunkon erőt vett a nemzeti büszkeség, mert megnyugodva látjuk, hogy a nemzet még sem veszett el, az ellenség hada nem tudta elpusztítani, nem tudta megölni a megaláztatás lássú mérge és még a pártharcok dúló csatái is csak megtizedelték, csak megfogyasztották, de megtörni nem tudták. A nemzet átélt minden veszedelmet, mert tiszta erkölcs, spártai férfikar küzdött és vezérlett. A büszke tölgyet a zivataros idők pusztító fergetegei csak megtépték, de kidön- teni nem tudták. És e nehéz szomorú időben a nemzet mégsem vesztette el erejét. A 13 hős mindegyike utolsó pillanatáig tudta, hogy az igazságnak előbb-utóbb győzni kell, tudta, hogy a szabadság eszméje minden erőszaknál, hatalomnál erősebb, tudta, hogy a kiontott vér az ő vérük lett a szabadság gyökerének éltető nedve, melyből újra feltámad és fel virágzik a magyar szabadság. . . . A jóslat bevált. A hősök útja, mely a magyar Golgotához vezetett, meghozta a feltámadást. A magyar nemzet megérte újjászületését és pezsgő elevenséggel, nagy tervekkel és hatalmas erővel megy a haladás fényútján előre. Es ma, a miicor e gyásznapot az ő emlékezetüknek szenteljük, hasson át bennünket a 13 vértanú szelleme. Hisz ők nem haltak, hisz itt élnek ők a szivünkben, ide van kitörülhe- tetfenül bevésve az emlékük. Szeresd a hazát! És ez a hazaszeretet legyen mindig min J en
