Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-07-05 / 51. szám

2

V A C i HÍRLAP

Hírek.

A nyári divat.

Bár a divattudósitásnak tulajdonképpen arról kellene szólnia, hogy mi lesz a kedvelt divat s milyen az ezidő szerinti, mindenek előtt essék még néhány szó egy már megszűnt divatról, mely tűnő csillagként csak pillanatokra jelent meg. Mindenki ki fogja találni, hogy a nadrágszoknyáról, van szó. Annyit beszéltetett magáról rövidke életében és megölője volt a képtelen volta. A ki szerzett nadrágszoknyát, vagy átalakíttatja sportcélokra, vagy elrejti a ruhatárának olyan zugolyába, a honnan talán soha többé nem kerül elő.

A nadrágszoknya helyét a hasított szoknya váltotta fel, melynek egyelőre leginkább azért örülünk, mert hogy egy kis változatosságot hozott a majdnem szinte unottságig egyhangú divatba. A vonalakban észlelhető ez az egyformaság a legjobban; olyan egyhangú már a sima, kissé hímzett, vagy egészen disz nélkül való kimonóformájú derék, a hozzávágott félbő, félhosszú ujjakkal és a szűk, egyenes vonalú kerek szoknya. Ez az egyformaság már holt pontot jelent, melyhez a divat eljutott és a miből a múltból merítvén a példát, igen nagy átalakulásokra következtethetünk őszre.

Párisban már nagyon is bő szoknyákról suttognak, valamint új derékformáról, de persze egyelőre mindezt még óvatosan teszik és csak kísérleteznek. Csak az oly nagyon mellőzött ujjal foglalkoznak erélyesebben és fodorral díszítik a végét, a mi nagyon tetszetős. Egy modellen láttunk egy ilyen ujjat. A modell „claire de lune“ sötétkék eiős tafotából készült ; kék-fehér csikós selyem a dísze, széles hímzett féloldalu fodra volt, mig a tunika aljára széles selyemrojtot varrtak. Egy másik modell, melynek fodros volt az ujja, szürkéskék selyemből készült, melynek sötétkék madeira hímzése gyönyörűen érvényre juttatta a cseresznye-piros alsó ruhát.

A divatban a lágyság a kedvelt, még a kabátokba, köpenyekbe se tesznek kemény bélést, csak a gallérnak ad a szabó valamelyes tartást. Az idén a rendesnél is kedveltebb a

madeirahimzés, mely színes kivitelben is kapható, különösen szürke és kék színben. Derék- disznek legkedveltebb a fisü, leginkább a Mária-Antoinette formájú, mely nagyon fiatalos hatású. Nagyon csinos dísze a deréknek és kabátnak az egyoldalú, plisszés batiszt, vagy csipkezsabó, valamint a nagy matróz, vagy a keskeny sá 1 Iga 11 ér. Ezek díszítésére ktilö nősen szép a csetneki, vagy a durva vert csipke.

Őszre már annyit jósolhatunk, hogy a kabát, vagy nyolcvan centiméter hosszú lesz hátul, tehát egészben háromnegyed hosszú és hogy a kis kalap teljesen ki fogja szorítani a nagyot. Vájjon feltehető-e ennek a lehetősége?

Esküvő. Szentgyörgyi Gusztáv siket- némaintézeti tanár, lapunknak kedves tollú munkatársa csütörtökön esküszik örök hűséget mennyasszonyának, Simon Edit úrleánynak Budapesten a kalvintéri ref. templomban. Igaz boldogság kisérje a boldog párt 1

— OrszentmiKlós temploma. Őr- szentmiklós ref. egyházközség esdő szózattal fordul az ország református vallású hívőihez. Templomuk, melyet négy év előtt nagy költséggel javíttattak meg, dtiledezőben van. A község népe, melyen 92 perceutes községi és 52 percentes gazdasági pótadó terhe nyugszik, nem bírja a költségeket, ezért azzal a kérelemmel fordul minden irgalmas lélekhez, hogy ha csak néhány filléres adományát is küldje el Sáfár Béla lelkésznek a templom felépítésére. Az őrszentmiklósiak kérelmét Teleky József gondnok, Mády Lajos esperes, Darányi Ignác főgondnok, Baksay Sándor püspök is támogatják. Valószínű, hogy az országos gyűjtésnek Örszentmiklóson egy szép templom lesz az eredménye.

— TűzoltóinK nyári mulatsága. Vasárnap este tartották önkéntes tűzoltóink a lövőházban nyári mulatságukat színdarab előadásával. Úgy az előadás, valaminta a tánc- mulatság igen szépen sikerült, minden padsor zsúfolásig megtelt s többen már igazán nem fértek volna el a nagyteremben. A tánc is világos reggelig tartott vig hangulat mellett. A mulatságon a tűzoltóság tisztelői közül az intelligencia köréből is többen megjelentek s

erővel tört ki rajtam az elkeseredés, midőn zsebem tartalmára, illetőleg tartalmatlanságára gondoltam. Rövid, de rémes küzdelem. A szív | alul kerül, de egy ügyes dupla nelzonnal úgy eriti az észt a porondra, hogy meg se mer mukkanni többet. Tableaux! Mi bent voltunk a pavilonban.

Időközben a nő nyugalma ismét visszatért, a mely aböan nyilvánult meg, hogy midőn leakartam segíteni a kabátját, az angyal egy gyengéd bérmai nyaklevessel félre intett a tett himes mezejéről.

— Hagyja csak. Hisz mire való a Pisti? . . .

A kabátom ! . . .

Alattam ingadozni kezdett a talaj, a szék s én az abroszt só és paprikatartóval együtt magam után rántottam a mélységbe, honnan hamu helyet sóval és paprikával meghamvazva néztem a Pisti bizonytalan szemeibe.

— Pisti ! — rnondá madonnám, — hozzon egy kis káviárt, sajtot, halat aszpikkal, nem bánom, hozhat egy-két adag idei gyümölcsöt is. A pezsgőt se felejtse el!

— Igenis kremássan! . . . Uraságod is mélztatik parancsolni? Van fogas tartárral, marha-szíigy, disznó-sült, liba.

— Beteg maga, hogy minden állat neve után olyan hosszú szüneteket tart ? . . .

— Igenis nem kremássan! Csak a szokás hatalma . . . Továbbá van kremássan: burgundi, tokaji, rizlingi. Nagyszeiü hetvenes termés. Vagy tán pezsgőt, kremássan? . . .

— Üssön meg a guta! kremássan . . . gondoltam magamban. Egy hatos van a zsebemben s ez a gazember felgerjeszti vágyaimat . . . Elmerengtem. Félszemmel a madonnámra néztem, ki már jóízűen falatozott. Pokoli ötlet villant meg agyamban.

— Hisz már mindegy! — monologizáltam. Bájos társnőmért nekem kellene fizetnem mindenféleképen, tehát a tisztességes út ki van zárva. Mért ne lakjak én is jól egyszer? . . . Pisti! A konyha összes termékeinek kivonatát követelem !

— Kreinásssan ? . . . kérdé szokatlanul meg- nyutja a szó végét.

— Továbbá — folytattam, — tiz üveg franciát!

— Maga ennivaló, — rnondá angyalom s közvetve hátborzongatóan kezdett fogyasztani. Mikor a kívánt ételeket feltálalták, megadtam magam sorsomnak. Előbb azért nem mulasztottam el, hogy szemeimet a mennyezetre emelve, ne mormogjam: „Uram! legyen meg a te szent akaratod! Én mosom kezeimet! . . .“

Boldogságomban, — mert jövőbe vetett bizodalmám megerősülést nyer-e, nem hallottam, hogy nyílik az ajtó s csak akkor tértem magamhoz, mikor egy édes csók cuppanását hallottam. Felriadtam.

igy az estély erkölcsileg is, anyagilag is jól sikerült. Valamivel nyolc óra után kezdődött a szinielőadás Csepreghy Ferenc „Sárga csikó“- jával, melyet nagy fáradsággal s még nagyobb szaktudással Leopold Sándor tánctanitó tanitolt be. A jól ismert népszínmű mindenkinek tetszett, mert a műkedvelők mind megállták helyüket. Kaptak is a női szereplők egész virág- erdőt az előadás alatt, de meg is érdemelték. A főszereplő Leopold volt, kiről kritikát írni teljesen fölösleges. Mint mindig, most is elsőrangú volt a játéka. A nagyobb női szerepeket Viskana Emma és Bunyata Hedvig adták kedvesen, kifogástalanul. Dudits István vérbeli parasztlegény, kellemes hangú, gyakorlott játékos. Prohászka Ágoston született Icig, állandó zsidó komikus. Kitűnőek voltak a kol- dúsok, Schmidt Tibor és Korpás Ernő, sokat nevettek a cigányokon, bár az egyik túlságba vitte mókáit. Bokor Lajos mint Csorba gazda rövid idő alatt gyorsan betanulta nehéz szerepét, jók voltak Bunyata László mint Peti, Ku- korelli Antal a Hólyagos gazdája, Hochmajer Antal mint Pista szolga. Nem kevésbbé megfeleltek a várakozásnak a kisebb szereplők is úgy ügyes mozdulataikkal, mint sikerült alakításukkal, mint Jeremiás Annus, Klévai nővérek, Bokor Etus, Bauer Manci, Hanák Böske, Csá- nyi Dezső, Polacsek Gábor, Lang Ferenc, Meleg György, Dezsőfi László, Pálinkás Mátyás, Viski Mátyás, Peták János, Dini János, Ter- mann József stb. Meg volt mindenki elégedve a súgó nagy munkájával, melyet Nagy Pál töltött be kifogástalanul. Az estéiy jövedelme, mely fölül volt 500 koronán, a kiadások levonásával s benzinmotoros fecskendő javára fog szolgálni. A feltiífizetéseket jövő számunkban fogja nyugtázni tűzöl tó testtiletü n k.

— BeléndeKes máh. Megírtuk nemrégiben, hogy a rendőrkapitány elrendelte, hogy az élelmiszerek vizsgálatára nagy súlyt helyezzenek a városi orvosok. A múlt héten dr. Hörl Péter a fűszerüzleíeket vizsgálta meg s Hirschfeld Mayer üzletében nagy mennyiségű beléndekes mákra talált. Kálló rendőrkapitány az egészségre káros máknak karbollal való leöntéséí és elásását rendelte el. Hirschfeld az Ítélet ellen fellebbezett.

— Lizikém! édes bogaram! — rebegé egy őszülő katona, — már azt hittem, nem látlak . ..

— Csendesen vén mozsárágyú! Íme ott a oaráto m.

— Hm. Tán ez az úr?! — kérdé s elémbe csörtetett.

— Pardon! Én nem vagyok: ez az úr! . . * Hallja az úr! Az őrnagy, mert az volt, szemtelenül végig mustrált, majd szó nélkül a faképnél hagyott s fesztelenül társalgóit tovább.

— Még mindig az „Isteni szikra“ színtársulatánál vagy? . . .

— Hova gondolsz ! Most privát nő vagyok és a tőkémből élek . . . Ide is fellátogatok minden vasárnap . . .

— Légy erős: szív! és ne repedj meg . . . biztatám magam. Még sokáig beszélgettek, csekély személyemről teljesen megfeledkezve. Az őrnagy leült az asztalhoz s szemeivel az általam fizetendő csemegéket; alkalom lévén: Hamupipőkémet is falta. Zöldbe boruló szemekkel néztem. Egyszerre egy pokoli, ezen a napon már második! pokoli ötletem támadt. Felrúgtam az asztalt és széket, szegzett villával az őrnagynak rohantam. — Legyen elkészülve uram a legrosszabbra ! — orditám. És ő elkészült. Hatalmas izmai lehettek, mert én rövid időn belül a sarokban hevertem. De újra felugrottam. — Ön csalódik, ha azt hiszi, hogy engem elriaszt, — óh, legkevésbbé sem ! Beto-