Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-01-06 / 2. szám
Huszonharmadik évfolyam. 2. szám. Vác, 1909. január 6. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.-v* Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes széni ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Nemzeti hadsereg. (V. H.) Ismerjük a paktumot. Már tudtuk, hogy az gondoskodott a katonai létszám emeléséről, arra az esetre, ha okvetlenül szükség lesz reá. És hogy ez az eset mielőbb eléálljon, erre a célra megszerezte a zseniális Aerenthal Boszniát, a mi úgyis a mienk volt. A közösnek nevezett, de tényleg túlnyomóan osztrák hadsereg századok óta botrányköve a magyar alkotmánynak. Ez az a hadsereg, a melyet elég rendesen meg szoktak verni, pedig katonái vitézek, képzettek és fegyelmezettek. De a vezetők nem a nemzeti erő tényezői, hanem egyszerű zsoldosok s a hadseregnek nincs nemzeti lelke. Azt mondják, hogy a közös ármádiának nem is annyira az a célja, hogy külellenség ellen védje a két hazát, hanem az, hogy dokumentálja az összbirodalom egységét és féken tartsa a magyar népfaj lázongó hajlamait. Annak a kínos és részben alkotmányellenes helyzetnek, melyben a magyar kormányok olyan gyakran leledzenek uralkodó és nemzet között, többnyire a katonai kérdések a gabalyitói. Ezek idézik elő a válságokat és követelnek elviselhetetlen anyagi és erkölcsi áldozatokat. Ezekben nem lehet érvényesíteni Magyarország önállóságát, a magyar nemzet függetlenségét. Ezek okoznak most is olyan nehézségeket, melyeknek alkotmányos úton való megoldása majdnem lehetetlennek látszik. Pedig igen egyszerű módja volna a katonai kérdések végleges megoldásának. Meg kell szüntetni az úgynevezett közös hadi erőt és helyébe teljesen ki kell alakítani a két nemzeti hadsereget, az osztrákot és a magyart. Ez az elválasztó műtét talán fájdalmas egy kicsit, de nem járna semmi nagyobb veszéllyel. Az úgynevezett monarchia közös érdekeit, sőt a dinasztia érdekét is teljesen biztosítaná az uralkodó személyének, mint feltétlenül rendelkező legfőbb hadúrnak egysége. Az anyagi szükségleteket pedig most is külön szavazza meg a két birodalom. A külön önálló magyar hadsereg maga nagyobb erő volna, mint ma a közös ármádia. Egy évi tényleges szolgálat többet érne, mint most a három év, melynek jó részét a nem értett német vezényleti nyelvnek az oldalbalökések diszkrét módszerével való beerőszakolása, a részben nem magyarbarát a tiszteknek szekatúrái és a régi osztrák copf perverzitásai foglalnak el. Magától érthető, hagy a magyar huszár és baka sokkal szívesebben, lelkesebben szolgálná honvédképen a magyar hazát és a magyar királyt, mint most, mikor az infanterisztnek azt mondják, hogy a császárnak muszáj ekszercirozni. A nemzet is szívesebben áldozna a maga hadseregére. Milyen hősi had volna ez! Megverné a muszkát és a burkust, a franciát és a taliánt! Holmi apró délszláv szerbrácokból pedig pozdorját csinálna. És minden körülmények között ismét megvédené az osztrák sógort is, a kinek úgyis mi adtunk alkotmányt. A magyar nemzeti hadsereg tehát a monarchiának is leghatalmasabb ereje volna. És a dinasztiának is legbiztosabb támasza, a trón legszilárdabb oszlopa. Természetesen addig, a mig a király megtartja esküjét. De hiszen feltenni azt, hogy a király esküszegő lehet, a legnagyobb felségsértés. A bölcs uralkodó bizonnyal nem is kételkedik a magyar honvédség feltétlen királyhüségében. Annak, hogy ellenzi a hadsereg kettéválasztását, az összbirodahni parádés fantazmáján kívül reális oka nem lehet. A közös hadseregben a monarchia egységének eszméjét épen a magyar elem képviseli legmegbizhatóbban. Mert ez az egységes magyar nemzet tagjának érzi magát és nemzeti önérzettel és kötelességtudással akceptálja a hazai törvények szentesítette dualizmust. Osztrák nemzet azonban nincs, csak osztrák állam. Ott a német, cseh, lengyel, olasz stb. katona lelkében a maga nemzetének érzése él, a mely nem identikus Ausztria adminisztratív fogalmával. De hát mindig csak mi adjuk meg az árát az osztrák képtelen állapotnak? Hátha könynyebb lesz Ausztriában rendet csinálni,ha tiszteletben tartják Magyarország jogait és kielégítik törvényes követelményeit! Ha ő felségének két lelkes nemzeti hadserege volna, akkor érvényesíteni lehetne azt ia történeti taktikai elvet: Getrennt marchieren Szilveszter esti gondolatok. A ki a komolyságnak hive, a rendnek embere, megvizsgálja magát az év utolsó napján. Visszaidézi örömeit, egy perc alatt újra átéli a vig napokat, vidám eseményeket és gyorsan átsiklik a csalódott reményeken, a megért veszteségeken. Én mindenkor a komolyság és rend embere voltam, tehát természetes, hogy én is megtartottam Szilveszter este a számadásos vizsgálatot. Számítottam, jegyezgettem, összehasonlítottam a bevételt a kiadásokkal, a bánatot, az örömökkel, a vig napokat a kellemetlenekkel s megelégedve konstatáltam, hogy a mérleg nem »Soll« hanem a »Haben« rovat felé billent. De nézzük először a vagyoni, illetve az anyagi részt. Imádott nőm ezen évben ismét egy angyallal ajándékozott meg. Ez úgy anyagilag mint eszményileg és érzelmileg vagyonosodás. Hányán vannak, a kik ezreket és ezreket áldoznának az ily családi örömért!! És nekem gondot sem okoz . . . megvan a gyermekkocsi, a pólya, a vánkuska, a melybe a múlt évi kis süvölvényt takargattuk, tehát a folyó évi csecsemő kiadásba alig került. Csak az anyósom dünnyögött kissé, de azt fel sem veszem, a mint nincs abszolút alkohol, nincs abszolút öröm sem .. . Tessék elhinni a szinméznek is van — ha sokat eszünk belőle — valami utó ize. Vagyonilag határozottan gyarapodtam. Az elmúlt év zárlata szerint újabb váltó és más adósságot csináltam 680 koronát, a folyó évben csak 640 koronát. Tiszta megtakarítás 40 korona. Nem nagy összeg, de ha tekintjük, hogy minden évben 40 koronával kevesebb adóságot csinálok az előző évinél, úgy 17 év múlva egyáltalán nem csinálok semmi adósságot. A kitűnő gazdasági évre, nem tagadom, nagy befolyással volt a gyümölcs olcsósága és az óriási sült tök-hozam. Drága gyermekeim júliustól októberig gyümölccsel, októbertől mostanig sült tökkel és annak kitűnő olajtartalmú magjaival táplálkoztak. Ószintén mondhatom azonban, hogy több örömnapom volt a lefolyt évben, mint szomorú. Örömeimet két osztályba sorozom: Aktiv öröm volt, hogy februárban elhunyt egy nagybátyám, a kitől egyébb vagyon hiányában a felső és alsó ruháit örököltem. Ruha dolgában gyermekeimmel együtt kéthárom évre el vagyok látva. Aktiv örömet szerzett azon körülmény, hogy a nyáron át az anyósom baromfii állománya dögleni kezdett. Azonnal konstatáltuk a nemes keblű álatorvos barátommal, hogy ez járvány s így heteken át kéjelegve tobzódtunk a baromfi pecsenyében. Szívig ható öröm volt az ősszel osztályrészem, midőn a hivatalba egy zimánkos menykő beütött s igy vétlen és véletlen öt heti szabadsághoz jutottam. Még az év végén is aktiv örömben volt részem, mert a derék és emberszerető Grünfleck Somának kigyulladt a boltja s oda égett az üzleti könyve, sőt a váltó állománya is. Ez nekem nettó 240 korona tiszta hasznot hozott. Áldja az Isten, hogy a károsult felebarátom osztoszkodjék néhai jámbor Job sorsában. Kétszereződjék vagyona, kincse, marhája, lábas jószága, azonban az én hozzájárulásom nélkül . . , Úgy legyen! De voltak passzív örömeim is. Az év elején futó tűzként terjedt el az hir, hogy egy negyedik bankot alapítanak. Lázba és örömbe hozott ez nemcsak engem, hanem számos tisztviselő barátomat is. A három többi bankkal már nem lehetett bírni. Azt akarták már, hogy egy kétszáz koronás váltón Rothschild legyen az elfogadó, az Astor család a kibocsátó és Rockefeller a forgató. Képzelhető az, milyen erkölcsi támágatásban részesítettük a keletkező uj bankot. Határozatikig kimondottuk, hogy az első héten 50000 korona váltót számitoltatunk le. Kimondottuk vagy negyvenen, hogy hajlandók leszünk házat építeni, csak az uj bank vegye a telket, építse fel a házat és adja át a kulcsot. Sajnos azonban a szép terv meghiúsult. A negyedik bank fuccs lett ... de azért nekem két hétig, a mig reménykedtem, örömet szerzett. Márciusban újabb öröm ért; megbetegedett
