Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-11-03 / 86. szám

V A C í HÍRLAP

A tárgyalásnak uj megnyitásánál az elnök Burián Bélának adja meg a szót.

Burián ismerteti a négy gödi szavazat ismert történetét s nagyonbbára olvassa, bogy mily cimen kívánják megbízói a választást megsemmisíteni. Az elnök (Rónay) mulasztásokat követett el, úgymond, miért is Miltényi Aurél 3 szótöbbséggel megválasztott képviselőnek lesz kimondandó.

— Az ellenkérvényre nézve pedig jelzem, folytatta Burián Béla — minthogy a Preszlypártiaknak 467 fertőzött Miltényi szavazatot akarnak igazolni s ezt Miltényi Aurélra esett szavazatokból levonatni, hogy megbízóim elállanak attól, hogy Miltényi Aurélt mondassák ki a nagyméltóságú kir. Kúria által megválasztott képviselőnek s csupán a választás megsemmisítését kérjük.

Az érdekes kijelentés után Burián leült s dr. Forgó fordult hozzá hangosan:

—■ Hát i költségek ?

— A költségek benne vannak a petícióban — válaszol Burián.

— A mi benne van, benne van — szólt közbe Fittler előadó biró, de ha szóval nem adja elő, olybá vesszük, mintha nem kérelmezné.

— Akkor, — pardon — kérem a költségek megállapítását. (Összeget nem említett.)

Aigner Lajos választásvédő, a.ra kéri a Kúriát, hogy a peticiónálók képviselőjének nehány k jelentését vegye jegyzőkönyvbe, igy azt, hogy nem tudtak a jelentkező szavazatokról, mert ő (Aigner) beszéde folyamán igazolni fogja ezen állítások valótlanságát. Beszédét azzal folytatja, hogy Burián a törvény 83 ik szakaszára hivatkozva olyat olvas ki abból, a mi nincs benne, tehát mert nincs benne, nem is lehet arról tárgyalni. Majd

a törvényből igazolja, hogy a záróra letelte után is kell szavazatokat elfogadni, továbbá azt, hogy a küldöttségi jegyzőkönyvet nem zárták le rögtön, nem törvényszegés, mint azt a peticiónálók képviselője hirdeti. Mondják a kérvényezők, hogy a küldöttség elnöke feloszlatta a küldöttséget, ez frázis, ez nem bizonyítható, a minthogy több ily frázist hangoztatnak, a miről, mert a tényállást nem mondják el, a kir. Kúria nem is tárgyalhat. Állítják, hogy a városházán záróra letelte után Rónay eln^k szavazatokat fogadott el, de nem hivatkoznak, pedig a törvény szigorúan megkívánja, törvényszakaszra, melynek alapján ez a választás semmis. Miután azt igazolja, hogy a választási elnök gondatlanságot nem követett el, azt vitatja hosszabban, hogy ha két választás volt, a második választás törvényessége ellen pedig semmiféle kifogást nem tudnak a peticiónálók, a választásnak érvényesnek kell lennie, tekintet nélkül arra, hogy Miltényi és pártja attól sztrájkszerüen távoltartották magukat. Az sem lehetett kérdéses, hogy uj választás tartottak, miután a törvény nem ismer olyan esetet, minő a májusi első választás volt.

Ezután Aigner védő arra kérte a Kúriát, hogy beszédét holnap folytathassa, Bebestyén elnök bezárta a tárgyalást s újabb tárgyalásra a feleket szerdára idézte meg.

Hírek.

— A grófpüspök itthon. A megyés főpásztor brixeni kúrájáról múlt csütörtökön jó egészségben hazaérkezett Matzenauer Oszkár oldalkanonokja és dr. Rapcsák Imre kir. tanácsos, orvosa kíséretében.--- Emlékezés a 48-as honvédekről. A Váci Kát. Legényegylet ősi szokásához híven mindenszentek estéjén szép ünnepélyttartott az alsóvárosi temetőben lévő honvéd síremléknél. Lepel Emil karkáplán alelnök vezetésével gyászzászló alatt fáklyákkal vonultak le a honvédsirokhoz s megkoszorúzták az emléke. Az ünnepély a szokott módon folyt le, voltak szavalatok, a legényegyleti Dalárda Jámbor karnagy vezetésével több darabot elő, Lepey Emil alelnök ünnepélyes beszédet mondott s végül ima fejez! e be az ünnepséget.

— Az alsóvárosi gazdakör közgyűlése.

Hétfőn délelőtt 11 órakor tartotta a városháza uj tanácstermében évi rendes közgyűlését a váci alsóvárosi gazdakör szép számú érdeklődés mellett. A közgyűlés tárgysorozatának nevezetesebb pontja voltak : A számadások megvizsgálása, melyet Kardos Antalra és Nikitits . ándorra bízott a közgyűlés; azután Schmidt Ferenc elnök hivatkozva 18 évi terhes elnökségére, erről lemondott. A közgyűlést a lemondási tudomásul vette és Schmidt Ferenc volt elnök érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítette, Lajer József gondnok szintén lemondott 12 évi gondnoksága után, a közgyűlés örvendetesen vette tudomásul, hogy a gazdakör vadászterületét az eddigi 60ü korona helyett 1405 koronáért vette ki Miltényi Aurél. Most az elnökválasztás következett, uj elnökül egyhangú lelkesedéssel Bartos Ferencet kiáltotta ki a közgyűlés s érte küldöttséget menesztettek. Barto Ferenc nagy elfoglaltságára hivatkozva vonakodott elfogadni a tisztséget, de látva az osztatlan bizalmat, végre is kénytelen volt azt elfogadni. Helyettes elnöknek Rákóczy Jánost, gondnoknak újból Lajer Józsefet választotta meg a közgyűlés, jegyző dr. Franyó István maradt. Egyéb apróbb ügyek elintézése után az új elnök éltetésével ért véget a közgyűlés.

— A huszárok eskütétele. Hétfőn reggel tették le újonc honvédhuszárjaink esküjüket a magyar hazára, alkotmányra és az uralkodóra. Reggel félnyolc órakor az öszszes újoncok Schandl Géza százados vezetésével a székesegyházban ünnepélyes misét hallgattak, ahol az egész tisztikar is megjelent. Mise után Lepey Emil karkáplán aktuális szép szónoklatot tartott az újoncokhoz, hazaszeretetre, isteni félelemre, az eskü szentségére és felebbvalóik iránt való tiszteletre buzdítván őket. Az eskü letétele az alsó laktanyába történt a prédikáció után szokásos ünnepségek keretében. Délben az újonnan fölesküdött huszárok nagyobb ebédet kaptak s az napra kimenőjük volt.

— Gyűjtés a mindenszentek! urnáknál. Három helyen volt az idén is mindenszentek napján gyűjtés a tüdőbetegek javára, úgymint a vasútnál a középvárosi- és alsóvárosi temetők előtt. Habár az idén nem is folyt be annyi összeg, mint az elmúlt évben, mégis szépen hozzájárul Vác városa a szanatórium javára, mert 348 korona 52 fillért küld be a központba a váci fiók. A vasútnál befolyt 86 K. 22., az alsó városi temetőnél 118 K. 89 f. és a középvárosi temetőnél 143 K. 41 fillér. A váci úri hölgyek és lelkes fiatal emberek ismételt, dicséretre méltó nemes buzgólkodásukról tesz tanulságot az a szép összeg s elismerés illeti a nagyközönséget különösen, a kik filléreikkel, koronáikkal áldoztak a szent célra. A József főherceg szanatórium egyesület váci fiókjának eltóttá meg rá, hogy mi a boldogság. Azontúl sutba dobta a könyveket s egész nap a rengeteget bújták — kettesben.

S ime, most a csöndes, holdas éjszakán is idejött, hogy elbúcsúzzék a boldogságtól, a keskeny utón, mely a hegyoldalon át a szomszédfaluba vezetett, hatalmasjkőkereszthez ért. Megállt. Itt ismerte meg Maját, most harmadéve. A ragyogó szemű, kóbor cigányleányt, a kinek a kedvért hajlékot adott az egész karavánnak a szomszédfaluban. De nem tudott róla senki, a boldogságukról csak a rengeteg. Arról a végtelen boldogságról, a mely őt egész emberré tette. Hanem hát összeroppant minden. A Havady vagyon elúszott a nagyúri életmódban, a mit az apja folytatott s ha holnap el nem veszi azt a vértelen, csúnya lányt, a kinek húszszorta több az aranya, mint a mennyit vézna teste nyom, dobra kerül az ősi kúria s földönfutóvá lesz az édesanyja.

Megborzongott s szinte öntudatlanul tovább indult, hogy búcsút vegyen Majától, a boldogságtól. Sohasem félt. Ezen a holdas éjszakán megismerte a félelmet. Maga sem tudta mi történt vele. Minden zörejre ijedten megállt. Egy kis tisztásra ért. Szinte riadtan visszabökölt. Ott állt előtte Maja, az ezüstös fényözönben, csábosán, szebben mint valaha. Azt hitte álmodik, de már a nyakán csüngött a leány s szenvedélyes, suttogó, szemrehányó hangon beszé.ni kezdett.

— Miért tetted ezt velem?

— Imádlak.

Maja csókolta, a hol érte s szinte fuldokolva suttogta:

— Nem adlak oda senkinek. Érted, senkinek.

— Hisz ezután is a tied maradok. Csak téged szeretlek.

— Mi közöd ahhoz a leányhoz, ó tanított e meg a boldogságra? Ő adta-e neked a szépségét, az ifjúságát? Mit adhat neked a pénzén kívül ?

Havady gyöngéden lefejtette a leány karjait a nyakáról.

Meg kell lennie. Maja értsd meg. Az anyám kedvéért, a ki különben koldussá lesz.

A leány szemei szikrákat szórtak.

— Mi közöm neked az anyádhoz? Az enyém vagy, az enyém is maradsz. Elég nagy árt adtam érte . . .

— Meg kell lennie. Maja, az anyám kedvéért.

Maja kiegyenesedett s fenyegető hangon szólt.

— Nem megmondtam e akkor, ha a tied leszek, soha másé nem lehetsz ?

— Az anyámról van szó Maja, az ő kedvéért teszem.

— Ez az utolsó szavad ?

Szinte csúnya volt az undortól.

— Az utolsó. Maja, nem tehetek másként.

A leány hevesen toppantott.

— Nos, ha az enyém nem maradhatsz, másé se leszel.

Egyszerre megelevenedett a tisztás, Havady, az atléta, riadtan kapott a puskájához, de de elkésett vele. Egyszerre tiz kar ragadta meg s elnyomták, még csak nem is kiálthatott. Elvitték őt.

A harmatos lombkoronák sejtelmesen susogták.

— A másé se leszel . . .

S másnap s azoutúl is, hiába várták Havady Barnabást lagzira . . . Halász Zsigmond.