Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-22 / 65. szám
Huszonharmadik évfolyam. 65. szám. Vác, 1909. augusztus 22. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szóm ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A vác—aszódi összeköttetés. Vác, aug. 20. A Váci Hírlap fennállása óta küzd az országra nézve oly fontos vác—aszódi, vagy vác—hatvani vasúti öszszeköttetésért. Számtalan cikkben foglalkozott eme kereskedelmi és forgalmi szempontból oly nagy horderejű kérdéssel, de hosszú ideig nem vették észre illetékes helyen s az irányitó fővárosi sajtó és helyi érdekként kezelte ezt az országos kérdést. A helyzet egy év óta változott. Szterényi államtitkár a parlamentben mondotta, hogy a váci vasúti összeköttetés megalkotása a legközelebbi jövő kérdése, a lapok mint több és több teret szentelnek a jó ügynek. Az Újság egyik számában Bartal Béla szakavatott tollából hoz most cikket, mely országos érdekről szól s a vác—aszódi összeköttetés fontosságát is kiemeli. A minket közelről érdeklő cikket itt adjuk: Kanada vagy ötvenezer kilométer hosszú transpacific vonalát fejezi be, mely majd csak úgy önti a kanadai hardvinter I. búzát a nyakunkba; Ausztria a Tauernvasutat nyitja meg, a trieszti kikötőjét rekonstruálja, sokszorozza hajójáratait az Adrián, hogy tengeren hozzájusson Boszniához (szárazon a mi hires horvát-dalmát kvóta-vasútnak segíti oda) és készül a kiegyezésben a mi talmi vívmányainkért neki adott tarifaszabadságot kihasználni. És mi ? Tán már ássuk a vukovár—samáci Duna—Száva csatornát, hogy azzal Boszniához és Horvátországhoz öt napi hajófuvarral közelebb juthassunk? Vagy csináljuk-e a budapest—szerajevói legrövidebb összeköttetést, a mohács—baranyavári 30—40 kilométernyi darabot? Vagy parirozzuk-e a várható osztrák tarifaemelés és a hajózási kartelt azzal, hogy a vác—aszódi húsz kilométert kiépítve, Pozsonytól Felső-Erdélyig az összes forgalmat teherkocsinként 52 kilométerrel rövidítsük s a transito-forgalmat a rákosi rendezőtől, a forgalmi zavarok e főkutforrásától elvonjuk s ezzel a forgalmi zavarok, fegyelmetlenség és vasúti deficit egyetlen ellenszerét, a forgalmi decentralizációt, mit a bajai és komáromi híddal megkezdünk, befejezzük s egyszersmind Budapest városának az országgal és a külfölddel való forgalmát, első sorban élelmezését olcsóbbá, gyorsabbá és biztosabbá tegyük. Ó nem! A vasúti decentralizáció, Vukovár— Samác és Budapest várhat, de Börgönd nem. Tizenhat milliót költöttünk a balatoni vasútra; ez -- mert csak félmunkát tettünk ott s csak zsákvasutat csináltunk belőle. Hisz abból a 16, illetve a forgalmi deficitet is kapatizálva, 17 | 18 millióból, mibe ez a vonal kerül, meg lehetett volna a boszniai rövidítést, a vác—aszódi vonalat és még vagy a becsei Tisza hidat, vagy a gombosi Dunahidat, vagy a vukovár—samaci csatorna nagy részét csinálni s ezzel az ország forgalmi csődjét megakadályozni, a vasúti deficitet eltüntetni. És ha ezt megtettük, akkor azután megépíthettük volna az igazi.balatoni vasutat, a mely Székesfehérvártól kiindulva (Budapest és Fehérvár közt a déli vasút úgyis előbb-utóbb államosítandó lévén), a legrövidebb utón a Balaton mentén egy nagy egységes vonalat képezve Grác és Svájc felé, egy olyan vonalat, mely budapest—brucki vonal budapest—győri szakaszát tehermensiti, egy uj rövid exportvonalat képez Budapesten és a Dunántúlon át nyugat felé és nem lábatlankodik — mint a börgöndi vonal — üres vonataival a budapest—fiumei vonal legtulterbeltebb adony—budapesti egyvágányú szakaszán. S éppen mivel a boszniai összeköttetés, a tiszai, a gombosi Duna-hid, Vác—Aszód olyan sürgős, de aránylag 1—2 év alatt könnyen kivihető dolgok, még a Balaton érdekében is jobb lett volna előbb ezeket a munkákat befejezni s azután a Balatonforgalom kérdését alaposan rendezni. Szép idea a Balaton fejlesztése, de a Balatonon és egyéb fürdőinken is gyökeresen csak az általános vasúti reform segít. Ameddig ez nincs meg, a vasúti utazás épen nyáron a rövid lokomotivkürtök által telefüstölt poros vaggonokban, a késésekkel etc. a közönséget is elriasztja az utazástól s a nagyobb, de főképen külföldi fürdők forgalmát szolgáló vonalakra utalja, de másrészt a vasutaknak is lehetetlenné teszi, hogy a magyar fürdőknek úgyis deficittel járó vasutforgalmán alaposan segítsenek. És ugyanazt a „börgöndizmus“-t, a hebe-hurgya félmunkát látjuk az utolsó évek egész forgalmi politikáján. Megépítjük a középdunai hidat, de mivel a bankkrizis blokirozza külföldi hitelünket, ezt csak egy vágányutra csináljuk s a Dunát A tűzvész. (Részlet Schiller „A harang“ c, költeményéből) Halljátok ?! Mi nyöszörög ottan a torony fölött ? haliga csak! Mi kacag? mi szalad? Vihar az! vérpiros az égbolt nincs rajta egy kék folt. Nem a nap sugara, mely fényét árasztja. Nem sugár mosolyog rettentő tűz ropog. Mily áradat, mely ott szalad az utakon, házak alatt?! A levegő tikkaszt, öl a tetőről füst száll föl s lűzlángja szárítja az eget nyaldosva füstölög, sistereg ... mentsetek emberek! az egész utca során nő a füst a szél szárnyán, főve, forrva lejtenek a lángok, a tűzhegyek. A fai reped. Tető recseg, ablak csörren. Oszlop roppan. Az ökör bőg. A ló horkan, kutya szűköl, macska nyávog, bárány béget, liba gágog gyermek szava, leány jajja az apának hivó hangja tör elő s fut a nő, a tűz nő. Tömeg jő minden rohan, mere remél világos lett már az éjj. emberek mentsetek! Csákány kong a ház falán és immár hossszú során az emberek kezeinek Jönnek, mennek vizesvedrek, de a tűz mindég nő ... oltó eső jő elő s hull a viz, hull az ár, nem ég, tán alszik már . .. Óh! de gyorsan s hamar jön ime nagy vihar és hirtelen, mint az élet, mint a főniksz újra éled a tűzláng. Már a csűrbe kap sietve, mindent ölve, sisteregve be a láng. Nyáron ide hozta a termést a gazda most pedig mind elég Óh Isten! ez a vég! ég a csűrr . . . Szikrázva pattog a gabona, recseg a gerenda. Emberek mentsetek! Megreped ablaka, már bedőlt a fala, ingadoz a tető és ime most ledől, olyan nagy,' mint a hegy oly magas, úgy felmegy a tűzláng. szörnyű nagy, óriás immár a pusztulás. Ember te! elveszett te szegény mindened! nincs remény! nézhetek ölhetett kezekkel, könnyező szemekkel mint pusztul mindened, mint éhez gyermeked. A csűr, a ház mind leégett így hozta a gonosz végzet Az embernek üres háza vad viharnak néma ágya, borzadály lakik ott, hol eddig ablak volt. S az ember mit mivel ? egy pillantást vet a sírra, a hol elpusztult vagyona. Aztán vándorbotot ragad és az Istennek bálát ad, hogy nem halt meg magzatja, családját élve hagyta. Ford: iff. Hoitsy Lajos.
