Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-10-08 / 78. szám
2 VAGI HÍRLAP tettünk rugója, minden tevékenységük mozgató ereje, minden törekvésünk irányítója, minden diadalunk babérja és minden csalódásnak engesztelője. És a mig magyar lesz e földön, addig ezt a hazaszeretetei tőlünk elvenni nem lehet. A 13 nemzeti hős szelleme őrködik felettünk, hogy a hazaszeretet öröktíize soha ki ne aludjék, hogy önzetlen odaadó rajongással csüngjük édes magyar hazánkon és szunyadó haza- fiságot felrázza fásultságából, mert Csak törpe nép felejhet ős nagyságot, Csak elfajult nép hős elődöket A lelke eljár ősei sirlakához S gyújt a régi fénynél uj szövétneket! Az elismerés meleg tapsai után, mellyel a felolvasót jutalmazták, Kazár Árpád szavalt. Kisteleki Ede, „Magyarország Nagypéntekje“ című költeményét szavalta s különösen utolsó versszakával nagy hatást ért el. Ez a strófa ezeket mondja: Magyarország Nagypéntekjén harangoznak, Máskor pedig a harangok nem is szólnak : Az ércnyelvek szent zengése Száll a magas égbe, Temetjük a vértanúkat Hatvankettő éve 1 S minden napból egy-egy szörnytett ki-kirémlik, Siralomház Magyarország véges-végig ! Visszafojtott haragunktól Két karunk mily duzzadt, Hogy a kiket megkíméltünk, Te, nagy Isten, sújtsad! Perfekt művészek játéka következett. Borbély Sándorné zongorán, dr. Lázár Ottó hegedűn adták elő Bánk-bán egy részletét. Oly nagy művészek ők, hogy feltétlen elismerés illeti meg, valahányszor a nyilvánosság előtt mutatkoznak. S a közönség mindannyiszor aláírja ezt az Ítéletet: nemcsak gyönyörködik a művészi tudásban és játékban, de őszinte elismeréssel is adózik. Az ünnepély műsorának ismét egy bájos, szivet-lelket elfogó részlete jött: Szlachányi Béláné, Dobó Kató, Remes Sándor és Szép József kvartettet adtak elő. Templomi áhitat fogta el a hallgatóságot s igaz, nemes élve- zete*volt az énekben. A lelkesedés nőttön-nőtt, midőn a kiváló gárda cigányzene kísérete mellett Lányi Kossuth-dalát énekelte. Legszebb pillanatok voltak ezen az estén 1 A műsor utolsó előtti száma Gergely Mihály dr. szavalata volt. Nem kell már Gergelyt felfedezni, mindenki tudja róla, hogy a legtökéletesebb szavaló, hangja, előadása harmonikus szépet alkot s minden hazafias költemény méltó interpretálója. Most hozzá kell tennünk, hogy ha valaha, úgy ezen az estén ragyogtatta tudását, melyért aztán páratlanul szép elismeréssel adóztak. A dalárda Szózattal fejezte be a lélekemelő ünnepélyt, melyről a közönség cigányzene hangjai mellett oszlott szét. Meg kell emlékeznünk és pedig az elismerés legteljesebb szavával Lukács Istvánról, a nőegylet titkáráról, az ünnepély rendezőjéről. Az ő nemes gondolata volt a társas egyletek egyesítése e nagy napra s az ő fáradságának gyümölcse az a gyönyörű este, mely általános megelégedéssel zajlott le pénteken este. Minden akadályt legyőző, fáradhatatlan buzgalmának szebb elismerése nem lehet, mint az, hogy mindannyiunk háláját érdemelte ki s ez buz- ditólag hathat önzetlen működésére. Felejthetetlenül szép estén emelkedett hangulat uralkodott. A lelkeket megnyerte a gyönyörű műsor s bizonyos, hogy az est emléke nem mosódik el egyhamar. Fidonce! , . . Irta : Ifj. Pintér Imre. Múltkor egy társaságban voltam, válogatott „elite“ társaságban! így természetes, hogy nagyon, de nagyon unatkoztam. A javakorabeliek politizáltak, az asszonyok szapulták :— a távollevőket, a fiatalemberek hazudoztak, léháskodtak és — ettek rendületlenül. A házi kisasszonyon kiviil egy leány se volt köztünk. Oh, bár ez az egy se lett volna! . . . Ugyanis észre vettem már az ozsonna kezdetén, hogy kitüntet bizalmával. Elhalmozott apró kedveskedéseivel, szende mosolyát csak rám pazarolta, teámat agyon cukrozta, szendvicseit ugyszlóván belém tömte s ha ártatlan szemecs- kéit felvetette, kitüntető pillantása nekem jutott osztályrészemül . . . Szóval boldog lehetem volna, ha én történetesen nem gyűlölném az ilyes rám „utazásokat.“ Legjobban szerettem volna amúgy „angolosan“ nyomtalanul eltűnni. Már a tett himes mezejére szándékoztam lépni, amidőn megszólalt hátam megett az én lelkem, gyöngyvirágom. Visszacipelt, leülte ett és meghatóan, kedves egyszerűséggel játszott nekem Schumanntól, de olyan érzelmesen, hogy csak a végső akkordra riadtam föl méla merengésemből. Ennek aztán meg volt a kívánt eredménye: Schumann ciklus fuccs! ... az angyal egész estére eltűnt a szemeim elől . . . Már ismér távozni akartam, amidőn a szomszéd asztal mellől érdekes témát hozott felém az én „véletlen“ pajtásom. A város első cívisei vitatkoztak egy nem régiben lezajlott csinos kis kaszinói botrány felett. Az előzményeket magam is ismertem. Péter Pált nemcsak a város, de az egész ország kiváló publicistáját és Író emberét kigolyózta nemes „szemforgató“ városunk kevésbbé nemes úri kaszinója, mert utólag kiderült, hogy felesége, akinek esküvőjén hallatlan botrány! a főispán járta a fiatal menyecskével az első csárdást . . . előzőleg egy fővárosi tehetős bíró kitartottja, illetőleg szeretője volt . . . Előbb csak rebesgették, nem mertek vele oda állni határozott vád alakjában, később utána jártak, adatokat gyűjtöttek, mig végre a legilletékesebb fórumhoz, a férjhez fordultak, aki egy szóval sem tagadta a terhére irt bűncselekményt. Erre aztán olyan hecc kerekedett, amilyenre az ország legvénebb pátriárkái sem emlékeztek ... A polgármesterné ötször elájult — tiz perces intermezzók- kal; a patikusné hamis fogak nélkül rohant a doktorékhoz reggel, amidőn is természetesen a nagyságos asszonyt még pongyolában paróka nélkül találta. Amint meglepetéséből magához tért, előadta egy szuszra, már amilyen egy szuszra 120 kilós volta és a bájos fogacskák hiánya megengedte, a legfrissebb, legszenzációsabb, legpikánsabb kis botrányt. Ezalatt a doktorné sebesen felcihelődött, a parókát fejébe csapta s rohant a két naccsága világgá kürtölni ezt a legújabb sütetü zsurr kompótot . . . Másnap már jelentkeztek a következmények. Az „Izr. jót. nőegylet“ meghívója kikerülte Péterék kiskapuját, az irót kigolyózták a kaszinóból, a nőt bojkottálták. . . Ezek után joggal várhatta minden ép erkölcsű és Ízlésű úri ember, hogy a kompromittált alakok eltűnnek nyomtalanul a föld színéről. . . És mi történt? a kaszinóbeli bölcsek Ítéletével a szerencsétlen megtébolyodott férj — alágyujtott; az asszonyt elvitte az „Izr. jót. nőegylet“ műkedvelői előadására, a jelenlevő inteligenciát súlyos szavakkal inzultálta; felesége szeméről a farizeus könnyeket nyilvánosan lecsókolta, úri emberek tiltakozó felzúdulására egyeseket „meg kell tanítani, kedves doktorné nagyságos asszonyom, a leghíresebb krakélereket!“ föl- fricskázott, másnap összevagdalt és — maradt! . . . Ennyi szemtelenség láttán még a galamb epéje is megkeseredik, hát még nemes nemzetes „szemforgató“ város polgárainak epéje, amely köztudomásúlag: különben is mindig keserű! . . . Természetes, hogy erről folyt most a szó mindenütt — egyforma véleménnyel. Mert az az 1-2 kétes existencia akik nem átallották részint részben, részint egészben igazat adni annak az erkölcstelen alaknak, a város, a megye, az ország az egész világ egyöntetű közvéleményével szembe nincs szavuk. Mert ha volna — nem szólnának, nem tennék ki magukat a közinegvetésnek, az esetleges gyanusitgatásoknak. . . (Folytatása szerdai számunkban.) HireK. — Izgalmas Kzögyűlés. Pestvármegye törvényhatósága hétfőn tartja őszi közgyűlését, mely elé nemcsak a vármegye közönsége, de az egész ország nagy érdeklődéssel néz. A törvényhatóságok egymásután nyilatkoznak meg a parlamenti obstrukcióról s a katonai javaslatokról. A kormány mellett eddig a törvényhatóságok többsége foglalt állást, most Pestvármegyén a sor, hogy nyilatkozzék. Az ország első vármegyéjének határozata azonban aligha lesz a kormány kedvére. A megye közjogi szakosztálya már határozott úgy, hogy a verseci átiratot irattárba tenni javasolja. A közgyűlés valószínűleg el is fogja ezt iogadni. A gyűlés másik érdekessége lesz egy uj főszolgabírói és több szolgabirói állás betöltése. Mindegyik állásra sok a jelölt s a szavazás befejeztéig nem lehet megmondani, ki fog győzni, mert a korteskedés nagy, a törvény- hatóság tagjai begombolkódzottak és nem nyilatkoznak, hogy kire szavaznak. A hosszú tárgysorozatba több váci ügyet is felvettek. — Lesz váci vásár! Lapunk egy előfizetője a következő panaszos levelet intézte hozzánk : „Nagyon helyes, nagyon üdvös dolog, hogy az illetékes tényezők minden intézkedést megtesznek, hogy gátat vessenek a kolera terjedésének. Azonban itt sem szabad figyelmen kiviil hagyni a jogos érdekek respektálását. Nem szabadna olyan rendeleteket kibocsátani, a mellyel a kisembereket, főleg a kisiparost és kereskedőt a megélhetésében akadályozzák, sőt úgyszólván a tönk szélére juttatják. így tettek tavaly és ugyanígy cselekszenek az idén is. A pestmegyei vásárok betiltására gondolok. Vannak kisiparosok, például a csizmadiák, a kik egész éven át dolgoznak és kiéhezve várják, hogy kész árúikat az őszi vásárokon, október, november és december hónapokban eladhassák. így tudnak csak kötelezettségeiknek eleget tenni és egész évre való megélhetésükről gondoskodni. Mit tegyenek most ezek a szegény iparosok és kereskedők, ha az utolsó percben értesülnek arról, — mint például Gödöllőn is, vagy most Vácon akarják — hogy a kolerára való tekintettel a vásár nem lesz megtartva és kész árúikat az idény alatt nem adhatják el? Ilyen rendeletekkel a kolera-bacillusokat nem lehet megölni, de a kisiparost és kereskedőt igen. Hisz Bunapesten már nincs kolera, Újpesten is teljesen el van szigetelve, hogy miért nem engedélyezik most a vásárok megtartását, igazán talány. Nagyon kérem, szíveskedjen je- jen soraimat a nyilvánosság elé hozni.“ Megnyugtathatjuk az iparosokat és a kereskedőket, hogy a váci vásárt valószínűleg meg lehet tartani. Budapesten és Újpesten kolerás \\
