Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-22 / 74. szám
tartják, de én komolynak tartom a következőt : Minden magyar leány, minden magyar menyecske magyar gombostűt kérjen magyar gavallérjától. Hátha valamelyikük gondol merészet és nagyot. Hátha valamelyik pénzesebb és rátermettebb ifjú lovag, mint egy angol ur, a ki nem irtózik a munkától s a gyáralapitástól: fogadást tesz, meg is tartja fogadását, hogy egy év alatt magyar gombostűvel kedveskedik imádottjának s a még inkább imádott magyar hazának. Borbély György. 2 Kiállítás Vácon. A vái-megye gazdasági egyesülete e hó 25. 26 és 27 én rendezi baromfi és baromfitenyésztő eszközök kiállítását Vácon a lövőházban. A ki mostanság nem járt a lövőházban, az nem is tudja, mily nagy átalakuláson ment az öreg épület át, hogy a kiállítás céljainak megfeleljen. Sürgés, forgás van az épületben, udvarán s Serfőző Géza gazdasági egyesületünk titkára, mint a kiállítás igazgatója intézkedik, hogy a megnyitás napjára minden készen legyen. A bírálatot e hó 24-én tartják meg, a kiállítás (Fazekas alispán nyitja meg) ünnepélyes megnyitása e hó 25 én délelőtt 11 órakor lesz s három napon át lehet azt megtekinteni. A kiállítás keretében népszerű gazdasági előadások is lesznek. 2ö-án délután Kövy József m. kir. gazdasági felügyelő a keltetőgépekről és a mesterséges keltetésről fog gyakorlati előadást tartani, Leleszi Kovách Gáspár pedig a házinyúl tenyésztését fogja ismertetni. E hó 27 én Winkler József 13. 0. E. titkára a baromfitenyésztésről fog értekezni. A kiállítás vezetősége alkalmat akar nyújtani, hogy az iskolások megtekinthessék a kiállítást, ez^ért 27 én a tanárok vezetése alatt a főgimnázium tanulói, a tanítók vezetése alatt az összes népiskolák növendékei díjtalanul bebocsájtást nyernek a kiállításra és ott szakszerű ismertetésben lesz részük. A baromfitenyésztők jutalmazására az állám 300, az egyesület 400 koronát adományozott, a földmivelésügyi miniszter egy állami aranyérmet, 2 ezüst és négy bronzérmet oszt ki a váci kiállítók között, a;B. 0. E. pedig arany, ezüst és bronzérmeket. Bejelentettek eddig 249 orpingtont, 58 plymulhot, 37 magyar és 116 egyéb fajtájú tyúkot, 125 emdeni ludat, 100 pekingi és más fajta kacsát, 50 pulykát és 102 nyulat, úgy, hogy a kiállítás anyaga 1000 darabot meghaladja. A kiállítással egyidejűleg ló és szarvasmarhadijazás is lesz. Ezt a vásártéren tartják meg e hó 26 án délelőtt 10 órakor. A kisgazdák között 1500 koronát osztanak szét ez alkalommal, a nagytenyésztők érmeket és okleveleket kapnak. _____ VÁCI H I R L A P__________ Hírek. Baromfiak. Vácon legközelebb baromfiakat állítanak ki. Bár van itt elég öreg is, egyelőre csak az ifjúság kerül porondra. A kiállításon — megbízhatatlan magánértesüléseim szerint — következő baromfiak lesznek láthatók : 1. A béke galambja, mely a Preszly és Miltényi-párt között turbékol. 2. Ama kacsa, mely Tarcsay Pál halála hírére szárnyalt fel a »Nap«-ban. 3. Petőfi anyjának tyúkja. Petőfi ugyanis Vácon irta az »Anyám tyúkja« című versét. 4. Sobri Jóska puskájának kakasa. (Lásd Eötvös Károly; »Sobri Vácon.«) 5. Egy Széchényi-utcai pletykás liba. Végül látható lesz több kis barom éter is. A barom után szálló éter arra való, hogy felélessze azt, ki e vicctől rosszul lesz. Vid. — Vác uj közjegyzője. Az igazságügyminiszter kinevezte Vác uj közjegyzőjét. Egyszerre több közjegyzői állást töltöttek be az országban, a mienket áthelyezéssel. Az uj közjegyzőnk dr. Matisz Dezső lett, kit az igazságügyminiszter helyezett a körmöcbányai közjegyzőségről át Vácra. Az uj közjegyző ötven. éves, nős valószínűleg a jövő hónapban foglalja el állását. — Tanács Géza árvája. Vác város tisztviselői megható szép módon örökítik meg elhunyt tisztviselőtársuk, Tanács Géza v. jegyző emlékét. Az elhalt jegyzőnek egy négy éves, gyönyörű kis leánykája maradt, Huber Mariska, kinek Tanács Gáza természetes atyja volt. Az árván maradt kis leány most igazán szomorú helyzetbe került, mert az anyja utána most nem kaphat neveltetési járulékot s az özvegynek amúgy is sok gyermeke maradt. Vác város tisztviselőinek megesett a szivük az elhagyott gyermeken s elhatározták, hogy pártfogásukba veszik. Első sorban is Tanács Géza emlékére megváltoztatják a „Huber“ családi nevét „Tanácsra“, azután anyagilag kívánnak gondoskodni róla úgy, hogy bebiztosítják 20 éves korára 2000 koronára az első magyar kiházasitó intézetnél. Az összes tisztviselők — egy kivételével — már alá is írták a kötelező nyilatkozatot, mely szerint 16 éven keresztül évenkint 4 korona 80 fillért fog fizetni egy-egy tisztviselő a biztosítási díjra s ezt az összeget a mindenkori városi pénztáros fogja levonni a tisztviselők fizetéséből negyedévi részletekben. Igazán megható szép dolgot művelnek ezzel Vác város tisztviselői s dicsérni lehet nemes tettüket akkor, midőn nem tekintik a társadalmi rideg szokásokat, elfeledik elhunyt hivataltársuknak hozzájuk való hideg zárkózottságát s áldozatot hoznak egyesek hitvány 500 forint évi fizetésükből is elhunyt társuknak, Tanács Gézának emlékére a társadalmi élet kis árvájának anyagi jövő boldogulására. — Tanügyi kinevezések. Budapest székesfőváros tanügyi osztálya kinevezte a fővárosnál a VIII. kerületi főreáliskolához Bognár János tanárt, a Rottenbiller-utcai polgári fiúiskolához dr. Szabó Ignác tanárt. A kinevezettek mindketten a váci piarista rendház tagjai voltak pár évvel ezelőtt. — Be kell rukkolni. A héten ismét a következő váci illetőségű besorozott itjak kaptak behivójégyet fegyveres szolgálat léteire; Hegedűs János a császári és királyi 7. utászzászlóaljhoz Budapestre három évre, továbbá Szili András, Kastóczki József, Dezsőfi László, Reichenberg Ignác, Kohn József, Hirleman József, Kvak Alajos, Szikora István, Mároki János, Lakatos József, Dián Ferenc, Hranecz József, Mikó Lajos, Hidasi Ferenc, Fleischmann Ernő és Grünwald Arthúr a császári és királyi 32. gyalogezredhez mint póttartalékosok Budapestre, nyolc heti kiképzésre, október hó 5-ikére. — Gazdasszonyok özönlése Nagymarosra. Nagymaros sok mindenféléről hires. Nyári mágnásokká vedlő budapesti kereskedősegédek pofozkodásai és más egyebek nem egyszer verték fei olt a csendet. Most egy ravaszul kieszelt durvaságról értesülünk. A múlt héten több fővárosi újságban a következő apróhirdetés jelent meg;Csinos fiatal gazdasszonyt keres a nagymarosi plébános. Személyesen jelentkezőknek az úti költség megtéríttetik. A hirdetésnek szenzációs eredménye volt. Tódult, mintha csak cseberből öntötték volna, a sokféle gazdasszony-jelölt a marosi plébániára. Ifjak, venek, csúnyák, szépek egymásután érkeztek. Szerdán 28-an, csütörtökön 46-an jelentkeztek. A plébánia előtt valóságos harc dúlt. A sok nő tajtékzó haraggal, irigy szemekkel mustrálgatta egymást, dúlt- fúlt mindegyik, hogy annyi ellenfele van. Porteleky plébános azonnal tisztában volt azzal, hogy egy ellenségének rossz tréfája csőditette össze az auyagot. Olvasóink is tudják, hogy a plébános és nyája között az ismeretes iskolaügyből kifolyólag ádáz harc dúl. Ennek a harcnak egy mérgezett nyila pattant el a fenti hirdetés alakjában. Porteleky plébános az összes jelentkezőket szívesen fogadta, mindegyiket felvilágosította arról, hogy csalás áldozatai, egyúttal intézkedett, hogy az eljárás az ismeretlen tettesek ellen meginduljon. Sajnos, a nyugodt magyarázát nem igen hatott a felabajgatott gazdasszonyi kedélyekre. Különösen azok, kik a pályázat első feltételének, a csinosságnak és szépségnek egyáltalában nem feleltek meg, lármáztak és toporzékoltak a legdühösebben. Érdekes jelenetek is játszódtak le. így egy élemedett pályázó maga elé tolva ifjonti, piros-pozsgás lányát, igy fakadt ki; — Úgy látszik, öreg vagyok a plébános úrnak, hát itt a lányom, az csak beválik! A pályázók nagyrésze hatalmas csomagokkal, ládákkal, miegymással felszerelve jött, úgy, hogy a plébánia egészen megtelt Éppen akkor érkezett oda Micike. Megvetően nézte végig az ujjongó csoportot és különösen a szellemes karhölgyecskét, a ki oly ügyes magyarázatát adta a szakításnak Aztán kibontotta hosszú lurteit és igy kiáltott fel: — Ide nézzetek! Ez festve van ? A csodálkozás és kiábrándulás moraja fututl végig a hölgyecskék során. És ekkor Micike valami szánalomfélét érzett szivébe lopózni. barátnői úgyszólván, talán ezredszer vetették fel újra a kérdést; — De hát édesem, akkor miért hagyott el a báród ? — Annak egyszerű oka van, szólott mosolyogva. — Halljuk, halljuk, zúgták a kórusban a hölgyikék. — Igenis, egyszerű oka van. A báró ugyanis nem szereti a szőkéket. — De hisz te fekete vagy — hangzott vissza és mindannyian Micike köré sereglettek kíváncsian, égve és reménykedve, hogy végre meghallják a várva-várt feleletet; — Az igaz, hogy én fekete vagyok, — válaszolt Micike mosolyogva — de az a huszárhadnagy, a kit a báró nálam talált — szőke volt!
