Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-08-30 / 67. szám
2 Tizennyolcadik jelenés. (Előbbiek, Toku.) Toku: (kívül énekel) Kicsi madárkám, lelkem csalogánya, Ne szállj el innen, messzi messzi tájra ! Ne hagy itt hűtlen, a napnak országát, Ne borítsd gyászba hazánk rózsafáját. (bejön) Kicsi madárkám, szivem csalogánya, Ne hadj el engem mosolygó virágom, Minek élnék én akkor a világon! Otáki : Maradjak, vagy mennyek, mit tegyek óh? Oly csábitón hiv, marasztal a szó 1 Kétfelé szakadjon a szivem? Amateraszu óh légy velem ! Trio : Máté: Gyere velem . . . Oták: — Maradjak? . . . Toku : — Ne szállj el! Máté : Gyere kis lány odáig, Otáki: . . . vagy menjek ? Toku: . . . Maradj itt! Máté : Gyere el az édes anyám lakáig, Velünk jön a . . . Otáki : Mit tegyek ? Toku : Ne szálj ell! Máté : . . . boldogság a szerelem, Gyere kis lány a hazámba, jer velem! . . . (ének után Otáki határozatlanul előre lép) Máté : (kérőn) Otáki jer velem ! Toku : (marasztalón) Otáki! Otáki (a párnára dől s idézi Máté szavait) „s ha feljön a hold ezüstös tányérja, szelíd sugárral vonja be kis lakomat“ . . . (zokog) Máté (lemondással) Ég veled! (lassan el középen.) Otáki: (felugrik) Máté! (Máté vissza fordul az ajtónál és búcsút intve el) Toku : (kétségbeesett könyörgéssel) Otáki maradj! Otáki : (szédülten visszafordul, kis szünet után halkan) Toku ! Toku: (eléje térdel, csókolja ruháját) köszönöm édes ! Otáki: (neheztelőn), Mit akarsz tőlem, ha nem szeretsz ? Menj Ovaróhoz ! Toku : Csak érted ég a lelkem, Mindensé- gem! A mit Ovaróval tettem, csak játék volt, hogy te megtaláld a szivem, hogy szeress ! Otáki: Igazat mond a szád? Toku : (hévvel) Mindenre esküszöm, a mit szentnek hiszesz, hogy igazat mondok és csak téged szeretlek ! Otáki: (melléje térdel, kezébe fogja arcát) Mikor Ovaróval láttalak, valami a szivembe nyilait és akkor éreztem, hogy én is szeretlek! Toku : (szerelmesem) Egyetlen virágom ! Otáki: (lecsukja szemeit, súgva) Csókolj meg Toku ! (csók.) Tizenkilencedik jelenés. (Előbbiek, Ovaró, Sziró, Kin-cső, Numaba, Ma- kura. Egyszerre jönnek minden oldalról, félkörben megállanak, csodálkozva.) Mind : Jé-é! Otáki, Toku: (szétfutnak, mély hajlongással, egyszerre) Já-á! Kin-cső: Igazatok van édes gyermekeim, csak szeressétek egymást. A szerelem az ifjúságé! Minden el nem csókolt csókkal vétkeztek magatok ellen. Jertek üljetek ide mellém, aztán siessetek szeretni, mert rövid az élet, csak egy pillanat s ha az ifjúság elrepült az többé vissza nem jő . , . (Mind Kin-cső köré ülnek.) Ének: Kin-cső : Mikor még ifjú voltam és bohó, Renitens az államfogoly. A váci államfogházról a váciak keveset tudnak. Balkay igazgató mondotta : A fegyház és államfogház olyan, mint a jó asszony: minél kevesebb alkalmat kell adnia, hogy róla beszéljenek. És tényleg nincs is mit beszélni erről a két intézetről. Foglyok jönnek, foglyok mennek s ez hétköznapi eset már Vácon, fel sem tűnik a darócruhás névtelen fegyenc, vagy államfogház előtt megálló gummirádlis, melyből neves államfogoly száll ki. Rövidebb, hosszabb időre bezárul hátuk mögött az igazságszolgáltatás intézetének kapuja. És az államfogházról mégis beszélni kell ma. Egy államfogoly került oda két hónap előtt s viselkedésével megkeserítette a tisztviselők, az igazgató óráit, napjait s ma már oda fejlődtek az állapotok, hogy Helcz Ferenc kir. ítélő táblai bírónak kellett ott megjelennie, hogy ítélettel büntesse a renitens államfoglyot. Az uj államfogoly. Hanvay Ödön volt lapszerkesztőt párbajvétség miatt két hónapi államfogházra Ítélték. Sokáig húzta, halasztotta bevonulását, de végre is az igazságügyminiszter megszűntette a kedvezményt és kötelezte, hogy büntetésidejét megkezdje. Hanvay a miniszter parancsának nem engedelmeskedett, mire letartóztatták és behozták a váci államfogházba. Mindjárt a kezdet kezdetén több oly kérelmet intézett Gedeon igazgatóhoz, melyeknek teljesítését az államfogház szabályai tiltják, így többek közt, hogy négy szemközt beszélhessen feleségével, leveleit ne bontsák fel. Az igazgató a miivsztériumhoz terjesztette fel a kérelmet, a mely azonban elutasító álláspontra helyezkedett. A békesség kedvéért Gedeon Emil saját hatáskörében több kedvezményt biztosított az államfogolynak, ki még sem volt megelégedett s nagyon kellemetlenül kezdett viselkedni. Többszöri megintés sem használt, mire az igazgató szobájában töllendő fogsággal büntette Hanvayt. Ezt azután az államfogoly úgy akarta kijátszani, hogy orvost hivatott s kérte, hogy a fegyházban levő fürdőt rendelje neki. így aztán a büntetés illuzórius lett volna, mert az orvosi rendelet mozgást írna elő. Ámde dr. Magas Árpád (dr. Lencsó Ferenc intézeti főorvos szabadságon van) úgy találta, hogy Hanvaynak nem kell fürdő s az igazgató nem is engedte ki sétára. Karhatalom a levelekért! Több hasonló kellemetlenséget szerzett magának is, az intézet tisztviselőinek is (feljelentette őket az igazságügyminiszternél) de a legnagyobb hétfőn következett el. Éngedélyt kért az igazgatótól, hogy két levelet elkiildhessen. Az igazgató csak azzal a Az élet oly szép volt s oly ragyogó ! Lelkem égették olthatatlan lángok, Szivemben nyíltak, szerelem-virágok ! Azóta már eljárt az idő . . . Ifjúság, szerelem már vissza nem jő ! Üdvömet én már hiába várom . . . Vén lett a szivem, hervadt a virágom! Kar : Azóta már eljárt az idő . . . stb. Mikor még ifjú voltam és bohó, Izzó volt vérem, szerelmem mohó! Tengernyi csókban fürdött az ajkam, Öröm poharát fenékig ittam ! Azóta már eljárt az idő . . . Ifjúság szerelem, már vissza nem jő Üdvömet én már hiába várom . . , Biró az államfogházban. feltétellel engedélyezte, ha a levelekben nem lesz semmi olyas, a mi a szabályokkal ellenkezik. Hamvay vissza is kapta a leveleket, melyekből több részt az igazgató kikékceru- zázott, de oly feltétellel, hogy azokat köteles visszaküldeni tudomásvétel után az igazgatói irodába. Az államfogoly megtagadta a levelek visszaadását, mire Gedeon Emil igazgató átment az államfogházba s hivatalosan felszólította a levelek átadására. A válasz ismételten tagadó volt, mire az igazgató a karhatalom alkalmazását rendelte el s igy jutott a levelekhez. Hanvayt elfutotta a méreg s magából kikelve kiáltozta: — Hatalmi téboly ez, igazgató úr, nem más! Gedeon e sértésre is türtőztette felindulását, de eléje állott az államfogolynak s keményen rászólt: — Maga annyi kellemetlenséget szerzett már, hogy csak én tudom eltűrni. Balkay már rég megpofozta volna! Vigyázzon magára — mondotta végül s felemelt ököllel megfenyegette. — Tessék, tessék — válaszolt Hamvay — és odatolta arcát az igazgatóhoz, mintha kínálná, hogy üsse pofon. Az igazgató sarkon fordult s erre az államfogoly felkiáltott : — Az igazgató pofon vert! Gedeon Emil rá sem tekintett Hanvayra, hanem irodájába ment és telefonon kérte meg Helcz Ferencet, a kir. járásbíróság vezetőjét, hogy miután ő róla (Gedeonról) is szó van s nem tartja összeférhetőnek, hogy saját hatáskörében fegyelmi büntetést szabjon ki, a vizsgálatot ejtse meg. És megtörtént az a ritka eset: Helcz táb- labiró megjelent az államfogházba és kihallgatta Hanvay Ödönt és két államfogoly társát: egy joghallgatót és Hartner Géza orsz. képviselőt. (Most három vendége van az államfogháznak.) Mindkét államfogoly jegyzőkönyvbe mondotta, hogy Hanvayval igen sok a kellemetlensége s az igazgató nem bántotta, csupán csak megfenyegette. Helcz táblabiró még nem hozta meg Ítéletét. Mit mond az igazgató 1 Felkerestük Gedeon Emil igazgatót, a ki az afférról következőkép nyilatkozott: — Két hónap óta mást sem teszek, mint türelmemet próbálom ki ezen az államfoglyon. A békességért még én engedtem többször, de már idegeim felmondják a szolgálatot. A biró ítélete igazságot fog nekem szolgáltatni a sok keserűségért és Hanvay rágalmaiért bűnhődni fog! A gyilkos áldozata. Csornádról jelentik a Váci Hírlapnak: Matejkó Pál, a csomádi kétszeres gyilkossági kísérlet egyik sebesültje hétfőn reggel négy órakor meghalt. Tudvalevő, hogy őt és feleségét nővére, Matejkó Zsuzsanna fejszével súlyosan megsebesítette, majd később, hogy a gyanút magától elterelje, a sebesülteket látszólag odaadóan ápolta. Azóta a gyilkos aggszíi- zet elfogták. A szerencsétlen ember, aki csak nemrég jött haza Amerikából, halála előtt odakint megtakarított összes vagyonát: 1300 koronát végrendeletileg feleségére hagyta. Matejkó Pálné gyógyulófélben van. HATALMI TÉBOLY EZ, IGAZGATÓ ÚR!
