Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-02-24 / 15. szám
Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Műkedvelők. A váci és vácvidéki Tulipán-szövetség (magyar védő egyesület) nagyérdemű elnöke a leghelyesebb társadalmi érzékről tett és tesz tanúságot, a mikor megalapította és kü- 4©nös ápoló gondozásban részesíti az egyesüket műkedvelői osztályát. Alig van több társadalmi előnyt nyújtó, kellemesebb, hasznosabb társulás annál, ha művelt műkedvelők a szavaló és színpadi művészet rendszeres művelésére egyesülnek. Mélyen behatolnak a költői művek szépségeibe és azokat feltárják a hallgatók előtt; kiragadják a költészetet a papirélet némaságából és visszaadják eredeti jellegét: hangzó művészetté teszik; intenzív érdeklődést keltenek az előadó művészet iránt és nevelik a közönséget a hivatásbeli színészet műértő élvezésére; s midőn élvezetet nyújtanak, egyúttal maguk is igazán élveznek, zavartalanabbal, mint a kenyérkereső színész. S midőn a szereplők nagy társadalmi ügyességre és fesztelenségre tesznek szert, egyszersmind a legalkalmasabb eszközei annak, hogy a közönség is társusnlásra és humanitárius- nemzeti és művelődési célokra egyesíthető legyen. Mig a művészetek többi ágait művelő dilettánsok a *a legkisebb társaskörrel is beérhetik, a szinpad műkedvelői a dolog természeténél fogva is az érdeklődők tágabb körének, nagyobb tömegének tömörülését kívánják. A színészet nemcsak a legáltalánosabban ható, hanem a legmodernebb, a legdemokratikusabb művészet is. A karcsú derék. Kékszemű, karcsú derekú, liliopi termetű, halljuk a dicsérő himnuszok özönét a szépnem iránt érdeklődő fiatalság ajkáról. Megengedhető mind a bárom, csak baj ne legyen belőle. A kékszereméi hamar lehet végezni, legföljebb az anyakönyvvezető úrnak akad több dolga, a karcsú derékról azonban már nem mondhatjuk mindezeket. Nem állíthatjuk azt, hogy minden tekintetben káros a fűző, csak akkor, ha túlságba visszük használatát. A fűző, a karcsú derék, habtermet okozója nem modern találmány. A hiúság hozta létre, az pedig már benne volt Évában, a bibliai első nőben, különben nem óhajtott volna annyit tudni, mint az alkotó és nem szakította volna le a ludas fájának gyümölcsét a mi nagy kárunkra, mert még most is ott sütkérezhetnénk a paradicsom fáinak árnyékában. Az almától azonban elvásott a foguk, de még a mienk is, a boldog állapot meg szűnt, ruháról kellett gondoskodni, a mit bva, ha Holczer és Elsner budapesti Cégek már akkor léteztek volna, bizonyára náluk szerez be a Kakas Marci élénk hirdetései alapján. Hogy ősanyánk viselt-e a fűzőt, nem viselt e fűzőt, nem mondhatom meg egész biztossággal, mert hiszen én sokkal később A színművész az életet, a természetet utánozza, eszményesiti. A műkedvelő pedig jobbadán a színészt utánozza, talán öntudatlanul is. De ezzel nem távolodik el az élettől, hanem némileg inkább közeledik hozzá. A nagy közönségre nézve a színész egy külön exkluzív világ. A műkedvelők pedig a mi testvégeink és alyánkfiai, a kikkel meghitt viszonyban vagyunk és ez által intim érintke zésben érezzük magunkat az általuk képviseli művészettel is. Közvetlen személyes érdeklődéssel veszünk részt abban, a mi a színpadon történik. S minthog}’ műkedvelőkkel szemben, a kik nemes célok szolgálatába állították tehetségeiket önzetlenül és áldozatkészen, nemigen van helye a szigorú bírálatnak, a kritika nem csorbíthatja úgy élvezetünket, mint esetleg a hivatalos színésszel szemben. Ez persze nem annyit tesz, bogy a műkedvelő teljesen bírálaton kívül áll, tehát kritikán alul is állhat. A műkedvelők közt is csak annak van joga a világot jelentő deszkákra lépni, a kinek van erre tehetsége. A magasabb iiiűveKségíí, Iái sadalmi jártasságú, temperamentumos fiatal emberek közt aránylag elég sok van az átlagos színpadi tehetség. Kellő gyakorlás, rutin, összeszokás és szakavatott, értelmes, gondos vezetés az ilyen tehetségekből könnyen képez ügyes műkedvelőt. A váci mii jő, a város társadalmi levegője, úgy látszik, kedvez a műkedvelő tehetségek fejlődésének. A tulipán-elnök neje pedig a maga lelkes buzgalmával, művészi intellektusával és lebilincselő modorával valóságos született rendező. Az erőket felülmúló feladatokra nem vállalkoznak és mindig rokonszenves célokat szolgálnak. így aztán pompásan sikerülnek a műkedvelő osztály előadásai. A közönség mindig jól mulat és meg van elégedve. Minden előadás reklám a következőnek a javára. De állandó helyiség kellene, állandó színpaddal és jó zongorával. A szombati előadás a maga nem nagy igényű, igen mulatságos és hatásos programjával tehetséges, ügyes, gyakorlott szereplői v> 1, sima, kerekíted rendezettségével igazi élvezetet nyújtott annak, ki őszintén élvezni» nem ped:p kajánul gáncsolni akart. A sikerben mindenesetre része van annak, hogy az előkelő közönség egészen megtöltötte a Kúria nagytermét. A hálás hallgatók meleg közvetlen érdeklődése alkalmas arra, hogy fokozza az ambiciózus, lelkes szereplő kedsét és képességét. Előadás után tánc volt. Tánc nem hajnalig, hanem reggelig Es zavartalan jókedv. És általános megelégedés. A legteljesebb feltétlen siker. A lehetetlenségig túlfeszített nagyigényűség és fényűzés, a társadalmi pangás és depresszió, a drágasági panasz korszakában tanulságos konstatálni a nagy siker előfeltételeit és biztosítékait. Az első a rendkívül helyes, tapintatos» tudatos, gondos rendezés. Két koronáért születtem, de hiúsága folytán feltehetjük róla, legalább is a viselési szándékot. Mert az tény, hogy még a vad, meztelen népek is arra törekszenek, hogy karcsúk legyenek. így a szép jávai nők ampo nevű anyagot esznek, csakhogy a termetük minél karcsúbb legyen. Ez állal ugyan kockáztatják az egészségüket, siettetik halálukat, de hisz a szépség előbbre való, mint az élet. Sőt voltak vad népek, igy az indiánok, kik fűzőt viseltek. Állatbőrből, csontból készült ez és szijjal szorították derekukhoz. Nagy a gyanú, hogy az egyiptomiak is pártolói voltak a fűzőnek. A zsidók pedig túlságba mentek a viselésében, általában a a női divatcikkekben, mert Ezaiás próféta igy jósolja meg rejtelmes szavakban a zsidó nép pusztulását: »Az napon elveszi az Ur a poros ruhákat, a mellre való ékességeket és lépen a poros ruha helyében szoros zsák és a szép gyengeség helyében a Napnak sütése.» Rebekáról fel van jegyezve, hogy szoros vállűzőt hordott. Sztrofiumot hordtak a római nők, a görögök pedig egy mitraszerű szorító övét. Persze mint mindent, úgy ezt is túlságba vitték a nők és a császárok alatt igazán nevetséges oldalhajtásai támadtak. A fűző azután a lü-ik században éledt újra fel és pedig a franciáknál, hisz maga a corset (fűző) is corps (test) és serrer (szorítani) francia szavakból származik. Egy előkelő nőről igy szól az akkori tudósítás: »Ruhája alatt derekát egy pompás vert arany fűző szorította; keskeny volt mint valami menyét, egyenes, mint egy szeg * Ez a testszoritó fűző akkortájban több nőt ölt meg, mint az összetört szív — jegyzi meg a krónikás. Ha a középkorbeli Évákat szobrokon, festményeken megtekintjük, azt látjuk, hogy egyetlen egynek sincs szép teste, mind keskenyválúak, szűkmellűek és erősen kiálló hasuk van. Nagyon sok változáson megy át azután a fűző, de többé-kevésbbé mindig megmarad, csak a francia köztársaság az, a mely eltörli, mert a rabságra emlékeztet. Maga Napóleon is ellensége volt, azt monddoha reá: »u,z az öltözetdarab, a mely gyanús kokelteriára vall és a nőket kínozza, frivol ízlésre mutat és sejteti velem közeli kimutatását.« De rosszul sej lett, mert a teljesen száműzött fűző újra megjelent 10 év múlva, szükség volt reá, hisz nagyon sok görbe hátú, ferde vállú, idomtalan termetű leány élvezte a napsugaras levegőt. »Némelyik auya kedves leányát a szőnyegre fektette és derekára térdepelve szorította össze a válfűzőts írja egy orvos az 1810 évből. Ma már egész irodalom keletkezeit a fűző körül, pro et kontra. Teljesen elvetni, csak.
