Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-15 / 72. szám
2 VÁCI HÍRLAP a fő, a közönség sem káromkodnék. Így mindenki azt hiszi, hogy hekövetkezett a vállalat Világosa. — Szó sincs róla, meglássa, reggelre már pompásan fognak működni a lámpák. Es azonkivül megsúgom, az is a célunk, hogy otthont meghitté varázsoljuk. Nem is képzeli, ma hány helyen hallatszik a „szabad a csók.“ Fogalma sincs arról, hány helyen éneklik ma „a sötétben“-1. A műhelyben nem kell dolgozni, tehát mindenki örül. E mellett előmozdítjuk a petroleum és gyertyafogyasztást, a mi nem megvetendő közgazdasági eredmény. Az emberek a sötétben egymás mellett ülve, nem látják egymás hibáit és igy azt hiszem eléggé megvilágítottam önnek e sötétség erkölcsi oldalát is. — Teljesen fel vagyok világosítva, akár egy felsőbbleány, most már csak az van hátra, hogy a vállalat tiszteletére holnap városszerte kivilágítást rendezzünk. Erre az igazgató úgy vágott pofon, hogy a sötétben az összes csillagokat láttam. Azonban ez volt a szerencsém megalapítója. A pofon hevében ugyanis nevető görcsöket kaptam és minthogy azóta minden ok nélkül folyton nevetek, egy helybeli gyáros, ki feltűnően rossz vicceket szokott gyártani, azonnal szerződtetett engem. Tréfáit most — busás napidij mellett — állandó, szívből fakadó röhögéssel kisérem. — Uj egyesülés Vácon. Az utolsó évek történetének egyik érdekes vonása és jellemző tünete a magyar kereskedők és iparosok eddig is elismert szervezkedése. Szerte az országban megindult a mozgalom ez irányban és immár valóságos eredmények is bizonyítják hogy nálunk teljes tudatában vannak az iparosok és kereskedők nemzetgazdasági fontosságának. E mozgalmak egy késői hulláma csapott át Vácon is. Többek lelkes munkájának köszönhető, hogy nálunk is tervezik kereskedőink és iparosaink csoportosítását. A menynyire a tömegesen özönlő jelentkezésekből megállapítható, nem valami békésen szendergő alsós-kaszinó készül itt, hanem egy harcos egyesülés a külön érdekek hivatottságának védelraezésére. ügy értesülünk, hogy az alakuláson az O. M. K. E. hivatalosan fog részt venni, a mi eléggé mutatja az uj szervezetnek komolyságát. Az alapítók kötőmben a következő felhívást bocsátották ki: A tömörülésben rejlik az erő. Az erő hatalmat képvisel. A szervezetlenség elemészti a lappangó erőt is. A szakszerű szervezet fokozza az erőkben rejlő hatalmat. Akkor, a midőn minden érdekkapcsolat szervezetbe lép, hogy érdekeiket biztosíthassák és produktiv munkáiknak sikerét könnyebben elérhessék, fájdalommal tapasztaljuk, hogy bennünket, váci kereskedőket és iparosokat, kik a hazának és a társadalomnak lelkes és szorgalmas munkásai vagyunk, épen szervezetlenségünknél fogva nemcsak hogy kellő faktoroknak nem tekintenek, hanem egyéni és közös érdekeink soha, vagy nagy ritkán nyernek csak kielégítést. Egyrészt tehát közös érdekeink megvédése céljából, vagyis, hogy a kereskedelmi és ipari osztály érdekeit előmozdítsuk és hogy ezen osztályok értelmiségét társas és szakkörünkben emeljük és hogy a város ezen értelmes polgárságában a magyar közérzületet emeljük, fejlesszük és terjesszük, elhatároztuk, hogy a „Váci Kereskedelmi Kört“ megalakítjuk. Azon kéréssel fordulunk tehát a váci kereskedő és iparos osztályhoz, hogy tömeges csatlakozásával tervünk kivitelét lehetővé tegye. Tisztelettel a váci kereskedők és iparosok. — Már eddig is élénk érdeklődés nyilvánul az uj egyesülés iránt, jóllehet mostanáig úgyszólván a legszűkebb körben terjedt el a felhívás. Mindazok, a kik részletes magyarázatot kívánnak és a kik hozzájárulnak aláírásukkal a kör megalapozásához, bármikor kimerítő felvilágosítást kaphatnak e lap szerkesztőjénél, vagy dr. Grósz Ármin ügyvédnél. Belépésre akár személyesen, akár levélben jelentkezhetni. — Diákjaink a Dobogókőn. A főgimnázium nyolcadik osztályú tanulói szombaton a Dobogókőre tanáraik vezetésével kirándulást rendeznek. Az éjszakát a Dobogókő menházába töltik, hogy kora reggel a hegycsúcson a napfelkeltében gyönyörködhessenek s azután elgyalogolnak Piiiscsabára, a hol vonatra ülve Budapesten át fognak hazatérni a kellemes és szép kirándulásról. — Teknyős Márton halála. Egy szabadsághőssel ismét kevesebb van: meghalt Teknyős Márton Vilmos huszárezredbeli hadnagy 84 éves korában. Az öreg urat mindenki jól ismerte Vácon s különösen ismert volt ő a hivatalokban, mert évek hosszú során át tömérdek apró úgyes-bajos dolgát igazították ott el. Bár Nógrádban lakott, többször volt Vácon, mert — mint mondá — »piros Vác« városához őt a hála fűzi. A hálája pedig onnan datálódott, hogy a millenáris esztendőben kérvényt adott be a városhoz, hogy csináltasson neki olyan Vilmos huszárezredbeli hadnagyi ruhát, milyenben ő a szabadság harcot végigküzdötte. Leírta szépen a színét, formáját a ruhának kérvényében s a város a szabadsághős iránt való kegyeletből vagy kétszáz forinton meg is csináltatta az Uniformist. Sarkantyúsan, huszárkarddal, mentében látták akkor hosszú ideig őt s mintha a régi dicsőség megelevenedett volna : kihúzta magát a kis öreg és büszkeség ragyogott a szemében. A boldogsága pedig tető fokra hágott, midőn huszártiszteink megelőzték a szabadsághős hadnagyot és tisztelegtek neki. Ám a csillogó ruha lekopott róla, csak a köpeny volt már meg s meg a kard. Ekkor huszárosán gondolt nagyot és merészet : közel nyolcvan éves korában megnősül és egy harmincéves nőt vett feleségül.A házassága nem volt boldog, mert az asszony néhány év múlva elhagyta s mostanság azért járta Teknyős Márton a hivatalokat, hogy az asszonytól elválasszák. Minden öröme első házasságából származott gyermekeiben volt. Ezek Budapesten laknak és sokszor fel is kereste őket. A fővárosban is érte utói a halál. Szeptember 6-án ment le hozzájuk, de mikor leányához ért, rosszullétről panaszkodott. Csakhamar elvesztette eszméletét és néhány perc múlva meghalt leánya karjai közt. Szivszélhűdés ölte meg. A főváros temetette el a vagyontalan szabadsághőst. Nyugalma legyen -csendes! — A hengermalomból. A váci hengermalom igazgatósága e havi rendes ülését e hó 10 én délelőtt tartotta meg. Résztvettek Nagy Sándor elnöklete alatt Gosztonyi Tibor, dr. Huber József, Laszkáry Gyula, gróf Serényi János és Gindrich József. Távol van: Dr. Zádor János és Muslay Gyula. Az üzemi jelentés szerint a malom múlt hónap 23-ától e hó 2-ig csak nappali üzemet tartott fenn az újonnan berendezett dara és dercetisztitó berendezéssel, mely igen jó sikerült. A f. év végéig terjedő üzemszakban előállítható lisztek egy csekély rész kivételével el vannak előre adva és a szükséges búzát biztosították. Apróbb belügyek letárgyalása után az ülést az elnök berekesztette. — Be kell rukkolni ! A múlt hét végén s tegnapelőtt jöttek meg a váci illetőségű katonaujjoncok behivójegyei. Szokatlan eset, hogy az idén a váci bukat nem a budapesti 32. gyalogezredhez, a Mária-Terézia házi ezredhez hívták be, hanem az újvidéki házi ezredhez, a cs. és kir. 6-osokhoz, a budapesti zászlóaljakhoz. Ez az ezred, a hol most a váci újoncok fognak, szolgálni szerb ezred. Károly román király nevét viseli s világos rózsaszínű hajtókás. A behívás október 7-re szól s a szolgálati kötelezettség három évre terjed. Behivattak a hatosokhoz: Simkó Lajos, Tittel Béla, Balog János, Varsányi István, Havan Pál, Gulyás József, Kulcsár Dezső, Szabados János, Dúdi Tóth Sándor, Magyar Sándor, Müller Antal János, Králik Ferenc, Köves János, Kiss Mihály, Heller Markusz, Együd Lajos, Fischmaun Sándor és Zajcsek Béla Józset. A 32. gyalogezredhez csupán Mikus Nándort és Prohászka Ferencet hívták be. A 12. sz. tábori tarack-ezredhez behivatott Lafkó István. A m. kir. budapesti 1. honvéd gyalogezredhez két évre behívót kaptak: Vavrek József, Csáki József, Kiss László, Andrejkovics István, Drahony Károly Imre és Rácz Mihály. — A Váci Sport-Egyesület Márianévnapi mulatsága. Mindenki azt mondta, hogy csak egy mulatság sikerüljön Márianévnapján a Lövőházba, akkor aztán megtörik a jég s ismét emlékezetesek lesznek Vácon az ezen a napon tartott mulatságok. Két évig egymásután nem sikerült, az idén aztán bevágott. A V. S. E., de különösen annak hölgytagjai mindent elkövettek a siker érdekében annál is inkább, mert a hölgyek hajója javára táncoltak. Elég szép számmal jöttek össze a Lövőház ősi falai között úgy a hölgyek, mint a táncosok s ami a jókedvet illeti, annak kevésszer akad párja. Újítást is találtunk a mulatságon, a mely nálunk eddig szokatlan volt, de most annál inkább bevált. Az újítás az volt, hogy a családok majdnem mindannyian hoztak' magukkal 4—5, sőt lo Mcgtaláltam a közeledés módját. Kitéptem noteszomból egy üres lapot és ráírtam. „Kedves Apa, kérlek ne haragudj ‘ reám. Mióta tudom, hogy megbuktál, én is százszor, ezerszer jobban szeretlek“ . . . Elérzékenyülve, könnyes szemekkel rohantam elő, ölébe dobva a sejtelmes papirszeletet. — Ez a fiú mindig slágerként jelentkezik, — mosolygott kiengesztelődve a papa és enyelegve fordult felém. — Nos, mivel pecsételjük meg a békét, győzelmes csemetém? — Csak egy bizalmas kérésem van, jegyeztem meg szerényen. — Mi légyen az? — ígérd meg, ha a nyolc osztályon keresztül vergődtem, összes bizonyítványaimat elégeted . . , — Mi végből érje őket ez az ádáz sors? .. . — Hogy ha majd valaha én is megnősülök és gyermekeim lesznek, aggodalom nélkül dicsekedhessem előttük, minő más volt a régi nemzedék, — minő más voltam én, — első eminens koromban . . .
