Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-03-28 / 24. szám

Huszonharmadik évfolyam. 24. szám. Vác, 1909. március 28. _______ VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkiiit 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az uj mértékhitelesitési törvény. Vác, márc. 27. A mértékhitelesitési újabb szabályozása tárgyában hozott 1907. V. t.-c. 1909. évi ja­nuár hó 1-én lépett életbe. A törvény által teremtett új rend a következő képen foglal­ható össze. A törvény az 1874: VIII. t.-c. által meg­határozott hossz-; tér-, köb-, űr-, súly-és erőmértékeken kívül még a következő újabb mértékeket, illetve mértékegységeket állapítja meg: a sűrűség, a munka, a felületi nyomás, továbbá az elektromos ellenállás, áramerősség, feszültség, az elektr. munka és kapacitás, végül a hőmérséklet, a légköri nyomás és a nehézkedés mértékeit, illetve mértékegysé­geit. A közforgalomban használt minden mérték és mérőeszköz hitelesítendő a) a használatba vétel, illetve forgalomba hozatal előtt, b) utóbb 2—2 évenként, c) minden olyan javí­tás után, mely a mérték (mérőeszköz) nagy­ságát, vagy adatainak helyességét befolyásol­hatja. Az a ki mértékben (mérőeszközön) ilyen javítást végez, büntetés terhe alatt kö­teles nemcsak a régi hitelesítési bélyeget meg­semmisíteni, de az újra hitelesítésről is tar­tozik gondoskodni. A keresk. miniszter által 3 évenkint megállapítandó hitelesítési dijak alól csak a közintézeteknél, vagy a hatóság tulajdonában, illetve kezelésében lévő üzemek és vállalatoknál használt viz-, gáz- vagy vil­lamos árammérők részére van helye kedvez­ménynek. A mértékhitelesitést ezentúl állami mérték­hitelesítő hivatalok végzik, a melyek a kö­zépponti mértékügyi intézet ellenőrzése és a kereskedelmi miniszter fegyelmi hatósága alattt állanak. A mértékhitelesités részint a hivatal helyiségében, részint pedig egyes kö­zéppontnak kijelölt községekben időnkint tör­ténő kiszállások alkalmával történik. A felek kívánságára és azoknak költségére a mérték­hitelesítő Hivatal az illető ipartelepre állandó időszakos kirendeltségét is kiküld. Mértékhitelesítőnek ezentúl csakis áll, felsőbb ipariskolát végzett és mértékhitele­sítő szakvizsgát tett magyar állampolgár al­kalmazható. A mértékek helyességének ellenőrzése a mértékhitelesítő hivatal kötelessége. A rendőr­­hatóságok ezentúl csakis azt kötelesek ellen­őrizni, hogy a forgalomban használt mérté­kek szabályszerű hitelesítési bélyeggel van­nak-e ellátva. Bort, sört vagy egyéb szeszes ital tartal­mazó hordón annak űrtartalma és az üres hordó súlya is megjelölendő. A hordókat csak akkor kell új jelzéssel ellátni, ha azo­kon oly mérvű javítás történt, a mely űrtar­talmukat megváltoztatja. A hordóknak ily módon való jelzését a hordójelző hivatalok teljesitik, a melyeket a törvényhatóságok kötelesek felállítani. A hordójelző hivatalok az illető mérték hitele­sitő hivatal felügyelete és ellenőrzése alatt állanak ez a hordójelző hivatal személyzete fölött 20 koronáig terjedő rendbi.rságolás, sőt felfüggesztés jógával is föl van ruházva. Bor, sör és szeszes italoknak nyilvános helyiségeiben fogyasztásra való kiszolgálásra használt nyitott palackok és poharak is hi-' telesités kötelezettsége alá esnek. Zárt palac­kokon a forgalomba hozó magánjelzése is elégséges. Tej kimérésére, valamint zárt palackokban, vagy más edényekben (kannákban) való áru­sítására szolgáló tartályok hitelesitendők. Büntetések 100, illetve 200 K-ig terjedő pénzbüntetés, visszaesés esetében 4, illetve 8 napig terjedő elzárás és 200 illetve, 400 K-ig terjedő pénzbüntetés. A kereskedelmi miniszter felhatalmazás nyert, hogy a törvény életbe lépte előtt hi­telesített mértékeken és mérőeszközön levő hitelesítési bélyegek érvényének tartalmát megállapítsa. E törvény életbeléptével tehát megszűnik az az eddigi állapot, hogy egyes törvényha­tóságok a mértékhitelesités jogát magán­egyéneknek bérbe adták, a kik viszont nem ritkán évi átalányösszegért átengedték tör­vényes hitelesítő bélyegzőjüket a mértékeket gyártó iparosoknak s igy az ország mérték­­hitelesitésének ügye hosszú éveken át ezen mértékhitelesitő-bérlők szabad üzérkedésnek tárgya volt. V. E. elterelik a vidékről, bizony pisztoly nélkül nem igen tanácsos járni még nappal sem. Végre hat órai keserves, de szép és tanul­ságos lovaglás után 6 és fél órakor este el­értük a Rio Tonto partját, hol már egy canoával (egy darab cédrus Iából kivágott csónak) 2 indián várta érkezésünket. Ha hazámban nem ültem volna szandolinban és a váci uszodát 13-szór fel nem úsztam volna, (igaz, hogy nem valami fényes rekord, de mégis) úgy nem hiszem, hogy meg mertem volna kockáztatni az átkelést ebben a kés­kenj', de annál hosszabb alkotmányban, mely a legkisebb helytelen mozdulatra is felbillen. Helyet foglalva (lekukorodtunk, mert ülő hely a canoában nincs) a kétes al­kotmányban, kérdem az egyik indiánt: nem borul fel ez a canoa, mire ő lakonikusan azt felelte : no tiene Ústed cuidado »erre ne legyen gondja< Szerencsésen átjutva a túlsó partra, 10 percnyi gyaloglás után öreg es­tében értük el Cucuyot. A házi gazda (mint itt nevezni szokták mestis, spanyol és indián vérkeverék) felesé­gével és családjával igen szívélyesen fogadott és azonnal sörrel, limonádéval és más hűsí­tőkkel kínáltak meg. Néhány baráti üdvöz­let után vacsorához ültünk. Itt ettem elő­ször tepejilotet, (ejsd tepehilote) mely arról nevezetes, hogy nem található máshol a köz­társaságban, mint a veracruzi és cordovai hegyek között. Maga a növény úgy fest, A trópusokon. A „Váci Hírlap“ részére irta: Tóth Albert a mexicoi gazdasági főiskola tanára. 3 Mexico, január hóban. Világitó bogár, mint szépségdisz. — Rio Tonto. — Találkozás egy him tigrissel. — Utazás a canoán. — Mi az a tepejilote? — Sárga dinye januárban. — Egy kis reggeli. — Magyar ember kávételepe. — Növény, mely a forrásvizet pótolja. De térjünk vissza a szép őserdőbe, itt megpihen a fáradt emberi elme. A nap már leáldozófélben volt és az esti szürkület rá borult az őserdők végtelenségének látszó látóhatárára és mi még egy jó órajárásnyira voltunk Guanótól, tudniillik igy hívják azt a helyet ahová menendők voltunk. Cucuyo egyébként egy bogárnak neve, melynek két szeme úgy fénylik, mint a Szent-János bo­gár potrohája, csakhogy még sokkal inten­zivebb fényben ragyog, hogy ha körülbelül 20—30 drbot tesznek egy pohár alá, fényük­nél egész bátran lehet olvasni. Yeracruzban a creol szépségek a hajukba is szokták tűzni, a férfiak pedig nyakkendőjükbe, de persze csak este van hatása, egyébként, mint már említettem, a torró égöv alatt csak este 6 óra után kezdődik az élet. Amint az ut jobbra kanyarodott, moraj ütötte meg a fülemet, kérdem pajtásomtól mi ez ? Ez a Rio Tonto zúgása ! No szép, gondoltam magamban, éjnek idején ilyen vad folyón átkelni egy csöppet sem lesz kellemes. Holdtölte lévén ezüstös fénysuga raival, ahol csak egy kis rést lelt az őser­dők nyílásán, beszűrődött és megvilágította a folyondárokkal borított pázsitot. Kiérvén az őserdőből remek, szép legelőn haladtunk keresztül, mely öreg pálma fák­kal volt borítva. Egy pillanatra megálltunk, előttünk láttuk a Rio Tontonak egyik ka­nyarulatát, mely a hold ezüstös fénysugarait vetette vissza, mig a rezgő pálmafaerdő jobbról egy mély völggyel a holdtól meg­világítva fenséges látványban gyönyörköd­tetett. Merengésünkből hatalmas zörgés rázott fel, balra a zörgés irányába tekintettünk és egy kisebb tisztáson egy erőteljes him tig­rist pillantottunk meg. Most láttam először először életemben a szabadban velem szem­ben egy tigrist és mondhatom, hogy végte­len lelkinyugalommal néztem farkasszemet tűzet szóró szemeivel nem is gondolva arra, hogy egy-két másodperc és karmai között lelhettem volna halálomat. Egy pár pillana­tig tartott, nüg szemben álltunk e vérszom­jas állattal, azután az nagyot ordítva, hang­hullámaival erősen megrezegtetve a levegőt, az erdő sűrűjébe menekült. Csak ezután szólalt meg indián vezetőnk, hogy ebben az időszakban ritkán támadja meg az embert a tigris, mert van neki bőven borjú-pecsenyéje, hanem az esős időszakban, mikor a marhát

Next

/
Thumbnails
Contents