Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-12-12 / 97. szám
Huszonharmadik évfolyam. 97. szám. Vác, 1909. december 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Révész Bélától a vízvezetékig* A városi Közgyűlésen nagy szó esett Révész Béláról. A 29 tárggyal terhelt Közgyűlés Kimondotta a Kötelező vizvezetéK szüKségességét. A mi e Két fontos téma Közt volt, az maga az üdítő unalom. Vác, dec. 11. 1. Révész Béla. Donovitz Vilmos a közgyűlés megnyitása előtt oly ártatlan arccal járkált a városatyák között, hogy én, a ki ismerem őt, százat tettem volna egy fületlen gomb ellen, hogy ez a Vilmos akar valamit. Akar talán olyanfélét, hogy ne legyen hétköznapi a közgyűlés, vagy rejteget valami interpellációt (régi jó szokásához híven,) avagy leleplezés dagasztja politikában egyaránt megedzett keblét . . . Hát a fületlen gombot megnyertem. (Azért szegények az újságírók, mert ilyen merészek a reszkirozásban, ily holt bizonyosban pl. a semmit sem kockáztató takarék egy uj bankot nyert volna.) Mert a mint következnek a választások, Donovitz kiperdült a székéről és fenttisztelt keblébe nyúlva a polgármesternek egy összehajtott írást nyújtott át: — Képviselőtársaim nevében . . . mondá ilietődött hangon. (Még nem régen volt: választó polgártársaim nevében . . .) Ámde sorrendet tartva, volt valami a levegőben. Minden városatya tudott róla, még a polgármester is, de őt lekötötték majdnem a becsületszóval, hogy ne tudjon róla. Hát arról volt szó, hogy Révész Bélát ki kell buktatni a pénzügyi bizottságból. Valamikor nem is régen arról panaszkodtak, hogy az összes bizottságok, főleg a hatalmas, a mindig ellenkező pénzügyi bizottság, egyszerű kinevezéssel lesznek megválasztva. Dr. Göndör főjegyző felolvassa minden év végén, hogy kik voltak ebben az évben a bizottságok tagjai és megválasztották újra, akár akart leltározni, vagy pénztárt nem vizsgálni. Ettől a megtiszteltetéstől csak a halálával szabadulhatott az a bizonyos városatya, kinek keble a közért dobog, s minthogy a polgármester minden év végén a legboldogabb és legegészségesebb uj esztendőt kívánt a városatyáknak egyenkint és összesen, nehéz volt a következő évben ebből az árnyékvilágból eltávozni, a minek komoly következménye lett, hogy decemberben megint bejutott valaki, mondjuk, a fizetéstelen tb. árvaszéki ülnökök közé. így volt. így lett volna talán az emberi kor legvégső határáig is (sőt azontúl: Kassai mester eltávozásáig) ha véletlenül Révész Béla dr. Göndör Sándorral, vagy dr. Göndör Sándor Révész Bélával (bocsánat, egész pontosan nem tudom) össze nem akaszkodik. A mi pedig itt következik, az komoly. Minthogy a végeredmény a fórumon van, kötelességünk a kezdetet is felfedni. Nincs tán egy hónapja sem, hogy egy pénzügyi bizottsági ülés előtt szóváltás kerekedett dr. Göndör és Révész között. Az előbbi rögtön levonta a konzekvenciát és kijelentette, hogy »az ügyvéd úrral ezentúl csak két tanú jelenlétében tárgyalok«, mire Révész sem mondhatott mást, mint „a hol a főjegyző úr van, ott én nem leszek jelen.“ Ki volt alul, ki volt felül a vitában, azt senki sem tudja a pénzügyi bizottságon kívül (ezek az urak pedig tudnak mosolyogni, hogy nemcsak az apró egyéni bajokban.de még a kétségbeejtő pénzügyi kérdésekben is aranynak mondják a hallgatást.) Így esett, hogy a főjegyző nem állt meg a kijelentésénél, hanem elgondolta, hogy a város pénzügyi bizottságából megpróbálja Révészt kibuktatni. Szó, a mi szó, de Révész Bélának több az ellensége, mint a jóbarátja. Miért, nem tartozik az egyéni kedvtelés analizálása e tudósításhoz. Ezért könnyű helyzete volt dr. Göndörnek, nehéz a megkötött polgármesternek. A melyik városi képviselővel érintkezett a főjegyző, kevés kivétellel megtudta nyerni tervének és hogy az elejére jussak, a közgyűlés órájára minden elkészült, sőt Donovitz Vilmos csütörtök este öt órára oly ártatlan lett, mint, hogy megint közelesőt mondjak, a takarék az uj bank alakításában. Mikor Donovitz átnyújtotta a fehér lapot a polgármester felütötte a szabályrendeletet s a hogy dr. Göndör befejezte a felolvasást, igy szólt: — Peidlpek József és társai most átnyújtott kérelmükben (mondtam ugye, hogy ez a Vilmos ártatlan!) azt kérik, hogy titkos szavazást rendeljek el a választásra, nem teljesíthetem, ezért, meg ezért . . . És felolvassa a szakaszokat, melyből kitűnik, hogy csak névszerinti szavazásról lehet szó. Dr. Göndör jól tudta, hogy ezzel a magyarázattal be lehetett volna fejezni az ügyet, mert nem áll fel senki sem a polgármester ellen, hát felkelt a helyéről és szólt: — Hát kérem én a névszerinti szavazást ! — Én nem tudom, mi készül itt — szólt ismét a polgármester — ne alattomosan, de nyíltan teszék beszélni, ha nincs meg a bizalom a pénzügyi bizottságban, ez le fogja vonni a konzekvenciát. Annyit mondhatok, hogy ez a bizottság teljes odaadással dolgozott, sőt tovább megyek, választott lisztviselők sem látták el oly lelkiismeretes buzgalommal az ügyüket, ezért megérdemlik tagjai, hogy működésüket elismerve, egyhangúlag újból válassza meg őket a közgyűlés. — Sajnálatos, beszélt mostan a főjegyző, ha a polgármester úr azt hiszi, hogy a pénzügyi bizottság ellen szól a bizalmatlanság, csak egy tagja . . . — Ki az? vág közbe a polgármester. — Révész Béla. 0 vele szemben nem nyilvánul a bizalom. Nem alattomos módon dolgoztunk, csak a polgármester úrnak nem hoztuk tudomására, mert ő morahter talán el van kötelezve és megakadályozta volna talán . . . A polgármester: Révész Béla és a pénzügyi bizottság nem szorult az én védelmemre. Révész a bizottság megalakulása óta, 30 éve lelkiismeretesen dolgozott, sőt a vármegyén sok oly ügyünket vitte keresztül, a melyet csak ő tudott, megérdemel egy kis elismerést. Lehet, hogy a főjegyző urnák nem tetszik Révész személye, mert összezördültek, de ki kell jelentenem, hogy itt puccs készült alattomosan. Ivánka Pál: Kinos összeütközést kell itt látnom, de én a jogi részhez szólok. Tizen kérték a névszerinti szavazást, azt elrendelendőnek vélem. A polgármester: Téved a képviselő úr, itt titkos szavazást kértek, előbb is kijelentettem, hogy csak névszerinti szavazásról lehet szó. Dr. Zádor van jelölve elnökül, elfogadják ? — Éljen, éljen! kiáltja az egész képviselőtestület és egy szálig mindenki feáll. — Révész Béla tagnak van jelölve, a kik elfogadják, álljanak fel — szól tovább a polgármester. A képviselők kisebbik része szavaz felállással Révész mellett. — Révészt nem választotta meg a közgyűlés, kit kívánnak helyette ? Egy kis csönd. Aztán hátul egy hang szól: — Millényit! — Miltényi Aurélt megválasztott pénzügyi bizottsági tagnak jelentem ki. (Éljenzés.) Megválasztották még dr. Galcsek Györgyöt, Gindricb Józsefet és Intzédy Somát a bizottság tagjává, ekkor a polgármester megrázta secsengetyüt, felállt és szólt: — Köszönöm a képviselőtestület bizalmát, ezennel lemondok a pénzügyi bizottság elnöki tisztéről. A múltban el kellett fogadnom azt, hogy szolgáljak városomnak, de tudtam is azt, hogy oly bizottság áll mellettem, melyre számíthattam. Most rést ütöttek rajta, nem kívánok az élén állani, még egyszer köszönöm a bizalmat, tessék uj elnököt választani. Rendkívül kínos csönd következett. Tétovázva nézett mindenki szét, mintha minden szemben a kérdés ült volna: Hogyan lehetne ezt visszacsinálni? Donovitz törte meg a csendet imigyen szólván: — A polgármester úr lemondása a város érdekeibe ütközik, mi a legteljesebb bizalommal viseltetünk irányában, minden képviselőtársam nevében mondom és kérem, ne zárkózzék el kérésünk elől, vállalja az elnökséget. Nagy és őszinte lett megint az éljenzés, de a polgármester rácsönget és újra szól: — Nem szoktam elhamarkodottan tenni
