Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-08-30 / 67. szám
Huszonötödik évfolyam 67. szám. Vác, 1911. augusztus 30. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. NEM VOLT KOLERA! Megjött végre a megnyugtató sürgöny a kolera-iaboratoriumtól. Miként dr. Hörl es dr. Vadas városi orvosok a boncolás alkalmával is meggyőződtek arról, hogy Krivacska hullájában nem volt kolera-bacillus és csak helyes óvatosságból küldötték meg express-csomag- ban a hulla beleit a szakszerűen felszerelt la- laboratóriumnak, úgy rövid, alapos kísérletezés után kimondotta a kolera-laboratórium tudós vezetője, hogy Vácon eddig kolera-eset nem fordult elő. A sokat mondó sürgöny hétfőn érkezett a következő tartalommal : Rendőrség Vác. Krivacsek Mihály esetében vizsgálat kolerára negativ F r 9 i s z . Nagyon megnyugtató volt ez a telegram s most már attól sem kellett tartani, hogy Kókai Jánosnét kolerásnak ta álják. Krivacska ugyanis paprikás krumplit evett a sirásó feleségével s az asszony is rosszul lett. De mig Krivacska belepusztult, az asszony csak súlyos beteg- volt s az egész családot a kertészlakban elkülönítve őrizték. A laboratórium sürgönye után jött az alispáné, mely igy szól : Rendőrkapitányság Vác Belügyminiszternek távirata szerint Krivacsek Mihály esetében a vizsgálat kolerára negativ volt, a másik gyanús megbetegedésről még e vizsgálat eredménye közölve nem lett Alispán , Mire ez a sürgöny megérkezett, a sirásó felesége jobban lett s mert Krivacska nem volt kolerás, az asszony megbetegedését sem kolera okozhatta. Az egész családot visszaengedték a sirásóházba s ma a kolera-barak üresen áll. Üres is legyen mindig! Az elektromos vasutakról. (Három cikk) II. Vác, aug. 29. A villamos nagyvasúti forgalom sokfele követelménynek kénytelen megfelelni. Egyidejűleg nehéz és könnyű, másrészt gyorsan és közepes sebességgel járó vonatoknak kell járni. E mellett a villamos üzemtől nagyobb menetsebességet is várnak, mivel az elektromotor szerkezete folytán igen naj^y sebességekre berendezhető és eltérőleg a gőzmozdonytól, nem kénytelen a mozgatásra szükséges energiát előállítani, hanem csak a hozzávezetett elektromos erőt átváltoztatja technikai munkává, az alkalmazásra kerülő nagyvasúti elektromotortól tehát megkívánjuk, hogy nagy vonategységekben mozdonyok és kis egységekben motorkocsik részére egyaránt jól kivihető legyen. Üzemtechnikai szempontból megkívánjuk, hogy a vasúti mótor sebessége lehetőleg tág határok közölt szabályozható legyen, hogy a menetsebességet a vonal viszonyainak megfelelően alkalmazhassuk. Ezenkívül pedig megköveteljük, hogy előre nem látható esetekben a megengedett határok között sebességtartalék is rendelkezésre álljon. Az elektrotechnika ezen szempontból tekintve sokféle segédeszközzel rendelkezik. Így mindenekelőtt háromféle áramnem áll rendelkezésére; a váltakozó-, forgó- és egyenáram. Van rá eset, hogy az egyenáram, máskor, a váltakozó áram, vagy pedig a forgóáram felel meg legjobban a vasúti üzemnek. Nagyvasúti üzemnél azonban mérvadó szempont, hogy egy összefüggő hálózatban csakis egyetlen egy rendszer alkalmazható, még pedig az, a mellyel a egtöbb előny elérhető. Különösen értékes tulajdonsága van a váltakozó áramnak. Ha egy vasmagra egy kevés menettel és egy másik sok menettel bíró tekercset feltekercselünk és a kevés menettel biró tekercselésbe bekapcsolunk váltakozó áramot, akkor a sok menettel biró tekercselésben zz indukció folytán váltakozó áram lép fei, még pedig oly feszültséggel, amely a menetek számával arányos. Más szóval teljesen kezünkben van a menetek megfelelő megválasztásával oly feszültségeknek előállítása, a melynek az elektromos energia továbbvezetésére nagyon értékesek, mivel ily módon az áramerősségek és ennek folytán a vörösrézből álló vezeték-huzalok arányosan csökkenek. Fordítva pedig a fogyasztás helyén a nagyfeszültségű áram a célnak megfelelően alacsony feszültségre átalakítható. Az e célra szolgáló készülékek, a transzformátorok, a melyeknek nincsen mozgó részük, nem kívánnak semmiféle állandó kezelést és alig 3 százalékos veszteséggel dolgoznak, rendkívül előremozdi- tották az elektromos erőátvitel technikáját. Ezek a transzformátorok értékes eszközt nyújtanak a nagyvasutaknak távolfekvő erőforrásokból villamos energiával való ellátására. Az egyfázisú váltakozó áram abban különbözik a háromfázisú forgó áramtól, hogy továbbítására csak két vezeték szükséges, mig a forgó áramnál három vezetéket kei! alkalmaznunk, azaz más szóval, ha ezen áramrendszereket vasúti célokra használjuk, a hol a sinek szolgálnak az áram visszavezetésére, az egyfázisú áramnál egy és a forgó áramnál két egymástól jól elszigetelt munkadrótot kell kifesziteniink. Ez különösen a pályaudvarok kitérőinél rendkívül kényelmetlen, mivel a különböző munkadrótok keresztezésein szigetelő megszakitódarabokat kell beépíteni, úgy, hogy tekintette! az eszköz- lendő szigetelésre, az alkalmazható feszültség korlátozva van. Forgóáramu vasutaknál a munkadrótban jelenleg 3000 volt feszültségű áramot használnak, mig az alkalmazható maximális feszültség 5000 voltra tehető. Az egyfázisú áramrendszernél csak egy munkadrót szükséges, amelynek feszültsége lényegesen nagyobb lehet és 15,000 voltot is elérhet, a nélkül, hogy a vasút üzembiztossága veszélyeztetve volna. A munkadrót elrendezése a kitérőknél is lényegesen egyszerűbb. Váci műkedvelők operettje. Otáki. Japán énekes játék 1 felvonásban. Irta : Raucsik Nándor. Zenéjét szerzetté, dr. Gergely Mihály verseire: Wol- kóber János. Részlet a „Kereskedő Újak“ mulatságán színre kerülő énekes játékból. Minden jog fentartva. (Meséje: Toku szerelmével ostromolja a romantikus hajlamú gésát, Otákit, a ki azonban csak pajtáskodik vele. A kétségbeesett Tokuna- nak azt tanácsolja Kin-cső, hogy tegye féltékennyé Otákit, ha biztosítani akarja szerelmét. Toku megfogadja a tanácsot és Ovarónak udvarol, szinleg. Ezt látva Otáki, a teaházba érkező idegenek közül Székely Máté sorhajóhadnagyot tünteti ki barátságával s mikor azok távoznak, el akar menni Mátéval. Ekkor megjelenik Toku és nagy szerelme megindítja Otákit, Japánban marad és egymásé lesznek.) Tizenhetedik jelenés. (Otáki, Máté.) Máté: (az előző párbeszéd alatt balelőtérben állnak egymás kezét fogva) Jöjj veiem édes! Otáki: Messzi van a te világod. Máté : A szerelem szárnyán nincs messzeség! Otáki: Gyenge szárnya lehet a te szerelmednek, hiszen még alig ismersz! Máté : Téged csak meg kell látni, hogy rabja legyen mindenki a szemednek. Üdvösség színű a szemed Otáki, szeretnék elkár- hozni benne ! Otáki: (álmodozón) Nem értelek Máté! Nagyon szépeket mondasz és nekem valami úgy fáj itt belül . . . Máté: jöjj velem az én hazámba, ott megfogod érteni. Otáki: Nem szebb a te hazád mint az enyém! Máté: De szebb s te még szebbé teszed! Ott a bérceken gyopár tanyáz; a völgyek bokros ölében virágok nyílnak ; az ablakom alatt akác illatozik s úa feljön a hold ezüstös tányérja szelíd sugárral vonja kis lakomat . . , Nem akarsz ott királyné lenni ? Otáki: (ingadozón) Ne kínozz Máté, én nem vagyok hozzád méltó . . . Ének: Máté: Ott, a hol a Tisza vize íoiydogál, Széles rónán enyeleg a délibáb, Búzát terem a kövér sik talaja, S lángoló bort, ont a hegyek oldala. Ott, a hol kis pacsirta szól a réten, S fülemüle zokog édes kedvében, A kéményen gólya madár kelepei, Ott a hazám, nem pedig itt keleten. Gyere velem, gyere kis lány odáig, Gyere el az édes anyám lakáig, Velünk jön a boldogság, a szerelem, Gyere kis lány a hazámba jer velem, Otáki: Menjek, ne menjek, mit tegyek óh? Oly csábitón, hiv biztat a szó! Nagy kő e kérdés a szivemen Menjek-e véled szép idegen?
