Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-06-28 / 49. szám
VÁCI HÍRLAP 9 hogy milyen a jó tanító, kinek igaz szere- teíe kell, hogy tükröződjék a tanítványok felé. Ezt megtaláltuk Önökben, de még más elismerésre méltót is: Fodor Imre mintáz iskolaszék kiváló gondnoka, Vörös Ferenc, az iskolaszéknek ma is jegyzője, az ipariskola igazgatója, a tanügyi irodalom terén jelentős sikerrel működnek, minden elismerésre méltók. Fodorné Nagy Bertában nemcsak a tanítónőt, de a gondos anyát magasztalja. A hősökhöz hasonlók Önök, fejezte be beszédét és fohásszal fordulok a. jó Istenhez, hogy sikerekben eltöltött életpályájukon az ő áldásait sokáig élvezhessék! Kolossváry Mihály prépost-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő emelkedett most szólásra: Negyven év az iskolában, mi minden él e szavakban! Ki érzi feljogosítva becsét és igazi tartalmát felülbírálni, mikor ez a negyven év nem a világ piacán, hanem az iskola négy fala közt eredményes munkában folyt le. Áldás és áldozat volt e három élet munkássága, mely negyven éven át a vallásosságot és hazafiságot csöpögtette gyermeki lelkekbe. Ök a humanizmus igazi apostolai, a kiknek elismeréssel adózni elsőnek siet az egyházmegye főpásztora. Átnyújtja a grófpüspök egy-egy levelét nagy éljenzés közt az ünnepeiteknek. A jubilánsokat a megyés főpásztor következő szép szavakkal kereste fel: Krisztusban Kedves Fiam! Az imádandó isteni Gondviselés kegyelme folytán ma töltőd be nehéz és fenséges tanítói pályád negyvenedik évét. Örömmel telik el Főpásztori szivem most, midőn köréd, kath. tanügyünk érdemes munkása köré csoportosul székvárosom minden rendű és rangú lakosa, hogy 40 évi fáradhatatlan munkásságodnak, szent Egyházmegyénk és hazánk érdekében kifejtett becsületes törekvéseidnek jutalmát megadják ama ragaszkodás és szeretetben, mellyel irántad, kedves Fiam, méltán viselteinek. Szent vallásunk magasztos tanainak világosságától áthatott iskola volt színhelye a te üdvös működésednek s példás szorgalmad tudást és hitet ébresztett oly sok zsenge lélekben, kik most hálával áldják munkás életed minden napját. Ez a te legszebb jutalmad, mert szent Ambrus szerint: „A tanítványok haladása és jósága a tanító öröme és koronája s ezek példás élete a tanítónak legszebb eredménye.“ A valláserkölcsi alapokon nyugvó hazafias nevelés, melynek szolgálatában áltál 40 éven át, képezte mindenkor drága hazánk nagyságának, államunk erejének, népünk izmosodásának legbiztosabb alapját s ezért 40 éves működésed e határkövénél Főpásztori elismeréssel üdvözöllek, kedves Fiam s ennek jeléül az isteni kegyelmek teljél kérem reád, hogy e kegyelem támogatásával légy továbbra is tániorilhaíallanul kitartó azon nemes feladatok teljesitésében, melyek népnevelői tiszteddel egybefűzvék. Ki egyébként püspök-atyai áldásommal vagyok. Kelt Vácon, 1911, évi junius hó 20-án. Károly Emmánuel s. k. püspök. Récsei Gyula jegyző, tanügyi előadó a város közönségének hálás üdvözletét hozza a három igazi magyar, vallásos érzületű tanítónak. Reménnyel, lelkesedéssel és bizalommal dolgoztak negyven éven át, ez tartotta meg lelki egyensúlyukat s a becsületes munka testi épségüket. Vác város nevében hálás köszönet mindhármuknak, hogy a város gyermekeit becsülettel haza- fiságra, vallásosságra nevelték! Igen megható volt Kökény Ferenc tanító üdvözlő szava a pályatársak nevében, kiknek ajándékát, ezüst evőkészletet nyújtotta át. Könyek közt ölelte meg a jubilánsokat, kikel végtelenül meghatott a nem várt figyelem. Az orsz. katolikus tanítóegyesület titkárának üdvözlése után Schandl Miklós főgimnáziumi igazgató állt az ünnepeltek elé s fenkölt szavakkal méltatta munkásságukat. Szellemi rokonság áll fenn közöttünk — mondotta többek között — s a főgimnázium tanári kara tudja ezért legjobban méltányolni azt a negyven esztendőt, mely után feltétlen hódolat és tisztelet jár Önöknek. A mi pályánk nem anyagi javakat, de a lélek nyugalmát szerzi meg, ezért a nevelői hivatás szebb minden más pályánál. A tanári kar meghajtja az elismerés lobogóját a jubilánsak előtt s kívánja, hogy a kultúra munkájában első sorban álljanak, hogy az utódoknak követendő példaképei legyenek. Az éljenzés csillapultával Borbély Sándor siketnémaintézeti igazgató beszélt. Testvéri szeretetet hozott — úgymond — s az eszme és gondolat megértése ad jogcímet felszólalásához. Nemzeti és vallási alapon dolgozott a három kiváló tanerő, ezt értékelik s nagyrabecsülik a siketnémaintézet- ben működő kartársai. A negyven év az altruizmus munkája volt, eljövendő nyugalmukat az Isten kegyelme jutalmazza! Éder Kálmán az iskolaszék világi elnöke a valláserkölcsi nevelést dicsőíti üdvözlő beszédében s Krisztus és a haza önzetlen harcosait látja a jubilánsokban. A budapesti és a váci Mária-kongregáció tagjai nevében melegen üdvözli őket. Preszly Elemérnek, szavai szerint, soha hálásabb és kedvesebb feladata nem volt, mint most, mert e percben a szeretet melegével üdvözli tanulótársai nevében tanítómestereit. Visszaidézi a boldog gyermekkort s a küzdelmes, de fenséges, tanítói pályáról szól. A hála mirtuszkoszorúját hozzák a tanítványok s ez az elismerés is mutatja, hogy munkájuk nem volt hiába hiábavaló. A volt iskolatársak nevében kéri Isten áldását szeretett tanítómestereire. Tóth József nyug. tanfelügyelő a múltból szól s megelevenedik előtte az a kép, midőn szemtanúja volt a három kiváló tanerő működésének. Boldognak mondja magát, hogy megérte az érdem méltó elismerését. Ezután bájos, szép jelenet következett. Három kis gyermek ünneplőben, hatalmas virágcsokorral állott az ünnepeltek elé és a ma a legfiatalabb növendékek nevében kedves üdvözlő beszédeket mondottak. Fodorné Nagy Bertát Bertalan Margitka, Fodor Imrét Kis Jóska, Vörös Ferencet Sümeg Miklós értelmes, szép és kedves szavakkal üdvözölte s könnyekei csaltak bájos egyszerű szavaikkal a nagy hallgatóság szemébe. Lepey Emil a hitoktatók nevében szólt meleg elismeréssel s a helybeli sajtó jókívánságait tolmácsolta. Fodor Imre szólt ezután, megköszönvén a páratlanul szép ünneplést. Meglepő volt kijelentése, hogy a negyven éves tanítói működése alatt soha egy napol nem mulasztott. Életpályáját 30 és tíz évre osztja, melyből az első röpke álom, a liz éven voltak csak fellegek, de fátyolt borit rá s pályatársainak az elöljárók tiszteletét, a tanügy iránt való szeretetet s a karíársak becsülését ajánlja, ha boldogulni akarnak. Végül nemes szavakkal mondott köszönetét az ünneplők és üdvözlők mindegyikének. Nagy éljenzés követte szavait, azután Vörös Ferenc szólt. A negyven év munkásságát megkönnyítették a város, az iskolaszék, a szülők. Szeretni és szerettetni volt a céla életpályáján és jól eső érzéssel tapasztalja, hogy ezt el is érte. Azt kéri, hogy miként a mutlban, a jövőben is szeressék és boldogan mehessen el a pihenésre. Végül hálásan mondott köszönetét mindenkinek, kik a jubileum fényét emelni akarták s itt megjelentek. Ezzel véget ért a hivatalos ünnep s a nagy közönség a jubilánsokhoz sietett, hogy meleg kézszoriíással, lelkes szavakkal fejezze ki lelke érzelmét a tanügy e három kiválósága iránt. A jubileumi ünnepélyt társas ebéd fejezte be a Kúrián. Nyolcvanan vettek részt. Az első felköszöntőt Schmidt János prelátus mondotta és a grófpüspököt, majd a jubilánsokat éltette. Utána beszéltek Fodor Imre, ifj. Kökény Ferenc, Bucsek István (az iskolatársak nevében: ötves éves találkozóról) Kolossváry Mihály, Tóth József, Vörös Ferenc, Margetsch Károly és még sokan. Az ebéd alatt számtalan sürgöny érkezett ünnepelvén a jubilánsokat. Ezeket fel is olvasták nagy éljenzés között. Üdvözleteket küldtek : Mihalka Béla (Újpest), Országh és fia cég, Sipos Emil, Deák Imréné (Kalocsa), Cselényi István (Eger), Vadas József dr., Lukács István, Erdélyi, Varsányi, Szabó, Ötvös (Eger), Kövesi Edéné (Bfüred), Chmulevszky Endre (Leányfalu), Vare.ányi István (Eger), Schaub István (Váchartyán), Kovách Antal (Kecskemét), Szotyori Nagy Károly (Budapest), Szvoboda-család (Újpest), Nagy Testvérek (Újpest), Gosszmann Ferenc, Demetrovich Zsigmond, özv. Strösz- ner Györgyné, dr. Zádor János és neje, Koncz József (Örkény), Ivánka Pálné, Snapp Lajos (Szód), Ember Károly (Budapest), Kegler Ferenc (Budapest) és még igen számosán. Hat versenyből öt győzelem! (Evezőseink Szolnokon.) Vasárnap, junius 20-án délelőtt rendezte a Tiszai Evezős Szövetség Szolnokon rendes évi evezős versenyét. Evezőseink szombaton d. u. két órakor indultak a nyugati pályaudvarról Szegedre, hogy a magukkal vitt öt vándor dij közül négyért összemérjék erejüket a szolnokiakkal. Kánikulai melegben rohant a gyorsvonat Szolnok felé, a melyen evezőseink mindenről beszéltek, csak a verseny esélyeiről nem ; úgy látszik, a budapesti versenyek megedzették a lelkeket s csak egyik-másik junior lelkében merült föl a kétség s gondolt szorongva arra: hátha itt is kikapunk, mint Budapesten. Fél ötkor érkeztek Szolnokra, hol a pályaudvaron Kis Ernővel, a város képviselőjével, Chludik Gyula polgármester s más notabili- tásokkal élükön az ottani evezősök fogadták a budapesti és váci regattistákat s hosszú kocsisorban vitték őket a szállókba. Elhelyezkedésük után evezőseink azonnal lementek a Ti-
