Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-15 / 72. szám
Huszonharmadik évfolyam. 72. szám. Vác, 1909. szeptember 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szóm ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Városi tisztviselők fizetésrendezése, Vác szept. 14. Városunk képviselőtestülete egyik legközelebbi gyűlésén fogja tárgyalni a város tiszti-, kezelő-, segéd- és szolgaszemélyzetének végleges fizetésrendezését. A városi alkalmazottak megküldötték tervezetüket, kérelmüket a képviselőtestülettagjainak. Kérelmükben egyelőre a tervezet jóindulatú tanulmányozását s a közgyűlésen pedig annak támogatását kérik. A tervezetet annak idején részletesebben is megismerhetik majd olvasóink, most csak azzal a rendszerrel ismertetjük meg az érdeklődőket, a mely a tervezetben kifejezést nyert. Kívánságaikban nem szertelenek a kérelmezők, ennélfogva általában elfogadható a tervezet. A részletekben lehetnek aránytalanságok, az egész azonban reális számításon épült fel. Ha a képviselők a város s azok alkalmazottainak sorsát szivükön viselik, a fizetésrendezés ügyét az ő javukra fogják eldönteni. A tervezet legszebb elve, hogy kiki egy és ugyanazon állásban is az évek során előlépésre, fizetésemelésre igényt tarthat. Korpótlék rendszeren alapszik ez az időkénti fizetésjavitás. 5 évenként emelkedik minden állásban levőnek a fizetése, javadalmazása. Tehát, ha magasabb állásba nem is jut egyegy alkalmazott, mégis reménye lehet majd 5 évenkint magasabb fizetésre. Ez méltányos, sőt jogos kívánság. Ez alapon a tisztviselők nem feltétlenül fogják kívánni,— vagyis nem oly nagy mértékben, — az újabb, magasabb állást, mivel anyagi ellátásuk emelkedésére jelenlegi alkalmazásukban is számíthatnak. Ily rendszerű fizetéssel számos városokat előzzük meg; az ezzel járó haszon ellensúlyozni fogja magasabb, nagyobb megterheltetést. Városunk jövő fejlődésére vonatkozó programjában több nagyarányú kérdés rendezése, megoldása van felvéve. Ezek egyikemásika nagy dolog, kemény dió. Ezeket kedvezően csakis oly tisztviselőkkel, személyzettel lehet életbeléptetni, a kikben van munkakedv, akaraterő, szorgalom, lelkesedés, a kik anyagilag függetlenek, családi gondoktól menttek s egészségesek, munkabírók. Ily tisztviselőket csak méltányos javadalmazással nevelhetünk. A méltányosan fizetett tisztviselőtől már lehet, sőt kell is követelni ellenértéket, becsületes munkát. A mostani alapon csak igen kevéstől. Ezidő szerint bizony még sokan vannak olyanok, hogy már d. e. 11 órakor az napra véglegesen letehetnék a tollat, kardot, mert azért a nyomorúságos fizetésért többet bizony nem igen érdemes tenni. Megszolgálták már bőven. Egyelőre én sem kérem másra a városi képviselő urakat, mint a kérelmező tisztviselők, hogy t. i. tanulmányozzák jóakaratulag a kérelmüket. — iv. Hírek. Sötétség. Tegnap rossz napom volt. Eltekintve attól, hogy három nap óta nem aludtam, még pedig ezért nem, mert két zápfogam fájt, az is aggasztott, kiderült-e már kisded váltóhamisításom? Ha még ennek tetejébe rakom, hogy délben, mikor minden tisztességes ember ebédel, egy ösmerősöm tizenkettőtől-háromig nekem szociológiai magán-problémákat adott be, tehát még egy árva golyó sem volt a hasamban és ő mégis lyukat beszélt beléje: mindenki méllányolni fogja siralmas helyzetemet. Azt el is hallgatom, hogy a Vásártéren, hol délutánonkint egy imádott lény ablakai előtt tüntető sétát szoktam rendezni, egy dinnyehéjban megbotlottam és ballábamat több helyen eltörtem. így borult rám az este. Azonban mi történt ? A villamos lámpák nem gyuladtak meg. Persze rögtön világos lett előttem, hogy sötét van. Mint lelkiismeretes riporter azonnal felkerestem a villamos-mű vezérigazgatóját, kit épen vacsoránál találtam. Kúpszeleteket és villamoskörtéket evett. Föltűnt nekem, hogy petróleumlámpa ég a szobájában. — Sötét van, szóltam bemutatkozás után. — Azt látom, szólt ő sötéten, de nálam nincs. Nem vagyok bolond, hogy lakásomba villanylámpákat vezessek. Így, a régi, jó petróleummal felszerelve, nyugodt vagyok, hogy semmi baj nem ér. — Kérem, magyarázza meg nekem, mért nem égnek ma a villanylámpák ? — Azért nem, mert a vállalat meg akarja mutatni, milyen fontos tényező ő Vác életében. Ezt a mai kísérletet már rég tervezzük. Mert —folytatta finom mosollyal — azt csak sejtheti, hogy a mai sötétséget szándékosan készítettük ? — Világos, mint a vakablak, válaszoltam. Csak még az homályos előttem, mért nem rendezik az ilyen kísérleteket fényes nappal? Akkor sokkal nagyobb hatása volna és mi A bizonyítvány. (Egy rossz tanuló elbeszélése.) Irta: Lengyel Margit. Estére kimerültén, porosán hazaérkezett az apám ... A vacsoraasztalnál büszke önérzettel foglaltam helyet, de a rámnehezedő titok úgy összehúzta a gégémet, hogy alig nyeltem le egy falatot . . . Fáradt mozdulattal törölte mega homlokát. — Látjátok, mennyit küzdők, kínlódom értetek! És mi a hála? Tudom, az idei tanulmányokban ismét nem lesz köszönet . .. Minő örömünnep volt boldogult szülőim számára, — mikor az én vizsgám közeledett, első eminens koromban . . . Elszántan emelkedtem fel, — mint hajdan az ősz Vetúria Koriolán előtt, — gúnyos, végzetes szólásra nyitva ajkamat. — Te beszélsz, apa? Te se voltál külömb'1 mint mi, hisz Isten uccse’k megbuktál!!... S mielőtt hősiesen megfutamodtam, — diadalittas vihogással csaptam az asztalra az áruló papirszeletet . . . Szavaim élénk visszhangot keltettek . . . Gyuszi örömében tombolva végigfutott a sötét udvaron és harsányan kiáltotta, hogy szinte megremegtek az esti árnyba burkolt fáK és a csillagok ezrei. — A-pa meg-bu kottü A-pa meg-bu-kott! A cselédség lélekszakadva rohant ki a konyhából. — Mi történt úrfi, az Isten szerelmére! Szaladjak orvosért? . . . Az érzékeny lelkületű Manci zokogva kapott a szivéhez. — Szegény apa! Szegény, drága apuskám megbukott! . . . — Milyen szamarak is vagytok ti, — fontoskodott Elza. Egy apának nem lehet megbukni . . . A négyéves Pistuka kapaszkodott a szakállába. • — Ha te medbuttáj, akkoj én neted nem födök többet szót fogadni . . . Célomat elértem, de nem soká élvezhettem a győzelem mámorát ... Apa hallgatag zárkózottsága, a mama bús, neheztelő pillantásai, a kedélyességüket vesztett ebédek és vacsorák felébresztették alvó lelkiismeretemet. Igazi jellem máskép cselekszik . . . Nekem, mint a család legidősebb férfitagjának, — nem lett volna szabad leleplezést tenni a kisebbek előtt. Mert hisz férfinek tartottam magam, bár bajúszt az orrom alatt még a gégetükör se mutatott . . . Jobb, ha az eset a mama előtt is homályban marad ... Az asszonyok kiszámíthatatlanok, miért is nagyon célszerű előttük fentartani a tekintélyt. A papával négyszemközt kellett volna az ügyet elintéznem. De nem . . . Egy regényhős az én helyemben magába zárja tapasztalatait és a titkot a sir mélyére viszi élte alkonyán . . . Feláldoztam volna a bélyegkönyvemet, ásványaimat, gombjaimat, — szóval mindent, mi kedves sziveiffhek, ha az esetet meg nem történtté tehetem s ha ismét felcsendülne a régi refrén: »Első eminens koromban.« Számüzöttként bolyongtam a ház körül, mindenütt apa nyomában sompolyogva, hogy kibékülést kezdeményezhessek. Kora délután volt, betegek még nem jelentkeztek. Ilyenkor a rendelőszoba a családi idillek alkalmas területének bizonyult . . . Bűntudatosan lapultam meg az ajtó függönye mögött . . . Az aranyzöld néári legyek zümmögésén kívül a mama gyöngéd, becéző hangja hallatszott — Édes uracskám! . . . Azelőtt is roppant tetszettél nekem, de mióta tudom, hogy megbuktál, meg százszor jobban tetszel . . .
