Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-07-07 / 52. szám
Huszonharmadik évfolyam. 52. szám. Vác, 1909. július 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiniéterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A főgimnáziumunk egy éve. Vác, Július 5. Csak a napokban hagyta el a sajtót a kegj'estanitórendi főgimnázium csinos kiállitású értesitője. Átlapoztuk s nem volt hiába való átolvasni a kis könyvet, mert híven tükrözi vissza e fontos kulturális munkára hivatott százados intézet belsejében folyó lázas munkát, a mit az intézet hivatott szellemi vezérei és egy szinmagyar ifjúság karöltve végeztek. * A boldogulás útja címmel Kövesi Lajos irt az értesítőbe egy levelet, szívhez szóló levelet, mely sok tekintetben az értelmét is megvilágítja a tanuló ifjaknak, a kik bizonyára örömmel olvassák ezt a felnőtteknek is értékes kis munkát. A tanulók statisztikáját feltüntető táblázatoknál látjuk, hogy maguk a táblázatok is megváltoztak a folyó tanévben,' de megváltoztak a számok is. Beiratkozott 420 tanuló, a múlt évben 398; vizsgálatot tett idén 388 tanuló az előző évben 344. A folyó tanévben különböző okokból 32 tanuló, az előző éviben pedig 44 maradt el a vizsgálattól. így tehát e most befejezett tanévben 34 tanulóval tett több vizsgálatot. Az osztályok tanulóinak létszáma normális az egész intézetben, ha eltekintünk a II. osztálytól, melyet szintén lehetne már párhuzamositani, ha helyiség lenne hozzá. Biztató ezt megtenni azért, mert emelkedett a tanulók létszáma most is, bár a késedelem is érthető, ha meggondoljuk, hogy egy intézetnek sem válik az elérhető eredményt tekintve előnyére a párhuzamos osztály Az 1907/8. tanévben csak 128 helybeli tanuló volt, ebben pedig valószínűleg 209. örömünkre szolgál ez, nem csak ezért, mert hangoztattuk s nem mulasztjuk el hangoztatni most sem, hogy többnek és többnek kell látogatni az intézetet, hanem azért is, mert látjuk, hogy az a bizalom, melyet az intézet kiérdemelt, fokozódik, A többi tanuló valószínűleg más hazai törvényhatóságból való, hihető az is, hogy (nem 42 az értesítőben ez van hanem) 388 magyarországi illetőségű tanuló tett vizsgálatot az intézetben. Beszélhetünk azonban az osztályozásról, még pedig minden kétséget kizáró elismerés hangján. A 388 tanuló közöl ‘28 jeles, 72 jó és 192 elégséges bizonyítványt érdemelt. Elégtelen volt 90 tanuló, ebből javíthat 44, esetleges engedéllyel 20, összesen 64 s igy 26 tanuló nem felelt meg, bizonyosan még a legkisebb szorgalom és a tanulói képesség teljes hiánya miatt Ez olyan sikeres eredmény, a minőt kevés intézetben lehet látni, bár igaz, hogy 353 tanulónál semmi s a többinél is alig mutatkozik nyelvi nehézség. Éberen őrködött a tanulókra az a testület, a melytől mindig megszoktuk, hogy minta helyességgel fegyelmezi a reá bízott ifjúságot. 358 nyilvános tanuló közül jeles volt a magaviseleté272 nek, jót csak 82 kapott. A jó eredményt mutatja az is, hogy az érettségi vizsgálatra bocsátott 29 tanuló nemcsak hogy megfelelt, hanem jeles volt közülük 11, jó 10 és csak 8 volt egyszerűen érett. Az egyes tárgyaknál feltünőség nincsen, sőt az eredmény, ha nem is harmonikusan, de mindenesetre megnyugtató, csak három tanulónak szólunk valamit, azt, hogy mindegyik szeresse hazánkat s ha hazájának történelmének második felét tanulja, hát tanulja meg és pedig ne elégségesen, de legalább jól. Tegyék jóvá azzal mostani hibájukat, hogy jelesre javítják ki az elégtelen tanjegyüket. Lebegjen előttük ideálként ezentúl a kötelességtudat érzete sokkal inkább, mint más s csak a hazaszeretetük lángja legyen fényesebb amannál. A rendkívüli tárgyak iránt is tudtak a tanárok kedvet kelteni. A franciát 24, az egészségtant 29, a szabadkézi rajzot 111, a gyorsírást 67, az éneket 161 tanulta. Ezzel s a sok tanulságos kirándulással (Fiume, Budapest, Esztergom), — melyet anyagilag városi tanácsunk is elősegített — meg az önképzőkörrel és azon ünnepélyekkel, melyeket a nyilvánosság előtt tartottak, nagyban előkészitették az ifjúságot a való élet küzdő terére. Tizenegy tanuló részesült idegen ösztöndíjban, az intézethez kötött alapokból és ajándékokból pénzjutalomban részesült harmincegy tanuló, könyvjutalmat négy tanuló kapott. Összesen tehát 36 tanuló részesült kedvezményűén, a mi ha a pályadijakra A másvilágról. Minden idők minden népe más és másfélekép vélekedett a Földről, a körülötte elterülő világtérről, az u. n. égről és a közfelfogás szerint rajta élénken tündöklő csillagokról. A régi kor művelt népei, pl. a görögök és rómaiak hite szerint a Föld lapos* terület volt, tengerrel körülvéve, a mely felett ott ragyogott az ég a Nap, Hold és a csillagok milliárdjaival. Az eget náluk végtelen sok isten lakta, a kiknek feje a mennydörgő Jupiter, vagy Zeusz volt. Minden tulajdonságnak, képességnek megvolt a maga istene, a kik az Olimpuson (Görögország északi részén levő hegy) gyülekeztek össze, hogy megvessék a saját, valamint az emberiség ügyeit is. Emberi tulajdonságaik voltak az isteneiknek, szerelmesek voltak, gyűlöltek, bosszút álltak. El-ellátogattak a Földre és ha valamelyiküknek egyik-másik földi halandó megtetszett, szerelemre is gyulladtak iránta, a miben persze az istennők is utánozták felséges férjeiket. Némelyiknek egész csinos kalandjai voltak, még a házi perpatvar is előadta magát. A keresztény vallás megtisztította az eget a sok istentől, a Föld azonban megmaradt továbbra is a világ középpontjának, a rajta élő embereket pedig a világ teremtője különös gondviselése alá vette, mert a Napot, Holdat, csillagokat és mindent csak az ő kedvükért teremtette. Csakhogy az ajándékok során ott szerepelt a bűnre, a rosszra való hajlandóság is és mindjárt olyat tett az első emberpár, hogy a bájos paradicsomból, a hol örök tavasz mosolygott rájuk, ki kellett hurcolkodniok a siralom völgyébe, a küzdelmek és szenvedések mezejére. A keresztények istene is az égben trónol az angyalok és szentek megszámlálhatatlan sokaságával együtt, a kik folyton szaporodnak. A teremtő adja a Napot, a mely sugaraival meleget áraszt, tőle jön az eső, a szenvedés, az öröm. És mindezeket csak az emberi nem iránt való szeretetből teszi, hogy ezáltal a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbüntesse. A keresztény vallás ennélfogva az Istennek — akárcsak a pogány vallások — emberi gyarlóságokat tulajdonit, szeretetet és haragot, továbbá büntető hatalmat, a mely alatt e földön nemcsak a bőnösök, hanem a jók is leroskadnak sokszor. Végtelen sok hasonló gondolat van lerakva az egyes felekezeteknél, a ki kiváncsi rájuk, pillantson be azok teológiájába, feleletet kap ott eleget. A természettudományok másvilága egészen más. Nem bántja a vallások hirdette túlvilágot, nem is merészkedik anynyira fantáziája, csupán a körülöttünk elterülő világmindenséget, Napot, bolygókat, csillagokat vizsgálja tökéletlen műszereivel, hogy igy egységes képet alkosson a nagyvilágban uralkodó hatalmas élettüneményekről. A nép fantáziája a csillagok fölé helyezi a boldogultak honát, oda a tudomány nem törekszik, az a hit világáé, elég, ha a csillagokig fel tudnak emelkedni a tudósok — bizony sokszor a tökéletlen műszerek miatt — szintén csak a képzelet szárnyain. A legnagyobb kérdés, a mely úgyszólván minden idők nagy embereinek elméjét foglalkoztatta, az, hogy ott a másvilágon, vagyis a mi kis világunkon, a Földön kívül, van-e élet, létezik szerves lény, esetleg ember 7 Ne higyje azt senki, hogy erre a kérdésre biztos feleletet kap, hisz a kutató emberi ész még nem tudta teljesen felfedezni a Mars, a Jupiter, a többi bolygók és csillagok rejtelmeit. A következtetéseknek vasszigorúsággal létre hozott láncolata azonban azt bizonyítja, hogy mindnyájan az egyetemes élet törvényének hódolunk, tehát ennek az életnek uralkodnia kell a többi égitesteken is. Ki az a balga ma már, a ki erősködne a mellett, hogy a teremtés minden csodájából csak ez a kis része, halvány pontja részesült volna a világtérnek 7 Hisz akkór a végtelen világűr kietlen, kongó és puszta lenne, a mely az élet termékenységéből örökre ki lenne zárva! Egyik hires angol tudós mondja: »csak felületes agyvelőt, vagy alacsony lelkeket csábíthat az a hiedelem, hogy a Főid az egyetlen lakott világlest. Mert ha ez igaz volna, mit kellene gondolnunk az évmilliókról, midőn még nem rakódott le az a réteg, mely a legelső szerves földi lényt magába záita? Akkor egyáltalában hiányzott volna az élet a világűrből; nem volt sem nö-
