Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-11-03 / 86. szám
Huszonharniadik évfolyam. 86. szám. Vác, 1909. november 3. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K, Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centimétereniJnt 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Képviselőválasztásunk a Kúrián. Vác, nov. 2. Donovitz Vilmos és társai által dr. Preszly Elemérnek országgyűlési képviselővé történt megválasztása ellen beadott petíciót tegnap, kedden kezdte tárgyalni a kir. Kúria tanácsa Sebestyén Károly tanácselnök vezetése alatt Dacára, hogy az időközi képviselőválasztól már majd egy félév választ el, a petició iránt az érdeklődés nem lanyhult s élénken foglalkoztat mindenkit: mi lesz a peticionálás eredménye. Meglátszott ez még a Kúria tárgyaló termében is, a hol inkább a Preszlypárt hívei jelentek meg nagyobb számban, a Miltéuyi pártiakból is voltak néhányan. A Kúria a tárgyalást valószínűleg 2-3 napig folytatja s az első napi tárgyalás eredménye, hogy a választást védők alaki kifogásait elvesztette és érdemben kezdette meg a tárgyalást. Ennek a tárgyalásnak pedig az a szenzációja, hogy a peticiót beadók ügyvédje kijelentette, hogy nem kívánják azt, hogy a Kúria Miltényi Aurélt 3 szótöbbséggel váci választókerület megválasztott képviselőjévé mondja ki, miként azt eredetileg kérték, csupán a választás megsemmisítését kérik. Az elnök pontban tiz órakor nyitotta meg a tárgyalást és konstatálja, hogy a peticiót beadó Donovitz Vilmos és társai képviseletében Burián Béla budapesti ügyvéd jelent Heten vagyunk. Falun voltam. Elém került Egy szép, élénk, kis, barna lány; Tavasz volt és az ég derült S ő volt úgy nyolc éves talán. „Bátyád, húgod, mond kedvesem, Vajon ti hányán éltek itt?“ — »Heten vagyunk« — szólt csendesen S reám veté nagy szemeit. »Itt laktok mind egy kenyeren?« Végigszámlálta ujjait: »Két bátyám él a tengeren S kettő a városban lakik. Testvérkéim más kettejök, Kinn van a temetőbe rég. Anyámmal gondolunk velők, Kunyhónk mécse közelben ég.« »Kettőtök városban lakik, Másik kettő a tengeren. Nem gondolod, hiba van itt, Jól számoltál-e gyermekem ? E titkot itt fejtsd meg nekem: Látom, te futsz játék után, Kettő pihen a földbe lenn, így hát öten vagytok csupán?« »Kis sirjuk zöldben domborul A ház mellett, melyben lakunk S tekintetünk rajtuk vidul, Ha megnyílik kis ablakunk. meg, a választást Aigner Lajos védi, az ellenpeticiót aláírókat dr. Bleuer Samu budapesti ügyvéd képviseli és még a választást megtámadó petíciót aláírók dr. Forgó Kálmán váci ügyvédet is elküldötték a tárgyalásra. Felszólítja Aigner védőt, hogy petíció ellen adja elő alaki kifogásait. Aigner Lajos három alaki kifogást sorol fel, melynek alapján a petíciót visszautasítani kéri. Első alaki kifogása az, hogy a petíciót tiz oly választónak kell aláírni, ki az arra évre érvényes választók névjegyzékébe van felvéve s a névjegyzéket Fazekas alispán, nem pedig a törvény szerint a levéltáros irta alá. Második alaki hiba, hogy a kérvényezők személyazonosságát dr. Zádor János polgármester egyedül irta alá, holott azt a törvény szerint a város főjegyzőjének is alá kell írnia. Harmadik alaki kifogása az, hogy Burián Béla, a peticionálók képviselője miután a petíció alá volt irva, utólagosan beírta a szövegbe, „esetleg a választást megsemmisíteni“ kérik, holott erről a közjegyző előtt szó sem volt. Mindezeket hosszasan, törvény idézéssel, szabályrendeletekkel, kúriai döntvényekkel igazolja s oda konkludál, hogy a petíció alaki okokból is elutasítandó. Egyben kéri a Kúriát hogy a petíciót aláírókat 2000 korona költségben marasztalja el. Dr. Bleuer Samu mindenben csatlakozik Aigner védő fejtegetéseihez s minthogy ellenpeticiót nyújtott be, kéri, hogy 3000 koróna költséget állapítson meg a Kúria Miltényi párti aláírókkal szemben. Dr. Burián Béla az alaki kifogásokra azt válaszolja, hogy az alispán országos gyakorlat alapján irta alá az okmányt. A mi a polgármester által aláirt okmányt illeti, bemutatja dr. Zádor János polgármester bizonyítványát, mely szerint Vácon szokás szerint mindig a polgármester Írja alá az ily természetű okiratokat, végül a petícióba »esetleg megsemmisíteni« szavak utólagos beírását elismeri, de szerinte ez a petició tartalmának világosabbá tételére szolgál. Az ellenkérvény ellen — fejezte be Burián szavait — alaki kifogásom nincs. A tanács erre visszavonult s jó negyed óra múlva az elnök kihirdette a határozatot, hogy a választásvédő kifogásai elvettetnek, mert az alispán, mint főnök aláírhatja alantosa helyett az okmányt, a polgármester egyoldalú aláírását is elfogadja a kúria s a petícióba utólag beirt szöveg tartalma most nem jöhet elbírálás alá. E szerint az érdemben való tárgyalás következik, előbb azonban az ülést az elnök felfüggesztette. A biróság visszavonult, a hallgatóság a folyosóra ment. Itt azután Aigner Lajos kijelentette, hogy nem is várta, hogy a kúria az alaki kifogásoknak helyt adjon, Burián Béla pedig a szokásos mosolyával oda szólt a jelen volt Miltényi-pártiaknak : — No az első ijedelmen túlestünk! Legénybúcsú. A felhők mögül előbukkanó hold ezüstös fényözönt szórt az esőáztatta lombkoronákra. Havady Barnabás vállára vetett puskával, gondolatokba mélyedve lassan haladt a sűrű erdővel bontott hegyoldalon. Koronkint viszszapillantott a völgyben pihenő falura. Aludt minden. Csak a nagy, fehérre meszelt kastély egynémely ablakából világított imbolygó gyertyafény. Ott nem aludtak. Készülődtek a holnapi lagzira. A Havady Barnabás lakodalmára, a ki a holdas, csöndes éjszakán nekivágott a hegyoldalnak, hogy a rengetegben búcsút vegyen a legényélettől. Havady Barnabás keserűen mosolygott erre a gondolatra. Az ő legénybúcsúja. Másnak beszélik azt, mikor a legény a nászuapja előtt búcsút vesz az ifjúkor boldogságaitól, hogy egy szeretett nő oldalán megbirkózzék az élet küzdelmeivel. Pezsgővel, vidám muzsikaszó mellett esik a legénybúcsú. S ő ? A Havady nemzetség büszkesége, a Havadyak vagyonának egyetlen örököse elütött a többi fiútól. Nem ismerte a vele egy társadalmi osztályhoz tartozó ifjak hóbortos kedvteléseit soha. A könyvein kivül nem érdekelte csak a vadászat. Ha belefáradt a komoly munkába, vállára kapta winschesterét s nekivágott a rengetegnek. Nem is kívánkozott egyéb szórakozás után, a mig most harmadéve meg nem ismerte Maját, a ragyogó szemű, náddereku cigányleányt, a ki először tani-A méla fűz gyakorta lát, A munka ott jobban halad, Ajkam szép csengésű dalát Ők meghallják a föld alatt. Ha elközelg a csendes est, Alvás előtt a szép eget, Melyet a nyugvó nap befest, Nézem s ott estebédelek. Janka hagyott elsőnek el S a zöldelő friss sir körül Bátyám is gyakran térdepel, Mig él és játszva úgy örül. Ha már a tiszta hó lehullt, Mily kellemes a sima jég; Bátyámra föld ekkor borult, Jánost sírba ekkor tevék.« — „Hányán vagytok, én kedvesem, Ha kettőt elvett már az ég?“ — »Heten vagyunk mi összesen« — Szólt és reám veté szemét. »De hisz ők ott fenn angyalok, Meghaltak, Istennel helyük. A földtől búcsút vett szavok S az égben száll most énekük.« Hiába minden szó, beszéd! A számítást nem érthetem, Mig hangja terjed szerteszét: „Heten vagyunk, igen, heten.« Franciából: Agárdi László.
