Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-11-14 / 89. szám
Huszonharmadik évfolyam. 89. szám. Vác, 1909. november 14. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Harc a váci építőiparban. Vác, nov. 12. Most az egyszer nem sztrájkról beszélünk. A munkások csendesek. Most a váci építőmesterek egymás között vívnak csendes harcot, mely főleg azért érdekes, mert valószínűleg az építtető közönség fogja az árát megfizetni. Az 1884. évi XVII. t.-c. 19. §-a, illetve az annak végrehajtása tárgyában kiadott 46188/84. és 42493/891. számú rendelet az építőmesterig gyakorlása tekintetében külömbséget tesz az építőmester, kőművesmester, ácsmester és kőfaragómester közölt és külön külömbséget állít fel a kőművesmester és kisebb kőműves iparos, valamint az ácsmester és kisebb ácsiparos ipara között. Míg ugyanis az építőmester az építkezés terén előforduló minden munkát, beleértve a hozzátartozó összes iparos munkákat is, önállóan végeztethet, ad dig a kőművesmester csak föld, kőműves és elhelyező munkát foganatosíthat, ezenkívül egyszerű szerkezetű földszintes lakóházakat és gazdasági épületeket építőmestere közbejötté nélkül saját felelősségére építhet és az ott előforduló összes munkákat vezetheti és végrehajthatja, az ács és kőfaragómester csakis a saját mesterségéhez tartozó munkálatokat jogosított végezni. E fő megkülönböztetésen kívül a rendelet külömbséget tesz kőművesmester és kőműves iparos, valamint ácsmester és kisebb ácsiparos közt. A kisebb kőművesiparos kis és nagyközségekben az egyszerű szerkezetű földszintes lakóházak és hasonló gazdasági épületeket építhet, továbbá bárhol oly javításokat és tatarozásokat végezhet, a melyekhez a földszintet meghaladó állványok szerkesztése és felállítása, vagy felfüggesztése nem szükséges, mindazonáltal csak akkor, ha ezen munkálatok építési engedély alá nem esnek. A kisebb ácsiparos kis és nagyközségekben egyszerű szerkezetű földszintes lakóházaknál előforduló ácsmunkákat és azonkívül bárhol az építési engedélyekhez nem kötött javításokat és tatarozásokat, valamint az uj munkák közül padlók, kerítések, kapuk, ajtó- és ablakt'élfák, sertés és hasonló ólakat készíthet. Ez a gyakorlatban alig van, csak az építtető közönség tolytonos és észerűtlen zakla tásával keresztülvihető külömbség indította a kőművesmesterek közül hatot és egy ácsmestert (van Vácon összesen 32 kőműves iparos és 20 ácsiparos, ebből régi jogon kűműves 2, az új ipartörvény alapján 8, 23 pedig kisebb kőművesiparos; ácsiparos van 20, ebből régi jogon ácsmester 2, az új ipartörvény alapján 2, kisebb ácsiparos 16.) hogy a városi tanács mint I. fokú iparhatóságtól kérjék, miszerint a kisebb kőműves, illetve ács iparosokat vállalkozásaiknál a miniszteri rendeletben megszabott kisebb körre szorítsa. A városi tanács hivatkozva az eddigi gyakorlatra, mely szerint külömbséget az egyes iparosok között eddig nem tett, a kérelmet nem teljesítette. A tanácsnak e határozatát a panaszt tevő kőművesmester és ácsmester sérelmesnek találván, f. hó 7 én küldöttségileg keresték fel a polgármestert, hogy sérelmeiket orvosolja. Bennünket, kik a közönség érdekeit személyválogatás nélkül egyaránt előmozdítani iparkodunk, a polgármester válasza megnyugtat, a midőn a panaszosoknak kijelentette, hogy a panaszolt sérelmet orvosolni módjában nem áll, mert konkrét esetből kifolyólag a kereskedelemügyi miniszter kérelmüknek az ellenkezőjét mondotta ki, már pedig a legfelsőbb fórum határozatát az alsóbb hatóságoknak meg kell tartani. E kijelentésben a panaszosok látszólag megnyugodtak s részükről az ügy egyelőre befejezetnek tekintendő. De nem az építtető közönség részéről! Az építtető közönség legnagyobb része az építőiparosok között a miniszterileg megállapított külömbségről nem tud s rendszerint nem is képesítésben rejlő külömbséget keresi akkor, midőn a tervezett építkezés keresztülvitelével az egyik iparost megbízza, hanem keresi az építőiparosban a megbízhatóságot, a tisztességet, az olcsóságot s a melyikben ezeket saját tudása, mások ajánlása, vagy az illető iparos hírneve szerint megtalálja, azt a munka keresztülvitelével megbízza. A közönségtől azt a jogot, hogy bizalmával azt tüntesse ki, az ő szempontjából arra leginkább érdemes, elvenni nem lehet s ha ez nem lehetséges, úgy az sem volna célirányos, hogy a bizalomnyilvánitást a külömbségszabta korlátok közé szorittassék. Az építőiparosok között miniszteri rendelettel megállapított külömbséget érdemileg vizsgálva kimondjuk, hogy a külömbséget megállapító két miniszteri rendelet városunkban végre sem hajtható. A 46188/1884. számú miniszteri rendelet a kőművesmester munkakörét akként határozza Vasárnap délután. Ide halük a város moraja, Mint egy zümmögő, lágy altatódal. Szemem előtt házak, tornyok, földek, Mögöttem a hervadó hegyoldal. Lenn a Duna sárga habjai, Itt fenn szürke, rőt, kopasz kövek . . Boldog béke remegő hulláma Futja be szelíden a szivet. Harangzúgás, kacaj, nótafoszlány, Kusza hangok . . . elhallgat a tájék, Egy méh döngicsél még a fülembe, Majd a völgyből valaki kiált még. Csend. A nagy természet beledöbben, Lomhán leterül a némaság, Fölöttem a fényes levegőben Nesztelen egy angyal suhan át. F. F. A telefon. I. Egy férj beszélte nekem. Kis formájú, sápadt gnóm arcú ember, a kinek erőteljes királynői termetű asszony volt a felesége. A csúnya emberek gonosz átka gyötör. A város legszebb asszonya a feleségem; más férfi boldog lenne, hogy ez a földre szállott szőke csoda az övé. Nekem azonban gyötrelem ez a szerencse. Mert nem merem elhinni, hogy ez az emberfölötti boldogság az enyém. Kérdezem magamtól, mivel érdemeltem meg a sorstól ezt a nagy kegyet, nem merem elhinni, hogy igazán szeressen az asszonyom. Folytonosan azt kérdezem: »Mi az oka ennek az asszonynak arra, hogy melletted maradjon'? Csúnya vagy, ügyetlen vagy, gyámoltalan, gyönge férfiú, csak nem képzeled, hogy igaz hajlama szerint szerethessen egy olyan asszony, mint a milyen az? A feleséged lett, mert jó keresetű ember vagy, kényelemben, jómódban tudod eltartani. Pénzen vetted meg, mint a hogy a tőzsdén vásárolod a búzát és gabonát. De meg csal az asszony, egész bizonyos, hogy megcsal, lehetetlen, hogy [meg ne csaljon. Nevetséges, ostoba barom vagy, kacagnak rajtad, az utcán ujjal mutatnak reád az emberek. »Nyisd ki a szemedet«. És az egész életem abban telik el, hogy nyitva tartom a szememet, ha elmegyek hazulról, az jut az eszembe, vájjon hol van, hova megy most az asszony ? Elképzelem, a hogy erősen elfátyolozva kisurran hazulról és bérkocsiba ül. Legsürgősebb munka közben eszembe jut, hogy most ebben a percben érkezik meg az asszony, az én aszszonyom, egy férfi lakására, a ki öleléssel, csókkal fogadja. S nem bírok tovább magammal, rohanok haza látni, otthon van-e ? Rettentő ez, rettentő ! Most azonban kitaláltam valamit, a mi némileg megnyugtat: Bevezettem lakásomba a telefont. Egész napomat az irodámban kell töltenem, különben nem megy az üzlet, pedig az iroda messze esik a lakásomtól. Tudja a gazda szeme! Manapság minden prokurista, minden alkalmazott, le az utolsó kifutó fiúig szemenszedett gazember. Én nem tudom, hová fajul a világ! Nos hát most egész nap nyugodtan ülök az irodámban, az íróasztalom mellett; ha meglep a nyugtalanság, ott van mellettem a telefonkagyló. »Halló! Hallói 34—56.« Egyszerre megvan az összeköttetés és beszélek az asszonnyal. Hallom a hangját, tudom, hogy otthon van, s ez megnyugtatja az idegeimet. S más örömöm is van: Csaknem minden nap a feleségem maga szólít fel, az édest Megkérdi, hogy érzem magam, sok-e a dolgom. Ilyenkor mindig szégyelem magam, hogy olyan gyalázatosán tudtam gyanakodni s olyan csúnya feltevésekkel bántottam meg azt az ártatlan asszonyt, a ki ilyen gyöngéd és jó hozzám. Áldás ez a telefon, barátom, igazi áldás!
